Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-08 / 125. szám
2 Dunántúli napló 1977. május 8., vasárnap Május 9. — a győzelem napja Miért emlékeznek az oroszok a háborúra? Azoknak a külföldieknek, akik május 8—9-én valamelyik szovjet városban tartózkodnak, mindenütt feltűnik a hatalmas ünneplő tömeg: az emberek 32 éve újra és újra átélik azt a nagyszerű, lelkes hangulatot, amely az egész népet magával ragadta 1945 májusában. Ez a nap — az elesettekre való emlékezés, a háborús veteránok, az egykori frontharcosok iránti hála napja. Mégis, ha felteszik a kérdést: miért ünnepli az egész ország harminckét év múlva is győzelmének napját?, nemcsak azt tudom, hogy én mit válaszolok rá, hanem azt is, amit valamennyi honfitársam válaszolna. Az oroszok azért nem tudják elfelej[- teni a háborút, mert soksok ember egyéni sorsa, az egész nép sorsa tükröződött benne. A fasizmus által ránk kényszeri- tett háború a legsúlyosabb megpróbáltatás volt, amelyet valaha is átélt népünk. Mi fogtuk fel a fasizmus legnagyobb erejű csapását, viseltük vállain- kon a háború legsúlyosabb terhét. Miért emlékezünk a háborúra? Mert ma is él mindnyájunkban: a veszteségek okozta bánatban, a fiatalkori betegségekben, a korai öregségben, a meg nem született gyerekekben, a megvalósulatlan reményekben. Rég helyreállítottuk mindazt, amit a háború lerombolt, mégis, ha megkérdik tőlem, mikor gyógyítjuk be véglegesen a háború ütötte sebeket, nem tudok válaszolni erre. Mint ahogy arra sem, hogy mit jelentett a második világháború a szovjet népnek? A háború mérhetetlen anyagi károkat okozott, és sebet ejtett a nép lelkén is. Sok millió egyedül maradt anyát, országnyi megözvegyült menyasszonyt jelent. Egész nemzedéket, amelyet megfosztottak gyermek- és kamaszkorától. Azt is el kell mondanom, hogy ez a háború mindnyájunkban egy másik kitörölhetetlen, közös nyomot hagyott: a háború és az erőszak mérhetetlen gyűlöletét. Ezt nem tudják megérteni azok, akik még mindig kételkedve kérdik: „Az oroszok valóban nem akarnak háborút?” Annak, aki nem szenvedte végig a háborút, nem élte át a győzelmet úgy, mint mi, nyilván nehéz megérteni a békéhez való ragaszkodásunkat. Háború gyűlöletünk hajtja szándékainkat és cseleke deleinket. Nem akarjuk, hogy a pusztítás ismét sok millió embert juttasson azon sorsra, ami 20 millió honfitársunkat utolérte. Vlagyimir Lomejko (APN—KS) Lobot vetett a Nagymező... Természetvédelmi megbeszélés Lobot vetett a Nagymező — így járja a mondás tavasszal, még napjainkban is Hoszúhe- tény határában, ahol az ország legnagyobb vad pünkösdi rózsa termőterülete található. A Zengő déli aljában, a Sujgó- dűlő mögött csaknem harminc hektáron egyszerre nyílik most a vad pünkösdi rózsa: lilás, vöröses lepedőként borítja be a Nagymező-legelőt, annak is a dombos részét. Ezen kívül a püspökszentlászlói parkban és a Zobák-puszta közelében húzódó Takanyó-völgyben fordul elő nagy mennyiségben. Csakis a napot kedveli, de pompázik az erdei tisztásokon is, félméteres bokrokban. Hazánkban ez a legnagyobb virágú védett növény. A Baranya megyei Természet- védelmi Bizottság tagjai ide látogattak el május 5-én: az ülést a szabadban tartották. Legfeljebb lovaskocsival érhető el úton a Keleti-Mecsek ezen tája, melyet 37 hektáron védetté nyilvánítottak. Legutoljára 1971-ben irtottak itt gazt és cserjét. Azóta nagymértékben elburjánzott a molyhos tölgy, a Zengő alján Gondoskodás a védett területekről bokros ligeteket alkot. Egyébként a bokrok aljában is ott díszük a pünkösdi rózsa. Ügy határoztak, hogy ismét sor kerülhet az egyéb növények irtására, egy kikötéssel, ha vegyszert nem alkalmaznak. A másik meglátogatott védett terület a püspökszentlászlói arborétum volt. A több mint száz fa- és cserjefajta — több ezer példányban — bódító illattal tölti meg a Zengő északi oldalán lévő völgykatlant, ahol elterül a hat hektárnyi kert. Minden oldalról kerítés védi az idei tavasztól: erre százezer forintot áldozott a Baranya megyei Tanács. Szintén tanácsi támogatással: tízezer forintért 117 új fát is telepítettek, például selyemfenyőt, vérbükköt. A Előkészületek a Ifi. Pécsi Ipari lfäsärra Kapunyitás július 1-én Bútorkiállítás a sportcsarnokban A Mecsek alji