Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-20 / 19. szám

Brezsnyev és Ford telefonbeszélgetése Bízunk a létfontosságú kérdések megoldásában zeti elemek előállítása. Még ebben az évben remél­hetőleg megérkezik Svájcból a mintegy 30 millió forintért im­portált Suhner gépsor, amely­nek eredményes kihasználásá­val, a hajlékony tengely gyár­tásban évente mintegy negyed- milliárd forint termelési értéket érhetnek el. A további tervek között szerepel, hogy a mixer­kocsik gyártásához is — a pé­csi qyárral együtt - hozzájárul­nak. Szerdán telefonbeszélgetést folytatott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok tá­vozó elnöke. Ford a Fehér Házból hívta fel Brezsnyevet. A beszélgetés során az ame­rikai elnök elmondta, hogy el­nökségének egész ideje alatt mindig nagyra értékelte azt a párbeszédet, amely közötte és az SZKP KB főtitkára között alakult ki. — Most pedig, ami­kor távozom az elnöki tisztség­ből — folytatta Ford —, őszin­tén kívánom, hogy folytatódjék a párbeszéd a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, és további haladást érjünk el a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésében. Ezek a kapcso­latok kivételesen nagy jelentő­ségűek mind országaink, mind pedig az egész világ szempont­jából. Gerald Ford hangsúlyozta a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának kérdéseiben 1974-ben Vlagyivosztokban Leo­nyid Brezsnyevvel elért elvi megállapodás nagy jelentősé­gét. Kifejezte azt a reményét, hogy az SZKP KB főtitkára és James Carter, az Egyesült Ál­lamok új elnöke a Vlagyivosz­tokban lerakott jó alapokra tá­maszkodva, újabb előrehala­dást ér majd el ebben a fon­tos kérdésben. Gerald Ford elégedettségé­nek adott hangot azzal a jó vi­szonnyal, amely közte és Leo­nyid Brezsnyev között jött lét­re, és hozzátette, hogy magán­emberként is konstruktívan ki óhajtja venni részét a két or­szág közötti kapcsolatok fej­lesztéséből. Leonyid Brezsnyev a maga részéről ugyancsak elégedettsé­gét fejezte ki az Egyesült Ál­lamok elnökével kialakult kap- csolatait illetően. — Pozitív­nak értékeljük mindazt — mon­dotta Brezsnyev —, amit sike­rült közösen tennünk orszá­gaink kapcsolatainak és egé­szében véve a világ légköré­nek javítása érdekében. Kivált­képpen jelentős az a megálla­podásunk, amelyet Vlagyivosz­tokban értünk el a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sáról kötendő új, hosszúlejára­tú egyezményre vonatkozólag, továbbá közös részvételünk az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet munkájá­ban. S ez akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy az elért megállapodások megva­lósítását illetően nem minden és nem mindig ment simán. A leglényegesebb ami lehe­tővé tette az országaink közötti jobb kapcsolatokat az a jelen­legi nemzetközi helyzet reális értékelése, és az a készség, hogy kölcsönösen figyelembe vegyük egymás jogos érdekeit országainknak a világ sorsáért érzett megkülönböztetett fele­lősségének tudatában. Magától értetődik — folytat­ta Brezsnyev —, hogy nem ke­vés megoldatlan kérdés ma­radt, előttünk állnak bonyolult és hatalmas feladatok, amelye­ket meg kell oldanunk az Egye­sült Államok James Carter el­nök vezette új kormányzatával. Bízunk abban, hogy a fent em­lített hozzáállástól vezettetve és a_már elért alapvető megálla­podásokra támaszkodva or­szágaink képesek biztosítani és biztosítaniok kell a további ha­ladást azoknak a kérdéseknek a megoldásában, amelyek lét­fontosságúak népeink, vala­mennyi más nép szempontjából. Ez vonatkozik elsősorban a fegyverkezési hajsza megféke­zésének, valamint a háborús veszély további csökkentésének, végsősoron pedig kiküszöbölé­sének feladatára. Leonyid Brezsnyev befejezé­sül reményének adott hangot, hogy Gerald Ford jövőbeni te­vékenységével is elősegíti a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti kapcsolatok to­vábbi fejlődését a béke és az együttműködés útján. Alig tíz azon kertészeknek száma, akik Pécs zöldségellátását segítik. A magánkertészek zöme a MÉK-kel szerződve adja el áruját, mint például Parusev Miklós (képünk), aki 24 ezer lej sala­I tat, ugyanennyi hónaposretket, ezen kívül zöldhagymát, paradicsomot, paprikát, sárgarépát és gyökeret küld a piacra. Erb János felvétele A gyáregységnek jelenleg 67 dolgozója van, ezt a létszámot két éven belül 270 főre kíván­ják növelni. Különösen nagy igény mutatkozik a lakatosok, esztergályosok és hegesztők iránt. A vállalat elősegíti a szákképzetlen dolgozók szak­munkás képesítésének megszer­zését, illetve szinte korlátlan számban alkalmaz fiatal szak­munkásokat. K. Gy. Szép és fontos feladata van a vállalatnak 0 270 főre növekszik a létszám i Gyáravatás, ünnepélyes mun­kásgyűlés színhelye volt teg­nap délután az Építőgépgyártó Vállalat mohácsi gyáregysége. A korábbi építőanyaggyártó üzem helyén alakították ki, és e naptól indítják meg a ter­melést a nagy jövő elé néző új, mohácsi gyárban. A termelés szót természete­sen egyelőre nem úgy kell ér­teni, mint egy határozott célra tervezett új létesítménynél el­várná az ember. Itt meglevő épületek között kell kialakíta­ni egy korszerű technológiára épülő gazdaságos termelés fel­tételeit. A vállalat mintegy 168 millió forintos beruházással, a tervidőszak végére szeretné el­érni azt, hogy Mohácson le­gyen a hazai építőgépgyártás egyik legerősebb fellegvára. Többek között ezeket mond­ta el Jablonkai István, az ÉP­GÉP vezérigazgatója a tegnapi gyáravató munkásgyűlésen, amelyen a gyár dolgozóin kí­vül részt vett dr. Földvári Já­nos, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese, Koós László, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának osztályve­zetője, valamint Mohács vá­ros párt- és állami vezetésé­nek képviselői. A vezérigazgató tájékoztatta a munkásokat arról, hogy az új körülmények között milyen feladatok várnak rájuk, s ők mire számíthatnak „az ÉPGÉP nagy családjának" tagjaiként. Mint elmondotta, a hazai épí­tőipar fejlesztésére, a cement­ipari programon belül igen nagy feladat hárul a vállalat­ra. E feladatok végrehajtásá­ban jelentős részt vállal már a közeli jövőben a mohácsi gyáregység. Főbb tevékeny­ségei közé tartozik majd a ce­mentsilók gyártása, a hajlé­kony tengely gyártása és ki­sebb mértékben az acélszerke­Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 19. szám 1977. január 20., csütörtök Ára: 80 fillér Mohácson A meghívott vendégek megtekintették a mohácsi gyáregységet. Gyorowatös A jó ügykezelés nem bürokrácia S okszor bosszankodunk — ritkán alaptala­nul — az ügyvitel körülményességei, lassúsága miatt. Csóváljuk a fejünket a szolgáltató vállalat munkafel­vételi asztala előtt: hány rub­rikát, hány színes papírt tölt ki az adminisztrátor, pedig csak egy mixert, vagy villanyborot­vát javíttatunk. A készülék re­parálása esetleg csak egy per­cet, ám az ilyenkor szükséges bizonylatok kiállítása, iktatása, szétosztása, lerakása gyakran negyedórákat igényel. Sok SZTK rendelőintézet betegirányítási, nyilvántartási rendszere ugyan­csak bonyolult, s nem egy hi­vatalé szintén. Egyszóval az ál­lampolgár a hétköznapi életé­ben minduntalan belegabalyo­dik a nyilvántartás, az ügykeze­lés ágába-boqába. Kevéssé vi­gasztalhat bárkit is, hogy a gazdasági életben, a vállalati munkában, a vállalatok vagy például a pénzintézetek közötti kapcsolatokban hasonlóképpen fékezi az ügyek menetét — a nehézkes ügyvitel. Nem kevés példa található erre: sokszor áll a gép pótal­katrészre várva, pontosabban arra, hogy a raktárba elérkez­zen az összes aláírással, pe­cséttel ékesített bizonylat, hogy ott elkönyveljék az igényt és végre kiszolgáltassák a szüksé­ges alkatrészt. Az érdemi rész elintézése 4—5 perces munkát kíván, mégis órákig tarthat a gazdasági eseményeket tükröz­ni, nyomon -követni, rögzíteni óhajtó bizonylatok kezelésének túlbonyolítása, vagy éppen a „kézműipari” módszerek alkal­mazása miatt. Vagy hányszor kerül pénzza­varba egy-egy vállalat, mert árujáért a vételárat nem kapja meg idejében. Az államigazga­tás és a vállalatok életében te­hát egyaránt rengeteg késede­lem, zavar, bosszúság szárma­zik abból, hogy az ügyvitel nem tart lépést a valóságos folyamatokkal, nem igazodik azok valódi tempójához. Sokan érzékelik az ebből származó társadalmi vesztesége, két. Itthon és szerte a világban mindenütt folyik a bürokrácia elleni harc. Ennek az ügyvitel intézői, maguk az adminisztrá­torok talán a lealelkesebb hí­vei, hiszen ők látják legköze­lebbről, milyen tehertétellé vál­hat a különféle feladatkörök­ben a rosszul szervezett, túl­biztosított, túlságosan merevvé váló adminisztráció. A bürokrá­cia elleni harc eredményei mégis soványak. Énnek alighanem az az egyik fő oka, hogy az egészséges mértékű józan ügyintézésre szükség van. A bizonylatok, a bizonylati fegyelem, a nyilván­tartások, kimutatások, a köny­velés, a számbavétel nélkül egyszerűen lehetetlen az állam- igazgatás és a gazdaság ma­gasfokú megszervezése. Az ál­lampolgárok ügyeit csakis a „nyilvántartás" képes „fejben” tartani. Nincs annyi előadó, amennyi helyettesíthetné az ik­tatószámos irattárat, vagy ké­Kombinát a Mezőgazdasági kombináttá nyilvánították a Bajai Állami Gazdaságot, amelynek székhe­lyén szerdán Kovács István, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztályve­zetője adta át az ezzel kap­csolatos okmányokat Bagó Bá­lintnak, a kombinát igazgató­jának. pes lenne bizonylati ügymenet nélkül az esetleg elkallódott, javításra beadott borotvát megtalálni, és így tovább. Mindezt aligha kell bizonygat­ni. Annak érdekében viszont mégis csak kell valamit tenni, hogy az ügyvitel — bármennyi­re nélkülözhetetlen is — ne raboljon el mértéktelen időt. Sokan úgy vélik, hogy ennek érdekében meg kellene adni, el kellene ismerni az ügyvitel valódi rangját. Jelenleg ugyan­is — kétségkívül — kétarcúság érvényesül az ügyvitel, az ad­minisztráció megítélésében. Mindenki elismeri, hogy szük­séges, méghozzá — éppen a munkamegosztás, a fejlődés következtében —, növekvő mér­tékben, mégis — mert a min­dennapos teendők között köny- nyen terhessé válhat — mosto­ha gyermekként, majdhogynem haszontalan tevékenységnek te­kintik. Rásütik az „inproduktiv munka” bélyegét, mintha vala­milyen társadalomellenesség húzódna meg mögötte. Nincs kellő társadalmi tekin­télye. Jó képességű emberek ezért nem szívesen választják hivatásuknak, munkájuknak az ügyvitelt. Az „inproduktiv mun­kára" a fejlesztési alapokból nem szívesen költenek. A számítógépek elsősorban nem az ügyvitel, hanem a ter­melésirányítás hatásfokának ja­vításáért kerültek a vállalatok­hoz. A számítógépek kihaszná­lása épp azért olyan alacsony, mert az ügyvitel, ami egy-egy ilyen gépet körülvesz és meg­előz, a legtöbb helyen „kisipa­ri" szinten áll; képtelen meg­felelően foglalkoztatni a ma­gas szintű technikát, illetve fo­gadni, feldolgozni azt, amit ez a technika produkál. F urcsa helyzet: látjuk, hogy a korszerű tár­sadalom és a gazda­ság nem nélkülözheti a meg­felelő ügyvitelt, mégis, mivel az adminisztrációt lebecsülik (a bürokrácia elleni harc jegyé­ben), az ügymenet nem emel­kedhet, vagy csak igen lassan arra a technikai és szervezett­ségi színvonalra, amelyen a szükségleteknek megfelelne. Mindenekelőtt tehát az admi­nisztráció rangját, anyagi meg­becsülését kellene helyreállíta­ni ahhoz, hogy mindenütt a megfelelő, ésszerű, józan ügy­vitel alakuljon ki. Szójátékkal: az ügykezelés támogatásával lehetne a legjobban harcolni a bürokrácia ellen. Az ügyvi­tel magasszintű gépesítésével, korszerű szervezésével, magas képzettségű ügyviteli szakembe­rek oktatásával és alkalmazá­sával. így rögtön kitűnne, meny­nyire nem „inproduktiv” tevé­kenység a gazdasági, társadal­mi folyamatokban az ügyvitel. Ma sokszor időt rabol, holott a gyors, pontos, szakszerű és ésszerű gépesített ügyvitel rend-teremtő erejével arra való, hogy időt, munkát, fáradságot takarítson meg — mindenki számára. Gerencsér Ferenc Bajai ÁG A tíz község határára terje­dő mezőgazdasági üzemből 1977-ben már egymilliárd fo­rint értékű árutermeléssel szá­molnak. Részt vállaltak a ha­zai kukoricatermesztési rend­szerek kidolgozásából, s jelen­leg az ország második legna­gyobb ilyen rendszerét tartják fenn.

Next

/
Thumbnails
Contents