Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-21 / 322. szám

1976. november 21., vasárnap DunanttHl napló 3 Hárommillió magyar járt külföldön Tízmillió vendég A magyar-jugoszláv forgalomban a szervezett turizmust mentesítették a valotakorlátozás alól Tdvaly 9 404 000 külföldit fo­gadott Magyarország a világ minden tájáról, köztük ötmillió turistát, akiknek a tartózkodá­si átlagideje közel hat nap volt. Magyarországról 3 153 000 turista kereste fel a külföldet. Átlagban 8 napot töltöttek a határokon kívül és a rájuk for­dított állami kiadás 133 millió dollár volt. Az idén az előző év első ki­lenc hónapjához viszonyítva to­és étterem vább nőtt — 3 százalékkal — az orszáq idegenforgalma, kü­lönösen nőtt a szocialista or­szágok turistáinak érdeklődése, jelentősen csökkent az Olasz­országból, Svájcból, valamint Franciaországból jövő forga­lom, ugyanakkor nőtt a Nagy- Britanniából és az USA-ból be­utazott turisták száma. A ki­utazás terén a 14 százalékos összforgalom növekedésen be­lül a rubel elszámolású szocia­lista országokba 18 százalék­kal többen, a tőkés országok­ba 7 százalékkal, Jugoszlá­viába pedig 1 százalékkal töb­ben utaztak ki, mint tavaly ja­nuár és szeptember hónapok­ban. ba ra nyal kezdeménye A MÉSZ vizsgálja, milyen építészeti alkotások méltók a védelemre Pécsett emeletes halbisztró a XX. századból? A műemlék fogalmát időben igen mereven határolták le. Lényegében a századforduló a műemlékvédelem fordulópont­ja, A XIX. században épült épületek közül az arra érde­mesek tiszteletreméltó védel­met élveznek, de a XX, század — különösen a kortárs-építé- szet — még „szabad préda”, Pécsett is a történelmi belvá­rosban és közvetlen peremén találjuk a védett emlékek zö­mét és senki nem tudja, hogy a szanálásoknál milyen érté­kek mennek veszendőbe. í 'immmämS Az utolsó pillanatban adott országosan is egyedülálló kez­deményezésként megbízást a Baranya megyei Tanács a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége dél-dunántúli csoportjának, hogy a századforduló utáni al­kotások vizsgálatával határoz­za meg azokat az épületeket és épületegyütteseket, amelyek a magunk és az utókor javára méltók a védelemre. A hatalmas munkát téma­csoportok szerint osztották fel és ebben szerepel egyebek között a népi és az ipari em­lékanyag, az eklektika, a sze­cesszió, valamint az 1945 előt­ti és utáni építészet. A csopor­tok még a munkájuk elején vannak. Az év végéig azonban produkálniok kell a megbízó részére egy listát a védendő épületekről. A teljes és részle­tes feldolgozás csak azután jön - két és fél évig is eltart­hat —, de addig is elérhető a lista segítségével, hogy szá­mottevő értékek már ne pusz­tuljanak el. A munkáról Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építésszel, a MÉSZ dél-dunántúli csoportjának tit­kárával beszélgettünk, aki egyben a két háború közötti korszak témafelelőse is. Az egykori „Pécs szabad királyi város" térképének tanulmányo­zásával kezdjük. Erre már be­jelölték az első menetben ta­lált, jelentősnek ítélt objektu­mokat. Meglepően sok van a belvárosban. Az azon kívüli területen eléggé szétszórtan, de figyelemreméltó mennyiség­ben láthatók a jelek. Csak ke­vés tanulmányozás -kell ahhoz, bogy rájöjjünk: a jelek közül nem egy már nem létező épü­letet takar. — Egy ilyen térkép, ami az eklektikától napjainkig már mindent tartalmaz, sokat mond­hat. Azt is, hogy egy bizonyos területen nem lehet drasztikus módon mindent letörölni. És egyértelművé teheti a döntésre hivatottak számára, hogy a szanálás nem hajtható végre, még okkor sem, ha a terület új használati értéke magasabb lenne az eredetinél.- Hogyan képzelhető el te­hát a védelem? — Nyilvántartott műemlékeink védelméről megfelelő szabá­lyok gondoskodnak. Hasonló értékű, helyi érvényességű rendszabályokat kell alkotni az általunk megőrzésre java­solt épületek védelmére, ne­hogy értékes alkotás kapjon stílustalan emeletráépítést, tol­dalékot. — Próbáljunk végigmenni az egyes korszakokon! Hogyan állunk az eklektika, a szecesz- szió emlékeivel? — Ezek keletkeztek a század­forduló körüli időkben, s ezek körül tapasztatható a legtöbb bizonytalanság nálunk is. Mind az eklektika, mind a sze­cesszió egy kiváltságos kisebb része már bekerült a védett alkotások közé. így pl. Lechner világhírű Iparművészeti Múzeu­ma is — joggal. A kb, ugyan­abban az időben épült pécsi postapalota viszont egyelőre sehol nem szerepel, jóllehet, helyi viszonylatban feltétlenül figyelmet érdemel. — A két háború közötti idő­szak? — Az akkori irányzat jelleg­zetessége volt, hogy az épüle­tek levetettek minden sallan­got, cicomát, ezért a hangsú­lyossá vált szerkezetcentrikus- ság antihumánusnak és rideg­nek is tűnt. Eddigi vizsgálódá­saink szerint az új áramlatok igen hamar eljutottak Pécsre, ahol a Bauhaus kialakulásával szinte egyidőben igen jelentős alkotásokkal tevékenykedtek az építészek. — Vajon e korszakot egyes személyek művein keresztül vizsgálják? — Feltétlenül, legalábbis részben. Forbát Alfrédre, Lau- ber Lászlóra, Nendtvich Andor­ra, Nyiri Istvánra, Visy Zoltán­ra, Weichinger Károlyra gon­dolok többek között, akiknek olyan alkotásaik vannak váro­sunkban, mint a Petőfi mozi, a Pálos templom, az üdülő szálló, vagy a ma is figyelem­re méltóan modern családi házak. Ide sorolhatjuk Du- lánszlky Jenő és Gosztonyi Gyu­la Balokány-fürdőjét is.- A tematikában szerepel­nek ipari emlékek is. — Ez is olyan terület, amire eddig szinte oda sem figyel­tünk. Pedig a Pécs környéki szénbányák aknatornyai bizo­nyára védelmet érdemelnének, És gondolkodni kellene a Szik­ra Nyomda volt Munkácsy Mi­hály utcai Gutenberg-szobros épületén is, vagy a nekem, személy szerint is igen tetsző Perczel utcai Csukás-féle bú­torbolton ... A munka tehát elkezdődött. A XX. század építészetét mél­tóan reprezentáló pécsi és ba­ranyai alkotások lajstromba kerülnek és védelmet nyernek. Hársfai István H árom kiló halat fogyasztunk fe­jenként egy évben, s ez még 10 százalékát sem te­szi ki az egy főre eső hús- fogyasztásunknak — olva­som a Valóság legutóbbi számában. Csak a halász­levet szeretjük, azt sem mindig, csak különleges al­kalmakkor esszük meg. A hal az egyik legtáplálóbb és legkimélőbb húsfélénk, méltatlanul szorul ételeink ranglistájának az aljára. Hqlfeldolgozó épül Bikalon # Évi 300 vagon kapacitás # Filézett, konyhakész halszeletek, húspogácsák Táplálkozási kultúránk elma­radottságának üzen hadat a Bikali Állami Gazdaság azzal, hogy 1977-ben megépíti az ország első édesvízi halfeldol­gozóját, Pécsett pedig az or­szág első bisztróját. Először talán a halbisztróról, mert ez jövőre mindenképpen megépül. Pécs város Tanácsa már a telket is biztosította a Szabadság úton, a villanyrend­őr és a Modern Magyar Kép­tár közötti szanált területen. A hétmillió forintos költséggel lé­tesítendő bisztró emeletes lesz, földszintjén önkiszolgáló rész­szel, ahol a legkülönfélébb hal­fajokból — ponty, amúr, busa és ragadozók — válogathatnak a vendégek és kérhetik sütve, főzvei, tucatnyi módon elkészítve. Az emeleten elegáns, reprezen­tatív étterem várja majd az ül­ve fogyasztókat. Itt a különle­ges halételekből válogathatnak az ínyencek. Sok családban azért idegen­kednek a haltól, mert picik a gyerekek és félnek a halszál­kától. Erre is gondoltak a bi- kaliak, amikor olyan halfeldol­gozóra esett a választásuk, amely filézni is tud. Európát bejárva nem találtak édesvízi halfeldolgozót, ami a célnak megfelelt volna, illetve több helyről, innen-onnan kellett vol­na a technológiát összeszedni. Ezért japán feldolgozó építése mellett döntöttek. A feldolgozó teljesen automatikus, itt való­ban egyik oldalon bemegy az élőhal, a másikon kijön a filé­zett, panírozott, csomagolt, rántott szelet. Egy másik olda­lon pedig a fejekből, farkak­Gépi lehalászás a bikali AG halgazdaságában ból, egyebekből készült, fóliába csomagolt), fűszerezett zselésze­rű, konyhakész halászlé. Hús­pogácsát is gyártanak majd itt — magyarul fasírozottat —, amúrból. Eddig az NSZK-nak adták el élve a megtermelt amúrt, ahol Európában először jöttek rá, hogy az amúrból mi­lyen finom húspogácsát lehet gyártani. A németeknél kisvál­lalkozók kisüzemileg csinálják, Bikái, ha a feldolgozója fel­épül, többé már nem élő amúrt, hanem húspogácsát exportál, mert külföldön nagy piaca van. A halfeldolgozót — amely Alsómocsoládon, a nagy táro­zó tavak mellett épül meg, ere­detileg évi 200 vagonosra ter­vezték. A felsőbb szervek azon­ban úgy döntöttek, hogy le­gyen 300 vagonos, s ha bevált­ja a hozzá fűzött reményeket, az Alföldön a Hortobágyi Tó­gazdaságban megépítik az ikertestvérét. Nem lesz éppen olcsó, csak­nem 100 millió forintba fog ke­rülni a bikali halfeldolgozó, — még vita folyik az állami tá­mogatás mértékén —, de régi hiányt pótol majd. Segít fel­lendíteni a hazai halfogyasz­tást, megteremti a bikali hal­termelési rendszerhez tartozó állami gazdaságoknak és ter­melőszövetkezeteknek az érté­kesítési biztonságot. Ez egyre aktuálisabb lesz, hisz a rend­szer kétszeresét termeli meg az egy hektárra eső országos át­laghozamnak. A feldolgozóhoz hűtő és mélyhűtő is épül. A hal tisztításától a szálkát- lanításon át a fejelésig min­den műveletet gép végez majd. A Bikali Halfeidolgozóban — amelyet a tervek szerint 1978- ban adnak át — összesen 14 ember fog dolgozni. — Rné — Ami a magyar—jugoszláv idegenforgalmat illeti, 1975- ben közel másfélmillió jugo­szláviai vendég érkezett ha­zánkba, ezek közül turista szol­gáltatást alig több mint fél­millió vett igénybe. Szervezett keretek között mindössze negy­venhétezer éjszakára vettek igénybe szállást és idegenfor­galmi bevételeink alig értékel a hatmillió dollárt. Öt és fél nap Magyarországról 754 ezren keresték fel a szomszédos or­szágot és átlagban 5,5 napot töltöttek kint. A kilátogatok 38,4 százalékkal voltak keve­sebben, mint előző évben. A szervezett turisták kint tartóz­kodása 25 százalékkal csök­kent, idegenforgalmi kiadá­saink pedig 15 millió dollárt tettek ki és 54,6 százalékkal csökkentek. Bledben, Szlovénia idegen- forgalmi gyöngyszemében ke­rült sor az elmúlt héten a 6. magyar—jugoszláv idegenfor­galmi találkozóra, amelyen a két ország utazási irodáinak szövetségei, kormányközi kép­viselői és utaztató irodáinak képviselői értékelték az elmúlt két év forgalmát és kapcsola­tát. A korlátozó rendelkezések hatására, bár nagyfokú csök­kenés következett be, idegen- forgalmi kiadásaink mégis meg­haladják 2,5-szeresen a bevé­teleket. A kép teljessége érde­kében még egy adat: amíg egy jugoszláviai látogató ná­lunk egy nap alatt 4,20 dollárt költ el, addig a magyar kiuta­zó egy napra eső költése 19,20 dollár. Magyar részről többször is elhangzott a tárgyalásokon, hogy nem cél a két ország kö­zötti kiegyenlített idegenforgal­mi saldo elérése, hanem arra törekszünk, hogy az idegenfor­galmi bevételek a beutazó for­galommal arányosak legyenek. Ezt a célt a szervezett turizmus növelésével lehet elérni, mert mindkét részről rosszak a mu­tatók. Intézkedések Ez év márciusában hatósá­gaink több olyan intézkedést hoztak, amelyek kedvezőbb fel­tételeket biztosítanak a magyar turisták külföldi utazásához. Így a szocialista országokba törté­nő kiutazáshoz biztosított, éves 8000 forintos keretet 10 000 fo­rintra emelték, a konvertibilis deviza-elszámolású országokba az egy kiutazáshoz eddig en­gedélyezett 3300 forinttal szem­ben 3600 forint váltható be személyenként, és a leglénye­gesebb, hogy a magyar—jugo­szláv forgalomban a szervezett turizmust mentesítették a kiuta­zásokra vonatkozó valutakorlá­tozás alól. így a magyar turis­ták évente utazhatnak ten­geri vagy hegyvidéki nyaralás­ra úgy, hogy nyugati korláto­zás alá nem esnek. E lehető­ség eredményeként ez évben 61 százalékkal emelkedett a Jugo­szláviába utazók száma. Dr. Takács József

Next

/
Thumbnails
Contents