Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-16 / 286. szám
6 Dunántúlt napló 1976. október 16., szombat Vadászok, furcsaságok A modern házasság problémái (2) A házasság: alkalmazkodás • Az érzelmek szerepe • Eltérő életvitel N em mintha valamit is számítana, de azért nekem nem nagyon tetszi k ez az észak-mecseki — önmagában nagyon — szép épület, amely modern vonalaival inkább egy Balaton-parti kis társasüdülőre emlékeztet: túlságosan „idegenül” áll itt a tölgy-, gyertyán-, bükkerdő közepén, fent, a tengerszint fölött vagy négyszáz méterre. Egy vadászházat, vagy — uramisten! — vadász- kastélyt olyannak képzelnék el, amely megjelenésével beleillik a csendes, méltóságteljes erdőrengetegbe, esetleg alpesi tetőzettel, körítőfalakba beépített sötét fagerendákkal, fehérre festett ablakokkal .de mondom, alkalmasint ennek nincs jelentősége. Kilenc esztendeje áll a inagymátéi rezervátum vadászháza, kilenc esztendő alatt legalább ezer külföldi vendég-vadász töltött el itt izgalmas és emlékezetes szép napokat, különösen az őszi szarvasbőgés, illetve kései vaddisznó-hajtások idején. Hét szoba — mindegyikhez hideg- melegvizes fürdőszoba — társalgó, kellemes kis étterem, égrenyíló nagy ablakok, kitűnő konyha, tiszta levegő és gyönyörű környezet.. . Püski Árpád fővadász mondja: — Ha meggondolom, hogy húsz esztendeje, amikor idekerültem, még petróleumlámpával világítottunk . . . De azért, akkor is szép volt, ha másért nem, hát mert fiatalabb voltam ... Az épület előtt néhány külföldi kocsi áll, távolabb egy tisztás, pontosabban parkszerű mini-fennsík, törpefe- nyőkkel, díszcserjékkel és való- színűtlenül vérpiros virágokkal. Innét ellátni az erdő egybefolyó fakoronái fölött a távolba, ahol már semmi Viincs, csak a tejfehér párás levegő, amely később a délelőtti naptól megritkul és ki is tisztul. A huszonkétezer holdas rezervátum (a Mecseki Erdőgazdaság tulajdona) sok embert foglalkoztat, körülbelül négyszázan dolgoznak csupán az erdészetnél, úgy ötvenen pedig külön a vadgazdálkodás — nem kis gonddal járó — feladatait látják el. Vadgazdálkodás: az állomány ,,szinten tartása”, megóvása, a téli etetéshez szükséges takarmány megtermesztése, etetők feltöltése, sózok kihelyezése, a 600 holdnyi vadföld talajmunkójá- nak, vetésének, növényápolásának elvégzése ... aztán a munkabér, üzemanyag-költség, vagy a fogatok fönntartása . . . Szép pénz mindenesetre. — Megéri? — Micsoda? — Ez a nagy kiadás... — Ha azt mondom, hogy a befektetés megtérül, már az is eredmény, csakhogy itt keményvalutáról van szó, és ez a lényeg. Eleget katonáskodtam az antl világban, de az újban is igényt tartottak rám, utoljára 1955-ben, amikor behívtak a Debreceni Nagyerdőbe. Tanitgottak bennünket az újabb híradós szerkentyűkre. Mi gyarapodtunk bölcsességben és súlyban. Egyszer váratlan dolog történt. Megjelent egy törzsőrmester és azt mondta nyilván nem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, amikor robbantanunk kell. A katonaság érdekes testület. Eleve olyan kíváncsiságokat tételez lel, ami az emberben nyomokban sincs meg: — Ugye most kiváncsiak, hogyha bemennek gáiálarccal a gázkamrába, és ha ott egy percre leveszik, milyen érzés ez? Kiváncsi volt rá a lene, de azért ezt az érzést mégis megismertük. No, itt is erről volt szó. Elővett — És a vadászoknak? — Kérdezze meg tőlük — mondja Dévényi Gusztáv, az erdőgazdaság előadója, aki egyébként elkísért Nagymáté- ra. Három nyugatnémet vadásszal beszélgettünk: Hans, Johannes és Reinhold (vezetéknevüket elhagyom), mindhárman harminc év körüli fiatalemberek, farmerben, kockás ingekben. Tehát: — Nem tartják költséges időtöltésnek? — Relatív dolog, — mondja Reinhold. — Miért jönnek Magyarországra vadászni? SzemmeMóthatóan felvilla- nyozódnak, s egymás szavába vágva magyarázzák: a kedvező klimatikus viszonyok miatt itt és főleg Baranyában nagyon jó az őz-, szarvas-, vad- disznóállomány. Több szabadsága van a vadnak, nyugod- tabban él, nincs kitéve olyan stressz-hatásoknak, mint náluk Nyugat-Németországban, ahol az erőteljes iparosodás egyre nagyobb területeket rabol el a természettől, de ami még „szűz", az sem mentes már a zaj-, por- és egyéb ártalmaktól. Mondják, próbálkoztak magyarországi vadakat áttelepíteni (nem ők persze, hanem más, hivatott szakemberek), de a meghonosításra szánt szarvasok, őzek fejlődése leállt. Náluk egy öt-hat kilós agancsú bika már esetleg kapitálisnak számíthat, míg Magyarországon, mondjuk, 8 kilósnál kezdődik és nem ritka a 12—13 kilós trófea sem. Arról nem is beszélve, hogy Nyugat-Németországban egy nyolcszáz, vagy esetleg egy egy herkentyűt. Gömbölyűt, üvegszerűt: — Ez egy benzingránát. Ezt meglógja és ha jön egy ellenséges tank, akkor hozzávágja. Ha valami nem hiányzott nekem, az az, hogy jöjjön egy tank, én meg benzingránátokat vagdossak hozzá. Azonnal ez ötlött az eszembe: Mit csinálnak az alatt ők. ott bent, amíg én dobálózom? Törzsőrmesterünk lolytatta: — Na most ezt nézzék meg! — és lelemelte a folyadékkal telt micsodát és hozzávágta a vagy tizenöt méterre levő alkalmatossághoz. Óriási dörrenés, láng, és még olyan távolságból is megérzödött, hogy ott nagyon meleg lehet. Kizárólag tisztes családapák voltak ott, akiknek az ábrázatán tündökölt a kertészet, bélyeggyűjtés, horgászat, gyereknevelés. A nagy érezerholdas vadaskert évi adója vagy bére eléri az ötvenezer márkát is és hol van még a rezsi? Márpedig ezer holdnyi terület semmi a vadnak, átfut, átvándorol rajta, tehát a tulajdonos még csak nem is mondhatja magáénak... — Milyen benyomást szereztek eddig? — Kitűnően érezzük magunkat, nagyon rokonszenvesek az emberek. Mi először vagyunk Magyarországon, most lőttük meq életünk első bikáját. — Az én apám viszont már kilenc éve jár át rendszeresen — mondja Reinhold. Az öregeket követik a fiatalok, generációk váltják egymást, mert olyan szenvedély a vadászat is, mint a kártya, amit nem lehet abbahagyni. Pedig, nem olcsó mulatság. Hivatalosan megállapított ösz- szegeket fizetnek vadászatért, szolgáltatásért. A meglőtt vad több ezer, sőt több tízezer forintba kerül, ha megsebzi, s a vad eltűnik, akkor a költségek ötven százalékát fizeti a vendégvadász. Aztán a napi — egyébként nagyszerű — étkezés: egy főre 646 forint, szállás 420 forint, lófogat igénybevétele 846 forint. Úristen! Mit lehet hatszáz forintért naponta megenni? Kiderül, hogy ezt csak nekem — mint kívülállónak — nehéz elképzelni. Volt itt egy argentínai vendég, aki több alkalommal is rendelt egy egész libát, meg is ette májastul együltő helyében, igaz, a vadász nyomott is pontosan 142 kilót. Ezt a nagydarab férfit egy bécsi orvos kísérte, aki követte az erdőbe is, állandóan a vérnyomását mérte, deklődés láttán törzsőrmesterünk taktikát változtatott. — Na maga itt előttem, jöjjön és dobjon I A kárvallott lelcihelődött és mint a himes tojást, ragadta meg a fiaskót. — Le ne ejtse az istenért, mert mind a ketten megpörkölődünkl Az ipse elhajította, de túlságosan szelíden bánt vele, és a gyanús szerkentyű ott pihegett vagy tizenöt méterre a gyepen. — Nem bal, majd máskori — nyugtatta meg gondviselőnk, elővette pisztolyát és belelőtt. Felrobbant a micsoda és folytatódott az oktatás. — Kiváncsiak, hogyan kell egy hidat felrobbantani? — és elővett egy gyanús csomagot. Ahogy láttam nagyon gyér érdeklődést kelteit és többen a hátsó sorba somfordáltak, akiket a kíváncsiság nem gyötört. Akadt persze néhány szerencsétlen, aki megtanulta, hogy a vacakot el kell ásni, a hozzá kapcsolódó zsinórt meggyújtani és iszkolni onnan. Letöltöttünk egy hónapot és további egy hónapra Igényt tartottak ránk, mint oktatókra. Behívtak az Irodára. — Alhadnagy elvtárs. ön morzét meg a levegőhőmérsékletet, pára tartalmát meg mindent... és főként igyekezett leszoktatni a nagy evésről, de sikertelenül. A másik vendégnek külön hoztak pisztrángokat a Bükkből autóval, négy angol pedig három pulykát evett meg hat -nap alatt, más egyéb ételek mellett. Vagyis ahány vendég, any- nyiféle szokás, kívánság ... Van aki naponta telefonon érdeklődött a tőzsdei árfolyamok után, s adta tovább utasításait a nagymátéi erdészházból. A másik napokig kerülgette a közeli község ka- -nászát és alkudozott az ostorra, végül meg is vásárolta 700 forintért. — Egy másik vendégünk a juhászoknak könyörgött, adják el neki a vezérkos nyakában függő kolompot, mert megőrül érte. — Megkapta? — Persze. Ezt onnét tudom, hogy két -nap múlva a juhászok kint hevertek a gyöpön kábultan, nyilván a kolomp árát pusztították. Vannak furcsább esetek is. Egy szép bikát terített le vendégünk, vártunk néhány percet, majd megközelítettük a kimúlt szarvast. A vadász letérdelt és néhány perces imát mondott Szent Hubertushoz intéz-r ve. Aztán többször is járt nálunk egy másik nyugatnémet „vadász”, s most azért mondom idézőjelben, mert soha nem lőtt vadra. Nem is akart. Fölült a magaslesre és fényképezte a vadakat, egy puskára emlékeztető, kitűnő géppel. Néha elképesztő kívánságokkal állnak elő. Püski Árpád mutat egy fényképet: két, vagy három emeletes -luxus- vadászház valahol Nyugat-Né- metországban. Ennek a tulajdonosa megérkezik furcsa autójával, melyet felszereltek nemcsak hűtőszekrénnyel, hanem bárpulttal és fekhellyel is. Kiszállt, körülnézett, azt mondja, ő nem akar a vadászházban hálni, hanem nomád élet- körülmények között, kint azer- dőben, sátorban ... Ennek ugyan semmi akadálya, de most jött a következő kívánsága: — Nem puskával, hanem lándzsával akarok leteríteni néhány vaddisznót. Vannak erre a célra specializált hajtő- kutyáim, legközelebb hozom magammal... Hát.., ami azt illeti, még a laikus Is tudja, hogy a rendkívül érzékeny, ideges, kitűnő szaglóérzékkel megáldott vaddisznót még puskával is ne- ház becserkészni, nem pedig lándzsával megközelíteni, sőt, ledöfni.,. Bár... őseink valahogy mégis így csinálták ... — Nők is vadásznak? — Igen. Egyébként pontosan olyan fegyelmezettek, mint a férfiak, csak hamar sírva- fakadnak, amikor meglövik a vadat. — Sajnálják, mi? — Fenét! Sírnak az örömtől. Modern amazonok... Rab Ferenc tanít és hogy az ideje teljes legyen, oktatja a robbantást is. Elsomfordáltam a törzsőrmesterhez. Azonnal tudta miről van szó: — Ugye jobb lett volna, ha odafigyeli Megkaptam az elméleti kiképzést, de a gyakorlat teljesen hiányzott belőle. Kezdetét vette az első órám az újonnan behívott ártatlanok között. — Sose tudják, mikor kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy ellenséges tank jön magukkal szemben, és akkor mit csinálnak? — és felmutattam a miskulanciát. Láttam szegény morzevitézek képén ugyanazt a vadállati lelkesedést, ami annak idején engem is eltölött. £n is az első sorban ülőt pécéz- tem ki, miért ült ilyen közel a mpf- lal Hasonló érdeklődés kísérte a robbantást is. Egyébként valamennyien életben maradtak. Most tudok két komoly tudományt. Ha jön egy tank, hogyan kell hozzávágni a benzingránátot. A másik az, hogyan kell valahová elásni egy gyanús csomagot, a végét meggyújtani és eliszkolni. Szőlfősy Kálmán A házasság, mint az egyik legbonyolultabb kapcsolat, csak akkor lehet sikeres, ha a házas- társak!-nemcsak jogilag házasok, hanem -a szó legemberibb értelmében társak is. A házasság alkalmazkodás és egyben életforma is. Az összehangoló- dós a házasok között rendszerint csak akkor mehet megfelelően végbe, ha a kapcsolat érzelmi hőfoka nagy, és egymással szemben támasztott igényeik pedig nem túlzottan eltérőek. Mi a jelentősége a házastársak között a műveltségbeli különbségnek? Általában jó az, ha a házastársak műveltségi szintje nem tér el jelentősen, azonban a kölcsönös megértés, az érzések egyrészt számos huma- nizációs formán át gyakorolhatnak kiegyenlítő hatást, másrészt, ha a házastársakban van tudatosság, a műveltségbeli különbségek csökkenthetők; sőt ez a bírói gyakorlatban nemegyszer megfogalmazott erkölcsi társadalmi igény. Persze ezt nem elég egyoldalúan akarni, a kevésbé képzett házastárs akarásán is sok múlik! E gondolatokból már következik, hogy az azonos foglalkozás is kedvező hatással lehet a házasság belső tartalmának alakulására, nem szükségszerűen jár ezzel együtt valamiféle házastársi „versengés", ellenkezőleg sokat segíthetnek a házastársak a közös ismeret- anyag alapián egymásnak. Más szempontból, de ugyancsak előnyös a házassáq belső tartalmának alakulására az, ha a házastársak azonos munkahelyen dolgoznak, különösen azért, mert ez szabad idejük beosztására is kedvező lehet. Az, ha a házastársak nem egy napszakban dolgoznak, előnyös esetleg a gyermekek ellátása szempontjából, de általában csökkenti a házassáq szilárdságát, érthetően: tipikus értelemben sem az úgynevezett „megszépítő messzeséq”, sem pedig a ritka együttlét nem kedvező, hiszen éppen a házasság belső tartalma nem válhat gazdaggá. Az ilyen kérdésekben azonban nagyon sok az egyedi, a rendhagyó, az eltérő és inkább csak általában érvényesülő tendenciákat lehet felvázolni. Az eltérő műveltség, képzettség is inkább, mint egy konfliktus forrás hat és nem egyedüli, nem kizárólagos oka a kapcsolat megromlásának. Gyakrabban válik már az eltérő képzettség alapkonfliktussá akkor, ha a házastórsak egyenlőtlen fejlődése következtében lényegesen elmélyül a köztük levő kulturális különbség, amikor az egyikük előre ugrik, a másik erősen lemarad a fejlődésben. Különösen tragikussá válhat ez az eset akkor, amikor az egyikük, és ma többnyire a férj ugrásszerű fejlődését, igényese- dését a feleség állandó lemondása, áldozatkészsége mozdítja elő. Ekkor a kapcsolat emberileg elviselhetetlenné válhat, a megszakítása viszont erkölcsileg lehetetlen, vagy mély morális problémákkal jár. A konfliktust a leginkább úgy lehet elkerülni, ha megszületni sem hagyjuk, ha a házasok törekednek rá, hogy nagyjából egyenlő módon fejlődjenek. Hadd jegyezzük meg, hogy a tétel megfordítva is áll, ha a házasok szellemi szintje, társadalmi igénylistája megegyezik, akkor sok remény lehet a felmerülő konfliktusok feloldására, nem érdemes elválniuk vagy legalábbis még sokkal alaposabban át kell gondolni azt. Az eltérő életvitel természetesen nem feltétlenül csak műveltségijeli vagy szemléletbeli okokra vezethető vissza, nem kis mértékben egyéni szokások, életritmus és temperamentum kérdése. Ezt példázza, a következő bírósági eset: „Mindkettőjüknek más-más volt az érdeklődési köre. A felperes férj sportversenyekre szeretett járni, barátaival szeretett lenni, a feleség pedig színház, az opera és a hangverseny iránt érdeklődött.” A házasságok megromlásának rendszerint nem egyetlen oka van. De okai között a házasság belső tartalmának szerepe van, számos esetben éppen azért, mert nincs például a házastársakban annyi tudatos megértés, hogy az eltérő szórakozási igény áthidalható legyen. Kevés sportembernek ártott meg #féq az, ha házas- társával annak kérésére — hangversenyre is elment, s kevés hangversenykedvelő zenei hallását tette méq tönkre a drukkerek hanqorkánja. Persze mit sem ér az olyan — szomorú és mulatságos — alkalmazkodás, amikor a „mártír férj”, vagy „mártír feleség” méqis elmegy a hangversenyre, vagy meccsre, de arcán látszik a sértettség, „íme én most áldozatot vállalok”! Az eltérő szórakozásoknál is többnyire annak arányaival van baj, nem az a probléma, hogy egyszeregyszer egyedül jár valahová a házastárs. De már konfliktus, ha rendszeresen külön járnak. Tipikus értelemben zavarja a házastársak kapcsolatát az is, ha valamelyik házastárs túlzottan elfoglalt, s ennek következtében már kevés ideje marad a másik lelki-szellemi igényeinek kielégítésére. Érthető például, hogy a társaságra vágyó feleség számára komoly sérelem forrása volt az, hogy férje minden szabad idejét a méhészkedésnek szentelte. Az említett magatartások mögött — ha egyébként a házasság többi funkciója egészségesen működik — meghúzódó egyéni kedvtelések, divatos szóval „hobbik” zavart csak akkor okoznak, ha valójában a kirívó önzésnek valamiféle formájával állunk szemben, vagy a magatartás a házastárs életvitelének mintegy jele csupán. A felszíni nézeteltérések orvosolhatók. Az alkalmazkodás további hibáival majd jövő szombati folytatásunkban foglalkozunk. Dr. Csiky Ottó Pécsi vállalat beruházások műszaki ellenőrzésében nagy gyakorlattal rendelkező építészt keres • Jelentkezéshez eddigi munkahelye, beosztások felsorolása szükséges. # Jelentkezés: levélben: „BARANYA MEGYE” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. Komolytalan rovat Optimista katonadráma
