Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-02 / 119. szám
HÉTVÉGE NAGYVILÁGBAN Május 1. a nagyvilágban Madrid A spanyol fővárosban óriási rendőri készültséggel igyekeztek érvényt szerezni a május elsejei felvonulásokat betiltó kormányhatározatnak. Madrid utcáit valósággal megtöltötték a rohamrendőrség egységei, amelyeket helikopterekről irányítottak azokba a körzetekbe, ahol a múlt héten legalizált szakszervezetek felhívására nagyobb csoportok próbáltak ösz- szeverődni. Különösen nagyszámú rendőrt vontak össze a spanyol főváros déli részében fekvő Vallecas munkásnegyedben. Madrid utcáin szirénázó rendőrautók száguldoztak és a kisebb-nagyobb csoportokat könnyfakasztó gázzal oszlatták szét. A metro bejárata köré mindenütt kordont vontak és feltartóztatták a vörös zászlókkal vagy transzparensekkel érkezőket. Az első jelentések szerint a rendőrség drasztikus fellépésének körülbelül 20 sebesültje van. A szakszervezetek a hét végén csupán Madridban 30 ezer falragaszon hívták fel a spanyol dolgozókat a május elsejei tüntetésekre. A fővároshoz hasonlóan felvonulást, nagygyűléseket terveztek több mint 30 spanyol városban is. * Athén Vasárnap többezer ember vonult fel a görög általános munkásszövetség székháza előtt rendezett nagygyűlésre. A demonstráció résztvevőit a rendőrség megakadályozta abban, hogy végigvonuljanak Athén fő útvonalain. A tüntetők és a rendőrök között lezajlott összecsapásokban többen megsebesültek. A tüntető felvonulás 20 résztvevőjét letartóztatták. ♦ Az SPD nyugat-berlini vezetősége és a város képviselőházának szocdem-frakciója elhatározta Klaus Schütz kormányzó polgármester lemondatását. A testület arról is döntött, hogy az eddig „szövetségi szenátorként”, vagyis a város és az NSZK kapcsolataiért felelős szenátorként működő Dietrich Stobbét javasoljq^Schütz utódjául (a képen). Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a fővárosi dolgozók május elsejei felvonulásán, nyilatkozatot adott: — A május elsejei felvonulás Budapesten hagyományosan jó, lelkes demonstráció. Az utóbbi időben, különböző alkalmakkor, örömmel szóltunk arról, hogy ez az év jól indult. Népünk a politikai, a társadalmi munkában, a gazdasági és a kulturális építés feladatainak megoldásában is nagyon biztatóan indította az 1977. évi terveink megvalósítását. — A felvonulás élén a múlt évi munka értékelése alapján a tavalyi, egész évi munkában kitűnt kollektívák, kiváló dolgozók haladnak. Az is érezhető a felvonuláson, hogy a tavalyi munka lendülete nem tört meg; — Most az enyhülés p nemzetközi helyzet alakulásának a meghatározó tényezője, annak ellenére, hogy bizonyos reakciós körök ellennyomást próbálnak gyakorolni. A mi álláspontunk tiszta, világos, mindenki számára érthető, ennek az eszmének győznie kell. Mi a különböző társadalmi rendszerű országoknak a be nem avatkozás elve alapján megvalósuló békés egymás mellett élését hirdetjük, a kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítését szorgalmazzuk és ezeknek az elveknek érvényesítésére törekszünk. tartóssá tételében. Ezekre gondolok, miközben átérzem ennek a nagyszerű felvonulásnak ünnepi hangulatát. Biztos vagyok benne, hogy a munkás- osztály nagy seregszemléje az országban mindenütt hasonló szellemű.-- Megragadom az alkalmat, pártunk központi bizottsága és a magam nevében üdvözlöm egész dolgozó népünket, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai a felvonulási téren találkoztak azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik 33 országból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén, Kádár János elmondotta; május 1-e, a nemzetközi munkásosztály ndgy ünnepe ma már a népek barátságának is ünnepe. Hangsúlyozta szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmust építő népekkel, a fasiszta terror alatt szenvedő chilei néppel, az egész világon élő és harcoló haladó emberekkel. Megköszönte részvételüket a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén, s tolmácsolta az általuk képviselt országok szakszervezeti mozgalmának, dolgozóinak a magyar munkásosztály, a magyar nép üdvözletét. sőt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversennyel új lendületet kapott. Csak megismételhetem azt, amit a Központi Bizottság a legutóbbi ülésén megállapított: ha egységben, erőinket mozgósítva folytatjuk a munkát, jó reményeink vannak, hogy az idei nem kis feladatokat sikeresen fogjuk megoldani. A május elsejei felvonulásnak szükségszerűen és hagyományosan sajátos vonása a nemzetközi szolidaritás. Minden részvevő tanúsíthatja és a televízió- nézők is bizonyíthatják: felvonulásunk kifejezésre juttatja szolidaritásunkat testvéreinkkel, szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmust építő népekkel, a fasiszta elnyomás alatt sínylődő chilei néppel, a kapitalista országokban a monopoltőke diktatúrája ellen harcoló osztálytestvéreinkkel. Angola, Mozambik népével, az etióp forradalmárokkal, mindazokkal, akik a társadalmi haladásért, a nemzeti szabadságért küzdenek az imperialisták elnyomó kísérleteivel szemben. Szolidaritásunk ezen túlmenően a magyar nép békeakaratát, egyetértését, együttműködési készségét is kifejezi mindazokkal, okik a világon a háború ellen, a békéért, a vitás kérdések békés úton való megoldásáért küzdenek. — Mély meggyőződésünk, hogy a béke, a békés egymás mellett élés minden népnek egyformán érdeke. Bízunk abban, hogy a népek békeakaratával és a kapitalista világ józanul és reálisan gondolkodó politikai tényezőinek közreműködésével előre jutunk az enyhülés megszilárdításában és Vasárnap délben zenés* őrségváltás volt a Parlament előtti Kossuth Lajos téren, a május elseje tiszteletére felvont állami zászlónál. A váltásról távozó, illetve az arra érkező őrség kölcsönös tisztelgése után elhangzott az őrparancsnok jelentése, majd az új őrség elfoglalta a helyét Kádár János nyilatkozata a szovjet sajtónak Kádár Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárától a TASZSZ, a Szovjet Rádió és Televízió munkatársai interjút kértek. „A szovjet emberek nagy örömmel fogadták a hírt, hogy önnek ítélték oda a nemzetközi Lenin-békedíjat. Ez a kitüntetés annak a fáradhatatlan tevékenységnek az elismerése, amelyet ön a világ békéjének és biztonságának érdekében kifejt. Köszönettel fogadnánk, Jia ebből az alkalomból néhány szót szólna a szovjet emberekhez” — hangzott a kérdés. — Tudatában vagyok annak, hogy a Lenin-békedíjjal való kitüntetés nagy megtiszteltetés. Személyileg — őszintén szólva — kicsit zavarban vagyok. Kommunista meggyőződésű magyar állampolgár vagyok, és világnézetemből, a magyar nép érdekeiből kiindulva kötelességnek tartom a békéért, a népek barátságáért, az emberi haladásért folytatott harcot. Ezt annyira természetesnek tekintem, hogy az embernek nem is jutott eszébe az, hogy ezért valami díjat kaphat. Ugyanakkor hálás vagyok azoknak, akik a Lenin- békedíjat nekem ítélték, mert úgy érzem, hogy ebben kifejezésre jut annak a becsületes helytállásnak az elismerése, amelyet a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép az emberi haladásért, az enyhülésért és a világbékéért folytatott harcban tanúsít —, fejezte be nyilatkozatát Kádár János. • Megnyílt! Várja Önt! Keresse fel! Megnyílt! A pécsi ÁFÉSZ ismét megnyitotta szalántai éttermét! Ausztráliai villanások (2.) A század építészeti remekművét, a Sydney-i Operaházat, 1973. október 20-án adták át a nagyközönségnek. A tengerbe nyúló, modern épületben 2700 személyes hangversenyterem, 550 személyes drámai színház, 420 személy befogadására alkalmas zeneterem, hanglemez-, kiállító- és fogadótermek, két étterem és néhány bár található. Versengő városok Az ötödik kontinensen ritka az európai értelemben vett vicc, de vart egy anekdota, amelyet lépten-nyomon elmesélnek. Úgy hangzik, hogy minden nagyvárosban másként köszöntik az odavetődő idegent. Sydney-ben azt tudakolják, mennyi a pénze, a bankbetétje; Melbourne- ben: honnan, milyen családból származik; Adelaide-ben: milyen egyházközség tagja; a féltrópusi, kedélyes, queens- landi fővárosban, Brisbane- ben pedig karonfogják: gyere, pajtás, igyunk meg együtt egy pohár sört! Játékbarlang a hadihajón Miután valamennyi köszö- nős nagyvárosban alkalmam volt megfordulni, magam is tanúsíthatom: van igazság az elmondottakban. Melbourne (Victoria szövetségi állam székhelye) lakói büszkék arra, hogy városukat szabad telepesek alapították, Syd- ney-t viszont (Új-Dél-Wales fővárosa) fegyenctelepként hozták létre. Az amerikai gyarmatok ugyanis, ahová addig száműzték a brit elítélteket, 1776-ban függetlenné váltak, mire őfelsége belügyminisztere, Lord Sydney rábökött a térképen a mai Sydney melletti Botany- öbölre: „Azt hiszem, megtaláltam a megoldást. Itt, a világ végén lesz a pokol tornáca, jó úticél a Britanniából eltanácsolt- fegyencek- nek.” Melbourne-ben a családi háttérrel együtt említik a vagyont is. Sőt, amikor átböngésztem a legjobb és legterjedelmesebb helyi újság, az Age hirdetési rovatát (ez külföldön is mindig érdekes olvasmány!) különös ajánlatok ötlöttek szemembe. Kínáltak jól bevezetett templomot és egyházközséget, a hívekkel együtt; korallszigetet a Csendes-óceánban, amelyet végül is Parta, a görög eredetű „narancslékiróly" és konzervgyáros vásárolt meg; valamint három, használaton kívül helyezett hadihajót. Hogy mit lehet csinálni ilyen alkalmatosságokkal? Egy klubhálózat tulajdonába kerültek, s az — kívül az ausztrál felségvizeken — lehorgonyzón játékkaszinókká alakította a flotta egykori büszkeségeit. Ha a két nagyváros lakói összetalálkoznak, Melbourne polgárától gúnyosan tudakolják, milyen lábakon állnak náluk a hidak, a sydney-i lakosnak viszont az Operát emlegetik. A Mel- bourne-i-öbölben ugyanis összeomlott a világ talán leghosszabb hídjának tervezett alkotás, Sydney-ben viszont felépült a gyönyörű Operaház, de az eredetihez mérten huszonegyszeres költséggel és hétesztendős késedelemmel. A versengő városok között nem esett szó eddig a fővárosról, Canberráról, amelynek neve különben ősi bennszülött kifejezést őriz — pontos jelentése „halban gazdag találkozóhely”. A főváros éppen annak köszönheti születését, hogy a viszálykodó szomszédvárak nem tudtak megegyezni. Közösen olyan törvényt hoztak: kell az új főváros, de az nem lehet 100 mérföldnél (160 kilométernél) közelebb egyik metropolishoz sem. Hosszas bizottsógosdi, rengeteg vita és nem kevés panama nyomán, Sydney és Melbourne között csaknem „félúton", Canberrában állapodtak meg. Őserdei csúcsforgalom Lakosságának száma jelenleg kétszázezer, az évezred végére négyszázezer Canberráival számolnak. Erre mondják, hogy van egy jó hírem és van egy rossz hírem. Hiszen épül az államgépezet, de óriási arányokban nő a bürokrácia. Ráadásul Ausztrália hat szövetségi államból (Victoria és Új-Dél-Wales mellett Nyugat- és Dél-Auszt- rália, Queensland, Tasmania), az önálló közigazgatású Északi-területből s a tőlük független Canberrából áll — tehát a központi szervekkel együtt nyolc-kilenc fórumon intézik ugyanazokat az ügyeket. Irigylésre méltó, hogy tervezett jellegéből következően hatalmas területen fekszik; az automobilizált világ egyetlen olyan fővárosa, ahol nincs parkolási gond. Nyolcmillió fát ültettek, s Canberra egyik oldalán érintetlen az őserdő. Csak az autópálya szeli ketté, reggel befelé, délután kifelé haladnak rajta a karavánok. Mert ez is egyedülálló az ausztrál fővárosban: az őserdei csúcsforgalom. Réti Ervin (Folytatjuk)
