Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-25 / 356. szám

12

Dunántúlt napló

1976. december 25., szombat

Tudomány, kutatás, kísértet, megoldás

Egy sikeresen dolgozó ember

Egy hajó úszik a falon. Tatja, orrában, s duzzadó vitorlái közt, a feszülő kötélzeten sü- rög a legénység. Valahol, a fedélzetmesteri poszt körül fedezem föl a jálismert, lefelé ko- nyuló, tömött bajuszt. Egy sikeres ember.

— Sikeres vagy? — hívtam fel telefonon két hete, és csöndben vártam o választ.

— Igen — mondta azonnal —, szóval, persze, ha azt értjük.. . Vagyis, talán másképpen fogalmazva... Igen, hát bizonyos szempontból... Nem is tudom. Én annak érzem magam.

Ez az.

★

Irodájából a Tüzér utcára látni, iroda? Az ablakon félig leeresztett reluxa, madzagjai lógnak, éppen a vízipálma — cyperus alternifolius — tetejére. Mellette még egy növény, isten tudja, miféle, esetleg hyd- rocharis morsus Ordinarius, közönséges békatútaj, a cigarettahamu, ami a cserépében van, bizonyára hasznos A reluxa redőnyre filmeket aggatott a tudós kéz, a filmeken pöttyök látszanak.

Az asztalon tornyok, diafilmek, kazettás magnó, csigahéj, festői kúp . .. szóval rendetlenség, az asztal olá egy zongoraszék szorult, hátul, a parányi szoba mélyében nylonnal letakart instrumentum: dr. Németh Árpád polarizációs mikroszkópja. Azon nézi a pöttyöket.

Banális ügyek jutnak az eszünkbe. „Síelni kellene" mondja ő, „én inkább korcsolyázni szerettem" mondtam én.

— Volt egy korcsolyám nekem is — tűnődik — egy pár galambért vettem. Aztán beszakadtam derékig, anyám megtiltotta, hát eladtam egy pár nyálért.

fejeződött, egy-két apróság van még, most kellene bevinni a gyakorlatba.

*

Divatos a téma, azt mondja, hogy rengeteg a respiratios distress syndromáról írt publikáció. Dióhéjban: a koraszülöttek egy hányada azért hal meg, mert a tüdeje nem érett, nem képes a légzési funkcióra.

— Biokémiailaq éretlen — magyarázza —, próbálj elképzelni egy szappanbuborékot, aminek a belső felszínén van egy anyag, ami nem engedi, hogy összetapadjon. A tüdő- hólyagocskák belső felszínén is van ilyen anyag, egy felületaktívréteg, bizonyos foszfo-lipid, de ezeknek a koraszülötteknek a tüdejében ez még nincs meg.

És következett egy olyan magyarázat, ami végül érthető és egyszerű lett a számomra, de ami nyolc év kutatásába került. Találni kellett olyan anyagot, amit, ha a szervezetbe visznek, ilyen felületaktív foszfo-lipid lesz belőle. De előbb pontosan ki kellett dolgozni egy olyan vizsgáló eljárást, amely segítségével a koraszülött világrajövetelekor már meg tudják állapítani, hogy hiányzik-e tüdejéből ez az anyag, vagy sem? Kidolgozták.

— Ha a kenetet megfested, és polarizációs mikroszkóp alá teszed — mondja felemelve a mutatóujját —, ha a lipidek ott vannak, okkor a kettős törés miatt úgy csillog az egész, mint az augusztusi égbolt. A lipidek úgy állnak a fázishatórokon, mint a katonák, öregem. Ott rend van.

Aztán meg kellett találni a megfelelő anyagot A lipid egyik alapanyagát — teljesen ártalmatlan vegyület — kell beadni a koraszülöttnek, s ebből szervezete, a nagy boszorkánymester, foszfo-lipidet készít.

És nem hal meg ebben a furcsa nevű betegségben.

Nyolc esztendő.

*

Este kilenckor már otthon volt. Kisebbik fiával gyakorolta a hegedű-iskolát, most csak vonó nélkül, mert az javításban van. Pengettek.

— Na, még egyszer. Szedd össze magad.

Én is tanultam hegedülni valamikor. De nem volt bennem kitartás, nem tudtam összeszedni magam, egy szép napon ráültem a hegedűre. Legalább nyolc évig kellett volna nap mint nap gyötörnöm magam... Nem ment.

Az ajtaja mindig nyitva van. Nem tud úgy dolgozni, hogy bezárkózik. Közben járkálnia, beszélgetnie kell.

— Nem szabad misztifikálni a tudományt sem — vallja be. És igaza lehet.

Nagy szeretettel beszél volt professzoráról, az „iskoláról", mi a nevéhez fűződik, elismeréssel szól munkahelyéről, mostani főnökeiről. Megélénkül, amikor a hallgatókkal együtt átélt építőtóbori élményekről beszél, a szevasztopoli kirándulásról, tudós diákjairól „ebből a srácból lesz valami..." egyszer kiejti a száján: „soha sem volt olyan konfliktusom, ami kiborított volna . .És egy mondat erejéig arról is beszél, milyen nehéz volt annak idején az intézetbe kerülni. Mi vajon az ő sikere? Mitől érzi magát sikeres embernek?

*

Azt teszi, amit szeret tenni. Ezt bizony, kevesen mondhatják el magukról.

— Azért síelni is szeretnék — mondja végül nevetve. Még egyszer körbenézek a szobájában, azon tűnődve, hol van az a rend, ami kiegyensúlyozza, a kívánatos feszültségben tartja, nem látok semmiféle kartonokat, akkurátus dobozkákat, sorszámozott mittudoménmicsodá- kat sehol. Hol a rend? Aztán visszarémlik valami. „A lipidek úgy állnak a fázishatárokon, mint a katonák, öregem. Ott rend van.”

Ezek szerint a rendet nem csinálni, a rendet tanulni kell... Egy a fontos, hogy a1 hajó menjen. Ott úszik a falon, jobbról balfelé, a tenger végtelen. A legénység nem tudja, honnan hajóznak, s azt sem, hová? Part nem látszik, csak a nagy hullámok, amit a mókás kedvű piktor odaföstött. A hajó szépen, simán megy. A hajón is rend van.

Kampis Péter

Van érzéke a dolgokhoz.

*

Nyolc éve kutat, keresi témája megoldását. Reggel, délelőtt a rutin ügyeket intézi, kórboncnok, konzultálni kell a klinikus orvosokkal minden egyes esetet, jegyzőkönyveket kell írni, aztán szövettani vizsgálatokat kell végezni, leleteket adni, sokszor nagyon kemény, visz- szavonhatatlan ítéleteket kimondani. Ezek után a diákok, az oktatás, a tudományos diákkörök tagjaival való foglalkozás következik, persze, közben egy-egy pillantást azért vet a patkányaira is. A tudomány, a kísérlet, a kutatás — ahogyan maliciózusan megjegyeztem: a Nobel-díj hajszolása — ezek utón jön, késő délután, este, éjszaka, szombaton, vasárnap.

— Akkor csönd is van.

Kutatási témájából pályamunkát írt az Akadémiának, s az Akadémia jutalomra méltónak találta. Ebből készül majd — december végére úgysem, talán január? Inkább február, esetleg március... — a kandidátusi dolgozat, amihez még szükségeltetik egy lengyel- országi út. Hiszen megvan már, tulajdonképpen az ő része ber

I Jri utca, Budai Vár. A hókucsmás műemléki házak egyikében dolgozik az MTA művészettörténeti kutatócsoportja. Itt, a munkahelyén kerestük meg dr. Németh Lajos művészettörténészt, akit a közönség mindenekelőtt Csontváry Kosztka Tivadar monografusaként tart számon. Ám ezen kívül sok jelentős munka fűződik a nevéhez. Ö irta például a közelmúltban megjelent Kondor Béla-album bevezető tanulmányát- A művészettörténész értékel és átértékel. Mindennapos munkája során szinte állandósul kapcsolata az úgynevezett örök értékekkel, amelyek a művészetben öltenek testet. Ezek az értékek azonban nem mérhetők a hétköznapok megszokott mértékeivel. Mit jelent egyáltalán a művészi érték, és megközelíthető-e a szélesebb közönség számára?

— Ami a művészet világát illeti, a társadalom és a történelem által szentesített értékrend valóban hiányzik belőle. A modern művek egyébként is bonyolultabb struktúrákat képeznek, mint a korábbiak, vagy a klasszikusok. Az érték egy viszonylatrendszert föltételez. Az a közönség, amely nem látott elég képet, nem tudja ezt az értékviszonyítást elvégezni, kialakítani. Hiányzik az összehasonlítási alapja. A művészi érték azonban bárki számára, így tehát a köznapi ember számára is feltétlenül megközelíthető és vele kapcsolat teremthető. Ez szinte mennyiségi kérdés... Azaz, minél több képet kell megnézni, egyre több alkalmat kell keresni a művészi értékkel való szembesülésre. A másik fontos dolog pedig az, hogy meg kell keresni a művekben az immanens poétikát, a belső rendező elvet.- Tehát az érdeklődésen kívül az ismeretek állandó gyarapítására is szükség van.

— Igen. Például Picasso korai korszakát nem lehet megérteni az afrikai szobrászat ismerete nélkül. Ha a közönség ezt nem tudja, és a görög tradíció alapján akar eligazodni a modern művészeti értékek világában, könnyen eltévedhet.

Képzelőerő, ügyes kezek

Kitüntetett

sokszoros

r "r- r

onto,

feltaláló

Bolyban az idősebb emberek még emlékeznek az ezermester Kőnigre, aki repülősárkányt szerkesztett, hogy meglovagolja vele a levegőt, s csaknem sikerült is neki. A sárkány- repülés mellesleg ma már önálló sportág, nemrég rendezték meg az első világbajnokságot, s a következőn magyarok is indulnak.

A nagy képzelőerővel megáldott, élénk eszű és ügyeskezű falusi ezermestereket annak idején megmosolyogták, ma viszont Bolyban senkinek nem jut eszébe megmosolyogni, vagy gúnyolni a „sárkányrepülő” König unokaöccsét, Körösi Adámot. Édesapja egyszerű bólyi földműves volt. Fiát azonban hamar megmutatkozó kézügyessége miatt lakatosinasnak adta a néhai Schuman Róbert bólyi kisiparoshoz, akinél a kulcskészítéstől a cifra kertka- pukiq mindenféle vasmunkát megtanult.

Alig múlt húszéves, amikor — 1950-ben — már a Bólyi Állami Gazdaság lakatosműhelyében javítgatta a körmös traktorokat, EMAG kombájnokat. Azóta a géplakatosi mellé kitanult két új szakmát, a hálózati villany- és kombájnszere- ilőit, és Szombathelyen elvégezte a mezőgazdasági gépész- technikumot Jelenleg Sziebert- pusztán ő a gépműhelyvezető és bronzjelvényes, sokszoros újító.

Tarlóperzselő berendezése országos — védett — találmány, amiből 1972 óta 40 darabot gyártott le és értékesített az állami gazdaság, de magát a találmányt — ára 4000 forint — ennél sokkal több mezőgazdasági üzem vette meg. Minden' eladott készülék utón1 1000 forintot az újító tehetett zsebre, azon az ötezer forinton felül, amiért annak idején a jogokkal együtt eladta az állami gazdaságnak.

Most egy komló-gépesítési találmányon dolgozik. Neidler Józseffel közösen szerkesztettek egy huzaldaraboló és kifeszítő berendezést, amely az eddigi 800—1000 szál helyett naponta 5000—7000 szál drótot tud

majd kifeszíteni, s egy brigád helyett mindössze három ember kell hozzá. A daraboló szerkezet már működik, s az idén tavasszal kipróbálták a pótkocsis állványt is, ami pillanatok alatt feszíti ki a 8 méter magas drótot.

— Hogy jutott eszébe ez a dolog? S egyáltalán, hogy jut eszébe az a sok ötlet, amit rendre meg is vesz, be is vezet a gazdaság? — kérdezem a már deresedő hajú Körösi Ádámot, aki fehér gumicsizmában, loék köpenyben úgy ül az íróasztalánál, mint aki egy-egy percre ugrott be a műhelyből vagy esetleg a mezőről.

Mosolyog a kérdésen, ő hozza elő König nagybácsit. A régiek valami rendkívülit akartak feltalálni, ő nem akar nagyot alkotni, hanem sok-sok hasznos „apróságot”. És az ötlet sem úgy pattan ki az agyából. Egy példát mond.

Amikor a függőleges kaszát kitalálta, előtte napokig hallgatta a kombájnosok káromkodását, hogy mit szenvednek a repcearatóssol. Kiment a repceföldre, s látta, hogy a 130— 140 centi magasra nőtt repce mennyire megdőlt, s úgy ösz- szegubancolódott, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Ekkor jött az ötlet, megcsinálta a függőleges kaszát, amit aztán minden repcearatóra felszereltek, s így veszteség nélkül mehetett a rendre aratás.

így volt ez most a komlóval is. A kömlótermelők június végéig kínlódtak a dróthuzalok kifeszítésével. Húzták maguk után a „felspulnizott” drótot és egy 8 méter magas felvezető rúddal feszítették ki a félmillió drótszálat. A komló növényke a drótszálon fut fel a magasba. A függőleges dróthuzalokat minden ősszel letépik o komlóindával együtt és minden tavasszal újra kli kell feszíteni. A lassú és sok embert igénylő munka visszatérőpanasz volt.

Körösi Adómnak eszébe jutott az előredarabolás. Télen, holt időben, amikor úgy sincs más munka; méretre vágják a drótot és tavasszal traktorpótkocsira szerelhető, motorizált szerkezettel igen gyorsan kifeszítik. A találmányt elfogadták, s miivel a gazdaság a komlótermelés országos gesztora, ajánlani fogja a rendszer valamennyi tagjának.

— Csak jó fülem van a panaszokra, ennyi az egész. Ha egy gépész, vagy traktoros a gépére panaszkodik, akkor mindjárt eszembe jut valami. Megrajzolom, megcsinálom. Az első újításomat, amit egy Csepel teherautó mellső hídján végeztem, 1961-ben fogadták el, 1500 forintot kaptam érte, azóta minden évben elfogadtak valamit. Most azon töprengek, miként lehetne a cukörrépa- levelet és répafejet úgy megmenteni, hogy közben a különben kiváló francia kombájn teljesítőképessége ne csökkenjen. Ahogy most dolgozik, tönkre teszi a répa levelet, ezt az értékes takarmányt.

Mesélik, hogy Körösi Ádám háza tele van mindenféle hasznos, magagyártotta szerkezettel. Mikör házát építette, csinált egy két keréken gördülő, elektromos meghajtású mini betonkeverőt, csodájára jártak, s azóta minden házépítő kölcsön kéri Bolyban, A sárkány- repülő romantiküsabban hangzott, szenzációsaibb volt, a betonkeverő sokkal prózaibb, de annál hasznosabb szerkezet, s megbecsülés járt érte a falutól.

Rónaszéki Ferencné

Örök értékek nyomában

Látogatóban dr. Németh Lajos művészettörténésznél

A modern művészetben igen sokan foglalkoznak részletkérdésekkel, mint például Vasarely és az op-art. E tevékenység eredményei elsősorban az ember látására, pszichofizikai érzékére hatnak, dekoratív értékeket teremtve, szemtornász- tató játékossággal valósítva meg azokat a dolgokat, amelyeket a képzőművészetben az elemi szép fogalmai közé sorolhatunk. Részletkérdések ezek, amelyeknek a jelentőségét mégis hallatlanul fontosnak tartom, mint ami az ember megismerőképességét, önkifejezését, az emberi teljességet segíti kibontakozni.

— Van azonban a XX. században egy olyan vonulat is, amelynek képviselői totális igénnyel lépnek fel. Ilyen volt például Kondor, akinél a képzőművészeti és etikai szféra teljesen együtt jelentkezett, akinek művészetében az emberi, a tudati-filozófiai összetevők totális egységet alkotnak. Századunk művészetében ez az egyre ritkább jelenség a legizgalmasabb dolog. Hogy az ilyenszerű jelenségek egy lezáruló korszak végét, avagy egy elkövetkezendő folyamat elejét testesítik-e meg, nehéz eldönteni. Egyszer úgy érzem, hogy lezárásai egy hatalmas klasz- szikus korszaknak, a totális érvényű művészi tevékenységnek .. . Ugyanakkor viszont a másik oldalon feltétlenül látnia kell az embernek, hogy a továbbhaladás csalt ezen az úton mehet végibe. Ha az emberiség lemond a totális igényekről, akkor az elidegenedés abszolúttá válásával kell szembenéznie és a tulajdonképpeni lényegéről kellene lemondania.- Dr. Németh Lajos gyakran jár Pécsett. Mi a véleménye

múzeumainkról, a Modern Képtárról?

— Pécs jelentőségére az ember külföldön jártában döbben rá igazán. Ismerik ezt a várost, és azt mondják, hogy Közép- Európában két képtárat, a‘ lod- zi és a pécsi képtárat feltétlenül érdemes megnézni. A pécsi képtárnak küldetése van, és remélem, hogy előbb-utóbb e küldetéséhez méltó helyre fog kerülni. A múzeumváros gondolatát is igen vonzónak tartom. Amit hiányolok, az a népművészet ... Idén ősszel a néprajzi kongresszus alkalmából meglátogattuk a népművészeti kiállítást is, és azt láttuk, hogy a jelenlegi kiállítás színvonala elmarad a többi pécsi kiállítás színvonalától. Ez utóbbiak legszimpatikusabb vonása az a sokrétűség, amelynek máris komoly nemzetközi tekintélye, visszhangja van.

Bebesi Károly