Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-20 / 19. szám

2 DunantQlt Haplö 1977. január 20., csütörtök Csehszlovák muzsikusok szonátaestje Bevallom bosszankod­tam, mikor megtudtam, hogy a csehszlovák Suk-trió hangversenye a gordonkás betegsége miatt elmarad, helyette „csak" az együttes két tagjának, Josef Suk- nak és Jan Panenkának hegedű—zongora szonáta­estjét hallhatom. Aztán ki­derült, hogy ezzel a kény­szerű műsorváltozással nem csupán egy amúgy is hiányzó szonátaest került az idei koncertprogramba, de sokáig emlékezetes hangverseny-élményhez is jutottam. Már a nyitó-szám, Dvo- rák G-dúr szonatinája megragadott előadásának eszköztelen, mégis feleme­lő egyszerűségével. Igen, ezt csak így lehet előadni, — gondolja magában az ember, — Dvorák világos szerkesztésmódja, népies dallamvilága alig tűrne másféle értelmezést. A kon­cert során azonban nyil­vánvalóvá vált, hogy ez a pózok nélküli előadásmód nemcsak a Dvorák-szona- tina szerkezetéből fakad, hanem tudatos művészi program. Mert ugyanolyan termé­szetességgel gomolyogtak és foszlottak szét a magas­ságokban Ravel szonátá­jának sóhaj-dallamai, és ugyanolyan póztalanul, a megszokott modorossá­goktól megtisztítva szólalt meg Brahms G-dúr (Op. 78.) szonátája is. A gya­korta szentimentalizmusba fúló középső tétel megsza­badult szenvelgéseinek béklyóitól: egyszerű, ezért döbbenetesen őszinte lett. Beethoven F-dúr (Tava­szi, Op. 78.) szonátájának nak fiatalos dallamossága sokakat csábít túlzásokra. Aki eddig nem vette ész­re, most rádöbbenhetett, hogy ez az ifjúkori mű mennyivel közelebb áll a példakép, Mozart eszmé­nyien tiszta világához, mint a későbbi Beethoven eget ostromló, sorssal viaskodó művészetéhez. Vendégeink ars poeticá­ja egyértelműen tükröző­dött előadásukban: hisz­nek a zenei hang kifejező erejében, nincs szükségük más eszközre. Nem tesznek egyebet, mint hűségesen (de milyen hűségesen!) megszólaltatják, ami a kot­tában áll. Előadásuk még­sem személytelen, egyéni­ségük bélyege szerényen, de rajta van a mégoly hí­ven megszólaltatott hango­kon is. Josef Suk hegedűjátéka csodálatosan tiszta, nem­csak a szó esztétikai, de akusztikai értelmében is. Kettősfogásai felett meg­szólalnak a kombinációs hangok, finom lebegésük fénylő glória. Hangszíne zengő, mélységeinek vará­zsa van. Jan Panenka nemcsak nagyszerű zongo­rista, de ideális kamara­muzsikus is. Pontosan tud­ja, hogy mikor kell kiemel­kednie, és mikor kell alá­zattal a hegedű kísérőjévé szelídülnie. Sokféle hang­színéből éppúgy futotta Ravel gomolygó ködfoltjai­ra, mint a Tavaszi-szonáta expozíciójának diadalmas fanfár-zenéjére. Kedd nehéz napom, fá­radtan ültem be a Liszt-te­rembe, de felfrissültén tá­voztam. Dobos L. CK Utalón ugrásra késs! fl Vadász utcában minden csendes Legvégső időpont: Í977 május 15. Évekkel ezelőtt a Budai Kert­várost S-alakban átszelő Va­dász utcát szemelték ki arra, hogy a tervezett keleti iparte­rület tömegközlekedési meg­közelítésének fő útvonala le­gyen. A reprezentatív kialakí­tású Engel János út keleti ol­dalán egymásután .települtek az új üzemek. Az Autójavító KTSZ nyitotta meg a sort, ta­valy a Kenyérgyár, majd a Szikra Nyomda csatlakozott, márciusban pedig a Kesztyű­gyár I. üzeme kezdi meg a munkát. Az új iparterületen dolgozók száma állandóan emelkedik és mind többen van­nak azok, akiknek qondot okoz az autóbusszal való odajutás. Naponta háromszor Van ugyan 28/Y jelzéssel egy naponta háromszor — mű­szakváltáskor — közlekedő já­rat, ami házhoz viszi a dolgo­zókat, de rengetegen vannak, akik a fővonalon közlekedő más autóbuszokkal járnak. Ne­kik több száz métert kell gya­logolni a munkahelyig. A változás a Vadász utcától függ. A Vadász utcában azon­ban minden csendes. Tegnapi tapasztalatunk is ezt igazolja. Az S-betű alsó kanyarja — a Felsővámház utcától a Kiss Ernő utcáig — kiváló, a felső kanyar a Pósa Lajos utcáig el­viselhető. E szakaszon nagy­részt még hiányzik az ún. kop­tató burkolat, ennek megfele­lően a csatorna fedlapok sin­csenek szintben. A Pósa Lajos utcánál ott a tábla: Útépítés. Innen kezdve egy darabon lent van már az alsó durva aszfalt- réteg, de ez hamar elfogy és mire a Bokor utcához érünk, csak kőzúzalékon csikorog a cipő. Járdaszegély van is, meg nincs, járda pedig egyáltalán nincs. A Bokor utcánál vége a Jelenleg a Bokor utcánál tartanak a Vadász utca építésével. Marketingesek a komlói Zengőért Szocialista együtt­működési szerződés Kilépni az egyetem falai kö­zül... A Pécsi Tudományegye­tem Közgazdaságtudományi Kara és tanszékei nem először teszik ezt, amikor szocialista együttműködési szerződést köt­nek Dél-Dunántúl — az egye­temről elsősorban ebbe a kör­zetbe rajzanak ki a végzett vállalati közgazdák — gazda­ságaival és intézményeivel. Ez­úttal a kar piacszervezési (mar­keting) tanszéke kötött ilyen szerződést a komlói fogyasz­tási szövetkezettel. A szerző­dést, amelynek tegnapi komlói aláírásánál ott volt Gallusz Jó­zsef, az MSZMP komlói városi világnak. Fagyott keréknyomok az agyagban, jég a mélyedé­sekben, kétoldalt pedig egymás mellé potyogtatott szegélykö­vek jelzik: kb. eddig tart majd az út... Aztán ott van a ki tudja mióta kész híd, amelyről néhány méterre már aszfaltra léphetünk. Túl az Engel János úton, a nyomda és a kenyér­gyár között folytatódna a Va­dász utca egészen a Dózsa György utcáig. Mikor? Éppen egy hete a közleke­dési tárca vezetőinek pécsi lá­togatásakor hangzott el a Vá­rosi Pártbizottság kérése: has­sanak oda, hogy a tárca irá­nyítása alá tartozó Aszfaltút­építő Vállalat fejezze be a munkát. Miért kellett ezt a ta­nácsi beruházásként futó útépí­tést a tárca előtt szóvátenni? Elsősorban természetesen azért, hogy az új iparterületet végre kiszolgálhassák a városi átlagnak megfelelő színvonalú tömegközlekedéssel. A Vadász utca máig sem módosított (!) építési határideje: 1976. július 30. Csakhogy ehelyett megépült a kétségtelenül fontosabb gör- csöny—harkányi út és év végi hajrával a pécsi 6/A út a Baj- csy-Zsilinszky út és a Petőfi ut­ca között. A Vadász utcában pedig a helyzet maradt válto­zatlan. Végső határidő Tegnap a Beruházási Válla­latnál elmondták, hoqy az Asz­faltútépítő Vállalat közlése sze­rint a munka befejezésének legvégső terminusa május 15-e. Ha az időjárás enqedi — azaz a tél hátralevő szakasza nem lesz túl kemény — legjobb esetben is április 10—15-re esetleg elképzelhető az út át­adása. Közben a Volán ugrásra kész. A 27-est bármely pillanatban indíthatja az új útvonalon. H. I. Pécsi gyorsinterjú filmesekkel Mától láthatja a pécsi közönség Böjti Sándor és felesége — Volkswagenjükön — nyugat­európai körútra indulnak. Bécs- ben elvetődnek egy árverésre, ahol egy pallost: egy magyar történelmi műkincset is „kikiál­tanak" . . . Böjti elhatározza, hogy megszerzi a magyar ál­lamnak, s mivel ez másképp nem megy, eladja a gépkocsi­ját, s annak az árán jut hozzá a műkincshez. Ezzel megkezdő­dik a kálváriája, már itthon, hazajövet a vámnál, majd munkahelyén, s élete minden területén . .. Ez a témája A kard című új magyar filmnek, amit mától Pé­csett is játszanak. Tegnap este, a film premier előtti bemutató­ján a Fegyveres Erők Klubja nagytermében jelen volt a ren­dező Dömölky János és az ope­ratőr Zsombolyai János. Bemu­tatásuk előtt néhány szót vál­tottunk velük új alkotásukról. — Vajon az életben van-e ilyen turista vagy csak a film­szatírában? Érdekelne: a ren­dezőt koncepciójában és a té­maválasztásban is ez a figura izgatta inkább, vagy azok a reakciók, amiket ezzel a külö­nös „kard-üggyel" itthon, az emberek között kiváltott? Dömölky János: — Minden emberben megvan a lehetőség, hogy Böjti Sándor legyen ... A társadalmi környezet, az idő­pont, a történelmi körülmények és sok más is közrejátszik ab­ban, hogy ez lehetővé válik-e, vagyis megtenné-e hasonló esetben azt, amit a főhősöm; azaz van-e mersze, hogy meg­tegye . .. Tehát mindenki lehet ilyen turista ... Hogy mi érde­kelt? Elsősorban az ember ér­dekelt. A film lényege az, ami itthon történik vele. Persze nemcsak erről szól, hanem a társadalom, a szervek, a hiva­talok és az egyes emberek vé­leményét, reagálásait is fel akartuk sorakoztatni a főhőssel szemben, illetve mellette ... — Zsombolyai Jánosnak, mint említette ez a 27. operatőri munkája. Mennyire nehéznek, érdekesnek: milyennek látja ezt a munkáját? Mire törekedett? Dömölky János: — Hadd vá­laszoljak először én. Jánosnak igen nehéz dolga volt. Számá­ra a kép jelenti a létet, itt vi­szont a film lényege dialógu­sokban bomlik ki. Ez adja az operatőr nehezebbik felada­tát... Zsombolyai János: — Azért nehéz az operatőr helyzete, mi­vel saját magát háttérbe kell szorítsa. Az „előretolakodás" az eszköztelenség, a természetes kifejezés hatását rontotta volna. Tehát egyszerűbb képi kifejezé­si eszközöket kellett megtalálni. A rendezővel jó alkotó kapcso­latban sikerült együtt dolgoz^ nőm, következésül aligha lehet különválasztani pontosan, hogy ez rendezői, amaz meg opera­tőri ötlet a filmben . . . Dömölky János: — Ugyanez persze fordítva is áll . . . (w. e.) első titkára, Morber János ta­nácselnök, Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke és dr. Földvári József, az egyetem rektora, — Finta József, az ÁFÉSZ elnöke és dr. Zeller Gyula, a tanszék vezetője írta alá. Az együttműködési szerződés keretében több pontban is kezet nyújtanak egymásnak, kétségkí­vül azonban, a legnagyobb vállalkozás az lesz, amikor a piacszervezési tanszék oktatói a szövetkezet megbízásából elké­szítik a Zengő szövetkezeti nagyáruház komplex szervezési és üzemelési tervét, az egyes osztályok elrendezésétől kezdve olyan kérdésekig, hogy például milyen legyen a kínálat, milyen a reklám, honnan szerezze be a szövetkezet az árut. Az okta­tók elemzéseik során arra is ja­vaslatot tesznek, hogy miután az áruház induláskor természet­szerűen veszteséges lesz, a fo­gyasztási szövetkezet termelő­üzemei hogyan tudják e veszte­ségeket átmenetileg fedezni. A megbízás, mondtuk, az együttműködés legnagyobb vál­lalkozása, mint ahogy a Komló központjában, a tízemeletesek mellett felépítendő Zengő Áru­ház is a szövetkezet minden eddigi legnagyobb vállalkozása. Az áruház háromszintes, alap­területe 3000 négyzetméter, be­ruházási költsége 80 millió fo­rint. Tervei a SZÖVTERV pécsi irodájában készül, építéséhez ez év tavaszán a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat lát hozzá, a kapunyitás az elkép­zelések szerint 1979 tavasza. A komlói szövetkezet korszerű, az eddigiektől eltérő áruházat akar tető alá hozni, amely nemcsak színfoltja lenne Komló centru­mának, de versenyt is támasz­tana a szomszédságában lévő áruházaknak és üzleteknek. Magyar hang­lemezek sikere Két magyar hanglemez is jelentős sikert aratott hatá­rainkon túl. A Francia Nemzeti Hanglemez Akadémia Fábián Márta, illetve Kalmár Magda egy-egy lemezének ítélte oda a nagydíját. Mindkét felvétel egyedülálló a maga nemében. Fábián Márta cimbalomművész a hangszer különleges hang­záslehetőségeinek megcsillog- tatásával modern zenei alko­tásokat — Sztravinszkij, Rag- time-jét, valamint Kurtág, Sáry, Láng, Szokolay és Petrovics- műveket — játszott lemezre. Ritkán hallható zenetörténeti érdekességeket, Vivaldi motet­tákat szólaltat meg Kalmár Magda nagylemeze. Néha milyen kévésén múlnak a dolgok. Fél ponton múlott, hogy egy nyurga, vörösesbarna pécsi lány ma nem egyetemista „Megbízható, jó munkát végez“ Á főiskolás brigádvezető a „közgázon”, hanem szak­munkás. Távközlés-technikai műszerész és elégedett ember. Szorgalmával, kitartásával, ta­nulással és munkával sok min­dent elért már, pedig még kez­dő. Tavaly országos harmadik lett a Szakma Kiváló Tanulója versenyen a tizenhét döntőbe jutott távközléstechnikai műsze­rész-tanuló között. Az erős me­zőnyben ő volt az egyetlen lány. Osztálytársai előtt három hó­nappal, 1976 márciusában kap­ta meg a szakmunkásbizonyít­ványt. Munkahelye a posta központ —javító műhelye Pécsett. Egy automata alközponton dolgo­zik. Nemrég hozták be teljes felújításra ezt a szürke színű vasszekrényt. Belül kábelek, szí­nes huzalok, jelfogók . . . Elő­ször kiporszívózzák, aztán de­naturált szesszel és fogkefével kimossák a jelfogókat és az ér­demi munka csak utána kez­dődik. Sűrűn váltogatja a szer­számokat, aszerint, hogy mit ja­vít éppen. — A Széchenyibe jártam, ál­talános tagozaton. 1974-ben érettségiztem, angolból és ma­gyarból dicséretesen. Aztán jött a közgazdasági egyetemi felvé­teli — fél pont miatt nem vet­tek fel. Egy kicsit megviselt a dolog — mondja Mázsa Adél —, de túltettem magam az egé­szen. A többség íróasztal után futkosott, én meg jelentkeztem gyorsan a pécsi 500-as ipari szakmunkásképzőbe távközlés­technikai műszerésznek. Felvet­tek egyből. Ho valamit csiná­lok, jól akarom csinálni. Meg­szerettem ezt a szakmát. Apja gépésztechnikus, a ta­valy meghalt édesanyja is jó műszaki érzékkel volt megáld­va. Talán tőlük örökölte a haj­lamot. Az elmélet az erősebb oldala. A kétéves szakmunkás­tanulás első évét kitűnően zár­ta. Az iskolai és megyei verse­nyen első lett. Anyagismeret, kapcsolási rajzok, elektrotechni­ka és szakmai elmélet, illetve gyakorlatban az áramkörépítés nagyon ment. A Szakma Kiváló Tanulója országos döntőjén, Szegeden ketten képviselték ta­valy a pécsi iskolát. Itt is fél pont miatt szorult a harmadik helyre. — Ha a gyakorlatim jobb, második lettem volna — mond­ja — de így is nagyon örültem. Tizenhat fiút azért megelőztem az ország különböző pontjairól. — Mit jelentett ez az előke­lő helyezés? — Nagyon sokat. A vizsga napján — március 26-án fel­szabadultam. Oklevél, KISZ- emlékplakett, szakmunkás­bizonyítvány, pénzjutalom és különdíj a közvetlen szegedi emlék. Anyagi helyzetem is na­gyot javult. A korábbi hatszáz forint tanulmányi ösztöndíj he­lyett a postán áprilistól már havi kétezerért dolgozhattam. Nagy örömmel fogadtak és a vártnál százötven forinttal több fizetést kaptam. Készülékjavítóként kezdte, de szeptember 15-től az automata alközpont—javító háromtagú brigád oszlopos tagja — mond­ja róla Böröcz János közvetlen főnöke. Megbízható, jó munkát végez. A szakmai előbbrelépése ér­dekében — a posta segítését és bizalmát élvezve — bene­vezett a kiváló ifjú szakmunkás vetélkedőre, de jövőre a szak­ma ifjú mestere versenyre is el akar jutni. Nagy terve: felvéte­lezni és bejutni a Győri Táv­közlési és Közlekedési Műszaki Főiskolára, levelező tagozaton. Hetente kétszer matematika és fizika előkészítőre jár. Otthon is sokat tanul. — iHa valamit csinálok, azt jól akarom csinálni — cseng vissza bennem egyik mondata. Ez a legjellemzőbb Mázsa Adélra. Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents