Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-17 / 104. szám

1977. április 17., vasárnap Dunantmt napló Megkezdődött a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Imréné, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnak, a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Tyereslöova-brigád vezetője, to­vábbá Bajor Jenő, a Fővárosi Távfűtő Művek-, Végh Józsefné, a Szocialista Munka Hőse, a Nagykőrösi Konzervgyár szo­cialista brigád vezetője. Fel­szólalt Anatolij Jakovlevics Ri­bakov, a Szovjet Gépgyártási és Műszeripari Dolgozók Szak­Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20. évfordulója alkalmából szocialista rendsze­rünk erős és fontos intézményét, a munkásőrséget, amely a Köz­ponti Bizottság határozata alapján született. Annak idején azzaí a felhívással fordultunk a munkásokhoz, a dolgozó pa­rasztokhoz, az alkalmazottak­hoz, a szocializmus igaz hí­veihez, hogy segítsék a mun­káshatalom, társadalmi ren­dünk, a magyar nép szocialis­ta vívmányainak fegyveres vé­delmét. A felhívás nem ma­radt pusztába kiáltott szó: jó­val többen jelentkeztek, mint amennyit a munkásőrség meg­határozott kerete be tudott vol­na fogadni. Azóta tíz- és tízez­rek tettek és tesznek becsület­tel eleget — hivatásukon túl­menően is— vállalt kötelezett­ségüknek. Kevéssel e jubileum után, most szocialista rendszerünk másik nagyszerű intézményé­nek, a szocialista brigádmBz- galomnak a képviselőivel talál­kozhatunk itt. A szocialista bri­gádmozgalmat nem pártunk, államunk vezető testületéi kez­deményezték, hanem maguk a dolgozó tömegek. Természete­sen a Központi Bizottság, a szakszervezetek, az ifjúsági szö­vetség, kormányzatunk — fel­ismerve e kezdeményezés ki­emelkedő jelentőségét — fel­karolta és támogatta azt. Ma már joggal állíthatjuk, hogyen­Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista brígádmozgalom ki­bővítését és magasabb színvo­nalra emelését. E gondolatok jegyében szívélyesen köszön­tőm az értekezlet minden részt­vevőjét, s megbízásomnak meg­felelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e oaqyszerű szocialista mozga­lom egymillió nyolcszázezer tag­jának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának elvtársi üdvözletét, jó­kívánságait. Akik eddig felszólaltak, na­gyon sokoldalúan, helyes alap­állásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozga­lom lényeges feladataival. Új elgondolások és ötletek is fel­merültek. A tapasztalatok ösz- szegzése az önök feladata, s ennek bizonyára eleget fog­nak tenni. Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kí­vánok beszélni, hanem néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a hé­ten ülést tartott, áttekintette az időszerű politikai kérdése­ket, ezekben állást foglalt, amit hivatalos közlemény for­májában nyilvánosságra is ho­zott. Elsőként a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzeté­ről szólok. Joggal megállapít­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai hely­zete kiegyensúlyozott, érvénye­sül a párt, a munkásosztály vezető szerepe, a munkásosz­tály politikai hatalma szilárd. A párt XI. kongresszusának útmutatásai alapján dolgo­zunk. Mind a közvetlen tenni­valókra, mind a távlati prog­ramra vonatkozó állósfoglalá­szervezetének elnöke, Falmann József, a Kisbéri Virágzó Tsz Ifjúsági-, Netter Józsefné, a Pamutnyomóipari Vállalat-, Hajdú Sándor, a Taurus Gumi­ipari Vállalat „Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja” címmel kitüntetett karbantartó szocialista brigád vezetője. Ebédszünet után az elnöklő Tagliber Ferencné bejelentette, hogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kíván szólni, nek nyomán tömegmozgalom­má, sőt népmozgalommá vált. A munkásőrség, rendeltetése szerint, népünk szocialista vív­mányainak őrzésére vállalko­zott. A szocialista brigádmozga­lom résztvevői — hasonló ön­tudattal — arra vállalkoztak, hogy a hivatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló el­végzésén túlmenően önkénte­sen társadalmi feladatokat is megoldanak, és művelik önma­gukat. S bár a mozgalom még nincs egészen húsz esztendős, elmondhatjuk, hogy akik kez­deményezték és akik csatlakoz­tak hozzá, becsülettel teljesí­tették azt, amire vállalkoztak: gyarapították a magyar nép szocialista vívmányait Mindez tükröződött a mos­tani V. országos értekezlet elő­készítésének menetében is. Is­meretes. hogy a tanácskozást többhónapos munka előzte meg: a szocialista brigádok vezetői és tagjai előbb helyi­leg a termelő eqységeknél, az üzemekben, majd ágazatonként és iparáganként qyűltek össze, s ezt követően került sor az országos értekezletre. Maguk az előkészületek is rendkívül fontos, aktív szerepet játszot­tak, hiszen tudvalevő, hogy a tanácskbzóst megelőző idő­szakban nagyszerű kezdemé­nyezés, új munkaverseny-moz- galam született A szocialista brigádvezetők országos tanács­kozásának előkészületei tehát már az idei első negyedévi eredményekhez is nagyon po­zitívan járultak hozzá. sót, törekvéseit helyesléssel fo­gadta a magyar társadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapvető ál­lásfoglalásai egyöntetű meg­értésre és támogatásra talál­tak munkásosztályunkban és népünkben, egész társadal­munkban. S mivel azóta bizo­nyos idő már eltelt, megálla­píthatjuk, hogy egyetértés és egység jut kifejezésre a kong­resszus határozatainak gyakor­lati megvalósításában is. Ez az eredményekben is megmutat­kozik: társadalmunk a kong­resszus útmutatásai alapján, a szocialista demokrácia kibon­takoztatásával fejlődik, a gaz­dasági és a kulturális építő­munka megfelelő eredménye­ket hozott és ennek megfele­lően javultak az életkörülmé­nyek is. A párt kongresszusának po­litikai irányvonala, állásfogla­lása — s ez politikai szem­pontból nagyon fontos — szé­les körben kedvező visszhang­ra talált: kevéssel a kongresz- szust követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy foglalt állást, hogy a kong­resszus alapvető céljait elfo­gadja, és az országgyűlési vá­lasztásokon ennek megfelelő programmal lép népünk elé. így is történt. Az országgyűlési választásokon népünk e célo­kat, a fejlett szocialista társa­dalom építésének programját szavazatával is megerősítette, óriási többségében egyetértőén fogadta és támogatta. Azóta más, nagyon fontos társadalmi események is tör­téntek. Lezajlottak az ágazati szakszervezeti kongresszusok, ezt követően a szakszervezetek XXIII. kongresszusa, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szövetkezetek kong­resszusai és megtartották a Magyar Nők Országos Taná­csának konferenciáját is. E- kongresszusok és tanácskozá­sok- szintén kifejezésre juttatták az egyetértést a párt XI. kong­resszusának irányvonalával. Sőt valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom — rendel­tetésének megfelelően — már a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtásával is foglalkozott. Megfelel tehát a valóságnak, ha leszögezzük, hogy a párt XI. kongresszusá­nak útmutatása, a fejlett szo­cialista társadalom építésének programja alapján tovább erő­södött népünk szocialista egy­sége és összeforrottsága. A Központi Bizottság e heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv végre­hajtása megfelelően indult. Ki­egészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése >s jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepelte meg egész népünk március 15- ét, az 1848-as forradalom év­fordulóját, március 21-ét, az 1919-es dicső Magyar Tanács- köztársaság évfordulóját és legnagyobb nemzeti ünnepün­ket, a felszabadulás napját, április 4-ét. A forradalmi ifjú­sági napok keretében ifjúsá­Ami a gazdasági és a kultu­rális építés kérdéseit illeti: a szocializmus építése a szószo- ros értelmében gazdasági és kulturális építést is jelent. Aki a további kultúra felvirágzását óhajtja, annak elő kell segíte­nie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen a gazda­sági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen végezzük a gaz­dasági építőmunkát, akkor összes politikai, társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azonban a gazdasági épí­tésben nem mennek rendben a dolgok, akkor minden más elképzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény ma­rad. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gaz­dasági építés terén különleges nehézségekkel kellett megküz- denünk, nehéz feltételek között dolgoztunk. A nemzetközi gaz­dasági körülmények az utóbbi esztendőkben számunkra hát­rányosan változtak meg. Ta­valy természeti csapások is súj­tottak bennünket. De ne fe­lejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngeségei is hátráltattak minket. Mindent egybevetve pozití­vumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérle­Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 6—6,5, az ipari termelést 6, a mezőgaz­dasági termelést mintegy 7—8 százalékkal kell növelni. Az életszínvonal-emelkedésnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976- ban országos átlagban kö­rülbelül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valami­vel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatjuk felelősen, hogy a dolgozók életszínvonalának ál­landóan emelkednie kell, de azt igen, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont álljuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását célzó idei terveinkben is. gunk is méltó módon köszön­tötte az ünnepeket. Népünk nemcsak bensőséges ünnepsé­gekkel, hanem a munkában való helytállással is emlékeze­tessé tette ezeket a kiemelke­dő évfordulókat. Megállapíthatjuk tehát, — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és el­lenfeleink is —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzete szilárd, hazánk­ban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista tár­sadalom építésére összponto­sítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két év­tizede még igen nehéz hely­zetben volt a Magyar Népköz- társaság. Ellenségeink — és általában azok, akik nem hívei a szocializmusnak és a kom­munizmusnak — a múlt év őszén „megemlékeztek" az 1956-os ellenforradalomról, ke­resték a „hajdanvolt” időket. De csupán azt a következte­tést tudták levonni, hogy Ma­gyarországon nincs talaja más politikának, csak a jelenlegi­nek. Ellenségeink állapították ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezúttal kivételesen nekik is igazuk volt. nya 37 százalékról 68 százalék­ra emelkedett. Már az is bizo­nyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyarországon 100 la­kásra 310 lakos jut, tehát hogy egy önálló főbérleti lakásban nagyjából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalanságok­ról nem is szabad megfeled­kezni, ez az országos átlag azért általánosan elfogadható. A Központi Bizottság áttekin­tette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesítését is. Jobbára az indulás tapasztala­taival foglalkoztunk, utánanéz­ve, hogy mit hol lehet vagy kell igazítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit gyorsabb ütemben készültek a tervek, hamarabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétlenül segített például abban, hogy az idén aem ta­pasztaltunk olyan „januári hely- benjárást”, bizonytalanságot, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal növeke­dett. Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8, az építőiparban 10 százalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet. A mezőgazdaságot nem na­gyon pártolta az időjárás. Ké­sik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony már káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazdaság irányítóinak, az állami gazdaságok munká­sainak, a termelőszövetkezetek tagjainak azzal, hogy meg­mondjuk: tudjuk, becsülettel helytálltak, elvégezték munká­jukat. örömmel szólok arról is. hogy a mezőgazdaság jól felkészült az idei évre. Kife­jezésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalászost vetettek el. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz például a kajsziba­rack-termés. De a kenyér előbbrevaló, s ha az őszi ka­lászosok rendesen megérnek, nagy bajunk már nem lehet. Növekedett az állattenyész­tési kedv, javultak feltételei, tehát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a nép­Terveink reálisak, A fogyasztási árszínvonal idei emelkedésének nehezebb felén valójában már túljutot­tunk. Az árszínvonal kiszámítá­sánál kötelességszerűen számí­tásba vettük a tavalyi húsár­emelés idei kihatását is. Vol­tak központi áremelések január elején is, majd emelkedett a bor ára. Ezeket az emberek tudomásul vették. Szeretném megmondani, hogy erre az év­re fontos fogyasztási cikkeknél további központi áremelés nincs a tervben. Reméljük, nem is kerülünk olyan kényszerhely­zetbe, hogy ilyesmivel foglal­koznunk kellene. A nemzetközi gazdasági vi­szonyok számunkra kedvezőt­len változása, a természeti csa­pások és más körülmények gazdasági tevékenységünk nagy teherpróbáját, szigorú vizsgáját is jelentették. A mun­ka termelékenységében a fel- szabadulás óta elért fejlődés — saját korábbi helyzetünkhöz —-viszonyítva — számottevő. De nem kielégítő és megfelelő, ha a jelenlegi nemzetközi gazda­sági körülmények között aka­runk előrehaladni és boldogul­ni. A párt programnyilatkoza­tában megfogalmazott távlati céljaink és terveink magas- röptüek, bátrak és szépek, ugyanakkor reálisak és meg­valósíthatók, ha tennivalóinkat nagyon komolyan vesszük. Biz­tonsággal indulhatunk ki ab­ból, hogy a Magyar Népköz- társaságnak szilárdak az alap­jai, fejlesztésének tervei reáli­sak. Mindent meg kell azon­ban tennünk, hogy saját erőin­ket még teljesebben mozgósít­suk, és a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségeket jobban ki­használjuk. Távlati terveink azért reáli­sak, mert az alapvető és dön­gazdasági szükségletek kielé­gítésére sőt exportra is. Ugyanígy kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségtermesztés, mert a szer­ződéses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kíván­juk, sikerüljön teljesíteni is. Az év indításának megfele­lően alakult a dolgozók kere­sete is. Az első negyedévben az ipari munkások munkabér- alapja 6 százalékkal, a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek dolgozóinak — a tagok és az alkalmazottak — jövedelme 5 százalékkal emelkedett, a kiskereskedelmi forgalom pe­dig 6,7 százalékkal nőtt. Mindezt összegezve elmond­hatjuk, hogy az idei népgaz­dasági terv végrehajtása jól indult. Jelszavunk, hogy a foly­tatás még jobb legyen! Mert az 1977. évi tervet teljesíte­nünk kell. Harcolnunk kell az idei jó eredményekért, mert valójában ezen múlik az V. öt­éves terv sorsa is. A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapasztalatai alapján a Központi Bizottság megállapította, hogy terveink reálisak, megfelelő irányokat jelöltünk meg, gazdaságpoliti­kai és társadalompolitikai cél­jainkat nem kell megváltoztat­nunk. A munka frontján azon­ban mindent meg kell tennünk, hogy e célokat elérjük, tehát a termelést növeljük és az élet­színvonalat emelni tudjuk. A reálbér és a reáljövede­lem növelését célzó terveink is magasabbak a tavalyinál. En­nek kapcsán azonban arról is szólni kell, hogy nálunk nem merev a fogyasztási cikkek ár­színvonala. Közgazdasági és egyéb meggondolások alapján a mi árrendszerünkben, a fo­gyasztási cikkek között is van­nak rögzített, limitált és sza­badáras termékek. Úgy véljük, hogy a mi viszonyaink ezt az árpolitikát kívánják meg. Ami­kor a reáljövedelem, a reálbér növeléséről beszélünk, figye­lembe vesszük a fogyasztási cikkek árának idei tervezett 3,8 —4 százalékos emelkedését. Ezzel is számolva kell elérnünk a 3,5—4 százalékos reáljöve­delem-növekedést. megvalósíthatók tő tényezőknek már birtokában vagyunk. A hatalom a dolgozó nép kezében van. Rendelke­zünk a dolgozó milliók egyet­értő támogatásával, szocialista nemzeti egység alakult ki or­szágunkban. A termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonban vannak. Ezek az alapvető té­nyezők teszik terveinket reális­sá, szocialista céljainkat elér­hetővé. Figyelembe kell azonban venni országunk egyéb adott­ságait is, amelyeken nem tu­dunk változtatni. Ilyen például, hogy kevés a nyersanyagunk és az energiaforrásunk. Van viszont kvalifikált, magas szak­tudású munkásosztályunk, ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk, értelmiségünk. Ez a szak­mai műveltség, szellemi kapa­citás az ország adottságaihoz tartozik. Nehéz örökséget kaptunk 32 évvel ezelőtt, amikor orszá­gunk: felszabadult és a szabad­dá vált nép harcolva és dol­gozva építeni kezdte saját ha­záját, az új társadalmat. A magyar munkásosztály, dolgo­zó népünk félfeudális, még ka­pitalista értelemben is elmara­dott országot örökölt az előző uralkodó osztályoktól. Népünk azonban e harminckét év alatt óriási történelmi hátrányt ho­zott be, s talán százéves lema­radást is bepótolt. De azért vagyunk kommunisták, azért a szocialista társadalmi rend hívei, a nép érdekeinek szó­szólói, gondozói és felelősei, hogy ne érjük be az elért eredménnyel I Emlékezhetnek rá: a kong­resszus határozatai között ol­vasható egy szerény, rövid mondat arról, hogy jelenleg Magyarország az iparilag, a (Folytatás a 4. oldalon) Népünk becsülettel dolgozott Emelkedő életszínvonal gének javítása, a belső felhasz­nálás tervszerűbbé tétele. Előbbre léptünk az építésben is: a nemzeti jövedelem 3 szá­zalékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos az emlékezetes természeti csapá­sok következtében a mezőgaz­daságban terveink nem váltak valóra, ami természetesen visz- szahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredményeire is. A fő irányt tekintve az 1976-os ter­veket összességében jól teljesí­tettük, bár náhány fontos meny- nyiségi mutatót sajnos nem ér­tünk el. Munkásosztályunk, szövetke­zeti parasztságunk, alkotó ér­telmiségünk, egész népünk be­csülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 még­is az előrehaladás éve volt Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teherpróbákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségé­vel együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társada­lom, és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmé­nyek alapján, a körülményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tava­lyinál nagyobb arányú fejlesz­tést ír elő, hogy az 1976-os ütemveszteséget behozzuk, s az ötéves terv teljesítését biz­tosíthassuk. Az életkörülmények alakulá­sának egyik fontos tényezője a lakáshelyzet. A Központi Bi­zottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredménye­ket azonban érdemes megnéz­ni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi la­kás épült Magyarországon, mint a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egy- harmada költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb körül­mények közé. Bár ma több iakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ez­előtt volt. Közben jelentős la­kásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra szín­vonalát. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csak­nem negyven százalékra, a két­vagy több szobás lakások ará­Kádár János beszéde Szilárd a munkásosztály hatalma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents