Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-21 / 291. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Új töltések épülnek o Kapos mentén Teljes hosszában rendezik a Kanost Új gátak, víztározók segítik az árvizek elleni védekezést A KPM Pécsi Igazgatóságának két brigádja épiti újjá a Vasas I., illetve ll-re vezető bekötőutakat. Erb János felvétele Országos termelő­szövetkezeti közművelődési tanácskozás Hajra nélkül Hogyan lehetne hajrá nélkül zárni az esztendőt? Hogyan le­hetne folyamatos a termelés, töretlen a munka ritmusa ja­nuár első napjaiban? E kérdésekre régtől keressük a választ, ám az év végi ro­hammunka mégis az ipari üze­mek viszonylag széles körében egyre csak ismétlődik. Most azonban több nyomós ok van rá, hogy az eddigieknél hatá­rozottabban és hatásosabban keressük a megoldást: az V. ötéves terv első évének szokat­lanul nehéz feladatait, illetve annak eddigi időarányos ré­szét nem sikerült teljes mér­tékben végrehajtani. A kedve­zőtlen időjárás miatt a mező- gazdaság termelése legfeljebb az 1975. évi szintet éri el, és nem növekszik a tervezett mér­tékben. Az iparnak tehát, a kiesések részbeni pótlására fo­kozott mértékben kell hozzájá­rulnia a nemzeti jövedelem nö­veléséhez. így most az év vé­gén nagyfokú erőbevetés szük­séges. De tegyük mindjárt hoz­zá, csakis az ésszerű, a meny- nyiség hajszolásától mentes erőbevetés lehet eredményes. A szokatlanul szigorú hatékony- sági követelmények teljesítése elképzelhetetlen rohammunka közepette. De egyáltalán leküzdhető-e az év végi hajrá? Ez a ragály- szerűen terjedő termelési váltó­láz? A feladat nem egyszerű Hiszen a vállalatok sokoldalú termelési-kooperációs kapcso­latban állnak és hatnak egy­másra. Egyetlen üzem szerve­zetlen, kapkodó munkája lavi­naszerűen a gyárak tucatját ránthatja magával. A vállala­tok együttműködése az utóbbi években inkább romlott, mint javult. A krónikussá vált mun­kaerőhiány sokfelé okozott szervezetlenséget és kapkodást, fokozta a meglévő kooperációs zavarokat. Ezek az objektív, külső ha­tások vitathatatlanok, hibát kö­vet el az, aki nem számol u^- lük. De nem kisebb hiba eltú­lozni, fetisizálni azokat Bár a vállalatok közötti ko­operációs kapcsolatokat is irá­nyítani, tervezni, szervezni szük­séges, azért az ütemes terme­lés mégsem elsősorban külső és felső intézkedéseken múlik. Egyre több példa félreérthetet­lenül bizonyítja, hogy a kezde­ményező, tenniakaró és hozzá­értő vezetés képes az objektív- nek tűnő kooperációs nehézsé­geken felülemelkedni. 'Csak a szervezetlen üzem sodródik az eseményekkel és csak a gyen­ge vezetők magyarázzák a bi­zonyítványt „objektív nehézsé­gekkel”: a szállítók lemaradá­sával. vagy munkaerőhiánnyal. Az ésszerű szervezés, az előre­látó vezetés eleve kényszerpá­lyára tereli az anyag, az alkat­rész, a szerszámeílátást és már tervezéskor számol a tényleges munkaerő-helyzettel. Kedvező jel, hogy mind szé­lesebb körben megerősödött a távlati szemlélet A vállalatok nemcsak december 31-ig lát­nak, hanem főbb vonalakban 1980-ig. Az V. ötéves tervből eddig eltelt több mint 9 hónap során nyilvánvalóvá vált, hogy különösen nehéz a fokozott hatékonyság követelményeihez felzárkózni. Aligha lehet éppen itt visszalépni, engedményeket tenni az idei finisben és ezt követően 1977 indításánál. Olyan erőbevetésre van te­hát most szükség, amely kiáll­ja az idők próbáját, s az idei terv sikeres teljesítésével együtt a jövő év jó megalapozását is szolgálja. Kovács József Egy folyó rendezése kevésbé látványos munka és sokaknak úgy tűnhet, hogy eredményes­sége csak a jövőnek szól. Dom­bóvárhoz, a Kapos-csatorna mellé október 1-én felvonult 6 földmunkagép: kotrók, tolók: velük együtt mintegy 10 mun­kás és kezdetét vette az egy évtizedig tartó folyórendezés, amire legalább 100 millió fo­rintot fordít a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Építik a rézsüket, a töltést, a padká­kat, és idén két kilométeres szakasszal végeznek a tervek szerint. Ezalatt a 30 kilométerre lé­vő Kaposvárig jutnak el a ki­vitelezők. 1978-ig 5 kilométert haladnak előre; a medret szé­lesítik, mélyítik, a partokat gá­takkal, töltésekkel erősítik meg, rőzse-sarkantyúkat emelnek, hogy a homokos talajt gyor­san mosó, medrét változtató rakoncátlan folyót megzabo­lázzák. Sebesebben, nagyobb mennyiségben folyik majd a víz, nem keletkeznek elmocsa- rasodó parti kiöblösödések, iszapos zugok és ritkábban adódnak árvizek is. Legfeljebb 10 évenként egy, de azt is ki­védhetik. Baranyában a Me­csek északi oldalán eredő Ba­ranya-, Hábi-csatorna, a Mé­hész-patak árvizei gyorsabban, veszély nélkül vonulhatnak le. Lehetővé válik, hogy a szom­szédos legelők és földek ne mocsarasodjanak el, a kör­nyékbeli termelőszövetkezetek a vizenyőket, belvizeket elve­zethessék, hiszen a folyóren­dezők a mellékágak medrét is kikotorják, fgy a biztonságos meliorációra nyílik lehetőség. Gond, hogy drága a kő és a messzi, máriagyűdi bányá­ból szállítják ide. A meder al­jába és oldalába legalább 100 ezer köbmétert építenek be, de kísérleti jelleggel ki­próbálják a műanyagfóliát, szövetet, elsősorban a gátak oldalát fedik vele. A víz rom­boló erejét fékező sarkantyú­kat, védműveket rozséból ala­kítják ki. A 120 kilométeres Kapos a Somogy megyei Kis­korpád környékén ered és Tol- nanémedinél torkollik a Sió­csatornába. Még a múlt szá­zadban mesterséges mederbe, egy tektonikus árokba terelték, Kaposvárról kiindulva. Azon­ban az ősi árok sem fékezte meg a folyót. Szükség van új tározókra, vagyis mesterséges tavakra, melyek felfogják az oldalágak vizét: tulajdonképpen bizton­sági és szabályozó szelepként működnek árvizek idején. Dom­bóvártól a forrásig a vízgyűj­tő 1250 négyzetkilométeres, míg a torkolatig 2000 négyzet- kilométeres. A négy új tározó 460 négyzetkilométernyi víz­gyűjtőterület patakjait, folyá­sait, ereit fogja össze. A de- sedai nemrég készült el. 1978- tól a Hármasberki-vízfolyást fogják völgyzárógátak közé és 10 millió köbméteres tóvá dúz- zasztják. Hossza eléri a 10 kilométert, szélessége a három­száz métert. Völgyzáró gátjába 100 ezer köbméter földet he­lyeznek el. Vizét főleg öntö­zésre használják fel. Ezt köve­ti a baté—magyaratádi vízfo­lyás 2 mililó köbméteres tóvá növelése. Halastó lesz: a Bika­11 Állami Gazdaság már be­jelentette igényét. Az Orci-víz- folyás pedig 5 millió köbméte­res mesterséges tóvá terebé­lyesedik és főként ipari vízként hasznosítják. A tározók öblí­tőként is funkcionálnak. Köz­tudott, hogy a Kapos rendkí­vül szennyezett, a Pécsi-víznél is ijesztőbben. Teljesen szeme­tes, fekete a víz, élet nincs benne. Fő szennyezői Komló, Kaposvár és Dombóvár. Bár mindhárom helyen tisztító is védi a szennyeződés ellen, de mind kisebb hatékonyság­gal. Emiatt majd a tározókat átadásuk után, időnként kinyit­ják, hogy „kimossák”, hígítsák a szennyes vizet. Dombóvár alatt, a torkola­tig húzódó 65 kilométeres sza­kaszon mintha regenerálódna a biológiai élet. Itt ugyanis pár éve fejeződött be a fél évti­zedes folyórendezés a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgatóság kivitelezésében ugyancsak 100 millió forint értékben. Tíz év múlva teljes hosszában rende­zett lesz a folyó, amennyiben a Kaposváron túli részen a víztársulások nem váratnak ma­Szerdán a TOT Budapesten országos termelőszövetkezeti közművelődési tanácskozást rendezett. Moharos József el­nökhelyettes megnyitójában el­mondotta: mind több jól kép­zett szakembert foglalkoztatnak a termelőszövetkezetek. (A fö- agronómusoknak például már 85 százaléka felsőfokú képzett­séggel rendelkezik.) A válasz­tott tsz-testületekben is a ko­rábbinál több jól felkészült, művelt szakember vállal tiszt­séget; az ezekben a testületek­ben tevékenykedő tagok egy­negyedének felső- vagy közép­fokú képzettsége van- örven­detes, hogy a közös gazdasá­gok a közművelődéssel, okta­tással és továbbképzéssel kap­csolatos feladataikat úgy old­ják meg, hogy a tagok politi­kai, szakmai és kulturális fel­készítése általában megelőzi a korszerű fajták, eljárások be­vezetését, a modern gépek be­szerzését, és felszerelését. Dr. Németi László, a TOT titkára beszámolójában arról szólt, hogy a közös gazdasá­gok jelentős összegeket fordí­tanak szociális és kulturális cé­lokra. A rendelkezésre álló összegekből 1975-ben 24 mil­lió forintot költöttek oktatásra, 32 milliót sportra és 19 milliót kulturális jellegű beruházások­ra. A közös gazdaságok ál­talában jól használják fel ezeket az összegeket, ese­tenként azonban még mindig előfordul, hogy az anyagok egyéb célokat szolgálnak — mint ahogy azt a KNEB egy korábbi vizsgálata szintén megállapította. Ezen a téren sokat javult ugyan a helyzet, — már nem fordul elő, hogy a kulturális alap egy részét rep­rezentációra költik — viszont megesik, hogy néha a külső szervek támasztanak meg nem alapozott igényeket a szövetke­zetekkel szemben, például az­zal, hogy a tsz-szel fizettetik ki a közösségi ünnepségek költ­ségeit. A tsz-ekben már körülbelül 100 függetlenített közművelő­dési ügyintéző dolgozik, ami lényeges előrelépést jelent. A Szojuz-23 legénységének nyilatkozata Kitűnően érzi magát Vja- cseszlav Zudov és Valerij Rozs- gyesztvenszkij, a Szojuz—23 le­génységének két tagja a rend­kívül bonyolult viszonyok között végrehajtott éjszakai leszállás után. A két űrhajós szerdán este Bajkonurban nyilatkozott a moszkvai televízió tudósítójá­nak. Elmondották, hogy a vízre- szállást az űrrepülésre való fel­készülés folyamán alaposan be­gyakorolták, s így nem érte meglepetés őket. A tervezettnél korábban befejezett űrrepülés mindazonáltal megfeszített munkát igényelt az űrpilóták­tól. A televízió kommentátora ez­zel összefüggésben megjegyez­te, hogy Zudov és Rozsgyeszt- venszkij a maguk részéről ilyen körülmények között is pontosan, ésszerűen és magabiztosan haj­tották végre a feladatokat gukra. Csuti J. A magyaregregyi völgyben, a vártól keletre, 14,6 hektáron termelik ki a fákat. Idén 5240 köb­métert vágnak ki. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 291. szám 1976. október 21., csütörtök Ára: 80 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents