Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-09 / 279. szám

1976. október 9., szombat

Dünantűit napló

3

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Balról: Stikkel László, Bosnyák János, Fürtös György, Pavelka Károly, Nemeskéri László, Köves Emil, Balaskó István, Salamon Gyula. A felvételen az SZMT székház, valamint az Ifjúsági Ház kerámiával burkolt homlokzata.

Fotó: Erb János

Szerkesztőségi vita az építési

Nagy jelentőségű munka a bányászat jövője érdekében

kerámiák hasznosításáról

Szénbányász és ércbányász szocialista brigádvezetők találkozója

Korunk építészete számos burkolóanyagot alkalmaz, időről i'dőre újabb és újabb épületvédő és egyben díszítő borítással fedi a falfelületeket. Legyen az műkő vagy műanyag, alumínium vc.gy acél. S miközben az iparművész, a formatervező és az építész új anyagokról álmodik, könnyen elfeledkezik egy régen felfedezett és bevált építési kerámiáról, a pirogránitról. Holott Zsol- nay már a múlt század utolsó harmadában ezzel az anyaggal helyettesítette az olcsó, de nem is tartós gipsz ornamentikát. Az általa burkolt, illetve mázas cseréppel fedett lakóházak és közintézmények még ma is eredeti pompájukban hirdetik az akkori kor építészeti stílusát.

De miért idegenkedünk ma a pirogránit szélesebb körű alkalmazásától? Erre a kérdésre kerestünk választ a szerkesztőségünkben rendezett kerek- asztal-beszélgetésen.

A vita résztvevői voltak: Stikkel László, a Finomkerámia Ipari Művek közgazdasági osztályvezetője, Köves Emil főépítész, a Magyar Építőművészek dél-dunántúli csoportjának elnöke, Balaskó István, Pécs megyei város Tanácsának tervosztály vezetője, Bosnyák János, a Zsolnay Porcelángyár igazgatója, Fürtös György keramikus művész, Pavelka Károly, a Zsolnay Porcelángyár gyáregység vezetője, Nemeskéri László, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója.

Nemeskéri László:

— A pécsi épületkerámiagyártás nemzetközileg is elismert. A pirogránit egyrészt díszítőelem, ugyanakkor az épület védelmét is biztosítja. De szélesebb körű elterjedését szerintem a magas ár akadályozza: például a sportcsarnok négyzetméterenkénti burkolása több mint hatszáz forintba került, a Konzum áruházé pedig 932 forint. Az új panelépületek védelmét szolgáló stollack bevonathoz viszonyítva a pirogránit burkolat több mint húszszor annyiba kerül. De ha panelsablonokba rakjuk, mint ahogy ezt a Szalai András utcai tízemeleteseknél alkalmaztuk, olcsóbb lehet. Azoknál az épületeknél, ahol a költségvetés elbírja a pirogránitot, használjuk is ezt a burkolóanyagot. Díszítőelemként való hasznosítása egyenesen kívánatos, mert ez egyben építészeti örökséget jelent az utókornak. Többet kellene törődni a pirogránittal, hiszen amellett, hogy Pécs iparát reprezentálja, idegenforgalmi szempontból is fontos küldetést tölt be. Más városokban több pirogránit köztéri szobrot látni mint nálunk. De visszatérve az épületek burkolására! Az egyedi beruházások jobban elbírnák költségvetési szempontból ezt az anyagot. A mindenáron való takarékoskodást nem tartom helyesnek. A pirogránitért egyszer kell fizetni, de örökös.

— Ezek szerint megtérül a befektetés, hiszen a későbbiek során nincs gond a tatarozásra.

Balaskó István:

— Pécsett közel harminc éves elmaradásban vagyunk a lakóépületek tatarozásával, vakolásával annak ellenére, hogy már közel annyit fordítunk erre a célra, mint amennyit szükséges. De azt is látnunk kell, hogy kevés a munkaerő és ha ezzel a fagyálló anyaggal borítanánk az épületeket — akár mázas vagy natúr lapokkal — csökkennének gondjaink.

— A Zsolnai Porcelángyárban öt évvel ezelőtt mintegy ötezer négyzetméter pirogránit falburkoló lapot gyártottak, az elmúlt évben nyolcvanezret. Úgy tudom, a megrendelések ennek ellenére rapszódikusak, s a gyár piackutató tevékenysége is kívánnivalót hogy maga után.

Bosnyák János:

— Nem vagyunk még a legjobb marketing szakemberek. Ennek ellenére valamennyi megyeszékhelyen rendeztünk már bemutatót: sokat segíthetne

egy katalógus, amely tartalmazná az összes építési kerámiát, továbbá fotókon mutatná be azokat a létesítményeket, amelyeknél alkalmaztuk. Egyébként számos levél érkezik hozzánk, amikben a pirogránit utór. érdeklődnek, de egyéni megrendeléseket nem tudunk kielégíteni. Erre a TUZÉP lenne hivatott; évek óta nem léphettünk előre, holott tudjuk, hogy a kisfogyasztók is igénylik ezt a nemes anyagot.

Stikkel László;

— Az ember egy kicsit értetlenül áll az előtt, hogy hazánkban még nem terjedt el kellőképpen a pirogránit, holott Fiúmétól Karlsbadiq mindenütt találkozhatunk vele. Szerintem nem drága ez az építési kerámia. Az Építésügyi és .Városfejlesztési Minisztériumnak bátorítani kellene a tervezőket. Színesebb, vidámabb városképek kellenének, jó lenne ha megszabadulnánk az uniformizált és egyhangú épületektől. A finomkerámia ipar is, mint más művészetek szintén missziót tölt be, ennek a küldetésnek egy részét képezi a pirogránit. A Zsolnay Porcelángyárban hagyományai vannak az építési kerámiák gyártásának, ezért is határozott úgy a FIM, hogy ebben a tervciklusban százötvenmillió forintot biztosít a gyárnak, ebből a pirogránit gyárrészleg rekonstrukciójára, bővítésére is jut. Véleményünk szerint évi ötszázezer négyzetméter burkolóanyagot előállító kapacitás létrehozása lenne a legoptimálisabb.

Pavelka Károly:

— Hat esztendővel ezelőtt még kályhacsempét gyártottunk, s ma már reménytkeltő kísérleteket folytatunk a nagyméretű falburkoló lapok előállítása érdekében. Bővült a színválaszték is, tizenhat féle máz előállítására vagyunk képesek. A tervezett rekonstrukció befejezése után új távlatok nyílhatnak a pirogránit előtt.

— A kivitelezők egy része nem szeret a pirogránittal dolgozni munkaigényessége miatt.

Fürtös György:

— Ezt mi is tapasztaltuk. A felrakásnak külön technikája van, ami nagyon lelkiismeretes munkát kíván az építőktől. Régen a gyárnak volt egy részlege, amely az általunk előállított falburkolólapokat vagy éppen tetőcserepet föl is rakta az épületre. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy ismét létrehozzuk ezt a csoportot. Szerintem nem kell attól tartanunk, hogy a város túl- tenq a pirogránittól. Számtalan formában, mázzal és anélkül is gyártjuk: fel sem tűnne. Hadd mondjak erre egy példát: Dubrovnikben még az utcákat is azzal az anyaggal kövezték ki, amiből a házakat építették, mégsem zavaró.

Köves Emil:

— Pécs hagyományai, a sokat emlegetett mediterrán jelleg kimondottan kívánja ezt az anyagot, De az is nyilvánvaló, hogy a Zsolnay pirográ- nitnak nem csupán Pécs a felvevőhelye, hanem az egész or- száq, sőt a külföld is. Sajnos, a beruházásoknál csak azt nézzük, hogy mennyibe kerül a megépítése, a későbbi költségekről, az esetleges későbbi ráfordításokról, például a tatarozásról, már nem esik szó.

— Külföldön eléggé elterjedt a kerámiaburkolatok alkalmazása. Ezt figyelembe véve hol is állunk a sorban?

Bosnyák János:

— Sajnálatos, de azt kell mondanom, hogy az utolsók között vagyunk. A Szovjetunióban tetőtől talpig felöltöztetik a magas épületeket, Olaszországban, az NSZK-ban, Ausztriában, Belgiumban és az NDK- ban is nagyon elterjedt a lakóépületek és közintézmények kerámiával való burkolása. De nekünk tulajdonképpen nem is kellene a szomszédba menni tanulni, mert minden rendelkezésünkre áll, csak összehangoltabb együttműködésre lenne szükség ...

Salamon Gyula

Munka után kört formálva asztalhoz ülni, majd felhúzni a lelki zsilipeket — erre hoztak össze találkozót csütörtökön este a szabolcs-bányatelepi Puskin Művelődési Házban a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottságai. A találkozón a két bányavállalat képviseletében szocialista brigádvezetők jöttek össze eszme- és tapasztallatcserére. Jóllehet, a meghívó a munkaverseny feladatait ígérte körüljárni a bányászatban, ahogy azonban lenni szokott, az eszmecsere ennél jóval szélesebb körben mozgott, az energiahordozók és a nyersanyagok világgazdasági erőterétől a még ót nem adott kertvárosi bányászlakásokig.

Fejleszteni a bányászatot

A vitaindítót, széles horizontokat nyitogatva és bejárva, Lájer László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára tartotta. Bár az új energia- politika kapcsán mostanában sokat hallunk a bányászat újrafejlesztéséről és nagyobb megbecsüléséről, nem árt ismételgetni, ezért is térünk vissza elsőként az előadás ezen részeire.

— Az ötödik ötéves terv egyik fő feladata — emlékeztetett Lájer László — a népgazdaság — évi átlagban 4,1—4,3 százalékkal növekvő — tüzelőanyag és energia felhasználásának biztosítása. Az energetikán belül jelentős helyet foglal el a szénbányászat fejlesztése. Itt a feladat kettős, egyrészt a meglévő bányák fejlesztésével biztosítani kell az 1980-ra előirányzott 24—24,5 millió tonna széntermelést, másrészt folytatni kell az új korszerű, nagy bányák előkészítését, s megépítését úgy, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban termelésbe lépjenek.

— A szénnek nem csupán a bányászatát kívánjuk magasabb műszaki színvonalon megoldani, hanem átalakítását és felhasználását is, kezdve a szén mechanikai előkészítésétől, osztályozásától, esetenként a szén kémiai átalakításán, tehát a szén ölgázosításán, vagy kigázosításán, más néven a szénlepárláson keresztül a szén, illetve a szénszármazékok energetikai fel- használásáig, vegyipari hasznosításáig. így kerülnek bele ebbe az energetikai vertikumba korszerű szénosztályozók, nagynyomású, esetleg oxigénbefú- vással, hidrogénezéssel működő elgázosítók, amelyek minőségi városi gázt gyártanak hazai szeneinkből, szénlepárlók, amelyek a hazai barnaszenekből félkokszot, az érctömörítés és a füstnélküli brikett gyártás alapanyagát adják, illetve a hazai feketeszenekből a kohászat részére kohókokszot -állítanak elő, ikertermékként ismét gázt szolgáltatva. A jövő szénfogyasztója így a saját korszerű technológiájának megfelelő, gazdaságosan felhasználható ipri ultimer ásványi nyersanyagát találja meg a szénben.

S itt rögtön kapcsoljuk be az embert. A termelési rendszerek műszaki-gazdasági színvonalában az emberi tényező szerepe meghatározó, így természeti kincseink potenciális értékének jövőbeni kiaknázása a mai bányászgeneráció kezében van — húzta alá a BDSZ-titkár. Az ötéves tervre vonatkozó számok egy hosszú fejlődési folyamat egy szakaszát jellemzik és egyben jelzik a jövőbeni fejlődési irányzatokat. A jövő bányászatának technikai modelljeit, várható gazdaságosságát ma alakítjuk ki és mivel a jövő bányászata és a bányászat jövője összetartozó fogalmak, a mai generáció a bányászat jövője érdekében korszakos jelentőségű munkát végez.

Választ adtak a kérdésekre

Nyilvánvaló, ebben a munkában fő szerepet kell játszania a szocialista brigád- és versenymozgalomnak.

A vitaindító után a brigád- vezetők egymás szájából vették ki a szót, mint említettük, az eszmecsere a meghívó jelezte témánál szélesebb mederben folyt. Néhány kérdéskört, melyekre a jelen lévő szakszervezeti vezetők rögtön megválaszoltak, felvillantunk. Többen szóvátették, jönnek korszerű gépek, de nincs egy darab pótalkatrész sem, mindez pedig befolyásolja a munkaverseny eredményeit is. Türelem., az országos bányagépgyártás korábban más irányba kötötte le kapacitását, 2—3 évre van szükség, hogy — s erre határozat van — átálljon, s akkor megoldódik a hazai alkatrészellátás.

Többen kifogásolták a hűségjutalom új rendszerét, amely elnézőbben kezeli a bumlit, s ezzel a brigádvezetők elestek egy fegyelmezési lehetőségtől. A BDSZ-titkár szerint ez a kérdés másutt, Borsodban, Tatabányán, Oroszlányban fel sem merült, csak a mecsekiek kifogásolják. A hűségjutalom új rendszere a bányamunkát igyekezett vonzóbbá tenni, ajánlotta, a fegyelmezésnek sok más eszköze van, ezekkel kell jobban élni.

Miklósvári Zoltán

A népszerű „pizsama-házak" tűzfalát Zsolnay pirogránittal burkolták az építők