város készül kiemelt nyári rendezvényére, a július 1. és 10-e között látható VI. Pécsi Ipari Vásárra. A rendező Idegenforgalmi Hivatal tájékoztatása szerint az érdeklődés felülmúl minden korábbit. Eddig 195 hazai, 26 jugoszláv és tíz bolgár kiállító jelentkezett. Hagyományos helyén, a déli városrész iskolanegyedében lesz a vásár, öt tanintézet, a sportcsarnok, valamint az épületeket övező parkok, együttesen 700 négyzetméter fedett és kétszer ekkora szabad terület várja a kiállítókat. Feltehetően az egyik leglátogatottabb helye lesz a vásárnak a magyar bútoripar seregszemléje, az impozáns sportcsarnokban, amely először ad helyet ilyen rendezvénynek. Tíz vállalat több mint másfél ezer négyzetméteren mutatja be termékeinek legjavát, előjegyzéses vásárlással egybekötve. Változatos kísérőprogramról is gondoskodnak. A vásár szabadtéri színpadán öntevékeny és hivatásos együttesek adnak műsort. Divatbemutatón vonultatják fel az állami és szövetkezeti ruházati ipar legdivatosabb termékeit. Érdekességnek szánják, hogy az Alumínium Árugyár a kukta- és teflonedények bemutatóját helyszínen készített ételek kóstolójával köti össze. Az ízes falatokból tizenhatezer vendéget szándékoznak megkínálni. A Baromfifeldolgozó Vállalat 20 kilogrammos élő pulykát sorsol ki a vásárlátogatók között. A Pécsi Porcelángyárban már készülnek a gyönyörű, új vonalú eozin vázák, amelyeket a nagydíjjal kitüntetett vállalatok kapnak majd. A pécsi-baranyai üzemekben tucatjával készülnek a vásárra szánt termékek, ipari újdonságok, a dekorációs műhelyekben pedig a kiállítás díszítő kellékei. A helyszínen csak június közepén indulhat a „vásárváros" építése, a tanévzárás után. Akkor viszont rohammunka következik, a július elsejei kapunyitásig. tervek szerint az északi oldalon újabb egy hektárnyi erdőrészt nyilvánítanak védetté. Az avar- és gyantaillatú kertben jelenleg bimbózik a júniusban nyíló tulipánfa, kibontotta barnás-vörös, bársonyos fényű virágját az illatos fűszercserje, még csak levelezik a hársfa. Csuti J. Melyik forma a jobb? Kettős helyzet a tejipari szakemberképzésben Kevés a jelentkező a Szentlőrinci Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolába Két képzési forma rosszul hat egymásra: egységük bizonytalan. Bár céljuk azonos, vagyis mind több szakmailag is művelt élelmiszeripari laboráns és tejipari szakember végezzen Szentlőrincen, a Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolában. Az országDDCAZ Ifjúsági brigád Társadalmi munkát vállaltak Pakson Szabadság, munka, ismerkedés Kellemes időtöltés TÖBB HALATI A sülysápi Tápióvölgye MGTSZ Úri község határában levő- halastavait lehalásszák, mert az 50 hektár tófelületet 30 hektárral bővítik. Ez a szövetkezet is belépett a bikali haltenyésztési rendszerbe, így biztosítottnak látszik a jövő évi bőséges „haltermés”. Érdekel gyors sikerük titka. Tavaly márciusban alakította meg a DDGÁZ Szolgáltatási üzemegysége pécsi, Légszeszgyár utcai telepének huszonegy dolgozója a Che Guevara ifjúsági brigádot és november 7-re kiérdemelték a „Szocialista" jelzőt és ez év végére a zöldkoszorús minősítést is. Mivel? Munkával. Termelő és társadalmi munkával. Hármukat kérdezem. Cserfai Tibor gázkészülékszerelő a brigád vezetője és csoportvezető, Vörösvári Zoltán diszpécser és Hudák István automatikaműszerész válaszolnak. — Ifjúsági brigád lévén — az átlag életkorunk 23 év. A szolgáltató üzemegység 15 brigádjának kulturális és politikai rendezvényeit, társadalmi munkaakcióit szervezzük és irányítjuk, természetesen a végrehajtásban is igyekszünk az élenjárni — kezdi Cserfai Tibor. — Tavaly mozgósítottunk a BAK-daru lebontásához, így sikerült vállalati szinten 60 tonna vashulladékot gyűjteni, ez is beszámított, hogy ismét elnyerte a DDGÁZ a KISZ KB Vörös vándorzászlaját — veszi át a szót Hudák István. — Városi szintű szolidaritási politikai estet rendeztünk vetélkedővel és volt két chilei vendégünk is, szerveztünk Che Guevara- és Radnóti-estet, a tavalyi munka és művelődésakció városi döntőjében 11. helyezést értük el, — sorolja tovább Vörösvári Zoltán. A hármas követelményt szigorúan veszik: alapvető a becsületes munka, de fontos a technikusi minősítés vagy az érettségi bizonyítvány megszerzése, akinek még nincs, ez csak öt brigádtaguknak hiányzik — és szocialista módon élni az egyéni és brigád életet. Sok közös rendezvényük volt már, kirándulás, családi est. — A társadalmi munkát a vállalatnál végzik? — Igen. A tavalyi vállalásunk 200 óra volt, 350 órát teljesítettünk. Az idei vállalásunk 1000 óra, ami személyenként kb. egy heti munkaidőnek megfelelő társadalmi munkaóravégzést feltételez, ehhez új területet kerestünk és találtunk is, a Paksi Atomerőmű építkezésénél. — Az atomvárosban? Mit csinálnak ott? — Szükség van esztergályos, kőműves, vasbeton- és vízvezetékszerelő szakmunkásokra, hogy határidőre minden elkészüljön. Megbeszéltük és jelentkeztünk, örömmel várnak, így július 3-án utazunk egy hétre dolgozni, fürdőszoba berendezéseket és vízvezetéket szerelünk, tizenketten. Természetesen a szabadságunk terhére. — Szabadságuk alatt? — Társadalmi munkáról van szó. Jönnek még tizen a DDGÁZ-tól rajtunk kívül, de másokat is szívesen látnak. A munkaidő után jó programokat csinálhatunk a Dunán, jobban megismerjük egymást és más fiatalokat is. Más környezetben és mást dolgozunk, ez kikapcsolódást, tehát szabadságot is jelent — lényegében nemcsak hasznosan, de kelle- mesen is töltjük az időt Pakson. Murányi László ban Csermajorban működik még ilyen szakiskola. Az iskolában nappali tagozaton is képeznek tejipari szakembereket, akik négy év után érettségi bizonyítványt és szakmunkásoklevelet kapnak. Emellett, immár két éve rendszeresen szerveznek hathetes, bentlakásos tanfolyamokat is, — a mezőgazdasági üzemekben, a tej elsődleges feldolgozásában tevékenykedő szak-, segéd- és betanított munkások részvételével. A tsz-ek egy-másfél éve szívesebben választják az utóbbi oktatási formát és kevesebb nappali tagozaton végzett szakembert alkalmaznak. A frissoklevelesek közül mind többen kénytelenek más pályán elhelyezkedni, így elsősorban az adminisztrációs munkakörökben. A kettős helyzet — mely igaz, hogy pozitív célt szolgál, —- elgondolkoztató és figyelmeztet a túlzottan anyagias szemlélet negatív következményeire. Szentlőrincen a hét év alatt több mint kétszázan lettek élelmiszeripari laboránsok és tejipari szakmunkások. Jelenleg mintegy százan készülnek a két mesterség betöltésére: ők az ország különböző részéből, főként Baranya, Tolna, Somogy, Bács-Kiskun megyéből, valamint a Tiszántúlról érkeztek. Az ősszel kezdődő új tanévre viszont csak 25-en jelentkeztek. Felvehettek volna negyvenet. Furcsa helyzet. A termelési gyakorlatban ugyanis iskolázott szakemberek hiányában komoly higiéniai problémák adódnak a tej elsődleges feldolgozásában, vagyis tárolásában és szállításra való előkészítésében. Ezen kívül nehezen kiheverhető kudarcélményt okoz, hogy választott szakmájában nem helyezkedhet el egy tanuló. Csuti J. A szakma ifjú mesterei Vájárvetélkedő Tegnap, kora hajnalban szokatlan termelés kezdődött Zo- bák-bányaüzemben, ahol az ifjú bányászoknak a fejtés egyben a vizsga izgalmait is jelentette. Idén először kapcsolták össze a Mecseki Szénbányáknál a „Szakma ifjú mestere" címért meghirdetett vájárvetélkedőt gyakorlati bemutatóval. Az üzemek legjobb fiatal vájárai, harminchaton, szálltak le a mélybe. Négy csapat Agócs Attila fejtésében dolgozott, kettő elővájásban. A teljesítmény mellett ügyelniük kellett a munkavégzés biztonság- technikai szabályaira is. Délután, a kiadós ebéd után kezdődött a szellemi erőpróba, írásban és szóban. Szakmai, biztonságtechnikai és politikai kérdésekben kellett tudásukról számot adni. A kilenc tagú zsűrinek nem volt könnyű dolga, mert a résztvevők derekasan helytálltak. A szakmai értékelő bizottságot Gálfi István műszaki igazgató- helyettes, a biztonságtechnikai értékelő bizottságot dr. Székely Gábor, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetőhelyettese, míg a politikai értékelő bizottságot Zentai József, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkárhelyettese vezette. A Szakma ifjú mestere címet 19 ifjú vájárnak adományozták. Első Po- mázi Sándor, Zobák-bányaüzem, második Kékes János, Béta-bányaüzem és harmadik Rigó Zoltán, a Zobák- bányaüzem vájára. Pomázi Sándor, az első díj mellett az „Aranycsákány” tulajdonosa lett. G. M.
