Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-14 / 284. szám
e Dunántúlt napló 1976. október 14., csütörtök „A földszint egyetlen óriási terem. Ablakai északra néznek ... hidegen csillog a behatoló napsugár; hiába keres valami meleg szint, tarka ruhát... A nagy laboratóriumban nem talál mást, csak üveget, nikkelt, fagyosan fénylő porcelánt.” Így kezdi Huxley a Szép új világ című könyvében a „Központi Kiköltő és Beidegző Intézet" leírását. A földszinten, egy nagy teremben sorakoznak a Zuger- üvegek. Kétszázhatvan darab, tölcsér-forma holmi, csövek csatlakoznak rájuk és rólulk, halk és kísérties zúgás hallik, a Zuger-üvegekben zubog az oxigéndús víz, lefelé keskenye- dő szájukban ott feketedik a százezernyi kis gömb, a megtermékenyített halikra. Itt halat csinálnak. A halhús fontos komponense az emberi táplálkozásnak. Mindig is az volt. Az ember halászott, a vízben halak éltek és gyönyörűen szaporodtak. íváskor nagy csobogás, nász-tánc, lubickolás előzte meg és kísérte' az ikrák lerakását és megtermékenyítését. Aztán jött az ipar, a vízbe került a fenol, benzol, trágyáié, pakura, miördög. Az ember most is halászik, de igen kevés a hal, fene tudja, miért nincs kedve szaporodni a büdös vízben? Pótolni kell, valahol meg kell teremteni a halak szaporodásának optimális feltételeit, ki ne veszenek szegények. Az anyaponty kába, altatót kevertek a vizébe. Egykedvűen tűri, hogy a hipofízis-kivonatot a bőre alá fecskendezzék. A hormon-dózis egytizedét kapta most, aztán megy a betonkádba. Előbb apró műtéten esik át, bevarrják az ivarnyílását, nehogy elpotyogtassa a már beérett ikrákat. Szűri után magához tér: a kádban örömmel konstatálja, hogy hímek is vannak a társaságban. — A hímek jelenléte stimuláló hatású az ívni készülő anyapontyra — magyarázza Tőig István, a TEHAG igazgatója. Megnyugtató, hogy nélkülünk nem megy. Ki is húzom magam egy csöppet. Tizenkét óra elteltével újabb szurit kap az anyaponty, immár a hormon-dózis hátralévő kilenctizedét, s azután már csak lesni kell, mikor ívik. — Azt honnan lehet tudni? — Csapkod, lubickol, pancsol . . . Megérett az ikrája. Újabb altatás, rongyba tekerik, elvágják az ivarnyílást elzáró madzagot, s egy műanyagtálba lefejik az ikrát. A hímtől pipettával veszik el a tejet, összeöntik, vizet adnak hozzá, keverik . . . Kezdetét veszi a hclgyártás. Százhalombatta az olajfinomítóról és erőművéről vált híressé. De ezek tövében húzódik meg Európa egyik legkorszerűbb tógazdasága, amelynek speciális feladata a haszonhalak mesterséges szaporítása és a halivadék-neve- lés korszerűsítése. Temperált- vízű Halszaporító Gazdaság, röviden TEHAG. Tíz kérdést tettünk fel Tőig István igazgatóTemperáltuizü H alszaporíto Gazdaság Halipar Százhalombattán nak — válaszaiból elénk tárul e korszerű halszaporító gazdaság egész tevékenysége. — Mi a TEHAG név magyarázata? — A halászat nemzetközi nyelvében a tógazdaságokat a víz hőmérséklete szerint általában két csoportra osztják. Hideg vizű, amely a hegyvidékek és a hűvös éghajlatú tájak haltenyésztő létesítménye, pisztráng és a lazacfélék tenyésztésére 16 fokos maximális vízhőmérséklettel, és a meleg vizű tavakra, amelyek maximálisan 28—30 fokosak és Európában főleg a ponty tenyésztését szolgálják. A százhalombattai is ilyen melegvizű tógazdaság, de itt a víz hőmérséklete mesterségesen szabályozható, s így bizonyos mé tékig függetleníthető az időjárás viszontagságaitól. A vízhőfok temperálása a százhalombattai halgazdaság működésének alapvető lényege. A természetesnél 10—15 fokkal melegebb vízzel a hőerőmű lát el bennünket, ezt előbb Vízügyi Tervező Vállalat, a kivitelezést főként a Dunántúli Talajjavító Vállalat végezte el. Az ünnepélyes megnyitó 1974. május 24-én volt. A modell jelleget bizonyítja, hogy elsőként Iránban épül a százhalombattai gazdaság mása, majd itthon Leninváros környékén a következő. — Mik a gazdaság alapfeladatai és termelési elvei? — Kiinduló elvünk: meg kell szűnnie annak, hogy az ösz- szes halgazdaság szaporít, növendék- és piaci halat is előállít. A jelen termelési követelményei ezt nem engedik mór meg. A jövőben a halászatban is szakosodnunk kell, el kell különíteni a speciális szaporító, az egyéves és kétéves növendékhalakat előállító ivadéknevelő, és a főként étkezési halat termelő halgazdaságokat. A mi ivadék előállítási munkánk fő feltétele az időjárás lehűléseitől való füg- getlenítés. A halak, akárcsak a növények, változó hőmérséklenül nagy szerepük van. A csuka-, süllő-, a balin- és a harcsaivadék egy része közvetlenül a természetes vizek utánpótlását szolgálja. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki a paksi Vörös Csillag HTSZ-szel, és többek között a Magyar Országos Horgász Szövetség egyesületeivel és intéző bizottságaival is. Csak a Balatonba évente 5—600 ezer darab előnevelt süllőivadékot helyezünk. — Végeznek-e tudományos kutatómunkát? — Legfontosabb halunk, a ponty mesterséges szaporításának módszerét magyar tudós, dr. Woynárovich Elek dolgozta ki 1960-ban. Az eljárás először a Halászati Termelőszövetkezetek Dinnyési Ivadéknevelő Társaságában kapott nagyüzemi teret 1963-ban, majd lassan elterjedt itthon és más országokban is. Haltenyésztőink és kutatóink, közöttük a jelenleg Százhalombattán dolgozó Kádár Mihály főállattenyésztő, dr. Horváth László A százhalombattai ivadékból szép piaci hal fejlődött a bikali halgazdaságban. a generátorok hűtésére használták fel. Ez gazdaságossá teszi működésünket, ezért is jöttünk Százhalombattára. A gazdaság elnevezése: Temperált- vizű Halszaporító Gazdaság egy kissé nehézkesnek és idegenszerűnek tűnik, megkönnyítésére vezettük be a kezdőbetűiből összetett TEHAG rövidítést. — Mikor alapították a gazdaságot és milyen anyagi támogatással létesült? — Gazdaságunkat önálló vállalatként 1970 tavaszán alapította a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ékkor még csupán a helykijelölés tanulmánya készült el és nagy szeretettel fogadlak Százhalombattán bennünket, az itteni párt-, állami és gazdasági vezetők. A tógazdaság építéséhez nemzetközi kormányegyezmény alapján az ENSZ—FAO világélelmezési program 54 millió, hazánk 42 millió forintot nyújtott. A világélelmezési programtól nem kölcsönképpen kaptuk ezt az összeget, ellenértékeként vállaltuk, hogy olyan modell üzemet építünk, amely mintát ad a világ más tájain hasonló céllal létesítendő halgazdaságnak. A létesítmények 1970 novemberétől 1974 májusáig épültek, a terveket és a beruházás bonyolítását a Eddig ismeretlen érték a soproni Storno-házban A soproni Storno rekonstrukcióját megkezdte az Országos Műemléki Felügyelőség. A feltárás során a második emeleten értékes, eddig ismeretlen XVIII. század közepi barokk szekkóra bukkantak. A falfestés gazdagon díszített rokokó keretben korabeli öltözetű férfit ábrázol. A szekkót a felületi festékréteg rejtette el mostanáig. A kutatók most fejtik le a festék- és mészréteget az egész falfelületről és további részletekre számítanak. Elkészülte után a Storno-ház első emelete ad majd otthont a Liszt Ferenc Múzeum várostörténeti gyűjteményének. A Storno-család gyűjteménye — amely a Nemzeti Múzeum védelme alatt áll — a második emeleten kap helyet. letű élőlények, anyagcseréjüket a környezet hőfoka határozza meg. A hőmérséklet szabályozásával tehát a halak élettevékenysége gyorsítható, vagy lassítható. — Mi a halszaporitás technológiája? — Technológiánk lényege a halak természetes körülmények közötti szaporodási időszakának széthúzása. Az a célunk, hogy már néhány héttel a természetes ívás előtt szaporíthassunk, de az ívási idő után több héttel is lehetővé váljon az ivadékelőállítás. Mi a törzs- állomány egyik részét melegítjük, ez adja a korai, a másikat természetes hőmérsékletű környezetben tartjuk, ez adja az idényszerű ivadékokat, míg a harmadik részt hűvös vízben tartjuk, ez pedig a késői ivadéknyerés lehetőségét biztosítja. E technológia szerint február—márciusban a csuka, március—májusban a süllő, március—júniusban a ponty, március—áprilisban a balin, április—júliusban az amúr, a fehér és a pettyes busa, és május—júniusban pedig a harcsa szaporításával és előnevelésével foglalkoztunk. A kecsege és vicsege nevelését vásárolt ikrából végeztük. A 25 hektár tóterületünkön egy hektárra vonatkoztatva tavaly 2400 kilogramm, illetve 760 ezer darab halat termeltünk. Ez az eredmény előkelő helyet biztosít a hazai haltermelés rangsorában. — Évente hány halivadékot állítanak elő? — Az első teljes kapacitású termelési évben 110 millió hal kelt ki az ikrából, ötvenmillió darabot saját tavakba és medencékbe helyeztünk ki, a többit pedig zsenge ivadékként, speciálisan felszerelt gépkocsikon szállítottuk el partnergazdaságainkhoz. Az idén megdupláztuk termelésünket. — A természetes vizek halállományát is innen pótolják? — Az utánpótlásban feltéthalbiológus és dr. H. Tamás Gizella hidrobiológus_ a módszert kiegészítették, illetve az ivadéknevelés terén továbbfejlesztették. Mi a halszaporításban mindiq igyekszünk a legújabb módszert alkalmazni, s ez a szemlélet tartós kapcsolatot is követel a kutatással. Nyolc tudományos intézménynyel van munkakapcsolatunk. Nemesponty törzsállományunkat a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet állította elő az általunk kiválasztott, 1971- ben odakiildött két, dinnyési és palkonyai tenyészvonalat képviselő egyedekből. Az utánpótlásra és az állomány folyamatos teljesítmény-vizsgálatára is felkértük az intézetet. A hagyományos genetikai munka mellett együttműködünk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magatartás-genetikai Laboratóriumával az örökléstan jelenleq legkorszerűbb módszereinek, a mesterségesen előidézett gino- és androgene- zisnek a pontytenyésztésben való hasznosítására. Ebben az esztendőben kezdődött együttműködésünk a növényvédelmi központtal: új, a mezőgazdaságban bevezetendő vegyszerek vízi élőlényekre gyakorolt hatásának vizsgálatait végzik gazdaságunkban. Ez a máig hiánypótló munka Százhalombattán kap majd igazi otthont, mert gazdaságunk mellett épül fel a növényvédelmi vízélettani laboratórium. Elkészüléséig mi adunk helyet és kísérleti pnyagot a vizsgálatokhoz. Hosszú távú együttműködést fogunk kiépíteni, hiszen a laboratórium sok olyan kísérletet tud majd nekünk is elvégezni, amelyekre a mi műszerezettségünk és gazdasági tevékenységünk nem ad lehetőséget. — A vicsege honosítását is a TEHAG végzi? — Igen. A Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségével közösen szereztük meg az új halhibrid honosítási jogát. A viza és a kecsege keresztezéséből előállított hibrid szerepe az, hogy mint tógazdaságban is nevelhető hal, pótolja az étlapjainkról két évtizede eltűnt szálka nélküli vértes halakat. A vicsegét darált, majd vagdalt halhússal és speciális táppal etetjük, az első évben 20 dekás, a második évben 2 kilós súlyt is elér. A vicsege alapanyagot évente importáljuk a Szovjetunióból. — Hogyan értékeli az eredményeket, milyen távlati tervek állnak a gazdaság előtt? — Legfontosabb eredményünknek tekintem azt, hogy működésünk a haltenyésztés- ben is bebizonyította a technika és a biológia szerencsés egyesítésének nagy lehetőségét. A halak ívási-szaporodá- si környezetét folyóinkban, tavainkban, sőt a halastavakban is a modern élet, a technika, az iparosodás, a kemizálás és az urbanizáció tette tönkre, úgy hogy az általánosságban helyre mór sohasem hozható. Ma már a víz kémiai szeny- nyezettsége olyan nagy fokú, hogy a mesterséges ívótavak és ivadékelőnevelők nem adnak jó környezetet az ikráknak és a zsenge halaknak. Egy lehetőségünk van: a halaknak a változásokra legérzékenyebb élettevékenységét, a szaporodást a technika módszereivel segítsük. Amit elvettünk a technika erejével, azt általa kell visszaadnunk. A TEHAG létrehozásánál hittünk a lehetőségben, és a gyakorlat igazolta elképzeléseinket. Haltenyésztő kollégáink az idei eredmények alapján csaknem egyhangúan elismerik a mesterséges környezetben született és a legveszélyeztetettebb életszakaszokon átsegített kis halak előállításának előnyeit. Sikerült megalapoznunk a termelés és a kereskedelem összhangját. Termékeinket a kezdeti általános tartózkodás után 6 évre lekötötte a legjobb haltenyésztési eredményekkel dolgozó Bikali Állami Gazdaság és a Halértékesítő Vállalat. Azt hiszem, ez többet mond minden értékítéletnél. Terveink . . . csak néhányat a sokból. Tökéletesen megtanulni a TEHAG berendezésében rejlő haltenyésztési lehetőségeket. Növelni szeretnénk a takarmányozás, a tótrágyázás és a tókezelés munkáinak technikai színvonalát. A TEHAG építése halászatunk anyagi erejéhez képest nagyon sokba került. A nagy befektetés, valamint a téma nemzetközi megkülönböztető kiemelése kötelezi a TE- HAG-ot: a műszaki lehetőséget kihasználva meg kell szüntetni a magyar halászatban évek óta tapasztalt ivadékhiányt és ebben a munkában a TEHAG-nak élenjárónak kell lennie. Körbejártuk a halgyárat. Csak ámultam. Kézbefogtam a néhánydekás vicsegét (olyan, mint a kecsege, csak szürke) belemarkoltam az apró, bajuszos harcsaivadékok tömegébe, láttam teleszkópos halat. Csodálatosan ronda jószág. Megnéztem a vízélettani laboratórium akváriumaiban úszkáló teszt-ha lakat: pontyocs- kák, kárászocskák élnek a vegyszerekkel „feljavított” vízben, amíg meg nem halnak. Megtudtam, hogy a harcsa- kölykők havonta két és fél mázsa tubifexet esznek, hogy a zooplanktonokat Fiiból laI kiirtják, majd nagyság szerint népesítik újra, s hogy a háromnapos ponty keménytojást kap ebédre. És, mindez Európa legnagyobb halszaporító házában kezdődik, a működéséhez évente kilencmillió