Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-22 / 139. szám

1977. május 22., vasárnap Dunántúli napló 3 Át integráció,"<* kooperáció és a szakosítás jegyében A KGST a Budapesti Nemzetközi Vásáron Akik a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítási csarnokaiban megfordulnak, lépten-nyomon találkozhatnak a KGST emblémájával. A ren­dezők ugyanis, hogy a közös munka rangját ezzel is kifejez­zék, külön jelzéssel látták el azokat a gépeket, járműveket, anyagokat és termékeket, ame­lyeket az érdekelt vállalatok már a KGST-országok közötti szakosítás, a termelési koope­ráció és a szocialista integrá­ció keretében gyártottak. Ma már nem kevés az ilyen, külön jelzéssel is ellátott termék, leg­feljebb azt fűzhetjük hozzá, le­hetne még több is. Lenyűgöző látvány A rendezők már a nyitó saj­tótájékoztatón felhívták az új­ságírók figyelmét az „A" és a „B” csarnok főtéri homlokza­tának vitrinsorában megrende­zett kooperációs kiállításra, ahol a KGST komplex prog­ramjának teljesítésében eddig elért eredményeket és a továb­bi terveket mutatják be doku­mentációkkal, termékekkel és tervekkel. A kooperációs kiállí­tás megjeleníti a sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatokat, sok-sok érdekességgel szolgál­va. Megtudhatjuk például, hogy a vegyiparban mintegy 2000 terméket érint a KGST-tagor- szágok közötti szakosítás és kooperáció. Különösen jelentős a szovjet—magyar és a len­gyel—magyar timföld-alumíni­um egyezmény teljesítésében elért eredmény és a szovjet partnerekkel közösen megvaló­sítandó olefinprogram. Az együttműködés újabb nagysze­rű sikereit mutatja a KGST-or- szágok közös beruházásában a magyarországi Albertirsa és a szovjetunióbeli Vinnyica között épülő 750 kilovoltos szuperfe­szültségű távvezeték, amelynek egyik tartóoszlopát a kőbá­nyai vásárvárosban is felállítot­ták. A negyven méter magas, csillogó oszlop lenyűgöző lát­vány, a BNV jelképének is be­illik. A szocialista integráció fej­lődésének újabb állomását je­lenti a nemrégiben aláírt ma­gyar-szovjet agrokémiai egyez­mény, amely a KGST-országok közötti vegyipari célprogram első nagy megállapodása. E célprogram szerint a tagorszá­gok a számukra legkedvezőbb vegyipari termékek kifejleszté­sére és gyártására szakosod­nak. így Magyarország a ke­vésbé energiaigényes növény­védőszerek és finomvegyszerek nagy tömegű, gazdaságos ter­melésére és exportjára kapott lehetőséget. Ugyancsak a kö­zelmúltban írták alá a számí­tástechnikai rendszerekhez — köztudott, a KGST-országok a számítógépeket is szakosítva gyártják — szükséges sornyom­tató berendezések, valamint az úgynevezett kvázielektronikus távbeszélő-központok magyar— szovjet gyártási kooperációjá­ról szóló megállapodást. Régi ismerősök elektromos és robbanómotoros targoncákkal, futómacskákkal. Időzzünk el egy kissé a bolgár anyagmozgató gépek között, íme, a KGST-ben folyó szako­sítási törekvések egyik látvá­nyos eredménye. A megegye­zések értelmében ezt a profilt a bolgárok kapták, mindez le­hetővé tette számukra, hogy az anyagmozgató gépek gyár­tását gazdaságosan felfuttas­sák, hiszen termékeik biztos piacra találnak. A Balkancar most ott tart, hogy termelésé­nek 95—96 százalékát expor­tálja, ennek a mennyiségnek a 85 százaléka pedig a szocia­lista országokba jut. Miközben a bolgárok ellát­ják Magyarországot anyagmoz­gató gépekkel, tehát nem kell saját gyártásra is berendez­kedni, mód nyílik arra, hogy alkatrészek szállításával mi is kapcsolódjunk az anyagmozga­tó gépek gyártásához, amihez csaknem száz gyár közös mun­kájára van különben is szük­ség. A Balkancarral jó kapcso­latokat alakított ki a Székes- fehérvári Könnyűfémmű, ahon­nan a bolgárok a hidraulikus szivattyúk gyártásához alumíni­um profilokat szereznek be. A bolgárok, éppen a BNV kap­csán, kifejezték reményüket, si­kerül magyar partnert találni az elektromos alkatrészek kö­zös gyártásához. Hadd tolmá­csoljuk még egy bejelentésü­ket: a magyar felhasználókkal közösen szeretnének egy jól működő országos szervizháló­zatot kiépíteni, ahol is alkal­mazkodnának a vidéki ipari centrumok igényeihez is. Szovjet A BNV rendezői a komplex program és a szocialista integ­ráció témáját az idén külön is az érdeklődés középpontjába emelte, amikor május 20-án megrendezte a vásár KGST- napját. Itt is, de mór dr. Bíró Bolgár elektromos platós targonca. Magyarországon már több száz fut belőle a pályaudvarokon, kórházakban és a kereskede­lemben — közmegelégedésre. Csaknem hatezerhétszáz új lakást adtak át Az építőipar kivitelező szer­vezeteinek dolgozói — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az év első négy hónapjában 10 szá­zalékkal több építési munkát végeztek, mint a múlt év azo­nos időszakában. Az építőipari munkások száma csaknem 2 százalékkal csökkent, így a munkaerőhiány pótlását és a termelés bővítését a termelé­kenység 12 százalékos növelé­sével fedezték. A múlt évinél nagyobb ütem­ben dolgoztak a lakásépítők. Az év első négy hónapjában 6666 új otthont adtak át, 235- tel többet, mint a múlt év azo­nos időszakában. Elsősorban az ÉVM-vállalatok dolgozói gyor­sították a munkát, összesen 15 vállalat adott át több lakást, mint egy évvel ezelőtt. A taná­csi vállalatok, az építőipari szövetkezetek és a termelőszö­vetkezetek építőipari közös vál­lalkozásai viszont a számított­nál kevesebb lakást adtak ót. A kivitelező szervezeteknek az idén összesen 49 000 új otthont kell felépíteniük, tehát az év hátralevő időszakában növelni kell az átadások ütemét, hogy ne az utolsó hónapokra torlód­jon a munka. József külkereskedelmi minisz­ter megnyitójában is elhang­zott, az 1980-ig érvényes áru­csereforgalmi megállapodása­inkban a tervezett 15 milliárd rubeles exportunknak 25 száza­lékát már a szakosítás alapján előállított termékek teszik ki. Ugyanakkor a kooperációs ter­mékek gazdag választékának bemutatása Magyarországnak is lehetőséget nyújt arra, hogy az 1980-ig egyeztetett tervek szerint Bulgáriától, Csehszlová­kiától, az NDK-tól, Romániá­tól és a Szovjetunióból a sza­kosítás és a kooperáció alap­ján mintegy 3 milliárd rubel értékű gépet és berendezést szerezzen be. A szakosításról egyik külgaz­dasági lapunkban derűlátóan nyilatkozott D. Levcsenko, a Szovjetunió Magyarországi Ke­reskedelmi Kirendeltségének vezetője. A szakosítás és a kooperáció alapján folytatott együttműködés bővítése a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság mind több népgazda­sági ágazatát fogja át. A legak­tívabban fejlődik ez a gépgyár­tásban, a vegyiparban, a me­zőgazdasági termelésben. 1976- ban a szakosított és kooperá­ciós termékek kölcsönös szállí­tása, amelynek több mint 50 megállapodás az alapja, mint­egy 800 millió rubel volt, ami két és félszerese az előző évi­nek. E szállítások mintegy 80 százaléka gép és berendezés. A folyó ötéves terv éveiben biztosan számíthatunk arra, hogy a szakosított és kooperá­ciós szállítások részesedése és volumene tovább nő. Jelenleg a Szovjetunió és Magyarország között több mint 100 termelési együttműködést írtak aló az 1976—1980-os évekre. Nagyobb tehetőségek A szakosítás és a kooperá­ció terén az elmúlt években sok minden történt, mindemel­lett közgazdászaink — s itt idézzük dr. Szita János cikkét a Figyelőből — felhívják a fi­gyelmet, a kínálkozó lehetősé­gek az eddig kihasználtnál messze nagyobbak. Ezen belül is különleges jelentősége van a részegységek, alkatrészek, féltermékek terén történő sza­kosításnak. A győri hátsóhidak esete mutatja, hogy olyan rész­egységek iránt, amelyek való­ban jók, nagy a kereslet, több­nyire nagyobb, mint a készter­mékek iránt. M. Z. A BNV szabad kiállítói terű- ............. l etét járva minden évben ősz- A BNV jelképének is beülik: a szetalálkozhatunk a bolgár 750 kilovoltos távvezeték óriás anyagmozgató gépekkel, az tartóoszlopa Másodállásban Nehéz lenne összeszámlálni, hogy hányunknak van másod­állása, mellékfoglalkozása avagy eseti megbízása, amely pénzt hoz a fizetésen felül. Ez a mellékes, amire néha ége­tő szükség van, vagy amely néha csak „jól jön", valahogy közérzetünk kiegyenlítője. Félreértés ne essék: most nem a harácsolásról, pénzhaj- száiói van szó. Arról a mun­káról, amely az egyén vagya környezete számára hasznos és a szabad idő okos felhaszná­lását segíti. Amikor a munka égető szük­ség. Erről győzött meg beszélge­tésünk végén a Mecseki Szén­bányák qépkocsiüzemének dol­gozója, Fekete Józsefné, akit a család helyzete vitt a mellék- foglalkozást gyakorlók közé. — A férjem rokkant nyug­díjas, én az üzemnél dolgo­zom, mint takarítónő. Két gyer­mekem van, a fiú 11 eszten­dős, a lány 9. Kettőnk jöve­delméből éppen csak kijön­nénk, ezért vállaltam szertáro- si munkát a Spartacus sport­körnél. A szertárosi teendőket fel­váltva csinálják a férjével, ő 900 forintot, a férje 700-at kap. Így a család, mindent egybevéve havi hatezer forint­tal gazdálkodhat. — Mit jelent ez? — Fél hétre jövök az üzem­be, s nyolc óra munka után a sportkörhöz. Este hétre érek haza, főzök, s ha kell, mosok, takarítok. Aztán nyomás az ágyba, néha holtfáradtan, né­ha jókedvűen, s másnap kez­dődik élőről az egész. — Szabod idő? — A szabad szombatok és a vasárnapok. Olyankor együtt a család. — Meddig bírja ezt az em­ber? — Muszáj, ha az ember a családjára néz, ha a gyere­keinek olyan feltételeket sze­retne biztosítani, mint mások. A másodállás — passzió. — Zenész vagyok, dobos — mondja Salamon János, — s ha úgy tetszik, minden pénte­ken a Vasutas kultúrotthonban játszom. Nem vagyok rászorul­va, nem is azért a havi 600— 700-ért csinálom. C-kategóriás zenész. Főál­lásban a szénelőkészítő üzem gépészeténél szállítási csoport- vezető. Mint mondja, erre az évre van szerződése, de ha le­het jövőre is, meg azután is szerződik valamerre. Kevés a dobos, hívják sokfelé. — Jól keresne csak a zené­vel is. — Igen, de akkor az esté­imnek vége. ötvenéves va­gyok, a családomat szerető ember. Azért nem lettem ze­nész igazán, mert sok rossz példa volt előttem. Házassá­gok felbomlása. Ezt nem akar­tam vállalni. így jobb. A ma­gam passzióját kedvem szerint végzem. Az üzemben 22 éve dolgo­zik, két lánya van, s két uno­ka is. A mellékesből roller lesz oz egyik unokának, s a kiseb­bik lány is kér néhanapján né­mi zsebpénzt. Mondja, hogy amíg fiatalabb volt, szinte minden este játszott, ha kel­lett az OTP-hitel miatt, ha kel­lett a nagyobb családi beru­házások miatt. De sokáig egy­huzamban ezt nem bírja sen­ki: nappal keményen dolgoz­ni, s este jó képet vágni a zene mellé. — íqy teljesebb, több az életem. Néha, ha a fiatalok ropják előttem a parketten, magam is megfiatalodom... László János Vasas-bánya­üzemnél villanyszerelő. Tíz esz­tendeje mellékállása is van, most az Épület- és Lakáskar­bantartó Szövetkezetnél. Har­mincöt éves fiatalember. Me­szesen lakik. — Mi vitt a pluszmunká­hoz? ötvenhat óta dolgozom, s akkoriban, szerettem volna a Balatonon egy kis víkendhá- zat építeni. Természetes, hogy a pénz után kellett néznem. Voltam fűtő, karbantartó, min­denes a MESZÖV-nél, raktá­ros az UNIVERSUM-nál. — A vikendház leiépült? — Igen. A munkát azonban nem hagyta abba. Szabadkozik: ezt nem úgy kell érteni, hogy az ember éjjel-nappal dolgozik, hogy kikészíti magát. Hisz sza­bad időre, pihenésre is szük­ség van, s aztán a munka mellett végzett technikumot, járt marxista középiskolába, s tanfolyamra tanfolyam után. — A múlt héten 3—4 estét dolgoztam a lakáskarbantar­tóknál, Uránvárosban a PIK- lakásokba szereltünk fel vil­lanybojlerokat. Nem vihetem túlzásba, de nem is akarom. Mellékállásban maximum 62 órát dolgozhatom havonta, s a fizetésem egyharmadát kap­hatom ezért. Ezerkétszázat — Mire költi a mellékest? — Általában a nyárra megy, tavaly Jugoszláviában voltunk, az idén pedig NDK-t válasz­tottuk. — Ha ezt a pluszt a lőál­lásbán megkereshetné, lelad­ná a délutáni munkát? — Nem hiszem ... Sokan nehezen értik, de ma már nem csak a pénzért csinálom. Nem Fekete Józsefné László János tudom hosszú ideig a falat bá­mulni, nem szeretek „gondta­lanul” heverészni. Három arc, három mellék- foglalkozás. Mindhárman hasz­nosan töltik a szabad időt akár a kényszer, akár a kedv­telés számlájára írjuk. Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents