Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-23 / 22. szám
2 Dunántúli napló 1977. január 23., vasárnap • • Ünnepélyes munkásőrOkik a hírekben «Kerepelnek egységgyűlés Mohácson Acélkék egyenruhás munkásőrök, ünneplőbe öltözött családtagok és a meghívott vendégek töltötték meg tegnap délelőtt Mohácson a Kossuth Filmszínház nézőterét, ünnepélyes egységgyűlést tartottak a járás és a város munkásőrei. Az elnökségben helyet foglalt Dérfalvi István, az MSZMP KB munkatársa, Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője, Vass István, a munkásőrség Baranya megyei parancsnokának helyettese, a város és a járás párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági szerveinek képviselői, valamint a munkásmozgalom régi harcosai. És ott volt Ömacht Jánosné, aki 20 évvel ezelőtt vállalta magára az egységnél a zászlóanya tisztét. Az elnöklő Fóris Kálmán köszöntötte az ünnepélyes egységgyűlést, majd a Park utcai iskola úttörő-munkásőr alegységének meghatóan szép, rövid műsora következett. Ezután Ambrus Lajos, az MSZMP Mohácsi Járási Bizottságának első titkára ünnepi beszédében felelevenítette a munkásőrség 20 éves múltjának jelentősebb állomásait, méltatta azt az áldozatkész, lelkiismeretes munkát, amelyet a munkásőrök folytatnak a szocializmus építésében, hazánk védelmében. Lőrincz Sándor járási-várost parancsnok felolvasta a munkásőrség országos parancsnokának I. számú díszparancsát, melynek alapján Vass István, megyei parancsnok-helyettes átadta Hámori Györgynek a „Haza szolgálatáért" érdemérem ezüst fokozatát. Ezt követően a szolgálati érdemérmek, leszerelési emlékérmek és az alapító emlékplakettek, továbbá egyéb elismerések átadására került sor, majd Kertész János rendőr alezredes köszöntötte a munkásőröket a társ-fegyveres testületek nevében. Rózsahegyi István olvasta fel a megyei párt-végrehajtóbizottság köszönetét, üdvözletét tolmácsoló levelét, majd az ünnepélyes eskütételre került sor. A leszerelő munkásőrök nevében Ómacht János adta át a fegyvert Dobszai Józsefnek, a fiatal,, esküt tett munkásőrök képviselőjének. K. Gy. A két párttitkárnő Szép munka törődni az emberekkel Hír: Bezensek Antalnét, a Pécsi Kesztyűgyár pártbizottságának titkárát kérésére (tegyük hozzá: egészségi állapotára való tekintettel kérte korkedvezményes nyugdijaz- tatását), érdemei elismerése mellett, felmentették tisztsége alól és Zentai Ferencnét egyhangúlag megválasztották a kesztyűgyári üzemi pártbizottság titkárává. — Különleges érzéke van a politikai munkához, amit nagyon becsülök benne — mondja Zentainé Bezenseknéről. Volt honnan örökölnie, Bezensek Antalné bányászcsaládból, a pécsi városperemről, Meszesről indult, párttagságának kelte 1945, amikor — mondja —, az egész család belépett („A meszesi telep arról volt híres, hogy sok kádert adott”), falujárások, „nővo- nal”-feladat a pártszervezetnél, 1951-ben alapszervezeti titkár a dunántúli élelmezésnél, még az év őszén pártiskola, 52-ben a megyei” pártbizottság szervezési osztályán mint politikai munkatárs, pártiskola, ötvenöt: a Pécsi Kesztyűgyárban, előbb mint kesztyűvarró, ötvenhattól pártvezetőségi tag, 59-től párttitkár. („Harmincöt párttagunk volt a gyárban, ötvenhat után nem tudtunk összehívni egy gyűlést, egy szemináriumot se...’’), hatvankettőtől az MSZMP Pécs városi Bizottságának és a végrehajtó bizottságnak tagja, 1966-tól függetlenített pártbizottsági titkár, az 1975-ös választásokig tagja a megyei pártbizottságnak... S most 1977 — nyugdíjban. — Különleges érzék ... — Nagyon szerettem a pártmunkát — mondja erre Bezen- sekné, Baranya könnyűipari Zentai Ferencné óriássá nőtt vállalatának (en- gedelmet ezért a kifejezésért) mindig is egyik motorja —, olyan szép munkának találom az emberekkel való foglalkozást, törődést. Akkor éreztem magam jól, ha tele voltam munkával, ha az emberek folyton kerestek. Aztán később: — Az is politika, ha meghallgatjuk és foglalkozunk az emberek saját kis ügyeivel. Mindig magamból indultam ki, hogy ami nekem jólesik, vagy ami fáj, az másnak is ugyanúgy jólesik, vagy fáj. — Mindig az volt a véleményem, s természetesen a vezetőségé, hogy nekünk nemcsak a párttagokkal kell egyött dolgoznunk, de ugyanúgy együtt a pórtonkívüliekkel, hiszen mi kevesen („Pécsi gyáraink háromezres kollektívájából négyszáz a párttag”) vagyunk, hogy a párt- és kormányhatározatokat maradéktalanul végrehajtsuk. Ha csak a párttagokra alapoztunk volna, nem jutunk idáig, ahol ma a Pécsi Kesztyűgyár tart. — Egyszer egy férfi megjegyezte, el tudom képzelni, mennyi gondotok-bajotok van, ott az a sok nő a gyárban. Én meg azt mondom, a nőkkel sokkal jobban lehetett dolgozni, mint a férfiakkal. Hányszor maradtunk mi ott a gyárban, munkaidő után. A férfiak — tisztelet a kivételnek — húzták a csíkot haza. Na, kérdezek rá másnao az egyikre, persze, egyenjogúság van, siettél haza tegnap mosni, takarítani. — Nagyon hiányoznak majd az emberek. A mindennapos mozgás, mozgalmi élet. Amikor reggel az ember azt sem tudja, mihez kezdjen. Amikor ötBezensek Antalné percenként nyílt az ajtó, bekukkantottak az ismerős arcok. Hogy elmentem, nem azt jelenti, megszakadt a kapcsolat közöttem és a gyár között. Továbbra* is ide tartozom. Meg se tudnám állni, hogy be ne jöjjek . . . Szeretem a gyáramat . . . — A pártmunkát nekem nem kell elölről kezdenem, különösen új dolgokat bevezetnem — mondja Zentai Ferencné. — Folytatni azt, ami itt Bezensek- né irányításával kialakult. Az én megítélésem szerint Bezen- seknének különleges érzéke van a politikai munka iránt, amit nagyon becsülök benne. Szeretném jó tulajdonságait, módszereit továbbvinni. Mindennek az aranyfedezete: Zentainé a vállalat személyzeti vezetője tisztét viselte eddig, ebben a munkában sok embert megismert, őt is sokan ismerik. Tagja volt az üzemi párt-végrehajtóbizottságnak. Közvetlenül Bezensekné mellett dolgozott. ötvenötben végezte el a közgazdasági technikumot, s amint az a kesztyűgyári „szamárlétrában" minden vezetővel lenni szokott, megjárta a gyárat, volt programozó, programozási csoportvezető, a központi gyár személyzeti vezetője, közben 1967-ben párttag, majd vállalati személyzeti és oktatási vezető. Ma a Pécsi Kesztyűgyár párttitkára. (miklósvári) Közös munka volt — Nehéz hozzászólni a vezetőség munkájához, hiszen ez közös munka volt — jelentette ki az egyik pártcsoport- bizalmi a Mohácsi Vasöntöde taggyűlésén, miután az alapszervezet titkára befejezte a vezetőség és a pártszervezet éves munkájáról szóló beszámolóját. — A munkánkat megvitattuk a pártcsoport- ülésen, s a beszámoló jól tükrözte azt a tevékenységet, melyet az üzem kommunistái az elmúlt évben végeztek. A pártalapszervezet egyik tagja, aki nemrégen ment nyugdíjba, e közös munkát ismerte el akkor, amikor arra hívta fel a figyelmet, milyen sokat tettek az üzem kommunistái azért, hogy három év alatt megkétszereződött a termelés. A közös munkáról szóló tájékoztató helyes arányokat kialakítva tért ki a gazdasági munka, a pártélet, a kommunisták magatartásának, közéleti tevékenységének értékelésére, és ezt a taggyűlés félszáz résztvevője egyhangúlag elfogadta. Nehéz feladat egy éves munka valamennyi részletét visszaadni, egy beszámolóban teljes egészében megmérni. Mégis a legfontosabbak valóban megfelelően kaptak helyet a taggyűlésen, különösen annak vitájában. Joggal állapíthatták meg, hogy a gazdasági feladatok teljesítését segítő 1976-os cselekvési programúkat eredményesen hajtották végre. Ezt igazolják az üzem termelési mutatói: a tervezett 90 millió forintos termelési érték helyett 100 milliót, a 39 és fél milliós export helyett több mint 46 milliót teljesítettek. Többet értek el eredménytervük megvalósításában is a tervezettnél. A taggyűlés megállapította, hogy a pártalapszervezet életében nagy jelentőségű volt a párttagsági könyvek cseréjének lebonyolítása. Többen szóltak arról, hogy a tagság örömmel fogadta, a jövőben is igényeli, hogy egyénileg elbeszélgessenek velük, értékeljék, hogyan teljesítik pórtmegbízatásaikat. A vezetőség év végi értékelése szerint ez elismerésre méltó, a tömegszervezetekben, a munkásőrségben, a politikai könyvek terjesztésében az alapszervezet több tagja végzett dicséretes munkát. A taggyűlés vitája újabb közös feladatokra hívta fel a figyelmet, az új cselekvési program ez évre is körültekintően jelölte meg az üzem kommunistáinak legfontosabb feladatait. Figyelmet fordítani a gazdaságos, hatékony termelés feltételeinek biztosítására, az exporttervek teljesítésére, a szocialista munkaverseny fejlesztésére, a fiatal munkások segítésére. Megállapították, hogy megvannak a továbblépés feltételei 1977-ben, 7 millió forinttal magasabb termelési tervet, közel négymillióval több exportmennyiséget jelöltek meg, egymillió forinttal több eredményt akarnak elérni az elmúlt évinél. A párttaggyűlésen a kommunisták határozatba foglalták, hogy közös munkával segítik a cselekvési program megvalósítását. M. E. Először vidéki városban Pécsett ül össze a VI. diákparlament 299 küldött középiskolái Mint hírül adtuk, január 28 —31. között Pécsett rendezik meg a VI. országos diákparlamentet. Az ország és a főváros legkülönbözőbb középiskoláiból és szakmunkástanuló intézeteiből 299 diák küldött és 40 kísérőtanár érkezik Baranya székhelyére, hogy először a diákparlamentek történetében vidéki városban tanácskozzék az ifjúsági törvény, a diák-önkormányzat, az iskolai demokrácia, az iskolai közművelődés, valamint a diákélet számos egyéb kérdéséről, feladatairól, gondjairól és eredményeiről. A csoportok január 28-án, pénteken délután érkeznek Pécsre. Este a pécs—baranyai középiskolák művészeti együtteseinek ünnepi műsorát tekintik meg az Ifjúsági Házban. A hivatalos program január 29- én délelőtt 9-kor plenáris üléssel kezdődik meg. A tanácskozások színhelye a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulája. A megnyitót követően az interpellációk hangzanak el, délután városnézés a program. az ország ból Este 7 órakor a diákküldöttek megkoszorúzzák a felszabadulási emlékművet, majd ellátogatnak a város középiskolai klubjaiba. Vasárnap délelőtt szekcióülésekkel folytatódik a tanácskozás sorozat, ebéd után két csoportban a fiatalok ellátogatnak Szigetvárra és Siklósra, este színházba mennek. A Pécsi Nemzeti Színházban a Pécsi Balett ünnepi műsorral köszönti a VI. országos diákparlamentet. Tanácskozásuk hétfőn a délelőtti záró plenáris ülésen fejeződik be a parlament ajánlásainak előterjesztésével és elfogadásával. A VI. országos diákparlamenten is részt vesznek az MSZMP Központi Bizottsága, az Oktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, valamint a SZOT és az Állami Ifjúsági Bizottság vezetői, illetve vezető beosztású képviselői. Tanulóképző bázis a gyárban Megszűnik a szakember- hiány a Sopianában Együttműködési szerződés a hatékonyabb pályairányításért A hatékonyabb pályairányítást segítő szocialista együttműködési szerződést írtak alá január 22-én az EIVRT Pécsi Sopiana Gépgyárának és a Pécsi Zrínyi Miklós 500-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet képviselői: Cakó István gyárigazgató és Lengvári István iskolaigazgató. A szerződést jóváhagyta Dienes Béla vezér- igazgató is. A gyár évente 30 ezer forint anyagi támogatást nyújt az iskolának oktató- és szemléltetőeszközök beszerzésére, fejlesztésére. Szalai András utcai telepét néhány éven belül szakmunkás tanulóképző-bázissá alakítja ki, így a jelenlegi ezer négyzetméteres tanműhely mellett működik majd egy 2500 négyzetméteres lakatoscsarnok is, ahol az itt gyakorlatozó szakmunkástanulókat oktatják. Hamarosan újabb szerszámgépeket szereznek be. A gyári TMK-műhely brigádjai kisebb javító és forgácsoló munkákat végeznek el az iskola tanműhelyeiben. A későbbiekben a mostani pénzbeli támogatóst növelik. Közösen oktató filmet forgatnak, elsősorban a hiányszakmák bemutatására és népszerűsítésére. Együtt rendezik meg a fiatal szakmunkások avatóját, az iskolai és üzemi ifjúsági parlamenteket. Mind több jó szakmunkást és kiváló brigádvezetőt képeznek ki szakoktatónak. Az iskola vállalta, hogy egyre több végzett ifjú szakmunkást irányít a gyárba, felkelti az érdeklődést a szakmák iránt. Jelenleg átlagban 150 olyan tanuló végez — évente — az iskolában, akiket a legfontosabb gyakorlati fogásokra a gyárban tanítanak meg. Marósok, géplakatosok, szeiszám- készítők lesznek, de nagy hiány van gépi forgácsolóból, lakatosból. Az iskola biztosítja a folyamatos tanuló-utánpótlást és ígérete szerint az V. ötéves terv végére megszűnik a szak- emberhiány a Sopianában és 1980-tól évente 300—350 tanulót képeznek szakmunkássá közösen a gyárral. Ennék érdekében rendszeresítik a felnőtt szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamokat, a munkástovábbképzést, a korrepetálást. Ezen kívül az iskolai öntevékeny művészeti csoportok részt vesznek a vállalati ünnepségek lebonyolításában. A Sopiana^ Gépgyár hasonló szerződést köt a közeljövőben a pécsi Zipernovszky Szakközépiskolával, valamint a Karikás Frigyes úti Általános Iskolával. AZ EIVRT PÉCSI ELEKTRONIKAI GYÁRA felvételre keres női dolgozókat gépi alkatrészgyártásra, elektroncső-szerelésre. Két- és háromműszakos foglalkoztatás. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom utca 13. Munkaügy.
