Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-23 / 22. szám
1977. január 23., vasárnap Dunäntmt napló 3 Korszerűbb lett a Volán pécsi járműparkja Sárga autóbuszok a pécsi A SZOT elnökségének levele a magyar dolgozókhoz Dolgozótársaink! Elvtársak! Az idei esztendő első napjaiban országszerte sok értékes munkaverseny-vállalás született a munkások, az üzemi dolgozók kezdeményezésére. Vasasok, bányászok és vasutasok, a kőolajipar és az élelmiszeripar dolgozói, építőipari és könnyűipari szocialista brigádok tettek felajánlásokat Kiemelkedő jelentőségű a Csepel Vas- és Fémművek közösségének felhívása az 1977. évi termelési feladatok tervszerű teljesítésére, a munka minőségének és hatékonyságának javítására, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége üdvözli a kezdeményezőket, és ajánlja a szocialista brigádoknak, az ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, hogy kövessék a csepeliek és a többiek példáját. Meggyőződésünk, hogy a kibontakozó munkaverseny segítheti az 1977, évi gazdasági és társadami feladataink megvalósítását, előmozdíthatja a jó minőségű termékek gyártását a nagy értékű termelőberendezések jobb kihasználását, az ésszerű gazdálkodást, a jobb munka- és üzemszervezést, a munka- fegyelem erősödését, további boldogulásunknak, az életkörülmények javításának anyagi megalapozását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben megnyilvánul a dolgozók alkotásvágya, a haza szeretete, a szocialista épitőmunkában érzett felelőssége, a szovjet nép iránti tisztelete. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége köszönti a munkaverseny-moz- galom minden részvevőjét és eredményes munkát, további sikereket kíván nemes céljuk megvalósításához. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE fővonalakon Kényelmesebben, de nem zsúfoltságmentesen utazhatunk Idén folytatódik az eszközváltás December vége óta új négyajtós Ikarusok futnak a pécsi utcákon. Az új, sárga csuklósokon kényelmesebb az utazás, de a figyelmesebb utas azt is észrevehette, hogy a Volán ezeket a város leghosszabb autóbuszvonalán közlekedteti. Vajon, csak ennyiről van szó? Autóbuszok — szívességből Abban az időben, amikor kezdtek szállingózni az új Skodák, s ennek kapcsán a pécsi tömegközlekedési járműparkról írtunk, rámutattunk arra, hogy az autóbuszállomány túlnyomó- részt elavult, az üzemeltetés naponta szüli a gondokat. Azt is megírtuk, hogy a városi autóbuszok egy része már csak „szívességből” fut, hiszen rég túl van a normális élettartam végső határán. A Volán eszközváltást ígért. Ez előbb csak a Skodákra korlátozódott. A városi közlekedésben azonban ez is rengeteget jelentett, hiszen segítségükkel korszerűsíteni lehetett azokon a vonalakon, amelyeken a legrégibb Ikarusok szolgáltak — nem éppen közmegelégedésre. A csehszlovák buszok beváltak, megszoktuk a szokat- lanságaikat is (a tetőn lévő jelzőgombot, a lépcsők feletti fogódzókat, stb.). És aztán a csend. De nem is csoda. Az eszközváltás nem csak pécsi jelszó volt, hanem a Volán Tröszt országos jelszava is és növekvő igénnyel léptek fel az olyan közlekedési vállalatok is; mint a budapesti és a miskolci. Az Ikarus exportkötelezettségei mellett csak lassan elégíthette ki a belföldi igényeket. Több a korszerű kocsi Pécs — a korábban érkezett kilenc „pirosnyakkendős” Skoda után — decemberben tizenhét Ikarus 280-ast kapott. Az új járművek forgalombaállításával kivontak a forgalomból 26 elavult csuklós és szóló autóbuszt. Ezzel a Volán helyi kocsiparkjában a régi és a korszerű autóbuszok aránya 30— 70 százalékra módosult. A tröszti koncepció szerint 1978- ra a maradék 30 százalékot is ki kell selejtezni. Az eszközváltás tehát jövőre befejeződik. Még 1976-os fejlesztésnek számít — a szállítás 1977 első negyedévében már folyik — az a kilenc Ikarus 260-as szóló autóbusz, amelyekkel elsősorban a bányatelepek közlekedésének rég esedékes megjavítását hajthatja végre a Volán. Ebben az esztendőben további nyolc csuklós és tizenöt szóló kocsi érkezik. Ebből húszat cserére használnak fel, három pedig a kocsipark számszerű növekedését jelenti. Az eszközváltás — vagy, ha úgy tetszik, csere — nem egyszerűen a kocsi-képlet szerint értendő. Az új csuklósok 144 utast fogadnak be, a régiek csak 120-at. Az idei váltást is figyelembevéve az ún. statikus férőhelytöbblet 1066, ami naponta természetesen ennek a sokszorosa attól függően, hogy hányszor fordulnak a kocsik. Ez azt jelenti, hogy kényelmesebben utazhatunk majd — talán csúcsidőben is. A Volán megállapítása szerint ugyanis a zsúfoltság általában csökkent Pécs tömegközlekedési vonalain, de a csúcsórákban még mindig inkább a zsúfoltság a jellemző. Van tehát javítanivaló. Profiltisztítás Az új kocsik megjelenése profiltisztítással is járt. A Volán a 39-es vonalra vonta ösz- sze az új, „pirosnyakkendős”, csuklós Ikarusokat, az új sárgákat pedig a 10-es, a 20-as és a 47-es vonalra helyezte. A régiek a 26-os, a 27-es, a 28- as, a 32-es és a 40-es vonalán közlekednek még; ezek „leváltása" részben már idei feladat lesz. Megfigyelhették az utasok azt is, hogy az új kocsikon nincs hely a kalauzoknak. Ők egyelőre a régi „mozgó-kalau- zos” hagyományt elevenítik fel kényszerűségből, amíg a Volánnál nem készülnek el a házi gyártású, ideiglenes kalauzülések. iPécs 300 jegyadó automatát vár (egy részét már tavalyra ígérték), s ha ezek megérkeznek, végre egységesíteni lehet a városi autóbuszokon a jegykezelést. H. I. Agrariparosok vagyunk. Ma fordul az élet falun is Czigler János, Cserni Ferencné, Pethes Gizella és Keményitzki József. A barát itt tartja a barátot... Kertész Béla szőlész a villányi termelőszövetkezetben, 130 hektár gazdája. Poharakat hoz, s néhány üveg bordó nedűt a beszélgetéshez; indulásnak. Hogy fiatalodik-e a tsz? — kérdezi másodszor is önmagától, mintha valahonnan igazolást várna a felelethez, majd némi szünet után a poharának mondja: bizonyos értelemben, igen. Fiatalodik, s ezt nem lehet nemi észre venni. Főleg a műszaki vonalon cserélődnek az emberek, s fiatalodik az adminisztráció meg a vezetés is. A szőlészetben viszont, ahol elég sok a kétkezi munka, a hajladozás, már elég kevés az ember... Pedig igazán szép, és szabadlevegős munka. A nyolc pohár mellett nyolc fiatal, köztük kereskedelmi ügyintéző, a nehézgépcsoport vezetője, szerelő, kovács, üzemgazdász, telepítési irányító és a szőlész. Ö az idősebbek közé sorolja magát- a harminc esztendejével. Mindnyájan tsz- tagok, s ha valahol a foglalkozásuk felől érdeklődnek, csak ezt mondják. Felvették őket tagnak, s ez így van rendjén, ha még fél hold földet sem hoztak magukkal a belépéskor, akkor is így van rendjén, Tsz- tagok a szülő, a testvér, a maguk jogán. — ösztöndíjas voltam — mondja Pethes Gizella, az „Csabi-2” gyermekheverő-vásár, különböző színű szövetekkel. PÉCSI BÚTORGYÁR II. TELEP LOTZ KAROLY UTCA 2. TELEFON: 15-172. üzemgazdász. — Kisjakabfalván lakom szüleimmel, s már a gimnázium idején éreztem, tovább kell tanulnom, ha nem akarok a szüleim' nyomán, a föld kötöttségében élni. Nem tagadja: el tudná képzelni, hogy valahol Pécsett van a második emeleti lakása, pár lépésre a mozitól és az ABC- áruháztól, s alkalomadtán onnan látogatna ki Kisjakabfal- vára ... Zsámbékon végzett... — Különbséget nem érzek a falusi és a városi munkahelyek között — jegyzi meg Keményitz- iki József, a hat tsz-vendéglátó egység ellátásának felelőse. — Szerintem sokkal jobban jár a fiatal, ha itt nőtt fel és itt marad, mintha bemenne a kőrengetegbe. Én nemi vágyok a szabad levegőre, nincs nosztalgiám a zöld iránt, mert benne élek. — Hogyan nevezhetnénk ma a tsz-ben dolgozó fiatalokat? Cserni Ferencné mondja: — A régi értelemben vett paraszti életnek vége. Nem vagyunk sem parasztok, sem munkások. Agráriparosok vagyunk. — És az igények? — A városban biztosan mások, másképpen alakulna az ember élete — jegyzi meg Hesz- beraer László. 6 a legfiatalabb, 18 éves és hat hónapja a tsz kovácsműhelyében dolgozik. — Közel lakom, az emberek ismernek, tudják, hogy honnan jöttem és én is tudom, hogy mit várnak tőlem... — sorakoztatja érveit. — Ha igaz, traktoros tanfolyamra mehetek, s jövőre kapok egy MTZ-t. A pénzt megkeresem, gyűjthetek, megalapozhatom a jövőm. Talán jobban, mint városon .. . Czigler János a KISZ-titkár. Említi, hogy itt Villányban, a hatszáz tsz-foglalkoztatott közül 151 a harminc éven aluli. S egyre több lesz, mert ahogy iparosodnak, ahogy nőnek a műszaki-technikai feltételek, úgy lesz szükség itt is több gépszerelőre, technikusra, közgazdászra, mezőgazdászra, — Ma fordul az élet a falun is — magyarázza. Sokáig az volt a baj, hogy mindenki elment, a távolsági buszok megszívták magukat a falusi lá- nyokkal-srácokkal, megszívták magukat bőrönddel. Aztán volt aki visszajött, igaz kevés, de volt. Most a többség marad, s ez nagy fogóerő. A barát elvitte a barátot, a barát itt tartja a barátot.. . — Szóval akkor gond egy szál se. Felhördülnek, Hogyan . .? Azért város nélkül ők sem tudnának megélni. Néha kell egy kabát, egy cipő, kell néhány kiló hús, meg iassan már zöldség is ... — Zöldséget, gyümölcsöt termeljék meg önök - vetem ellen. Nevetnek. Laci egy furcsa ellentmondást említ: Családot alapítok, feleségemmel elhatároztuk, hogy házat építünk. Güriztem néhány évet, a szó szoros értelmében hajnaltól az ágybazuhanásig, mire összejött annyi, hogy vehessek telket, építhessek. A tanács — és most figyeljen — 151 négyszögöles házhelyeket árul. Ami még üdülőteleknek is kicsi, nem is beszélve arról, hogy gazdálkodásra teljesen alkalmatlan. Marad egy grupp a ház körül virágoknak, és semmi. A ház tervét városon bírálják el, ezerszer módosítva . ,. De nem a falusi élethez! Disznóólát, kukoricagórét? — Hová? A veteményeskert meg marad a régi házak mögött, nagymamáék háza mögött. S bár igaz, hogy szép a falu képe, ha végigmegy az ember az új-soron, van minden házban fürdőszoba is, előtte garázs is, csak éppen ... Kertész Béla is most épített — illetve átalakított. Nem tudja, hogy milyen tortúra a városi építkezés, de itt helyben is meg kell tanulni az anyagbeszerzés fortélyait, a kenegetés módját, — Nálunk is virágoskert lesz — zárja le a vitát. Mondják: furcsa egy életmódra kényszeríti őket a falusi levegő, A mai falu. Természetesen azt szeretnék, ha egyre jobban közelednének a városhoz, amibe beletartozik a sárfelszámolás-jórdaépítés, a közművesítés, a kultúrház-épí- tés, az orvos, a tanár, az ABC- áruház, az ellátás... De azért sok tekintetben az a közelítés rombol is. Ami szép, ami vonzó a faluban, azt nem kéne felszámolni. Ha megtalálja a számítását — és miért ne találná —, a fiatal a faluban marad, 25-30 éves koráig a kocs- mába-kultúrházba jár, udvarol, vonatra ül, néhanapján színházba megy, de ha jön az első, a második gyerek, kell az udvar, a kert, a gyümölcsös, s ahogy múlnak az évek, úgy szokik hozzá az ásóhoz, a metszőollóhoz .,. Ez már álmodozás: Mi lenne jó tíz esztendő múltán? Marika: A gyerekek felnőjenek, s több legyen a szabadidőm. Jancsi: Ha beköltözhetnék Pócsáról Villányba, és ha addigra megerősödne a tsz. Laci: Traktoros legyek. Sanyi: A gépek átvegyenek minden kétkezi munkát. Jóska: Fejlődjön a község, üzletek, üzletek és mégegyszer üzletek. No meg út. Gizella: Jól férjhezmenni, házat építeni... Béla: Adósa vagyok az államnak, a házépítés miatt. Ennek egy részét letudni. — Elmenni Villányból? Senki nem akar. — Már itt vagyunk, itt élünk, s szeretjük is, amit csinálunk — mondja Czigler János, — De még nem találjuk a helyünket. Nem találja mindenki. Hiányzik valami, valami, amit igen nehéz megfogalmazni . . . Kozma Ferenc
