Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-26 / 296. szám
1976. október 26., kedd Dunántúlt napló 5 + BELGRAD: Dr. Tímár Mátyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hétfőn Braniszlav Csolanovicsnak, a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzójának meqhívására néhány napos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. A Magyar Nemzeti Bank elnöke jugoszláviai tartózkodásának ideje alatt megbeszéléseket folytat vendéglátójával és más személyiségekkel a két ország bankjainak együttműködésérői, vidéki kőrútjának során pedig megtekinti a magyar—jugoszláv együttműködéssel épülő létesítményeket. ♦ LISSZABON: Megállapodás értelmében az Egyesült Államok 50 millió dollár kölcsönt folyásit Portugáliának szemes- termény-vásárlás finanszírozására és a mezőgazdaság fei- lesztésére. Portugália a kölcsön felhasználásával főként rizst és búzát vásárol az Egyesült Államoktól. + MOSZKVA: Napok óta folyik a küzdelem a szovjet Távol-Keleten fekvő Habarovszk környékén fellángolt hatalmas erdőtüzekkel. A megfeszített munka eredményeként sikerült elfojtani a legveszélyesebb tűzfészkeket, és hozzáláttak a károk helyreállításához. + MOSZKVA: A Szovjetunió ipari termelése 1976 első kilenc hónapjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — 4,8 százalékkal növekedett, szemben az évi tervben előirányzott 4,3 százalékkal — közölte a központi statisztikai hivatal. + NEW YORK: Szándékos gyújtogatás okozta a vasárnap hajnalban New York Bronx kerületében egy szórakozóhelyen pusztított tűzvészt. A nyomozás megállapította, hogy a 25 ember halálát követelő katasztrófa okozója a lokál egyik vendége volt: a férfi, akit a feleségével való heves szóváltás után az alkalmazottak kitessékeltek a helyiségből, bosszúból lángokba borította a mulatót. + HALIFAX: Kanada egyik tengerparti üdülőhelyének közelében vasárnap egy, a partra sodródott gumicsónakban meg találták a Gabriella nevű holland hajó személyzete hét tagjának, hat férfinak és egy nőnek a holttestét. A holland teherhajó október 19-én viharba került és személyzetének el kellett hagynia a fedélzetet. A katasztrófát mindössze ketten élték túl. ♦ JOHANNESBURG: A szí- nesbőrűek lakta Sowetóban vasárnap lezajlott véres incidensnek három halálos áldozata és 51 sebesültje volt — jelentették rendőrségi forrásokból. + PRÁGA: A Csehszlovák Nemzeti Front központi választási bizottsága vasárnap jelentést tett közzé az 1976. október 22—23-án megtartott választások eredményéről. A jelentés szerint a több mint 10,5 millió választásra jogosult 99,7 százaléka élt szavazati jogával. A nemzeti front által a csehszlovák szövetségi gyűlés népi és nemzeti kamarájába javasolt képviselők az érvényes szavazatok 99,97 százalékát kapták meg. + WASHINGTON: Tíz nappal a november 2-i elnökválasztás előtt az amerikai politikai élet megfigyelői általában úgy vélik, hogy az Egyesült Államok elnökének tisztéért folyó küzdelemben Jimmy Carter megelőzte Ford elnököt, előnye azonban nem olyan nagy, hogy győzelmét biztosra lehessen venni. A három televíziós „párbaj” eqyike sem juttatta a jelölteket olyan látványos előnyhöz, mint amilyent 1960-ban John Kennedy szerzett Richard Nixonnal szemben. ♦ MAUBEUGE: Vasárnap este a francia—belga határ mindkét oldalán földrengést észleltek. A Richter-skála szerint 3,5 erősségű földmozgás emberáldozatot nem követelt és az okozott anyagi kár sem jelentős. Tanácskozik az SZKP Központi Bizottsága Óriási arányok, hatalmas gazdasági lehetőségek a X. ötéves tervben L Brezsnyev beszéde a plénumon Egy nemzet öngyilkossága I. 40 ezer halott, közel 100 ezer sebesült, mintegy félmillió menekült, valamint az ország egy évi bruttó nemzeti össztermékének összege az anyagi pusztítás. Ez a második libanoni polgárháború másfél évének mérlege. Ez azt jelenti, hogy a libanoni polgárháború halottainak száma lényegesen több, mint a négy izraeli— arab háborúé együttesen, s azt, hogy a jordán uralkodó 1970-es, 1971-es vérengzései és a külső erők által támogatott libanoni reakció 1975—1976-os mészárlása a palesztinoktól több áldozatot követelt, mint a menynyi a fenti négy háború összes embervesztesége volt. Ilyen súlyos nemzeti katasztrófához vezetett az országon belül meglévő súlyos vallási és osztályellentétekből fakadó gyűlölség. R. Eddé, a Nemzeti Blokk nevű keresztény párt vezetője 1975 decemberében rámutatott: „ ... Libanon felosztására irányuló amerikai terv célpontja vagyunk ... amelynek célja .. . Izrael mellett... több, vallási jellegű állam létrehozása (keresztény Libanon, mohamedán Libanon), amelyek hozzájárulnak a zsidó állam biztonságához ... A terv célja: balkani?álni a térséget" (ez egy húsz évvel korábbi izraeli—amerikai terv mai változata), amely nyilatkozatot 1976 májusában egy nem kevésbé feltűnő kijelentéssel toldotta meg: „Kissinger... tanúk előtt kijelentette: nem lesz addig béke Libanonban, míg nem Szíria kontrollálja az országot.” Az események eddig, sajnos, nem mondanak a fentieknek ellent. Az események olyan kiváló ismerői, mint M. Hayek professzor, arra a megállapításra jutottak, hogy „Libanon barátai és ellenségei — különböző okokból ugyan, de — azt remélik, hogy a palesztin problémát Libanon számlájára rendezik, vagy a libanoni válságot oldják meg a palesztinok kárára”, vagy mint E. Rouleau, aki a válság megoldására szőtt amerikai terveket 3 fázisúnak tartja. Az első az ún. pax kissingeriana. Ennek feladata: elhúzni a válság rendezését . az elnökválasztásokig (ennek vannak olyan tényei, mint pl. az, hogy — a Sinai egyezményt oly keményen elítélő — Szíria minden ellenszolgáltatás nélkül beleegyezett a „kék sisakosok” Golánon való állo- másoztatásának meghosz szabbításába). Második fázis: pax americana. Ennek feladata: a palesztinok megtizedelése (ill. meggyengítése) oly mértékben, hogy kénytelenek legyenek elismerni Izrael államot még mielőtt bármilyen béketárgyalás megkezdődnék. A harmadikat — nevezhetnénk — pax izraelianá-nak, s ennek formája kettős lenne: egy „palesztin provincia" létrehozása — Ciszjordániá- ban és Gazában — a ha- semita királyság vagy egy — Asszad elnök által kívánt — konföderáció keretében (amely magában foglalná nemcsak Szíriát és Jordániát — s ennek részeként mini-Palesztinát —, hanem Libanont is); s lényege az, hogy széttörné azt a veszélyt, amit egy független palesztin állam jelenthetne Izrael számára (Izraelnek a libanoni konfliktusban játszott szerepéről lásd a Népszabadság október 16-i számában található elemzést). Amint a fentiekből is látható, a két nagy libanoni vallási csoport összecsapása nem újkeletű. Vizsgáljuk meg azokat a viszonyokat, okokat, amelyek — végső soron — okozói a libanoni tragédiának. Az már az események kirobbanásakor is nyilvánvaló volt, hogy a harc csak látszólag vallási. Mögötte társadalmi és gazdasági ellentétek feszülnek: az ország összlakosságának kevesebb mint harmadát kitevő keresztények tartják kezükben az ország legfontosabb társadalmi, gazdasági és politikai kulcspozícióit (az események gazdasági, politikai és történeti hátterét felvázoltuk e lap hasábjain, az elmúlt év legutolsó napjaiban). A két vallási csoport ösz- szeütközése — és a mögötte húzódó osztályellentét — csak egyik tényezője a válságnak. A legfontosabb, mondhatnánk, az alap: a közel-keleti helyzet általános rendezetlensége, konkrétan — ennek egyik fő következménye — a palesztin kérdés megoldatlansága (s itt egy olyan vonatkozásra is gondolunk, amit általában nem szoktunk figyelembe venni: a térség néhány milliós lélekszámú, kevés anyagi lehetőséggel rendelkező államai — Izrael: 3; Jordánia: 1; Libanon: 3; Szíria: 7 millió — vonatkozásában a mintegy 3 milliós palesztin nép önmagában is nem elhanyagolható problémát jelent). Benke József Megkezdődött Kairóban az arab csúcsértekezlet Vita zárt ajtók mögött Hétfőn Moszkvában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése. A plénum meghallgatta Nyi- kolaj Bajbakovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnökének beszámolóját a Szovjetunió 1976—1980- ra szóló népgazdaságfejlesztési állami ötéves tervéről és az 1977-es évre vonatkozó népgazdaságfejlesztési állami tervéről, valamint Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter beszámolóját a Szovjetunió 1977-es állami költségvetés-tervezetéről és az 1975-ös költségvetés végrehaj- tásá ról. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a plénumon beszédet mondott. A főtitkár a többi között kijelentette, hogy a pártnak a XXV. kongresszuson felvázolt pártirányvonala biztosítja az ország gazdasági potenciáljának szakadatlan növekedését, a szocialista termelési viszonyok tökéletesedését, a további előrehaladást a kommunizmus felé. Megállapította, hogy a tizedik ötéves terv az óriási arányok és a hatalmas gazdasági lehetőségek ötéves terve. A népgazdaság fejlesztésében több mint 621 milliárd rubelt ruházunk be. öt év alatt az acéltermelés 27,2 millió tonnával, a kőolajtermelés 149,2 millió tonnával, a földgáztermelés 145,7 millió köbméterrel, a széntermelés 103,7 millió tonnával, az elektromos enerqia termelés 341,4 milliárd kilowattórával növekszik. 45,1 milliárd rubel értékben növekszik a fogyasztási cikkek termelése. Csaknem 40 millió tonnával kell növekednie a gabonahozam évi átlagának. Az ötéves tervidőszakban a népgazdaságfejlesztés legfőbb mutatóinak abszolút növekedése a legmagasabb lesz az ország történelmében. — Ugyanakkor — hangoztatta Brezsnyev — a tervezés súlypontja mindinkább a minőségi mutatókra helyeződik át. A népgazdaságban a munkatermelékenység 25 százalékkal lesz magasabb. Ennek alapján szándékozunk elérni a termékgyarapodás 90 százalékát az iparban, a teljes termékgyarapodást a mezőqazdaságban és a volumen teljes növekedését az építkezési és épületszerelési munkálatokban. Kijelentette: a párt agrárpolitikájának megfelelően az ötéves terv tervezete előirányozza a mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisának további erősítését. Erre több mint 170 milliárd rubelt fordítunk. Ez óriási összeg, és őszintén megmondom, nem volt könnyű biztosítani. Itt-ott meg Ezután Brezsnyev kitért a párt nemzetközi tevékenységének egyes kérdéseire. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság Politikai Bizottsága rendkívül nagy figyelmet fordít a szocialista országokhoz fűződő testvéri kapcsolatok fejlődésére. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy az elmúlt hónapokat a világszocializmus pozíciói további megszilárdulásának jelentős sikerei jellemezték. Erősödik és sikeresen fejlődik a szocialista államok nagy közössége. A korábbihoz hasonlóan, külön kérdés a Kínával való kapcsolataink kérdése — folytatta. Ebben az országban bonyolult belpolitikai folyamatok mennek végbe. Ma még nehéz megmondani, hogy milyen lesz a kellett nyirbálnunk más népgazdasági ágak szükségleteit. Mi azonban tudatosan tettük ezt, mivel jelenleg nincs égetőbb feladat, mint az, hogy gazdaságunk agrárszektorát a legmodernebb színvonalra fejlesz- szük fel. A szónok a továbbiakban kijelentette: a szociális program méreteit a következő számokkal jellemezhetem: az ötéves tervidőszak alatt a fogyasztási alap csaknem 76 milliárd rubellel növekszik. Ez majdnem 12 milliárd rubellel több, mint amennyivel a kilencedik ötéves tervidőszakban gyarapodott. Százmil- liárd rubelt ruházunk be a lakásépítésbe és a közművesítésbe, 20 milliárdot az egészség- védelem, a művelődés és a kultúra anyagi bázisának fejlesztésébe. Az egy lakosra számított átlag reáljövedelem 21 százalékos növelése mellett ennél jelentősebb arányban növekszik az anyagilag kevésbé ellátott családok reáljövedelme. Míg 1965-ben csupán a lakosság 4 százaléka érte el az egy családtagra jutó havi 100 rubelnél magasabb jövedelmet, addig a jelenlegi ötéves tervidőszak végére a lakosságnak körülbelül fele rendelkezik majd ilyen jövedelemmel. Az 1976-os évről, az új ötéves terv első évéről szólva Brezsnyev megállapította, hogy az év első kilenc hónapjában az ipari termelés 4,8 százalékkal emelkedett az éves tervben előirányzott 4,3 százalékkal szemben. A mai napig több mint 216 millió tonna gabona cséplését végezték el. A betakarítás folytatódik, úgy lehet számítani, hogy vagy szorosan megközelítjük az 1973-as rekord-év mutatóit, vagy pedig túl is szárnyaljuk. Hatékonyság és minőség. Ez a két szó lett most az egész gazdasági tevékenység jelszava. Mint mindenki tudja, bennük fejeződnek ki a népgazdaság fejlődése jelenlegi szakaszának objektív követelményei. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az a figyelem, amelyet a központi bizottság az utóbbi években a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésére fordított, meghozta mind politikai, mind pedig gazdasági gyümölcseit. Ehhez az irányvonalhoz fogjuk tartani magunkat ebben az ötéves tervben is. A tervek szerint kereskedelmünk a szocialista országokkal 41 százalékkal, az iparilag fejlett kapitalista országokkal pedig több mint 31 százalékkal emelkedik majd. A terv előirányozza ezen kívül sok ipari objektum létrehozását is kompenzációs alapon. Kínai Népköztársaság jövendő politikai irányvonala. De már most világos, bogy a Peking által a legutóbbi másfél évtized alatt folytatott külpolitikai irányvonal alapvetően hitelét vesztette szerte a világon -, jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Következetes irányvonalunk az a törekvés, hogy a Kínához fűződő kapcsolatainkat javítsuk. Mint az SZKP XXV. kong rész - szusán hangsúlyt kapott, akár csak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletbentar- tósának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az erőszak alkalmazásáról való lemondásnak az elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk rendezni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, még többre is. Kongresszusunkon világosan kifejezésre jutott, hogy mi hívei vagyunk a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti jó kapcsolatok helyreállításának a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően. Szeretném hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokban nincsenek olyan kérdések, amelyeket ne lehetne a jószomszédság szellemében megoldani. Ebbe az irányba fogunk tevékenykedni a jövőben is. Minden azon múlik, hogy milyen álláspontra helyezkedik a másik fél. Ami Albániával való kapcsolatainkat illeti, mint ismeretes, készek vagyunk azokat helyreállítani, és nem gondoljuk, hogy ettől az országtól minket bármiféle objektív tényező választana el —, jelentette ki Brezsnyev. A szovjet—amerikai kapcsolatokról Brezsnyev a többi között kijelentette, hogy az Egyesült Államokkal való viszony fejlődése egészében véve egyelőre megőrzi a pozitív irányzatot. Nemrég szerződést írtunk alá a békés célú föld alatti atomrobbantásokról. Kölcsönösen előnyös együttműködés folyik a tudomány és a technika számos területén. Meglehetősen széles méreteket öltöttek a kulturális cserék. Valamelyest bővültek a gazdasági kapcsolatok is, még az olyan akadályok ellenére is, mint amilyeneket az Egyesült Államok hátrányosan megkülönböztető kereskedelmi törvényei képeztek. Természetesen, ha nem lennének ezek az akadályok, gazdasági kapcsolataink egész más arányokat ölthetnének. A választási kampányban az egymással vetélkedő jelöltek — Ford elnök és Carter — többször tettek külpolitikai jellegű nyilatkozatokat, foglalkoztak a Szovjetunióval való kapcsolatokkal. Ezek a kijelentéseik azonban nagyrészt általános és nem ritkán ellentmondásos jellegűek. Egészében véve mindkét jelölt — úgy tetszik — a nemzetközi helyzet további nor- malizálásá és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok fejlesztése mellett foglal állást. Nem ritkán hallani azonban tőlük más jellegű nyilatkozatokat is: felszólításokat a további fegyverkezési hajszára, erőpolftika folytatására, úgynevezett kemény irányvonalra a Szovjetunióval kapcsolatban stb. Mindazonáltal, bárki is kerüljön a washingtoni Fehér Házba a választások eredményeként, az Egyesült Államoknak minden bizonnyal számolnia kell a világon kialakult reális erőviszonyokkal, amelyek arra késztették az amerikai vezető köröket, hogy a helyzet józan értékelése után, az utóbbi évgkben keressék a megállapodásokat a világszocializmussal. A beszámolókról folytatott vitában felszólalt: Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára, Din- muhamed Kunajev, a Kazah Kommunista Párt KB első titkára, Mihail Szolomencev, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, Tyihon Kiszeljov, a Belorusz SZSZK miniszterelnöke, Gejdar Alijev, az Azer- bajdzsáni Kommunista Párt KB első titkára, Viktor Grisiín, az SZKP Moszkvai városi Bizottságának első titkára és Szergej Medunov, aZ SZKP Krasznodari Határterület Bizottságának első titkára. A plénum folytatja munkáját. Hétfőn megnyílt Kairóban az arab országok államfőinek értekezlete. A csúcstalálkozót — amelyet eredetileg1 a nyolcadik arab csúcskonferenciának nyilvánítottak — a külügyminiszterek vasárnapi döntése értelmében hivatalosan most az arab államok első rendkívüli államfői értekezletének nevezik. A konferencián az Arab Liga 21 tagállama közül 20 van jelen. A megnyitó ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és Anvar Szadat egyiptomi elnök beszélt. Riad hangsúlyozta, hogy az arab országoknak történelmi felelősségük van a libanoni kérdés megoldásáért, a palesztinai mozgalom fenntartásáért vívott küzdelemben. Nagy szükség volna a közös akciókra. Az „arab égbolton el kell oszlatni a fellegeket” mondta Riad. Szadat hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a ríjadi konferencia határozatai jó alapot biztosítanak a libanoni rendezésre. Az arab szolidaritás helyreállítása fontos alapfeltétele a libanoni rendezésnek is. A konferencia nevében elutasította Libanon kettéosztását és szólt arról, hogy az arabok kötelessége a palesztinok igaz ügyének támogatása. Ugyanakkor kifejtette véleményét, hogy a palesztin mozgalom a libanoni események során súlyos veszteségeket szenvedett, a hullámvölgyből való kiemelkedéshez szükség van a palesztinok sorainak szorosabbra zárására is. A tényleges vitákat zárt ajtók mögött tartják, mert a napirend alapján a megnyitó után a csúcsértekezlet a nyilvánosság kirekesztésével folytatta munkáját. Következetes az a törekvés, hogy a Kínához fűződő kapcsolatainkat javítsuk
