Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-18 / 135. szám
1977. május 18., szerda Dunántúli napló 3 Jlnyanyelive ca ftcaj Hetvenöt éves a Szolnoki Művésztelep „... Én leül Szolnoknak sükeres térségeit áldom, hol remegő szemeimbe az első napragyogás ötlött Itt hempelyeg enyves iszapján a Tiszaviz; itt omlik ölébe Zagyvánk. Egybevegyült vizein a szőke folyónak a szép híd: a Szondái dombig két sor fűzfa között izmos töltések: utánok szöllők a Varsányi határig. Legmagasabb parttyán a víznek látszik az egyház, a sótár s a hajdani földvár...” Szabad idő, holt idő Látogatóban, tanár képzősöknél A szülőföld — nagyjából e sorok kelte óta képzőművészeti bölcsőhely — leírása Verseghy Ferenclől származik. Annak pedig háromnegyed évszázada, hogy a költői képbe foglaltakat a hajdani földvár helyén élő, vagy oda rendszeresen visszatérő telepes művészek mintázzák-örökítik tovább, folytonosan megteremtve így Szolnok és vidéke orbis pictusát. Jelkép Ettől kezdve hagyomány is talán, hogy az egybevegyült vizek városát sokkal többen festették, mint írták meg. Olyanféle Szolnoknak a művésztelep, mint Párizsnak az Eiffel-torony. Kinyúlik belőle és szinte arról magáról is megismerik — jegyezte meg egyik művészettörténészünk. Jelképe is tehát a városnak második legrégibb művészeti telepünk. Ezt a só- és hadiutak kereszteződésében fekvő forgalmi gócpontot egy osztrák hadifestő, August von Pettenkolen fedezte fel a festészetnek a múlt század közepén. Pettenkofent a bécsi Biedermeier édeskés festői világából a forgalmas kis mezőváros élénk piaci, vásári élete cigányaival és vaskos plebejus figuráival, a körülötte elterülő Alfölddel, vagyis a szolnoki látvány ragadta ki és avatta plein air festővé. Itt az ég és a föld párbeszédének lenyűgöző erejét, a fényt a maga kíméletlen, ugyanakkor mindent átlényegítő ragyogásában s nem utolsósorban a kis emberi életet igazi élményként lehetett átélni. Ami tehát a magyaroknak Barbizon, az nekünk Szolnok volt — hangoztatják az osztrák műtörténészek. A Szolnokon készült képeivel Európa-szerte ismertté váló Pettenkofen nyomán tekintélyes osztrák festők, majd a Munká- csy-tanítványok egész sora kereste fel a várost évről évre. Elég itt arra utalni, hogy Deák- Ébner Lajos és Bihari Sándor művészete is Szolnokon teljesedett ki. Ilyen előzmények után került sor azután a század elején az Alföld első művésztelepének megszervezésére. 1899- ben Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Katona Nándor, Kern- stock Károly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrátz Károly, Szlá- nyi Lajos és Vaszary János festőművészek írásban folyamodtak a kultuszminiszterhez, hogy „Szolnokon, a magyarság egyik jellegzetes központjában való letelepedésüket segítse". Fejlődés Az időközben megalakult Szolnoki Művészeti Egyesület alapszabályában a nemzeti kultúra szolgálatát, a természetben való festést, a főiskolai hallgatók továbbképzését és a közönség nevelése érdekében képzőművészeti múzeum létesítését határozta el. A műtermes telep megalapítását engedélyező okiratban — a millenniumi idők megpezsdült közszelleme egyik jellegzetes dokumentumaként — ezeket olvashatjuk: .......e művésztelepülés a vele járó társadalmi érintkezések és időszaki kiállítások révén kiszámíthatatlan befolyással lehet Szolnok város és az egész vármegye kulturális és ipari fejlődésére, eltekintve azoktól az eredményektől, amelyek ebből általánosságban a hazai művészetnek fognak javára válni”.. Hat évvel a kis erdélyi városka, Nagybánya művésztelepének megalakulása után, 1902-ben nyílt meg jelentős állami támogatással a szolnoki telep, ahol a Művészeti Egyesület törzs- és vendégtagjai számára két kiállítóhelyiség és tíz műteremlakás biztosította a békés alkotómunka feltételeit. És lám, az eredmény is hamar megmutatkozott, a telep művészei már a következő évben megrendezték első tárlatukat. Erről az Új Időkben így írt Ly- ka Károly: „Valaki egy ünnepi tósztban a megnyitás napján arra figyelmeztette hallgatóit, hogy íme, ezek az ideszakadt festők egymásután beleházasodtak a szolnoki famíliákba. Mi azt hisszük, hogy lassanként a művészetük is beleházasodik az alflödi levegőbe. Ez a telep igazi programja, de persze nem valósítható meg máról holnapra. Még a nagy Pettenkofennek is szüksége volt a festészet ama lényeges elemére, amelyet időnek nevezünk. Az ember szeme, agya, gusztusa nem formálódik át olyan gyorsan, mint hinnők. Ha pedig nem szolnoki szemmel és aggyal pingálja valaki Szolnokot, úgy csak néprajzi jegyzőkönyvet tud produkálni.” Mesterek Veres Péter kifejezésével élve „sültrealista" s korántsem csak „helyi értékű” festészetről negyedszázaddal később a jeles művészettörténész már ezeket állapíthatta meg: „Amióta a művésztelep fönnáll-, a típusos szolnoki kép messze túlterjed a piac festői intimitásain, apró epizód-alakjain, cigányain, csirkés kofáin, s megnyitja nekünk a Nagy-Alföld széles látóhatárát. A sokáig ok nélkül elhanyagolt Nagy-Alföld a maga geológiai monumentalitásában mint új festői érték vonul be Szolnokról művészetünk kincsesházába." Ezen a jubileumi kiállításon már részt vett a mai szolnoki művésztelep legidősebb mestere, Chiovini Ferenc, aki félszázada él a telepen. Munkássága, varázslatos egyénisége összeköti a jelent múltjával. Példakép ő páratlan munkakedvével, a táj és népe iránti hűségével és elkötelezettségével, azzal, hogy „még mindig friss szemmel nézem és élvezem ennek a vidéknek a vizuális igazságait." Kívüle még öt festő — Baranyó Sándor, Be- rényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna és Meggyes László, valamint három szobrász — Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László dolgozik jelenleg a telepen, összegzésre, számvetésre készülnek kü- lön-külön, de együtt is. A táj már nem ugyanaz, amit Pettenkofen, Fényes Adolf, Aba Novák Vilmos és a többiek oly annyira megszerettek és oly nagyszerűen megfestettek. Más a levegő varázsa, az Alföld látszólagos üressége, a szolnoki Tabán helyén új városrész rő fel, más a Tisza- és Zagyvapart, s legfőképpen más az ember és társadalma. De a figyelem szorgossága, a szemlélet tágassága és a műgond ma is a megismert valóság tiszteletéből és szeretetéből fakad. Minderről remélhetőleg meggyőzően tanúskodik majd a jubileumi év megannyi tárlata, kiállítása Szolnokon és másutt is. Vonzódás Örkény István — akit a Macskajáték és a Kulcskeresők óta szívélyes viszony fűz a városhoz — egyízben azt írta, hogy Szolnoknak talán sohasem volt ajándékozni valója, hisz nincsenek világraszóló műkincsei, és csodatévő ereklyék híján zarándokokat sem vonz. Kilencszáz éve, amióta létezik, nem szolgál másra, csak a legszükségesebbre: hogy lakosai élni tudjanak benne. A háromnegyed évszázados művésztelep megannyi értékére és szépségére gondolva úgy hisszük, Szolnoknak volt és van is ajádékozni valója. Ideje — és a művésztelep jubileuma is erre kötelez, hogy másutt is megismerjék és becsüljék. Pálréti Ágoston A hncc7ii sötét ,oly°só e9vik H IIUúOlU, oldala szekrényekkel zsúfolt. A másik oldalán karnyújtásnyi távolságra képekkel, ötletes rajzokkal teleragasztott ajtók. Találomra benyitok az egyiken. Nyolc emeletes ágy, kis szekrényfélék, egy nagy asztal, székekkel. Hely csak annyi marad, ha valaki bejön a szobába, az asztalnál ülők beljebb rukkolnak székükkel, hogy el lehessen a hátuk mögött menni. Egy colásüvegben virágzó ág, amott aranyeső egy nagyobb pohárban. Nyolc tanárképzős lány otthona. Itt élnek, tanulnak, itt töltik szabad idejük egy részét. — Szabad idő? Annak van, aki csinál magának. Holt idő viszont sok van. — Hogy értsem? . .. — Általában reggeltől estig óráink vannak a főiskolán, szerda délután kivételével, az „szabad" — mozgalmi nap. Az órarendben sok hézag van. Kétórás holt idők. így tolódnak ki sokszor kora estig az órák... — Mi kollégisták úgy-ahogy ki tudjuk használni, mert egy pillanat alatt itthon vagyunk, kimosunk, levelet írunk . . . De aki alBérletes, annak már nem éri meg hazamenni. — Beülhet a könyvtár olvasótermébe .. . — Már, aki befér. Háromszor annyian vannak általában, akik szívesebben töltenék el ott az idejüket, mint a büfében. Csakhogy kicsi az olvasóterem. Szabad idő • munkaidőn (és más kötelező elfoglaltságon) kívüli szabadon felhasználható idő az egyik: értelmes időtöltéssel nehezen leköthető a másik. Manapság kicsit divat is lett fiatalok, felnőttek körében azzal dicsekedni; ja kérem, nekem nincs szabad időm. Pedig van. És ha van, azt mivel töltjük? Hogyan töltik például Pécsett, a tanárképző főiskolások, főleg a kollégisták? Min múlik a hasznos időtöltés számukra? Energián, pénzen? A jövő nevelői vajon hogyan készülnek hivatásukra a kötelező óraszámon túl is? — A Pécsi Tanárképző Főiskolának 1650 hallgatója van, ebből 750 kollégista. Több mint hétszáz a színházbérletesek száma. A kulturális statisztikát gazdagítja még a 150 hangverseny-, s a 120 IH-filmklub- bérlet. Csaknem 300 hallgatónak van főiskolai filmklub bérlete — mondja Gáli Margit kulturos. — De legalább még egyszer ennyi azoknak a száma, akik nem bérletesek, de minden színház-, hangverseny-előadáson ott vannak. Egyre nagyobb sikere van a kaposvári színházi buszoknak is — teszi hozzá Rádli Kati, a diákbizottság titkára. — Előadóest, régészeti előadás, politikai vetélkedő, dzsesszklub ... úgy látom, nagyon változatos a klubprogramjuk __ — Sok a lehetőség, főleg ha azt nézzük, hogy itt a közelben Dr. Romány Pál mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter kedden a minisztériumban fogadta a tárca irányítása alá tartozó felsőfokú oktatási intézmények végzős hallgatóinak képviselőit és az intézmények állami, párt- és KISZ-vezetőit. Részt vett a találkozón a minisztérium és az ágazati szakemberek több vezetője. A tárca van a Műszaki Főiskola és a POTE klubja is, szintén változatos programmal. Talán a bőség zavara okoz néha telítettséget és pangást egy-egy rendezvényen. A klubba is általában csak a kollégisták járnak. Érthető is, hiszen aki 6 órakor végez a főiskolán és a városban lakik, már nehezen jön vissza egy óra múlva valamilyen rendezvényre. Annak mór nagyon „rangosnak" kell lennie ... n„B” kollégium EbiTSl: nyelmesebb az előbbinél. Egyik szobájában harmadéves lányokkal beszélgetünk: — Ahány évfolyam, ahány tagozat, annyiféle szabad idő. A reál szakosoknak általában azért több idejük van, mint a humán szakosoknak. Mindenki végez azonban szakmai-társadalmi munkát, ami nálunk elsősorban korrepetálás. Erre egy-két délután rámegy. így mindenkinek csak a szombatvasárnap az, ami az övé igazából. Ebből kell kigazdálkodni a tanulást, a szórakozást. — ... és a sportot, kirándulást is. ' — Néha elmegyünk sétálni. — Táncolni jártok? — Ritkán. Szeretünk táncolni, csak ... Nálunk köztudottan kevés a fiú. Ha most elmegyünk a műszaki discóra, ahol viszont kevés a lány, sokan azt mondják, megjöttek a tanárképzősök férjet fogni... így aztán legtöbben itthon maradunk, olvasunk. Egy-egy jó könyv végigjár a szobában, de a híre a folyosón is elterjed, mindenki ezt olvassa, arról beszél. az a vitatéma. — Napilapok, folyóiratok közül melyiket olvassátok rendszeresen? — Dunántúli Napló, Népszabadság, Magyarország, Élet és Irodalom. — Jelenkort, Látóhatárt, Világosságot? — Már ritkábban, és nem rendszeresen ... A két kollégiumban 3 televízió. Kettő a „B" épületben, egy az „A"-ban. Legjobb igyekezettel, összepréselődéssel is egyszerre csak 150 ember nézhet televíziót, de ebből csak 50 kényelmesen, értve is a műsort. Szerda este, háromnegyed nyolc. A Tv-híradó megy ilyenkor. Egyelőre senki sincs a készülékek előtt... Néhány széken viszont papírlap: „Foglalt az asztaliteniszre." Mint hallom, így szokás. Sokszor már reggel ráteszik a székekre a foglalt cetlit, ha sportműsor, filmsorozat, vagy más népszerű műsor megy. Máskor nem nagyon jut eszébe a kollégistáknak a tévé. Nagy a sikere, hallgatósága viszont a házi rádióstúdió adásainak. Hetente háromszor a több mint kétórás adásidő alatt szinte minden szobában hallgatják az adásokat. Szabad idő — holt idő. Nehéz eldönteni __ te rületén végző több mint kétezer pályakezdő fiatal elhelyezkedési lehetőségei kedvezőek: minden végzős hallgató általában két munkahely közül választhat. A végzősök közül 625-en tanulmányi szerződéssel rendelkeznek. A leendő fiatal diplomások több mint 70 százaléka állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, élelmi- szeripari üzemben, erdőgazdaságban helyezkedhet el. Zádor István Kossuth-díjas festőművész rajza a régi Szolnoki Mű vésztelepről (1827.) Varga Ágnes Pályakezdő fiatalok a MÉM-ben v
