Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-30 / 117. szám

e Dunántúli napló 1977. április 30., szombat PÉCSI SÉTÁK A ggódva nyomogatja szíve tájékát: — Az éjjel meg a ke­zét nyújtotta a halál... de aztán elhárítottam és mond­tam neki, még egy kicsit mara­dok, pedig belülről nagyon szo­rongatott valami. Cukorral isz- sza? Mennyit tegyek? — Cukor nélkül, Mária né­ni ... A fal mentén van egy kis asztalka, ott a kávéfőző — de ha többen összejönnek, bekap­csolják a másikat is, hadd csu­rogjon abból is s ha van rá idő, végül is jut mindenkinek, aki éppen szereti, szóval cukrot nem kértem, de azért átnyújtja a csészealját csészével, meg a kanalat is, amit aztán leejtek a tükörfényű parkettára. Ez itt a Remény utcai pártalapszerve- zet, tagjai többsége nyugdíjas munkás, munkásnő, bányász, katonatiszt, rendőrtiszt vagy ép­pen hivatalnok. Van aki Gyár­város szülötte, van aki nem, de annyi szent, hogy jó néhány évtizedet lehúztak már ebben a nagyon népes — 45—50 ezres lélekszámú — kerületben, szü­leiket eltemették, gyermekeiket fölnevelték és hát a természet rendje szerint már itt a harma­dik generáció is, az unokák so­kasága. Nem tudom, hol és miképpen lehetne meghúzni Gyárváros határát, de ha közigazgatási területként veszem — mondjuk Rigóder-tetőtől le déli irányba a Mohácsi úti utolsó házakig, nyugatról-keletre, vagyis a 48- as tértől ki a laktanyáig, akkor mégis csak talán legnagyobb kerülete a városnak. De a Ri- góder sem a határ, hiszen kör­nyékén és mögötte, olyan szép nevű kistelepülések tartoznak még hozzá, mint Kispiricsizma, Alsó-Gyükés, Czerék-völgy, Gyárváros Aligvárom, Borbálatelep, Pécs- bánya, Pécsszabolcs, Csertető és végig befele a Budai vámig Meszes, idébb pedig Újhegy. Vasasról nem is beszélve ... és akkor még mindig kihagytam egyet s mást. Gyárváros épületeinek összes­sége — ne vegyék sértésnek a népek — de eléggé jellegtelen. A harmadik kerületi Uránváros meg a Szigeti városrész új, modern lakótelepek, a második kerület belvárosa hangulatos öreg utcáival, jó néhány műem­lékével és műemlékjellegű ház­tömbjeivel kedves és szép — de Gyárvárosnak nincsenek sem műemlékei, sem mai értelemben vett korszerű, összkomfortos la­kótelepei. Hiszen az ötvenes évek elején épült gáz- és táv­fűtés nélküli — bérházak nap­jainkban már elavultak. A csa­ládi házak minősítése is merő­ben eltérő. A Budai vám és az új — néhány éve megnyitott — Engel János út közötti föld­szintes házak kopottan, mála- dozó homlokzattal „szemlélik” a 6-os út roppant forgalmát, a lakók csak esős, portól mentes időben nyitják az utcai ablako­kat, a Puskin tér keleti pere­mén — ahol áll még néhány épületcsúfság, — csordogál ké­kes-szürke piszkos vizével a Me­szes-patak, ami nem csak bű­zével, de szúnyog és légy ha­dával is kínozza a környék la­kóit. Szóval a Fürst Sándor ut­cának ezen a szakaszán van egy Kuckó nevű kis cukrászda, a túloldalon egy fodrászüzlet, de hát ezekkel sem lehet na­gyon büszkélkedni. Ezt mondják az asszonyok: Utazzon a SIOTOUR szervezésében a Szovjetunióba, a fehér éjszakák megtekintésére! 1. LENINGRAD—MOSZKVA—SZUZDAL 1977. június 23—30. Utazás külön-repülőgéppel Részvételi díj: 2. LENINGRAD—MOSZKVA—VLADIMIR 1977. június 23—30. Utazás külön-repülőgéppel Részvételi díj: 3. LENINGRAD—NOVGOROD 1977. június 26—július 1. Utazás: menetrend szerinti repülőgéppel 5500,— Ft 5500,— Ft Részvételi díj: 4900,— Ft Jelentkezni lehet, A SIOTOUR UTAZÁSI IRODAIBAN, VALAMINT A MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATALOKNÁL. — A fodrászat levegőtlen, a nyitott ajtón át nyáron a legyek rohamoznak bennünket a búra alatt, télen meg azért nem le­het kitárni az ajtót, mert vizes fejjel meggebedünk a széken. A Remény utcai párthelyiség­ben K. J. nyugdíjas — de a többiek is — arról panaszkod­nak, hogy a környéken nincs egy valamirevaló vendéglátó- egység, ahova családostól, vagy barátokkal — esetleg ünnep na­pi estéken rokonsággal — beül­hetnének sörözgetni, vacsorázni. — Mert tudja, a Mohácsi út sarkán levő italbolt... szóval az nem megfelelő ilyesmire. Ezen aztán eltűnődünk egy kicsit. A Budai vám gyors-biszt­rója olcsó, tiszta —, de mégsem kisvendéglő. A Mohácsi úti pe­dig megint csak más jellegű, egy bizonyos „réteget" leköt, végül is ennek ilyen szerep ju­tott a vendéglátáson belül, erre is szükség van egyelőre. Mit lehet tenni? Magas, erő­teljes férfi — nyugdíjas hon- védtiszt — a vámnál levő nyolc­emeletesek egyikében lakik, sajnos elkésett ötlettel áll elő: — Az ABC mellett szép, vi­lágos kis üzlethelyiség van, de rövidáru és kilós-árut árusíta­nak, pedig talán jobb lett vol­na a Kuckó presszót idetelepí­teni, vagy hogy asszonyaink­nak is meglegyen a kedve, esetleg a fodrászatot... Az érvek meggyőzőek, hiszen a gyakorlat tanúsítja, — mel­lesleg más kerületekben, lakó­telepeken is — hogy eseten­ként a korábban tervezett ke­reskedelmi ágazatra nincs olyan égetően szüksége a lakosságnak, mint inkább egy élelmiszerbolt­ra, vagy — maradjunk a fenti példánál — egy fodrászatra il­letve presszóra. Hogy miért nem a fodrászipar, vagy a ven­déglátás kapta meg ezt az épü­letet? Egy nyomós ok biztosan fönnállt: nem volt pénzük. Nem állt rendelkezésükre az az ösz- szeg, amely a beruházási költ­ségeket fedezte volna. — Az új — kétnyomvonalú — Engel János úttal kitágult egy kicsit a világ ezen a kör­nyéken. Jobbra ipari üzemek, balra a domboldal zöldbe-vi- rágba borult kertjei között már Erzsébet telep, aztán a Vadász utca, Dagály utca, Avar utca családi házainak piros, vagy palatetős családi házai látsza­nak. Tiszta, jó levegőjű vidék ez, a hagyományos — de ré­gebbi házak közé — már man- zárdos, nagy-erkélyes, nagyab­lakos kis villák is épül.ck, és lassan-lassan rendbehozzák az utakat is. Dr. G. J. régi bará- tom-ismerősöm a Vadász u.-ban lakik, nagyon szép magasföld­szintes házban, kívülről fakor­látos lépcső vezet fel a lakás­ba, sajnos nem találom otthon, feleségével váltok néhány szót. — Nemrég aszfaltozták le az utcát, tulajdonképpen még nem kész, a legfelsőbb fedőréteget ezután húzzák rá. De sokan el sem képzelik, mondjuk a belvá­rosiak, hogy itt éveken keresztül tapostuk a sarat, úgy mentünk a Zsolnay gyárig, a huszonhe- tes buszig, hogy a rossz cipőt eldugtuk a bokorba a végállo­másnál és mielőtt buszra száll­tunk volna, a szatyorból elő­húztuk a tiszta cipőt. Most ha kész lesz az út, akkor állítólag a huszonhetes busz útvonalát meghosszabbítják. Erre várunk, mert egyébként sok időbe telik, míg az ember bejut a városba. Aztán ő is arra panaszkodik, mint a többi gyárvárosi, és közéjük sorolom azt az ötven férfit és asszonyt is, akikkel egyik nap a Remény utcai párt- alapszervezetben beszélgettem. Az új rendelőintézet,. . — Még jó tíz éve is arról volt szó, hogy Gyárvárosban építenek egy rendelőintézetet. — Uránvárosnak is van, meg a belvárosnak is, hát nekünk első kerületieknek legalább olyan szükségünk lenne rá .. . — Legutóbb fórumot szer­veztünk itt a párthelyiségben, beszéltünk is erről, de a tervet elvetették azért, mert csupán az intézet közművesítése har­mincmillió forintba kerülne ... B árkivel beszéltem, örökké visszatérő téma volt: a rendelőintézet. Nem hin­ném, hogy valaki is két­ségbevonná a gyárvárosiak kí­vánságát. De ez a 30 millió, ami csupán csak a közműhá­lózat költsége... ez bizony sok. Hogy gondolkozásra kész­tette azokat, akik efölött dön­tenek —, megértem. De értem a gyárvárosiak óhaját is. A város lakosságának jó egyhar- mada itt él, Pécs legnagyobb kiterjedésű kerületében. Azt hiszem, nagyon oda kéne fi­gyelni. — Rab Ferenc — cKdMO/yTa/iflrN ^RőuAt Jelentkezett a esőbéka Talán tetszenek emlékezni rá, ír­tam már a csőbékáról. Kis, zöld le­velibéka, benn ült a kapucsöben, és ha jött az eső, brummogott. Ha meg­szólalt, tudtuk, aznap eső lesz. Jött az ősz és eltűnt. — Az idén nem lesz csöbékánk. Elpusztult szegény, — sajnálkoztunk. Kapáltunk kinn, felhőtlen az ég, és egyszerre váratlanul fölhangzik az ősz óta elfelejtett brummogás­brekegés: — Te is előjöttél I — mondtuk. — Nem kell öntöznünk. Egyik szomszédunk építkezik. Ke­verik a cementet. — Csak eső ne jöjjön I — fohász­kodnak. — Jönl — nyugtattuk meg őket. — Befejezni, amit lehet, aztán pu­colásl — Hisz olyan szép idő van! — mondták. — Nem lehet esői — Lesz! A csőbéka még nem té­vedett I — Az az, ami a csőben brummog? — kérdezték értetlenül. Most ismerik már békánkat. Ami­kor legközelebb kimegyünk, mond­ják: — Nem merünk nekiállnj a na­gyobb munkának, mert az az isten­átka reggel óta szaval móri Egy ideig szidták, de rájöttek már a hasznára. A meteorológia tudo­mányos intézmény. Tudja, hogy me­lyik front honnan tör be, tudja — ha tudja — az eredmény kimenetelét. A mi meteorológusunk nem tudja azt, hogy ,,helyenként eső, helyen­ként napsütés", csak egyet tud, de azt világosan: — Itt, rövidesen, a fejünk felett jó nagy zuhé lesz! Ez, itt, ekkor pedig épp elégi Annyira, hogy a szomszéd megvál­toztatta eddigi lenéző álláspontját és azt mondta: — De jó lenne hazavinni I Sokat segíthetne a gazdaságban. A szomszéd ugyanis agronómus. SZOLLOSI KALMAN Sikeres rendezvénysorozat Szakmunkástanulók ismerkedése a klasszikus zenével VIRÁGOK A ZENEKARNAK Jelentős rendezvény színhe­lye volt 1977. április 27-én dél­előtt a pécsi Liszt-terem. Két olyan hangversenyre került sor, amelyek lezárását jelentették egy jól előkészített és részben már lebonyolított hosszabb ok- tató-hangverseny-sorozatnak. Pécsi Géza, az 500-as számú Szakmunkásképző tanára gon­dosan kidolgozta a szakmun­kástanulók zenei nevelésének 3 éves tervét, amelynek kivite­lezését a felügyeleti hatóság engedélyezte. Ekkor kapcsolód­tak be az előkészítő munkába az osztályfőnökök, és megkez­dődött a szervezés munkája az egész megyében. Az I. év anya­ga Erkel, Liszt és Mozart is­mertetését irányozza elő. A pé­csi Filharmonikus Zenkar tagjai, a pécsi Nemzeti Színház több énekes művésze megkezdte a kiszemelt művek tanulását Breitner Tamás karnagy veze­tésével. (Az egyes számokat a különböző helybeli és vidéki hangversenyeken más és más művészek énekelték.) A hangverseny nemcsak ze­nei ismeretterjesztés, hangula­tos és tartalmcs zenei vetélke­dő volt, hanem a jövendő hangversenyek közönségének nevelése is. „Kapunyitásnak”, egy hasznos törekvés első lé­pésének nevezhetjük ezt a hangversenysorozatot. A fiata­lok nemcsak forró tapssal kö­szönték meg a művészek sze­replését, hanem a 20 éve fönn­álló zenekar minden tagját is egy-egy szál virággal köszön­tötték. A zenekar és a közre­működő művészek munkájáért Nagel Lajos, a megyei tanács előadója mondoft köszönetét. A hangverseny Liszt Esz-dúr zongoraversenyével zárult. Bán­ki József zongoraművész és a zenekar az előzőleg a tanu­lókkal jól elemzett mű szépsé­geit kitűnően tolmácsolták, úgy, hogy a fiatalok percekig ünnepelték őket. Ugyanezen a napon délután Mohácson a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulóiból és tanáraiból alakult zenekar és Polgár Marianne zongoramű­vésznő szemléltették a Mozart­ról mondottakat és mutatták be nagy sikerrel Mozart A-dúr zongoraversenyét a megjelent 500 szakmunkástanulónak. Eddig 6000, a hangverseny- sorozat végéig pedig összesen 8500 szakmunkástanuló része­sült zenei élményben Baranya megyében. Pályázati felhívás A Népművelési Intézet, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa Kul­turális Agitációs és Propaganda Osztálya, a Komárom megyei Ta­nács VB. Művelődésügyi Osztálya „MUNKÁSÉLET" címmel SZÍNJÁTÉK ÉS FORGATÓKÖNYV pályázatot hirdet színjátszócsoportok és irodalmi színpadok rendezői, ve­zetői, dramaturgiai, valamint alko­tó kollektívái részére. A pályázaton részt vehet bármely működő együttes és vezetője, a fen­ti témában alkotott önálló munká­val. (Ezek lehetnek: irodalmi alko­tások színpadi feldolgozásai, szer­kesztett játékok, önállóan alkotott dokumentum-riportjáték, továbbá szerkesztett műsorok.) Az alkotáso­kat rendezői forgatókönyvként kell benyújtani. A pályázaton résztvevők alkotá­sait — díjkiosztás alkalmával — a pályázatot kiíró szervek által fel­kért 5 tagú zsűri értékeli. A pálya­munkákat 1977. november 15-ig kell beküldeni (5 példányban I) a Ko­márom megyei Tanács címére. (Ko­márom megyei Tanács VB. Művelő­désügyi Osztálya, Tatabánya, Má- nyoki László csop. vez.) A pályázat értékelésére és a dí­jak kiosztására 1978. január 14-én kerül sor Tatabányán. (A díjazott forgatókönyvek alkotóit a díjkiosz­tásra meghívjuk.) A pályázók vegyék figyelembe az amatőr színpadok általánosan el­fogadott gyakorlatát, hogy a kül­dött művek és forgatókönyvek 30 perces játékidőben előadhatók legye­nek (17-25 oldal). A pályázat célja, hogy az elké­szült művek adjanak művészi érté­kű képet munkásosztályunk mai ar­culatáról, társadalmi, politikai, er­kölcsi magatartásáról, helytállásá­ról: a termelést irányító, a közélet­ben résztvevők, a fizikai munkában a társadalomért cselekvő ember sokirányú és egyre kulturáltabb te­vékenységéről, személyiségéről; a szocializmus építésének emberi gondjairól, drámai pillanatairól, a formálódó ember életszemléletéről, a derűről, a humorról sem megfe­ledkezve. A pályázók foglalkozzanak alkotó módon — felhasználva a humor, a szatíra eszközeit - hétköznapjaink megoldandó feladataival, a szocia­lista embertípus fejlődésének, for­málódásának gondjaival. A pályázaton résztvevő együttesek (a vezetőjük vagy a maguk által készített) műsoraikat mutassák be az év különböző eseményein. Díjazás: 2 darab I. díj 5000-5000 forint; 3 darab II. díj 3500—3500 fo­rint; 5'aarab III. díj 2500-2500 fo­rint összegben. Indokolt esetben a zsűri 1000 forintos különdíjakat is kiadhat, illetve a pályadíjak ösz- szegét megváltoztathatja. segítségre van Pécsett SZÜKSÉGE? csak Itta nálunk HlBH kapható! uillany­Komfort motor 1 fapapucs és A legolcsóbb és legmegbíz­hatóbb segítség a VILLANYMOTOR. 1 és 3 fázisú, zárt faciptt 1400 és 2800 fordulaté, minden méretben 1 lóerőtől 4 lóerőig és több színben! válogathat a TOLNA MEGYEI NÉPBOLT VALLALAT 24. SZÁMÚ VASBOLTJÁBAN SZEKSZARD, Széchenyi u. 34. szám. MECSEK ÁRUHÁZ illatszerosztályán, GARDÉNIA illatszerboltban, Pécs, Kossuth L. u. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents