Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-05 / 35. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napit) XXXIV. évfolyam, 35. szám 1977. február 5., szombat Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Előrelátás a pártmunkában II megye kérésére az OVH elhárította Ismét szennyezés- veszély volt a Dunán Nyersvíztárolót építenek Mohács térségében A beruházásnak minden vitát meg kell előznie! Kétmillió pár cipőt készítenek évente 360 millió forint értékben a Szigetvári Cipőgyárban. Termékeik nagyobb részét itthon értékesítik, s mintegy 40 százalékát szocialista országokba exportálják. Fotó: Maletics További intézkedések, de a saját portán is söpörni kell Kopaszra nyírni az adminisztrációs bokrokat! Dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter sajtótájékoztatója a Parlamentben M inden párttitkár, vezetőségi tag, bizalmi tanúsíthatja : tennivaló mindig akad elegendő. A történések, a feladatok egymást követik; állandóan szükséges valamiben állást foglalni, intézkedni, egyetérteni, kezdeményezni. A pártmunka hétköznapjait ezek az — egymaguk- ban általában nem „világrengető” jelentőségű — események, cselekedetek, töltik ki, s töltik meq tartalommal. így természetes, s így is van rendjén. Csak az ilyen konkrét, gyakorlati, operatív tettek révén érheti el a pártszervezet, hogy valóságos befolyásolója, s ne csupán utólagos regisztrálója legyen a mindennapi munkának. Az ilyen tettekre való törekvés ma általános a pártmunkában. Igaz, még a minap is hallottam olyan alapszervezeti titkárról, aki keserűen panaszolta, hogy hónapok óta képtelen egy érdemi megbeszélést összehozni a három műszakban dolgozó KISZ-titkárral, s a megoldást abban látta, hogy ezentúl csak egy műszakban dolgozókat válasszanak mozgalmi funkciókba. A tehetetlenség effajta siralmas példája azonban ma már — nyugodtan mondhatjuk — inkább megcsodálni való kuriózumnak; számít; a jellemző a tettrekészség, az operativitás. Fenyeget azonban egy másfajta — s kuriózumnak, ritkaságnak még távolról sem nevezhető — veszély. S ez a szükséges gyakorlatiasságnak prak- ticizmussá torzulása, a beleve- szés a mindennapok részleteibe. Az ügyek áradása ugyanis könnyen elsodorhat. S ez azzal a következménnyel jár, hogy az események kezdik irányítani a pártszervezetet, ahelyett, hogy az irányítaná a történések menetét. A pártszervezet azzal foglalkozik, „ami jön”, ahelyett, hogy az történne, amit a párt- szervezet célul tűzött. Ez utóbbihoz mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párt- szervezet törekedjék távlatokban gondolkodni. Elismerem, erre nem mindig könnyű időt találni, erőt fordítani. Hányszor lehet hallani pártmunkásoktól: „Bizony, jó lenne olykor csak azzal foglalkozni, hogy elgondolkodunk a teendőkön, latolgatjuk a lehetőségeket, megpróbáljuk kikövetkeztetni a távlati követelményeket, de erre marad a legkevesebb idő”. Am, ha nehéz is rá időt és erőt találni, elengedhetetlen, megkerülhetetlen szükségességgé válik a pártmunka hatékonyságának, színvonalának távlataikkal való egybevetése. A pártszervezetek munkastílusának, munkarendjének van jónéhány eleme, amely önmagában is tervszerűségre kényszerít, a prakticizmus ellen hat. Ilyen nem utolsósorban a munkatervek készítésének rendje, vagy az éves beszámoló taggyűlések rendszere. Ám, sok tapasztalat tanúsítja, hogy a különféle üléstervek, intézkedési tervek, cselekvési programok önmagukban még nem mentenek meq a prakticizmustól. Léteznek rutinra épülő, minden érdemi átgondolást nélkülöző munkatervek éppúgy, mint csupán a múltat regisztráló, a jövővel nem számoló beszámoló taggyűlések. S éppenséggel az sem ritka jelenség, hogy a gazdasági vezetés cselekvési programja konkrétan és a perspektivikus kihatásokat érdemben számításba véve jelöli meg a feladatokat, a pártpolitikai munka ehhez kapcsolódó terve viszont mindössze néhány üres általánosságra szorítkozik. Pedig a gazdasági folyamatok politikai előmozdítása, alátámasztása a legkevésbé sem nélkülözheti az átgondoltságot, a perspektivikus látásmódot. Figyelemre méltó tapasztalat például, hogy a mai körülmények között’ egy-eqy intézkedés észszerűsége gyakorta nem értékelhető önmagában, illetve hatékonysága csak a későbbiekben érzékelhető. Emiatt az ilyen lépéseket kezdetben jónéhá- nyan ésszerűtlennek tüntetik fel. A pártszervezetnek nagy feladatai vannak az ilyen problémák tisztázásában, az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megértetésében. Erre azonban csak akkor képes, ha a mánál előbbre tud látni. Azt is tudjuk, hogy a fejlődés bonyolultabbá, összetettebbé vált, s egyes részelemei olykor ellentmondásba is kerülhetnek egymással. Ezért valamely kérdés megoldásánál a más területre vonatkozó hatásokat is ajánlatos számításba venni, különben mai döntésünk könnyen keresztezheti azt, amit egy másik problémával kapcsolatban holnap kell elhatároznunk. S ha a pártszervezet ezzel nem számol, ha nem qondolkodik előre, furcsa helyzetekbe bonyolódhat. Az egyik nap a közművelődési teendők tárgyalásakor például a munka melletti tanulás minél nagyobb mértékű kiterjesztése mellett tör lándzsát, a következő alkalommal a munkaidő job kihasználásának lehetőségeit kutatva viszont ezzel ellenkező módon, a tanulmányi szabadságot igénylők számának korlátozása mellett foglal állást. Az ilyenfajta és hasonló szélsőségeket csak úgy lehet elkerülni, ha a pártszervezet nem csupán azt tartja szem előtt, amivel az adott pillanatban éppen foglalatoskodik, hanem komplex módon igyekszik áttekinteni az összefüggéseket, az okok és következmények láncolatát. S ok jó, követendő példája akad már ennek. Szólhatnék arról a gépipari üzemről, ahol a párt- szervezet nem általános igazságok hangoztatásával tántfegatta bizonyos elavult gépek kiselejtezését és az új, korszerű berendezések jó kihasználását. Ellenkezőleg: átfogó terveket készített, amelyben konkrétan és pontosan számbavette, milyen teendői lesznek az intézkedések értelmének megmagyarázásában, a szakmai továbbképzés előmozdításában, az összeszokott kollektívák szükségessé vált megbontásából következő feszültségek eloszlatásában. A szerkezeti változtatások, a műszaki fejlődés ezen a helyen éppen azért nem okozott nagyobb zökkenőket az emberi viszonyokban, mert a pártszervezet nem prakticista módon, hanem átfogó koncepció alapján foglalkozott az ilyenkor felmerülő problémák százaival. Az élet immár minden terű-. létén ilyen szemléletet, ilyen munkastílust igényel. Tartós sikerre ma már csak ez vezethet. A közelmúltban riasztó jelzés érkezett Pécsre: a Sión újabb — az emlékezetes novemberit meghaladó mértékű — ipari szennyvíz lebocsátása. várható. A megye vezetői azonnal akcióba léptek. Az Országos Vízügyi Hivatal segítségét kérték. Novemberben Pécs kritikus napokat élt át, s ha a lakosság az átmeneti vízkorlátozásnál egyebet — pl. tartós vízhiányt — nem vett észre, az a vízellátással foglalkozó szervek körültekintő, példásan szervezett munkájának tulajdonítható. Ez egyszer méq elmegy, de vajon lehet-e rendszert csinálni egy nagyváros vízellátását veszélyeztető, műszakilag talán indokolt szennyezésből? A kérdés így vetődött fel az OVH-nál is. A nagy határozottsággal kimondott nem!-ről tegnap délelőtt a megyei pártbizottság épületében megtartott tárgyaláson dr. Gergely István államtitkár, a Központi Bizottság: tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tájékoztatta Baranya megye és Pécs város párt- és állami vezetőit. — Nem lehet kitenni bizonytalanságnak vízellátás tekintetében Pécs lakosait — jelentette ki az államtitkár. A péti nagyberuházás egyik előre nem látott következményeként szűk félévenként mintegy 300 ezer köbméter híg műtrágya keletkezik, amit a helyi öntözőrendszerben kellene hasznosítani. Ez nem történt meg ősszel, s most is a Sión át a Dunába kívánták bocsátani. Ezt megakadályozták: Pét költségére legelőterületeken duzzasztják vissza az ipari szennyvizet, amit aztán az öntözésnél használnak fel. Szóba került ugyan, hogy a szennyvíz apránként történő leengedése esetén Pécs előtárolással hidalja át a vízkivételi szüneteket. Erre jelenleg nincs lehetőség, de megfelelő tározókapacitás nélkül máskor sem lehet így kivédeni a Duna szennyezését. A megoldásról a következőket mondta az államtitkár. — Mohács térségében a termelőmű költségére 20—25 millió forintos beruházással nagy befogadóképességű nyersvíztárolót kell építeni, amellyel rendkívüli esetben biztosítani lehet Pécs vízellátását. A beruházásnak minden vitát meg kell előznie — gyors tervezéssel már nyáron el kell indítani a megvalósítást —, mert Pécs nem várhat A költségekről majd azután vitatkozhatunk. A megye lakossága nevében dr. Nagy József, a Központi Bizottság tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára mondott köszönetét az Országos Vízügyi Hivatalnak a gyors és eredményes intézkedésért. A továbbiakban dr. Gergely István államtitkár és az OHV vezető munkatársai a baranyai tárgyalópartnerekkel — Horváth Lajossal, a Baranya megyei Tanács elnökével, Lukács Jánossal, a Pécs városi Pártbizottság első titkárával, Czente Gyulával, Pécs város Tanácsának elnökével és vezető munkatársaikkal — áttekintették a megye vízügyi beruházásainak helyzetét. Ezek között vezető helyen szerepel a második dunai vezeték építése, amelyen a tervidőszak végéig Pécsnek 15 ezer köbméterrel több vizet kell kapnia. (Munkatársunk telelonjelen- tése) Mostanában szinte hetenként hallunk, olvasunk róla, egyszerűsítettek, egységesítettek ilyen vagy olyan adózást, engedélyezési eljárást. íme, mindez része annak a — kormányhatározattal elindított — országos mozgalomnak, amely az adminisztratív munka csökkentését és ésszerűsítését írta zászlajára. Ha még nem is sikerült kopaszra nyírni a magasra nőtt adminisztrációs bokrokat, kétségkívül, kis lépések formájában születtek eredmények. Ezekről ez intézkedésekről és a további feladatokról tartott tegnap délelőtt a Parlamentben sajtótájékoztatót dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. A miniszter mindenekelőtt példatárral lepte meg az újságírókat: ebben összefoglalását adta azoknak az intézkedéseknek, amelyek az állami adminisztrációs-ügyviteli folyamatok korszerűsítése érdekében születtek. ötven ilyen intézkedést számolhatunk össze, ez egy év termése, mindenesetre biztató kezdet. Helytelen lenne azonban mindent a kormánytól várni. Ezzel kapcsolatban dr. Falu- végi Lajos a következőkre mutatott rá. — Amikor az ügyvitel egyszerűsítéséről szólunk, hiba lenne ezt a számvitel területére korlátozni. Az egyszerűsítés követelménye az egész ügyvitellel szemben fennáll, beleértve a műszaki ügyvitelt is. Nagy súlyt kap ebben a munkában a vezetés, illetve az irányítás kulturáltságának növelése is. Az információk a vezetés segítését szolgálják, ezért azzal a követelménnyel kell fellépni, hogy a vezetés mind az apparátusban, mind a vállalatoknál jelentőségéhez mérten foglalkozzon a kérdéssel, mert szemléleti változás csak így érhető el. A vezetési funkciók közül különösen a szervezés és ellenőrzés azok, amelyek javítása feltételezi az egyszerűsítés széleskörű megvalósítását. Nem szabad tehát mindenre konkrét központi intézkedést várni. A vezetők elsőrendű kötelessége, hogy az egyszerűsítési tennivalókat a saját területükön kezdeményezzék és — ha szükséges — a lehetőségekre a központi irányítás figyelmét is felhívják. Hogy ez milyen nagy jelentőségű, arra példa a Magyar Közgazdasági Társaság, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság akciója, amelynek keretében egy csokorra való egyszerűsítési lehetőséget gyűjtöttek össze. Ezek egy része már meg is valósult. A társadalmi szervezetek segítségét a jövőben is igénybe kívánjuk venni. A lehetőségek nagyok a vállalatokon és intézményeken belül is. Számos esetben nem központi vagy irányító szervi előírások teljesítése érdekében alkalmaznak bonyolult megol(Folytatás a 2. oldalon) H. I. Tegnap megnyílt a Komját Aladár utcai új élelmiszerüzlet (Riport a 2. oldalon) Fotó: Kopjár Géza Gyenes László
