Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-27 / 57. szám
2 Dunántúlt napló 1977. február 27. vasárnap 24 óra a nagyvilágban •h MOSZKVA: Mihail Szusz- lov. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Borisz Ponomarjov, a Politikai Bizottság póttagja, a KB titkára fogadta Martin Gunnar Knutsent a Norvég KP elnökét és Hans Klevent, a párt elnök- helyettesét. ♦ BEIRUT: Bint Dzsebil déi- libanoni város külső kerületeiben ádáz harc folyik a támadó jobboldali keresztény fegyveresek és a mohamedánok lakta város baloldali védői között — jelentette szombaton az AP. Az elmúlt 24 órában legkevesebb 28 személy vesztette életét, további 60 pedig megsebesült a Bint Dzsebil és a közeli Taire fala körüli csatározásokban.-f LIMA: A perui állam területén hajdan virágzott, ősi kultúrák felbecsülhetetlen értékű emlékeit fedezték fel — a limai nemzetközi repülőtéren. A vámosok felfigyeltek egy hatalmas konténerre, amelyen ,,személyi használatú holmik" felirat volt olvasható. Felnyitották az Egyesült Államokba címzett tartályt és több mint 100 ősi kerámiát és más régészeti kincseket találtak benne. A kicsempészésre szánt holmikat elkobozták és átadták a perui nemzeti kulturális intézetnek. ■é PEKING: A Szovjetunió pekingi nagykövetségének képviselői a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta megalakulásának 59. évfordulója alkalmából Talien (Dalnyij) városban megkoszorúzták a japán militaristák ellen Kína felszabadításáért vívott harcok-, ban elesett szovjet katonák emlékművét. Harbin, Jenjang, Csangcsun, Lüsun (Port Artur) Vuhan és más városokban — ahová a szovjet diplomaták utazását nem engedélyezték - az Új Kína hírüqynökség közlése szerint a forradalmi bizottságok és a kínai—szovjet baráti társasáq tagozatai hét lyeztek el koszorút a szovjet hadsereg elesett katonáinak sírján és hősi emlékművein. ♦ BUDAPEST: Dr. Albert Weitnauer, a svájci külügyminisztérium főtitkára február 22 —26. között hivatalos látogatást tett Budapesten. Tárgyalásokat folytatott Rácz Pál kül- ügyminisztériumi államtitkárral, és Nagy János külügyminiszterhelyettessel a magyar—svájci kapcsolatokról, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Dr. Albert Weitnauert fogadta Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, és Rónai Rudolf, a kulturális kapcsolatok intézetének elnöke. ♦ RÓMA: Az olimpiai sport- csarnokban pénteken este szolidaritási nagygyűlést rendeztek Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt lőtitkáránők tiszteletére, aki a lelkes hangulatú találkozón mondott beszédében meleg szavakkal köszönte meg az olasz kommunistáknak, Olaszország demokratikus erőinek azt af aktiv szolidaritást, amelyet a katonai diktatúra ellen küzdő chilei nép iránt tanúsítanak. A Chilei KP főtitkára kijelentette: a világméretű szolidaritási mozgalomról szóló hírek az elnyomás és a cenzúra ellenére is eljutnak a chilei néphez és a harc folytatására ösztönzik. ,,A junta csak a terrorral tudja fenntartani uralmát, de napjai megvannak számlálva. Ismét kivívjuk szabadságunkat, Chile dolgozói visszaszerzik jogaikat" — jelentette ki befejezésül. ♦ AMMAN: Az izraeli As- kelon börtönének 400 arab foglya ismét éhségsztrájkot hirdetett az követelve, hogy biztosítsák számukra a minimális orvosi ellátást és tegyék lehetővé, hogy rendszeresen találkozhassanak rokonaikkal. Izzások beszélnek közös dolgainkról A munkáslakosság életkörülményei Pécs legfiatalabb „öreg" gyárában, az EIVIRT Sopiana Vákuumtechnikai Gyárában beszélgetett pénteken délután Czente Gyula városi tanácselnök a munkásokkal a pécsi munkáslakosság életkörülmé- nyejről. A színhely a születő gyáróriós kertvárosi telephelye volt. A beszélgetés előtt Czakó János igazgató tájékoztatta a tanácselnököt a gyár fejlődéséről és legnagyobb gondjáról, az „óriási munkaerő-éhségről”. A gyár éttermében ez is szóba került és még sok minden egyéb. A közel háromórás beszélgetésből megtudhatta a város tanácselnöke, mi foglalkoztatja a pécsi munkásokat abban a gyárban, amelyik jelentőségében mindinkább vetélytársa hagyományos iparunknak, a bányászatnak. Véleménykérés A munkáslakossák életkörülményeiről a március 17-i városi tanácsülés tárgyal. A lapunkban is ismertetett jelentést — hasznos és követendő kezdeményezésként! — jó előre megkapták az izzósok. Áttanulmányozhatták és az abban foglaltak ismeretében ülhettek le a tanácselnökkel folytatandó eszmecserére. Czente Gyula ezzel kezdte: „Azok véleményét akarom meghallgatni, akiké a legtöbbet nyom a latban . . . Érdekel, hogy a tanácsi munka menynyire bírja ki a munkáslakosság kritikáját ...” A kapcsolatok erősítéséről beszélt az elnök. A munkóslakosságot érintő tanácsi anyagokat üzemi, társadalmi vitára kívánják bocsátani, a munkásság képviselőit meghívják a testületi ülésekre. Ez egyébként a Sopiana szempontjából különösen fontos is lenne, hiszen ennek a gyárnak nincs képviselője a város tanácsában. Elmondta az elnök még azt is, hogy célszerű lenne, ha a tanácsi vezetők részt vennének brigádgyűléseken, termelési tanácskozásokon. Közlekedés Mi foglalkoztatja az izzósokat? Leginkább talán a közlekedés. Jelenleg közel ezren dolgoznak az új gyárban. Közöttük még kevesen vannak, akik Lvov-Kertvárosban laknak — ők szinte „otthon” dolgoznak. A munkások többsége autóbuszon utazik a város minden részéből. Czakó János igazgató a délutános műszak esti hazautazását említette: Kertvárosból még csak el tudCzente Gyula tanácselnök az EIVRT Sopiana gyárában nak indulni, de a csatlakozásokat már nehéz elérni . . . Probléma még, hogy a 19-es és a 29-es járat nem érinti az új iparterületet. A két gyár — Mechlabor és a Sopiana — egyre több munkásáról van szó, az igényre feltétlenül oda kell figyelni. A tanácselnök beszélt az építőipari kapacitáshiányról, mire Király József TMK-lakatos tett egy ajánlatot: miért ne építhetnének meg egy óvodát a gyáraknál foglalkoztatott kőművesek. A válasz: a tanács minden módon támogatna ilyen kezdeményezést. Szentirmai László villanyszerelő a városi polgár aggódásával figyeli az utak állapotát, a frissen elkészülő utak értelmetlennek tűnő — azaz gondossággal megelőzhető - felvágását. „Ez rengeteg pénzbe kerül, de ilyesmiért -még soha senkit nem vontak felelősségre!" A válaszból megtudhatta, hogy a tanács igen szigorú rendelettel készül rendet teremteni és elejét venni a lakosságot tényleg bosszantó jelenségnek. Piac, óvoda, lakás Bayer László szerszómiaka- tos elmondta: gyakran megfigyelte, hogy a piacon viszonteladók már hajnalban felvásárolják az őstermelőktől a friss zöldárut, s mire megindul a forgalom, busás haszonnal adnak túl az árun. „Ezért drága a pécsi piac!" Az elnök ígéretet tett arra, hogy a hatóságok erre jobban odafigyelnek és megakadályozzák a fogyasztót károsító felvásárlást. Jászó Antal szerszámlakatos panaszolta, hogy kertvárosi lakos létére gyermekét nem akarták felvenni a helybeli óvodába. „Pedig a mi vállalatunk is támogatja az óvodaépítést . . ." Czente Gyula megerősítette: a város mindenképpen előnyt biztosít az óvodaépítést anyagilag is támogató vállalatok dolgozói gyermekeinek elhelyezésénél, ezért Jászó Antal ügyében is intézkedik. Piros Károly szerszámműhelyi művezető: „Tud-e a tanács arról, hogy vannak lakások, amelyek évekig üresek? Én magam háromról is tudok" február 28-tól március 12-ig (ALAGSORI AUTÓPARKOLÓBAN) 0 2000,— Ft alatti sátor vásárlása esetén 100,— Ft-os, 0 2000,— Ft feletti sátor vásárlása esetén 250,— Ft-os ajándékot adunk KEMPING BÚTOROK, SPORTSZEREK NAGY VÁLASZTÉKBAN IKDNZUM ÁRUHÁZBAN Pécs, Kossuth tér és nyomban mondja a címeket. Az elnök megígéri: ha valóban így áll, az egyik lakást izzás lakósigénylőnek utaltatja ki. • Sok közös gond, észrevétel — és persze panasz is - került még szóba. Ezek többségén bizonyára a tanácsülés is vitázni fog. H. I. „Lemegyek az iszonyú mély tárnába Sugárbányászok Kik utaznak Keszthelyre? Megyei helikoni válogató a Doktor Sándor Művelődési Központban Tegnap délelőtt megkezdődött az idei helikoni diákünnepségek pécsi és baranyai résztvevőinek megyei válogatója. Szombaton és ma, vasárnap közel ötszáz középiskolás és szakmunkástanuló fiatal lép a kategóriánkénti három-három tagú szakmai bizottság elé — csoportos vagy egyéni produkcióival — a Doktor Sándor Művelődési Központban. Mivel a kórusok itt hiányoznak — őket az Éneklő Ifjúság elmúlt évi koncertjein legjobban szereplő együttesek közül választják majd ki —, összesen öt amatőr művészeti kategóriában hallgatják meg a fiatalok műsor- számait. Tizenegy néptáncegyüttes, nyolc irodalmi színpad, 61 vers- és prózamondó, 110 hangszeres, illetve énekes szólista, három zenei együttes, egy beat- és egy dzsessz zenekar jelentkezett a válogatóra Pécsről és a megyéből. A háromtagú szakmai bizottságok itt, tehát a megyei válogatón minősítik a bemutatott produkciókat. Az a céljuk, hogy egy-egy művészeti ág legszínvonalasabb képviselői jussanak el a keszthelyi ünnepségekre. A zsűri arany, ezüst és bronz fokozatot ítélhet oda a szereplőknek. Külön elbírálásban részesítik a művészeti szakközépiskolákat, a középiskolákat és a szakmunkástanuló intézeteket. A helikoni ünnepségeken az vehet részt, aki a megyei válogatón arany fokozatot szerzett és a rendező bizottságtól meghívást kap. A megyei bemutatók ma. délelőtt és délután vers- és prózamondók, szólisták, irodalmi színpadok és két zenekar meghallgatásával folytatódik. Az eredményekről — a zsűri tanácskozásától függően — valószínűleg már a Hétfői Dunántúli Naplóban tájékoztatást adhatunk. Az országos diáknapok helikoni ünnepségeit az idén április 29—május 2. között rendezik meg Keszthelyen: Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala megyék, illetve Budapest középfokú tanintézetei legjobb művészeti együtteseinek és szólistáinak részvételével. Baranyából és Pécsről a kórusokkal együtt összesen mintegy 300— 400 diák utazhat Keszthelyre az idei évben. A képeken: a bemutató két jelenete Keserűen szép bányászdalla! indítják a pécsi uránbányászokról készített 90 perces hifiimet az alkotók. „Lemegyek az iszonyú mély tárnába ..." Talán a film készítésekor ők maguk sem tudták, mennyire sikerült a nézőket magukkal vinni az 1100 méteres mélységbe, milyen emberközelbe hozzák a bányászok küzdelmes életét, vágyaikat, indulataikat. A Magyar Televízió ifjúsági osztályának alkotócsoportja — Pomezansky György szerkesztőrendező, Király Péter operator. Kovács Réka, a forgatókönyv írója, Marafkó Béla fővilágosító bravúros munkát végzett a föld alatt — szükségszerű ismeretterjesztő munkára is vállalkozott a filmmel. A tudatlanság megdöbbentő képsorával, megnyilatkozásaival találkozunk a háromrészes film első részében. Milyen ipara van Pécsnek? Milyen gyárak, üzemek vannak a városban? Kik élnek még itt? — kérdésekkel állítja meg a járókelőket a Széchenyi téren, Uránvárosban, a Kossuth Lajos utcában a riporter. Tanácstalan tekintetű férfiak, nők tekintenek a kamerába. Van, aki egyetlen gyárat sem ismer, néhányon a Zsolnay gyárról hallottak, a Sörgyárnál és Bőrgyárnál tovább senki sem jutott. Uránvárosb'an már tudni vélik, hogy bányászok is vannak, egy fiatalember István- aknáról hallott — ott talán szénbánya van . . . Két lány a Széchenyi téren magabiztonsággal nyilatkozik. Egyikük azt tartja, hogy a bányászok az „alja népség", akit már sehol sem tudnak használni, az a bányába megy. „Uninteligen- csek”— így mondta. Nos hát, ennyit a film szükségszerűségéről. Jómagam tudom: jegyzetfüzettel, irónnal nehéz a bányában olyan hangulatot teremteni, ahol a bányászok önmagukat adják. A fiatal alkotóknak sikerült ez a zavaró reflektorokkal, kamerákkal, mikrofonokkal. Verejtékező, izmos, leleményes, a bonyolult technikai berendezéseket kezelő munkásokat ismerünk meg. Életutak bontakoznak ki, ismerősökre bukkanunk: Danka Imre, a válogatott futballistából lett bányamester, Király Imre, az állami díjas vájár, Vargha Ernő, a vájárból mérnök-üzemvezetővé nőtt munkás . . Felvillantja a film a bányászok árnyoldalait, a veszélyeket, a fizetésnapi ivászatokat, a bányászok szórakoztatására szervezett igénytelen kultúrműsorokat, a munkásszállón formálódó közösségbe be nem illeszkedő, zátonyra futott sorsokat. Reménytelen vállalkozás lenne a film egészét néhány sorban bemutatni, mélyrehatóbb értékelésére csak a televízió bemutatója után vállalkozhatunk. Tegnap délután a pécsi Ifjúsági Házban estig tartó vita kerekedett az alkotókkal. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói megtekintették az alkotást. Nekik tetszett, róluk szólt. Nekem pedig, mert pátosz nélkül, az olcsó sikerre törekvést kizáró egyszerű, igaz eszközökkel, dokumentum erejű, megkapó riportfilmet készítettek az alkotók. Lombosi Jenő
