Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-24 / 294. szám
1976. október 24., vasárnap Dünaatmt napló 3 Segítséggel maguknak formálják Fiatalok az új mohácsi gyárban Olyan ez, mint amikor a fiatal házasok beköltöznek első otthonukba. Megállnak a friss, festékszagú falak között és boldog várakozással tervezgetnek; vajon hogyan élünk majd, boldogok leszünk-e itt? Mohácson felépült a Székes Kárpitosipari Vállalat új gyára, több mint 160 millió forintért. Többnyire fiatalok álltak a modern gépek mellé, már folyik a részleges próbaüzem, napok kérdése az ünnepélyes gyáravatás. És azután? Milyen lesz itt az élet? A gyár egy része a korszerű gepekkel Végre egy hasznos pince! Tornaterem és atlétika- pálya a föld alatt Alkalmassá tétele minimális költségbe kerül Az ötlet; legyen a pincéből futófolyosó és tornaterem — már tavaly megszületett, amikor felfedezték Pécsett, a Jókai utca 15. számú ház alatt húzódó nagykiterjedésű hálózatot. Ismert, hogy a város legtöbb középfokú oktatási intézményének nincs megfelelő tornaterme. A sportiskolások téli edzéslehetőségei sincsenek biztosítva teljes mértékben. Egy közepes nagyságú, hagyományos módszerrel épített tornaterem a szakemberek szerint négy és félmillió forintba kerülne. Az első meglepetés a szabász műhely. Itt fűrészelik, fúrják, csiszolják a majdani székek, fa-alkatrészeit, por pedig csak mutatóban van. A természetes fény beözönlik a tető üvegén, bent a fénycsövek szolgáltatják a ráadást. Légkondicionálás, gépesített anyagmozgatás, tágasság a modern gépek között, szalagrendszerrel összeállított technológiai sor, üde színekre festett szerelvények — egyszóval a húszadik század második fele. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában a 770 dolgozó közül 357 fő harminc éven aluli. Az igazgató sem a korával szerez tekintélyt; Ősi János is harminchat éves. Az új gyár benépesítését is úgy oldották meg, hogy néhány jól kipróbált, régi szakember segítségével a fiatalok nyitják a gyár történetének új fejezetét. Közöttük például Bölcskei László, az aranyfokozatot elért ,,összefogás" asztalos szocialista brigád vezetője harmnichét évével a korosabbak közé tartozik. — Igyekszünk megszerettetni a fiatalokkal ezt a munkát, példamutatással — mert csak így lehet —- a munkafegyelemre szoktatni őket. Eddig nem kellett csalódni bennük. Torma László az egyengető gyalúgépen dolgozik. Huszonöt éves, kilenc éve van a gyárban, két éve szakmunkás. — Egyáltalán nem szégyen kérdezni az idősebbektől. A bútorasztalosság is olyan, hogy a jó szakember holtig tanul. Dobszai János gépbeállító, szintén az idősebb generációból, ezt várja a fiataloktól: — Szeressék ezeket a gépeket, nagyon vigyázzanak rájuk .. . A régi gyár íróasztalokkal telerakott irodájában ülünk heten, nagynehezen elérve, hogy senki se fordítson hátat a másiknak. Itt minden zsúfolt Pár perccel előbb a régi gyártó- csarnokon áthaladva kalauzom, Szabó Melinda KISZ-titkár megjegyezte, hogy itt már alig van gép, nagy részüket átvitték az új gyárba, bezzeg mi volt itt azelőtt... Véleménye szerint az lenne szép, ha elképzelésünk szerint alakíthatnánk ki a munkahelyünket, a szervezettséget, munkastílust, a kapcsolatunkat egymással ... Itt a lehetőség. Milyennek képzelik az ideális gyárat? Elsőként Szilágyi Lajos, a műszaki osztály vezetője — harmincegy éves mérnök — válaszol; — Ilyennek, mint az új gyár. Jól ismerem, részt vettem az előzetes számításokban, figyelemmel kísértem a tervezést, a kivitelezést, tudom, hogy Magyarországon, ebben a kategóriában ma ez a legmodernebb. A régiben nem lehetett szó üzemszervezésről, kapacitásbővítésről. Az újnál minderre megvan a lehetőség. Aztán jön a többi válasz és kiderül, hogy ez az új a mérce. Persze, akad kifogás is: már most szűknek bizonyul a fürdő és az öltöző, a vasúti átjárónál a sok sorompózás okoz munkaidőkiesést.. . 1980-ig, az új gyár teljes termelés felfutásáig több mint száz új dolgozóra lesz szükség. önöknek, mint „régi” dolgozóknak elsősorban adott a lehetőség az előrelépésre. Kititics József húsz éves, asztalos szakmunkás, munka közben érettségizett, most asztalosként dolgozik. — Elkezdtem a szárítókezelői tanfolyamot itt a gyárban, de nem hiszem, hogy befejezem. A katonaság következik. Visszajövök. Kéninger Mariettának és Balázs Zsuzsának zsinte azonos a pályafutása. Marietta hat évvel ezelőtt betanított munkásként kezdte, időközben érettségizett, kárpitos szakmunkás bizonyítványt szerzett és jelenleg is e szakmában dolgozik. Zsuzsa most végzi a gimnázium második osztályát, betanított munkás a kárpitos gyárrészlegnél, további célja szintén a szakmunkás bizonyítvány megszerzése. — Magasabb, mondjuk technikusi képzettség megszerzése? Érdeklődő tekintetek. — Kell a qyárnak? Engem kérdeznek? íme, jövőt illetően ezt még tisztázni kell. A mi gyárunk A gyár ifjúsági parlamentjén szembetűnt a beszámolóban elhangzott egy mondat: „A mi ifjúságunk az utóbbi három évben derekasan kivette részét a munkából, igen komoly eredményeket ért el a munkaversenyben, az új gyár építésének és beüzemelésének segítésében." Társadalmi munka vállalásaik között szerepel az „Egy napot az új gyárért." Sok-sok forintot lehetne kimutatni a mozgalomban végzett munkáról... Nincs az a könyvelés, nincs olyan mérték- egység, amely pontos értéket mutatna arról, ami egészen belül van: hogy „ez a mi gyárunk”. Kurucz Gyula Ki a gazdag ma? A pénz nem jelent mindent ön is válaszolhat. A kérdés így hangzik: Ki a gazdag ma? Sokszor nézünk át a szomszédba irigyen vagy kíváncsian, vajon hogyan élnek ők? Sokszor tesszük mérlegre saját életünket: ezt akartuk-e, így akartuk-e? 1. Kárász Gyula, a kővágószöl- lősi termelőszövetkezet traktorosa. A határban találkoztunk, a gazdaság földjeit műtrágyázta. A norma 25 hold, ha teljesíti, kereken száz forintot mondhat a magáénak. Hozzáteszi: ha minden jól megy, napi 150—180 forintot is megkeres. Természetesen nem nyolc óra alatt. — Ki a gazdag ma? A kérdés kissé váratlanul érinti, inkább a munkájáról beszélne. De ha már belekény- szerítették, mondja a lakonikus választ; — Mindene legyen meg, ami kell. Hatvannégy óta a szövetkezetnél dologzik, Bakonyáin lakik, szüleivel. Felesége, két fia van. A nagyobbik másodikos, igen eszes gyerek. A kisebb most lesz kétesztendős. — Nyolc osztályt végeztem — mondja — nem igen szerettem tanulni. Ennek ellenére jól keresek. A munkától, feladattól függően havi 3500— 4500 összejön. Arcán látom, ma nehéz napja volt, eléggé elfáradt. Az agronómussal példálózók: „Látja, ő csak az utasításokat adja, az egyik tábláról a másikig szalad a dzsippel és biztosan többet keres. Irigyli-e?" Határozott nemmel válaszol. „Neki is megvan a maga gondja, nekem is." Házat nem akar építeni, a szülőknél elég a hely, szépen elférnek. Nemrég vettek egy Skodát, s a minap egyik rokonfiú esküvőjén voltak Mezőtúron. Hadd tegyem hozzá: Kárász Gyula 29 éves, korán kezdte a családalapítást, a maga életét élni. —• Ha hczaérek? Mindig akad a ház körül is valami tennivaló. Beszélgetünk, megkérdezem a gyerekeket, hogy mi volt az iskolában, esetleg tévézünk. Voltam KISZ-tag is, a községi alapszervezetben, de erre most nincs időm. A munka, a család . .. — Elégedett a sorsával? — Ennél rosszabb sose legyen. Felül a traktornyeregbe, indít: a trágyaszórót megtöltötték az asszonyok, Ahogy fordul, még utánam szól: —• Nem nagyon hittem, hogy egyszer idáiq eljutok: mindenem megvan. De ha így gondolta az elején, megmondhatom: én gazdagnak érzem magam . . . A műszergyár KlSZ-szerveze. tének szervező titkárával beszélgettem, éppen előző nap volt az ifjúsági parlament. Nagyon izgultak mindannyian, 'hogy sikerül-e, lesznek-e jó kérdések. Végül is summázta: sikeres tanácskozás volt. Csépányi Piroska odaírja nevét a „jelenléti ívre" — a parlamentre invitáló díszes plakát —, mert tegnap erre nem futotta az időből, cigarettára gyújt, s várja a kérdést. Aztán visszakérdez: — Gazdag szeretnék-e lenni? Természetesen. Csak a forintokkal? A pénz ehhez kevés . . . Piroska 24 éves és önálló. Édesanyjával lakik együtt. A műszergyár rajztárosa, fizetésével elégedett. A havi kétezernégyszázból telik, amire neki kell. A KISZ-feladat, társadalmi funkció, él-hal érte, hiszen fiatalok között lehet. Gyula: „Mindenem Csépányi Piroska: „Megszereti". tem a közéleti tennivalókat". — Sok társadalmi munkát végzek — mondja, — hatvannyolc óta, mint választott vezetőségi tag. A sok munka lefordítva annyit jelent: egy hónapból 20—25 napot délután is bent vagyok a klubban, együtt a társasággal. A szervező titkári tisztség ifjúsági élet „színesítését" kívánja . . . — Hogyan tovább? — Az attól függ. Tíz éven belül vagy még távolabbra 'nézve... Röviden: szeretnék férjhez menni, gyerekeket szülni, s ekkor természetesen jó lenne önálló lakáshoz jutni. Tíz éven belül ez sikerülhet. Autó? Azt nem hiszem. Majd később. Egy biztos: otthonülő feleség szerepet nem vállalok. Annyira megszoktam és megszerettem a közéleti tennivalókat, hogy enélkül megenne az unalom, nagyon tehetetlennek érezném magam. — Tehát? — A gazdagság? Csak értelmes élettel fűszerezve. A családi boldogságnak össze kell férnie a közéletiséggel, a más gondjaival, az egymás iránti törődéssel. Legalábbis most így hiszem. 3. Két arc, két típus. Kárász Gyula, a család kötöttségében, a családi szeretetben felfedezte a gazdagságot, Csépányi Piroska pedig az „örökmozgó" világban, a közéleti munkában. Egyikük sem gondolta komolyan, hogy a beszélgetés közben csak a pénzről lesz szó. Kozma Ferenc A volt Benkovics-ház feltárt pincéjét valamikor iégó helyiségként használták. A száraz, jól szellőztethető, masszív és tágas, lényegében három részből álló pince berendezése a célt tekintve minimális pénzbe kerül. A pince főága 75 méter hosz- szú. Itt alakítják ki a 60 méteres, négysávos futófolyosót. Egyik mellékágát kondicionáló teremnek rendezik majd be, súlyemelő készlettel és különféle berendezésekkel. A harmadik helyiséget távol- és magasugrásra készítik elő, mert a pince 9 méter magas. A pince télen sem hideg, tavaly 15—16 Celsius fokot mértek. A későbbi tervekben azért szerepel egy olajfűtésű kazán beállítása. Várják a Taurus Gumigyártól megrendelt 300 méter „Népstadion" futószőnyegeket. A berendezés megtörténte után a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola köt bérleti szerződést a PIK-kel, ők lesznek a „fenntartók". Az iskola kollégiuma a pince-tornateremmel szemben helyezkedik el, így nem kell külön szociális helyiségeket biztosítani. Felvetődött, össze lehetne-e kötni a kollégium udvarán lévő légó- pincét a tornateremmel, így az átjárás a föld alatt történhetne. Egyelőre még nem határoztak ebben a kérdésben, a költ- tégektől füqg a döntés. Az új létesítmény még novemberben elkészül. Délelőttönként testnevelési órákat tartanak majd itt, a délután pedig a sportiskolásoké. Barlahidai Andrea Eddig 27 ezer lakás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban elkészített gyorsjelentés szerint az év első kilenc hónapjában a népgazdasági tervnek megfelelően hat százalékkal több építési és szerelési munkát végeztek el az ország kivitelező szervei, mint a múlt év azonos időszakában. A termelés növelését a termelékenység 6,1 százalékos javításával alapozták meg. Ebben a háromnegyedévben 16 ÉVM- vá I la lat bővítette termelését tíz százaléknál nagyobb arányban, s végeredményben a minisztérium vállalatai együttvéve a népgazdasági tervben előirányzottnál nagyobb ütemű, 7,7 százalékos növekedést értek el. Ugyanilyen eredményt mondhatnak magukénak a KPM és más minisztériumok építőipari vállalatai. A tanácsi építőipari vállalatok termelése 3,5 százalékkal növekedett, viszont az építőipari szövetkezetek és. a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai csupán megközelítették a múlt évi eredményt. A lakásépítők kilenc hónap alatt több mint 27 ezer új otthont adtak át. Ennek túlnyomó részét, 21 865 lakást az ÉVM- vállalatok dolgozói építették fel; a tanácsi vállalatok 2383, az építőipari szövetkezetek 2513 lakást adtak át. Az építés ütemességével azonban nem lehetnek elégedettek, hiszen az éves feladatnak mindössze 54,4 százalékát teljesítették. A tanácsi és az ÉVM-vállalatoknál az átlagosnál kedvezőbb az átadási arány, de még így is nagy erőfeszítéseket kell tenni az utolsó negyedévben az előirányzat teljesítése érdekében, s nagyobb körültekintéssel kell gondoskodni arról, hogy a munkák torlódása ne veszélyeztesse a minőséget, s hogy az ágazat egyik fontos mozgalmának célja szerint a különböző szakmák dolgozói óvják egymás munkáját.
