Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-12 / 11. szám
Dunflntmt napló 1977. január 12., szerda Csökkent a panaszok száma Javult a kenyér és péksütemény szállítás Konténereké a jövő Lassan háromnegyed éve, hogy minden hajnalon friss kenyér illatával telített a levegő az Engel János úton, a Pécsi Sütőipari Vállalat tavaly áprilisban avatott új kenyérgyára környékén. Ilyenkor már vége felé jár az éjszakai sütés, mindennapi kenyerünk egy része csupán a szállításra vár. Az új gyár valószínűleg az ezredfordulóig képes ellátni Pécs lakosságát elegendő mennyiségű kenyérrel. S méghozzá nem is akármilyen mjnőségű kenyérrel! A helybeliek és a városunkba látogató magyar és külföldi vendégeink egyaránt dicsérik a pécsi kenyér minőségét. Sőt, tavaly ősszel az ország sütőipari szakemberei előtt is kitűnőre „vizsgázott" az új gyár terméke, az egy kilós fehérkenyér. Persze az új technológiai soron az ország talán legjobb minőségű kenyerét sütni még nem minden, legalábbis számunkra, fogyasztók számára nem. Az is lényeges, hogy valamennyi boltban és mindiq vásárolni lehessen kenyeret. Ez pedig ma már elsősorban a szállítás kérdése, amelyre a korábbi években oly sok és indokolt panasz volt. Boltvezetők és vásárlók kifogásolták, hogy gyakran késik a kenyér, hogy egyszerre keveset szállítanak belőle, hogy kirakják a bolt elé az utcára a sárba, porba, esőbe. Az utóbbi hónapokban zuhanásszerűen csökkent az ilyen panaszok száma. Tegnap hajnalban nyomon követtük a kenyér útját a gyártól az üzletekig, hogy a változás titkára rájöjjünk. Ehhez nagyon korán kellett felkelni, hiszen az első kenyérszállító gépkocsi 3 óra 45 perckor indul az Engel úti kenyérgyárból a Temető utcai üzembe, majd onnan péksüteménnyel megrakva járja végig a legkorábban nyitó boltokat. És ebben van az újítás. Tavaly a Pécsi Sütőipari Vállalat az Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal közösen — alapos felmérés és előkészítés után — új szállítási rendszert vezetett be szeptembertől kezdődően. E szerint legkorábban (3.45 és 5.45 között) a péksüteményeket szállítják ki a boltokba, amelyek már egy órával a nyitás előtt átveszik a zsemléDiákparlament „Ne tűrjük a közömbösséget, legyünk aktívak a közélet minden területén." A KISZ IX. kongresszusának határozatából vette mottóját a VI. Országos Diák- parlament, melynek előkészítő bizottsága tegnap, 14 órakor ülésezett a KISZ Baranya megyei Bizottságán. Pécs városa kérte s kapta meg ugyanis két évvel ezelőtt az idei Országos Diákparlament rendezésének jogát. A KISZ Baranya megyei és Pécs városi bizottságának, valamint a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának mint rendezőknek az volt a céljuk, hogy a fővárosközpontú szervezésekkel szemben most vidéki város adjon otthont ennek az országos rendezvénynek, és Pécs nevezetességeit ismerjék meg az idesereglő diákküldöttek. A végleges programot ma dolgozzák ki Budapesten az Oktatási Minisztériumban, de Foki József, a KISZ Baranya megyei Bizottságának munkatársa lényegében már vázolni tudta a január 28—31. közti eseményeket: A plenáris ülések után három szekcióban vitatják meg a gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek diákjai az őket érdeklő problémákat, elsősorban a tanulás és a diákönkormányzat leghatékonyabb módszereit. A diákparlament valamennyi eseményének a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulája, illetve termei adnak helyet. Gállos Orsolya két, kifliket és a többi 20—22 féle péksüteményt. Ezzel megszűnt az utcai „tárolás”, és a legkorábban nyitó boltokban már reggel 6 órakor friss péksüteményt kaphatnak a vásárlók. A kenyeret csak 6 óra után kezdik el szállítani, az éjszakai sütés tehát legkésőbben 9— 10 órára az üzletekbe kerül. A reggeli szállítás után a délutáni órákban még mintegy 25 mázsa kenyér és 15 ezer darab péksütemény jut a pécsi boltokba a délelőtti sütésből. Ez az elosztási rendszer megfelel a kialakult vásárlási szokásnak: reggel elsősorban a péksüteményeket keresik a vásárlók, a kenyeret munkából hazafelé menet vásárolják meg. Akik reggel vásárolnak kenyeret, azok is 15—16 órával a sütés után jutnak hozzá. (A jelenlegi magyar szabvány szerint a kenyér a sütés után 72 órái'- árusítható !) A kenyér és a péksütemények boltba szállítását a Sütőipari Vállalat a saját gépkocsijaival és dolgozóival végzi. 28 gépkocsijuk van, naponta 45 fő dolgozik a szállítási részlegüknél. Tegnap hajnalban 33 212 darab kilós kenyeret, 70 ezer kiflit és 76 260 zsemlét juttattak el a 475 pécsi üzletbe. Idén tavasszal a konténeres szállítással is megpróbálkozik a vállalat. Egyelőre csak 1 aépko- csival és 70 konténerrel. Ennek a szállítási formának többek között az az előnye, hogy a kenyér még melegen jut el a boltba. A rekeszekben szállított kenyérnél mindiq meq kell várni, amíg kihűl, különben a szállítás közben deformálódik. Clj gépkocsikat is vásárol idén a vállalat. Ezek üzembe állása elősegíti, hogy mindennapi kenyerünk pontosan, biztonságosan, időben jusson a boltokba, s végsősoron az asztalunkra. Dunai Imre Új óvoda társadalmi munkában Új óvodát hoztak létre társadalmi munkában Pécsett a Temető utcában. A 20 személyes, napközis óvoda kivitelezésében a DÉDÁSZ, a tűzoltóság, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a DD- GÁZ, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat, valamint a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karának második évfolyamos hallgatói, mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A most elkészült „Kilián" óvodát január 11-én délután adták át a gyerekeknek, akik örömmel vették birtokukba a „második otthonukat" jelentő létesítményt. Pécsi siker Kirakatrendezők kiállítása A Centrum áruházak fiatal szakmunkásainak és kirakatrendezőinek munkáiból kiállítás nyílt a Divatcsarnok Lotz termében. Az alkotó ifjúság országos belkereskedelmi pályázatára készülve rendezték meg a háziversenyt, amelynek során a tíz legjobb fiatal kirakatrendező az olcsó áruk, az új termékek, a csak Centrum áruházakban kapható cikkek, valamint az áruházak gazdag választékának népszerűsítésére állított össze mutatós vizsgakirakatot. A zsűri Tóth Andrásné (újpesti áruház) kismama- és gyermekruházati, valamint Magyar Anikó (pécsi áruház) bizsu kirakatát tartotta a legjobbnak. A kiállítás másik része az áruházak ruhaüzemeiben dolgozó 14 fiatal szakmunkás saját tervezésű és készítésű, kizárólag fiataloknak szánt olcsó, praktikus modelljeit mutatja be. Közülük Somlyai Ágnes a Centex harmadéves szakmunkástanulójának alkalmi női ruhája nyerte el az első díjat. „Amott lenn szakadt át a gát.., Utolsó riport a háromlyukú hídnál Új átjáró épül a Karasicán A víz most csendesen csobog. Az életre kiképzett híd- lábnál ad csak hangot, a ha- jÓQrrszerű téglaépítménynek ütközve szólal meg a Karasi- ca. Néhány méterrel feljebb némán áramlik tisztított medrében, a háromlyukú hidat elhagyva ugyancsak hangját veszti. A falu első házainál kérdeztem az iskolából jövő kisfiút, hogy merre a híd —, azt mondta, nem tudja. Erősködöm, hogy három boltíve van, hogy a legelőre visz, azt is kibököm, hogy népi műemlék. A legelő támpont csak a gyereknek, — Az a rozoga átjáró? Az a faluvégén van, Lapáncsáról Idamajor felé vezet rajta keresztül az út. Jóval a híd előtt elakad az autó, a sárban sikoltoznak a gumik. Szépen boltozott, tég- lahíd íveli át az árkot, biztonságosan fordulok rajta a házak előtti füves részre. Két házban is disznót ölnek, csak néhány percig teszik le a kolbásztöltőt. — Kőműves volt itt Lapán- csán három is, most csak egy él. Ott, a falu közepén a háza, nemrég építette. Itt, a falu végén az utolsó ház volt az övé. — Lehet, hogy ő építette a háromlyukú hidat? — Nem. Fiatalabb az annál .,, A járda a betonelemek alá kúszik: gerendák, panelek tucatjait máglyózták fel itt az építők. Az új híd elemei. Át kell rajtuk mászni, ha nem akarom, hogy cipőm lehúzza a sár. Fentről előtűnik a három- lyukú híd, mellette áll már az új szerkezete is. Valóban rozzant téglaépítménynek látszik Baranya egyik értékes, megsemmisítésre ítélt műemléke. Messziről annak látszott! Most, hogy a középső nyíláson zajongva átfolyó Karasicát nézem, mint már annyiszor, ismét a régi mesterek keze munkáját kell csodálnom. 1905-ben építették ezt az 5 méter széles, 16 méter hosszú, három boltívből álló, téglafalazatú hidat. Mérnöki alkotás. Legalábbis mérnöki érzékkel megáldott mester, vagy mesterek építhették. Kocsi küszködik a sárban. A lovak istrángja pattanásig feszül. Tóth János szívesen áll meg a hídon, ott már biztos nem rekednek a sárba. — Ha száraz az út, a busz is átjár erre Idamajorba. Ilyenkor azonban már csak lovaskocsival lehet. Három süldőmalacot vittem, a Kiefer Károly kőműves bátyjának... Most is hiába reménykedem, hogy kiderül: a faluban élő egyetlen kőművesnek köze lehet a hídhoz. — Azt tudom, hogy iá kőművesek éltek erre, bár én csak 1969-ben kerültem ide Szabolcsból. Eljöttem a nagy víz elől, aztán 72-ben itt is utolért. Négy sor téqlát levitt a Karasica a hídkorlátból ... Jól látszik a víz munkája: addig nyomta a téglafalat, míg csak eqy tégla is útjába állt, a híd három boltívén nem tudott átömleni a folyóvá áradt Karasica, felette bukdácsolt át. Gírbe-qurba fából csináltak korlátot, éppen csak, hogy a legelőre menő csorda érezze, hogy merre az út Kis fekete kutya áll a szekér alatt. Csahol. Mészáros István áll meg mellettünk. Kék sallangos ostrorával mutat dél felé, a ködbevesző nyárfák mellett, talán 300 méterre innen törte át a Karasica a gátat. Ha nem ott győz a víz, elöntötte volna Lapáncsát. Igaz, akkor o falu apraja-nagyja építette a nyúlgátat ezen az oldalon, az emberrel nem boldogult a víz. Mészáros István húsz éve él itt, a Karasica ezalatt csak egyszer vált ennyire veszélyessé. A mostani mederrendezés során biztonságos gátak közé szorítják a Karasicát, 100 esztendő alatt legfeljebb csak egyszer lehet akkora a víz, hogy ezen átömöljön. Erre számították a védőgátak méretét. Ezért is kell lebontani a népi műemlék hidat. — A John Deer sem fért ezen át, az állami gazdaság a Karasicán1 túli területeit csak kis traktorokkal tudta művelni — mondja Tóth János. Kell az új híd. A kis kutya felugat. A szekér a falu felé, Mészáros István át a hídon, a közelgő kondo felé indul. Ismét csak a Karasica hangját hallom, amint a boltív alatt, a piros téglához dörzsölőzködve átöm- lik a háromlyukú hídon. Rövidesen megérkeznek a robbantómesterek... Lombosi Jenő Illipili két üzlet Búcsúzik két üzlet Pécsett, a kultúra két kedves fészke: a Kossuth utca elején álló rangos Magyar írók Könyvesboltja és az utca közepe táján Dél-Du- nántúl egyetlen antikváriuma. Az írók Boltja öt nagy kirakatával a pécsi ember esti sétáinak kedvenc könyvszemlélgető helye, az antikvárium pedig az országrész tudományos, művészeti és irodalmi rétegének nélkülözhetetlen segítőtársa. Történt ugyanis, hogy a háztulajdonos Hungária Szálloda és Étterem Vállalat felmondott az írók boltjának, mivel — régi időkhöz hasonlóan — elegáns, tükrös vendéglőt akar nyitni ebben a belvárosi üzletben. A felmondást a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kénytelen-kelletlen elfogadta és elhelyezést kért az üzletnek a várostól. A tanács egyéb híján felajánlott egy Lyceum utcai helyiséget, amit át lehet alakítani, de messze van, kirakata pedig szinte semmi. Most tehát költözőben a két népszerű, vonzó üzlet. Az írók Boltja megy hátrébb az utcában, a sokkal kisebb, egykirakatos antikvárium helyére, az meg tovább hátrál a Lyceum utcába. A tudományos élet számára legfeljebb vesz majd régi köteteket, mert a rászoruló könyveladó felkeresi ott is. De a vásárló már csak tervszerűen lép be oda és nem sétálva, könyvektől csábítva, kirakatban gyönyörködve. Hátrálnak a könyvek, hátrál a kultúra. A pécsi ember pedig esténként végigsétál majd a neonfényes Kossuth utcán és hiányoznak neki a gondolat kivilágított, szép kötésű képviselői: a tarka könyvsorok. Helyettük persze lát majd sokféle más boltot. Akkor felmerül majd benne az értékrend kérdése: Melyik bolt a fontosabb az ország egyik legnagyobb kultúrvárosá- nak legszebb belvársosi utcájában? Tudja persze, mert sajnos ez is benne van már a köztudatban, hogy a tanácsnak nincs sok rendelkezési joqa a sokféle kereskedelmi vállalat tulajdoni és bérleti viszonyai felett. Itt a hiba! Tudja, de a jog szolgálati szerepét e kérdésben valahogy másképpen képzelte. Azt is hallja, hogy a pécsi párt- és áillami szervek, meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat talán két éven belül visszahozza eredeti helyére az antikváriumot és a réginél cseppet sem hátrányosabb, remélhetőleg Kossuth utca eleji üzletet kap az írók Boltja. Csakhát a kultúr- ember igényes. Ezt el kell neki nézni és legalább any- nyit megengedhet magának, hogy csóválja a fejét. Földessy Dénes A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének kibővíteti központi vezetőségi ülése Be kell fejezni a nagyberuházásokat! Vállalati, üzemi, szakszervezeti titkárok részvételével kezdte meg hétfőn a SZOT székházéban kétnapos tanácskozását a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének kibővített központi vezetősége ülése. Dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást az 1976-os év gazdálkodási eredményeiről, tapasztalatairól, s körvonalazta 1977 főbb feladatait. Megállapította, hogy bár 1976 a textiliparnak több szempontból is nehéz esztendeje volt, mégis számottevő fejlődést nyugtázhatnak. A termelés tovább nőtt, tervszerűen folytatódtak a vállalati beruházások, a termelési érték — meghaladva az előző évit — eléri a 40 milliárd forintot. Kivétel a kötő-hurkoló ipar, amely mintegy másfél százalékkal túlteljesítette a népgazdasági előirányzatot. 1977-ben a termelőmunka hatékonyságának növelése, a minőség és a cserearányok javítása az elsődleges cél. Az előző évinél erőteljesebb termelésnövekedésre vám szükség ahhoz, hogy 1977 végére elérjék az ötéves terv első két esztendejére kitűzött célt Egyebek mellett a rekonstrukció továbbvitelével, az új, korszerű gépek és berendezések gazdaságos üzemeltetésével biztosítani kell a termelésnövekedés műszaki alapjait A kötszövő- ipar átlagosnál nagyobb mértékű fejlesztéséhez gyorsított ütemben be kell fejezni a textilipar két kiemelt nagyberuházását. Mind a tájékoztató, mind pedig az állásfoglalás kiemelkedő jelentőségű feladatként foglalkozott az ésszerű, taka- rékos anyag- és energiagazdálkodással.