köbméter vizet használnak, háromszázkilencezer kilowatt villanyáramot fogyasztanak. Van szivattyúház, gépterem, föld alatti csővezeték, műút, műtárgy, az égvilágon minden. Ez már nem is haltenyésztés. Halipar. Kampis Péter Megkezdődtek a társas vadászatok A vadászat célja a vad elejtése, birtokba vétele, felhasználása vagy értékesítése. Hosz- szú időn át kialakultak a vadászati módok is, amelyek a kiváló sörétes és golyós fegyverek mellett nagyban segítik a vadászat eredményességét. Ezek a vadászati módok alapvetően két csoportba sorolhatók: egyéni és társas vadászatok. Az egyéni vadászatok elsősorban a nagyvad elejtésére, a vízivad és az erdei szalonka vadászatára szolgálnak. Ezek formái a cserkészés, a les, a barkácsolás és ezek kombinációi, illetve az egyes vadfélék elejtésére kialakult speciális vadászati módok. A társas vadászatok a vad- gazdálkodás „apróvad termésének" betakarítását szolgálják. Ezek különféle hajtóvadászatok. Egyetlen nagyvadfélénk a vaddisznó, amelynek vadászatát társas vadászaton, hajtásban is gyakoroljuk. Az apróvad-társas vadászatokból egyedül a fácánvadászatnak van nagy jelentősége megyénkben, mivel fogolyra és nyúlra törzsállomány kímélés szempontjából nem folytatunk vadászatot. Fácánból viszont az 1976. évi vadgazdálkodási terv szerint 35 ezer kakast kell terítékre hozni. Ez az elmúlt idők idáig legnagyobb fácánkilövési terve megyénk vadász- társaságainak területén. Ennek teljesítése igen nagy szervezést kíván a vadászatok rendjében és^ formáiban. Itt a kezdeti időszakban az eredményeket gátolja az átmeneti lőszerhiány, ami reméljük, folyamatosan javulni fog. A fácán társas vadászatán megyénkben 1300 vadász vesz részt. Itt ai legjobban bevált vadászati módok a fácán mezei ráhajtá- sa, majd később az erdei fácánhajtás. A mezei ráhajtást akkor alkalmazzuk, mikor a határban már kevesebb a takarás, és a vad nem „tart ki” és felhajtása eredményes. A hajtóvonalban haladó puskások előre, vagyis az elálló puskások felé ne lőjenek. Alapvető követelmény, hogy a vadat mindig arrafelé hajtsuk, amerre szívesen menekül. Különben a vad legnagyobb része vissza vagy oldalra tör, aszerint, hogy merre esik a legközelebbi takarása vagy merre van a menekülés iránya. Az erdei fácánhajtást késő ősszel és a tél folyamán alkalmazzuk, amikor a mezőségről a fácánok nagyrésze behúzódik a téli védelmet nyújtó erdőkbe, csenderesekbe. Itt az etetőkön bőséges élelmet kell biztosítani részükre, hogy a vadat helyhez kössük. így a legnagyobb terítéket tudjuk biztosítani a tömegesen hajtható fácánból. Ezek a puskásvonal fölött már gyorsan és magasan repülnek. Ez a hajtott fácán kitűnő lősportot nyújt az elálló puskásoknak és próbára teszi a puskások lövési tudományát. Farkas János megyei fővadász Zsilipbővítés Bővítik a Sió-zsilipet és rendezik a csatorna medrét. A másodpercenként 50 köbméter vizet áteresztő siófoki zsilip eddig nem tette lehetővé a tóban nagyobb vízkészlet tározását. A zsilipet ez év végéig másodpercenként 80 köbméter víz leeresztésére teszik alkalmassá., A Sió-zsilip és csatorna nagyobb áteresztőképességével új vízszintszabályo- zási rendszert vezethetnek be a Balatonon, kisebb lesz a vízszintingadozás, s a bővebb készlet előnyös lesz a fürdő- zőknek és javítja a biológiai körülményeket is. A zsilip bővítése előnyös helyzetet teremt — az eresztések alkalmával — a hajók úsztatásá- ra is.
