Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-28 / 329. szám

1976. november 28., vasárnap Dünantmi napló 3 Befejeződött a Zsolnay gyári rekonstrukció Korszerűsítették a szigetelő- és edény gyáregységet A felfutás éve: a jövő esztendő A lakásátadások év végi hajrája Bemutatkozik az ű\ panelcsalád Az új massza-malmok. A kanalas targonca beletúr a földpáthalomba, meglódul hátrafelé, nagy ívben megfor­dul, azután elhúz a fehér piro- gránittal burkolt csarnok mel­lett és terhét az épület végén lévő tárolóba dönti. Megvárom a következő fordulót, s azon veszem észre magam, hogy to­pogok ebben a novemberi locspocsbán a porcelángyári masszamalom tövében. Ez már ■nem mediterrán idő. Odabent- ról őrlődobok egyhangú moraja szűrődik a keskeny gyárudvar­ra: földpátot, aplitot és egyéb adalékanyagokat zúznak mik- ronnyi méretre. Később a már átszűrt masszát a város főköz­lekedési útvonala alatt át­nyomják a különböző gyáregy­ségekbe, hogy ezúton villamos szigetelőként, edényként dísz­műáruként lássuk viszont min­denfelé ... 300 milliós program Nehéz lenne összeszámolni, hogy a pécsi Zsolnay Porcelán- gyár hányadik rekonstrukcióját éri meg a valamikori agyag- gödrök és téglaégetők helyén, de annyi bizonyos, hogy ez a mostani valamennyit felülmúlja. Közülük az 1950-b'en, illetve jó tíz évre rá végrehajtott bő­vítés érdemel figyelmet. 26 év­vel ezelőtt helyezték üzembe az első Dressier alagútkemen- cét, építették az új massza­malmot, alakították át a ko­rongos műhelyt. A második öt­éves terv időszakában (1961 — 65) a korszerűsített szigetelő gyárrészleg kezdte meg műkö­dését. Negyvenötmillió forintot emésztett fel. Ebből is érzékelhető, hogy a mostani rekonstrukció — amely háromszázmillió forintba került — páratlan a gyár történeté­ben. A tervezés 1973 február­jában kezdődött, s a beruhá­zást úgy kellett végrehajtani, hogy a gyár termelése se meny- nyiségi, se minőségi vonatko­zásban ne szenvedjen csorbát. Ez így egyszerű kitételnek lát­szik, de ismerve a gyár zsú­foltságát, a terület behatárolt- ságát, bizton állíthatjuk, hogy az iparág legnehezebb, s egy­ben legösszetettebb rekonstruk­cióját kellett végrehajtani. Többet termelnek A beruházás egyik felelőse Grosch Béla, a gyár főmérnöke. — A villamos szigetelő, vala­mint az edény iránt nagy a ke­reslet. A bővítés célja tehát tu­lajdonképpen az volt, hogy je­lentősen emeljük a szigetelő és ezer tonnával növeljük az éven­te előállított porcelánból ké­szülő edény mennyiségét: a rekonstrukciót követően 530 ton­na készülék és 10 000 darab hosszúrúd szigetelővel gyártunk többet, továbbá 2500 tonna ét­készletet. bögrét állítunk elő. Az átépítés, az új gépek, be­rendezések szerelése nagyrészt befejeződött, a továbbiakban csak a kisebb módosítások, a technológia bejátszása van hátra, valamint néhány kiegé­szítő, a munkavégzést könnyítő megoldás. Nagy Arpádné a régi, huza­tos masszamalomban dolgozik, amely jövőre szintén újjászüle­tik. — Most is két nadrág van rajtam, fölül is jól alóöltöztem a huzat miatt. Az új őrlőcsar­nokban összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények. Ortlieb Jánosné és Széles Jó­zseféé viszont három hónapja nem visel fejkötőt, s a mele­gebb öltözékre sincs szükség. Éveken át járták a régi masz- szamalom lépcsőit, vagy hatvan lépcsőfokot kellett megmász­niuk, s hogy műszakonként hányszor, maguk sem számol­ták. — Odafönn három szintet jártak az asszonyok, itt egy he­lyen van minden — mondja Szukics Fülöp csoportvezető, aki az őrlődobokra ügyel az új üzemrészben. Egyelőre négy okkersárgára mázolt malom működik, a hét elején még kettő kezdi meg a próbajáratást, s nem sok idő szükséges ahhoz, hogy a régi malomból is az új, a központi fűtéses és világos csarnokba kerüljenek a dobok. Igaz, az itt dolgozók hangulata kissé borongás amiatt, hogy csökkent a fizetés, de bíznak abban, ha berázódik az új technológia, is­mét megkeresik azt a pénzt, amit hónapokkal ezelőtt. Az elmúlt esztendőben 248 millió forint értékű szigetelő, edény- és díszműáru hagyta el a több mint egyévszázados gyár kapuját. Idén a legna­gyobb erőfeszítések ellenére sem képesek növelni a terme­lést. A Finomkerámiaipari Mű­vek 248 milliós tervet írt elő a Zsolnay Porcelángyár számára. A beruházás néhány hónapos kiesése elegendő volt ahhoz, hogy — kétmilliós termelési el­maradás várható — az utolsó helyre csússzanak a FIM gyá­rai között. Pedig, ha az üzem egyévtizedes termelési mutatóit nézzük, az eredményeken nem érződik, hogy három esztendőn ót „felborult a rend", hogy az építők mellett dolgozva mosto­ha körülmények között kellett teljesíteni a feladatukat. Az edénygyártó csarnokot még most is műanyaglepel vá­lasztja el az egyelőre betono- zatlan helyiségektől. Tőszom­szédságukban viszont a leg­modernebb bögre- és tányér­gyártó automata gépeik dolgoz­nak. Bögregyártó automata A kereslet az oka annak, hogy ilyen viszonyok között is munkába állították c modem berendezéseket. Persze a piac nagy úr: az év végén nyitó budapesti Hilton Szállodának is szállítani kell a közel hat­vanezer darabból álló porcelán étkészleteket. ügyes automata a bögre­gyártó berendezés. A gép lel­ke a fotocellás érzékelő: ha a tégelyben marad a sajtolt nyersbögre, leáll. Műszakon­ként háromezer poharat készít, amit az asszonyok emelnek el a „szalag” végén és fület ra­gasztanak a „bőrkemény" bög­rére. S miközben Berta Károly újabb kaolin rudat tesz az automata vákuumprésbe, meg­szólal a duda, s leáll a gép. Az asszonyok öt perc pihenőt kérnek: ez óránként megjár. — Augusztus elsejétől már nyugdíjban lehetnék — mond­ja Kátolyi Ferencné, — de ma­radtam, mert a magányt ne­hezen tudnám elviselni. Har­minchárom évvel ezelőtt kezd­tem dolgozni a Zsolnayban. Az edénygyártáshoz kerültem, azóta is itt vagyok. Annak ide­jén még kézi formázás volt majd megkaptuk az első fél­automatákat. Arra vágytam, hogy megérjem egyszer: a bög­réket gép formázza. Talán ha­marosan a füleket sem kell kézzel ragasztani. Az alagútkemencét mint ál­talában a „kazánokat” szo­kás, ezüstszínre festették. Bal­lagó József, Szentgyörgyvári Károly, Horváth István és Kesz- ler Béla „etetik" a szigetelő gyáregység új kemencéjét. Könnyebb a munka — Most még nehéz körülmé­nyek között dolgozunk —, ecse­teli a brigád munkáját Balla­gó József. — mert nem készült el a süllyesztőpad. így a ko­csikhoz lépcsőn jutunk fel, de januárra már ez a gond is megoldódik. Negyedik hónapja kerültem ót az l-es gázkemen­cétől. Tizenkét esztendeje va­gyok a gyárban, így van ösz- szehasonlítási alapom. Ez a csarnok biztos, hogy nem lesz sötét, nem feketédnek meg a mészfehér falak. Jók az elszívó berendezések. Folyamatos a szigetelóégetés: műszakonként 19—20 kocsit rakunk meg, il­letve „húzunk ki” az alagút­ból. A Zsolnay Porcelángyár re­konstrukciója tulajdonképpen a megyeszékhely levegőjére is kihat. Az új üzemrészek építé­sének megkezdése előtt - illet­ve azzal egyidőben — nyolc széntüzelésű kemencét bontot­tak el, ez év januárjától an­nak ellenére, hogy még több mint tizenkét hagyományos ége­tőkemence van a gyár terüle­tén, nem eregetik a széngázzal telített füstöt a Ledina környé­kére. A tervek szerint az elkö­vetkezendő esztendők, során ezeket a kemencéket is elbont­ják a folytatandó közel száz­ötvenmilliós rekonstrukciónak köszönhetően, amely a kályha­gyári munkakörülmények javí­tását célozza. Salamon Gyula Kellemesen fűtött szobában beszélgetünk Jakab Józseffel, a BÉV 111/3. építésvezetőségé­nek főnökével. A szoba Lvov- Kertváros nyugati bővítési te­rületén a 4-es épület földszint­jén van, s a lakás többi helyi­ségeiben a beruházó és a PIK képviselői éppen a kulcsát­adással kapcsolatos eljárást kezdik. Az épület típusjele: TM—531, s benne szintenként egy másfél, egy két- és egy háromszobcs lakás van. Az új panelcsalád tagja a ház, amelyben megjelentek azok az újdonságok, amikkel magasabb szintre lehetett hozni — Pál­mai István és Tillai Ernő tervei a'apján — a pécsi paneles építkezést. Az építésvezetővel az év végi lakásátadásokról beszélünk. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy holnap kezdődik a 46. számú — D—10 típusú — tévé-ház műszaki átadása. Ezt érdemes megjegyezni, ez a tízemeletes ház az Olga utca 4—5. szá­mot viseli, s ez a régi panel­család Pécsett utolsóként át­adásra kerülő épülete. A Ivov-kertvárosi építkezés súlypontja hónapok óta a Saro- hin tábornok útjától nyugatra eső ún. bővítési területen — a volt lőtér területén — van és az év utolsó lakásátadásai is itt folynak. Az említett 4-essel együtt megy a kulcsátadás az 5-ösben, holnap a 6-osra kerül sor... Ezekbe december 10-c körül már költözhetnek a la­kók. Az építésvezetőség 5 épü­letben összesen 120 lakást ad át és ezzel be is fejezi idei la­kástervét — 474 lakás építését. Itt a nyugati területen még 60 lakás vár átadásra, s ezt terven felülinek szánja a BÉV. «V Szigeti városrész — 9/II. ütem, más szóval az Alkotmány út és Petőfi utca sarka. Az itt álló épületek az elsők, amelyek Pécsett az új panelcsalódból — az április eleji első emelés óta — „felálltak". Hat elkészült épületben összesen 167 lakás vár átadásra. Itt van az új pa­nelcsalád első — egyébként KC—51 jelű — megépített kö­zépmagas háza 62 lakással. A kétszekciós épületben a felvo­nókat már szerelik. A hat épü let műszaki átadása csütörtö kön kezdődött meg és folyama­tosén december végéig tart. Karácsony előtt már a költözés is megkezdődhet. «V Ezeket a házakat a III/2. épí­tésvezetőség építette. Medvccz- ky Antal építésvezető egyértel műén dicséri az új épületeket: — Minthogy magam is évek óta panellakó vagyok, nyugod­tan mondhatom, hogy ezek a lakások sokkal lakhatóbbak lesznek a régieknél. Kivitelező­ként viszont ez a véleményem, hogy sokkal nagyobb műszaki felkészültséget, precízebb mun­kát kíván az új panel. Nagyobb szerelési pontosságra van szük­ség, hiszen a szerkezet jellege is olyan, hogy csak pontosan lehet dolgozni. És kevés az utólagos kozmetikázás lehető­sége is . .. Most már a térelem beállítá­sa sem okoz gondot, s a pa­nelszerelők készek a harmadik térelem- — a jövőre megjelenő WC-térelem — fogadására is. 1977-ben egyébként már telje­sen komplettírozva, lezárt aj­tókkal hagyják el a térelemek a gyárat, s a helyszínen mór valóban csak a vezetékvégek bekötését kell elvégezni, üve­gezve érkeznek az elemek, s a pontos munkát említve arra is célzott az építésvezető, hogy szerelés közben meglepően ke­vés üvegtörés történt. A Szige­ti városrész házainál megjelent még egy újdonság: a mű­anyagtokos ajtó. A gyárból szerelten, festetten érkezett aj­tót tokostól csupán be kell pat­tintani a nyílásba, s ez a mű­velet szinte csak másodperce­ket vesz igénybe. * Pécs két nagy lakásépítési területén jártunk az év végi lakásátadás hajrája idején. A helyszínen látottak után most azt nézzük meg, hogyan is áll Pécs a lakásépítéssel. (Előrebo- csátva azt, hogy a megyeszék­hely 1976—77. évi lakásépítési tervét összevontan kezelik.) Az idei ütemben 1577 lakás sze­repel ilyen bontásban: 860 ál­lami eszközökből, 637 OTP és 80 magánerős. Ebből várhatóan 1393 épül meg, éspedig 530 állami eszközből, 783 az OTP finanszírozásával és 80 magán­erőből. Az OTP lakásoknál lát­szó túlteljesítés valójában az 1975-ös adósság realizálása, s ebből 85 a BÉV, 61 pedig az Építőipari Szövetkezet kivitele­zésében készül. * Ennél bonyolultabb az állami erős lakásépítés nem-teljesíté­se. A 330 lakásnyi mínusz úgy jön ki, hogy: 1. néhány épü­letnél a fogadószinten is sike­rült lakást csinálni, s ez 8 többletet jelent; 2. jött „terven leiül" a már említett 60 lakás; 3. nem teljesült viszont 150-nel egy 1976-ra szerződött 270 la­kásos Ivov-kertvárosi tétel (de ebből jött az a bizonyos „ter­ven felüli") és 4. elmaradt a magasház 248 lakása. A Netzsch-cég által szállított tányérgyártó automata. Hársfai István Értesítjük a turistapalackkal rendelkező pb-gázfogyasztóinkat, hogy a FELSZABADULÁS ÜTI turistapalack-töltő berendezésünket áthelyezzük a Tolbuhin út 2. sz. alatt üzemelő cseretelepünkre 1976. DECEMBER 1-től a TURISTAPALACKOK TÖLTÉSÉT, illetve CSERÉJÉT in VÉGEZZÜK DDGÁZ Szolgáltatási üzemegysége, Pécs A szigetelő gyárrészleg Riethammer-tipusú égető kemencéje.

Next

/
Thumbnails
Contents