Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-05 / 245. szám

1976. szeptember 5., vasárnap Dunámon napló 3 Losonczi Pál a komlói jubileumi ünnepségen (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetét mondjak Kom­ló népének, vezetőinek, amiért lehetővé tették, hogy újra itt lehetek az általam is szeretett városban. Szívből örülök annak, hogy Önökkel együtt ünnepelhetem az idei bányásznapot, ami vá­rosuk történetének egyúttal je­les eseménye és mérföldköve. Komló várossá alakulásának negyedszázados jubileumát üli ... A következőkben az Elnöki Tanács elnöke a bányászat di­cső hagyományairól szólt, el­mondotta, hogy a bányászság mindig is teljesítette osztály­küldetéséből, hivatásából faka­dó politikai és termelési köte­lezettségét. Hazánkban minde­nütt ott vannak a bányász­ság soraiból vezető beosztás­ba került emberek. A továb­biakban Komló fejlődéséről szólva Losonczi elvtórs a vá­rosépítés hősi korszakára em­lékezve utalt arra, hogy akko­riban a hozzáértésnél jóval több volt a romantika és a lel­kesedés, mára azonban Komló lakói hozzáértéssel formálják városukat, a bányát és önma­gukat is. Szükséges is, hiszen a Magyar Népköztársaság az elmúlt három évtized alatt 10 milliárd forintot fordított arra, hogy Komló és az itteni bányák elnyerjék mai fejlettségüket. Negyedszázada ennyi volt Ma­gyarország egy évi beruházás­ra fordítható anyagi ereje. — Eredményeiket, teljesítmé­nyeiket köszönti önökkel az egész Magyar Népköztársaság. Ma 25 éves város Komló. Mégsincs örökhagyók és múlt nélkül. A város öröksége sokkal gazdagabb és veretesebb an­nál, amit az egykori névadó kis község hagyott rá. Komló a szocialista Magyarország szü­lötte, öröké és édesgyermeke, öröksége Magyarország ezer­éves múltja. Ennek öröké és a szocializmus letéteményese a város, amelynek fiai, gyerme­kei az ország minden tájáról sereglettek ide, és itt forrtak össze városi közösséggé. Kom­lót a szén emelte ki a többi hasonló település közül, a szén tette naggyá.. — És itt nyomban hadd te­gyek eleget annak a megtisz­telő kötelességemnek, hogy át­adjam gyűlésünk minden részt­vevőjének — és Komló város minden polgárának — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsra legőszintébb jókívánságait és üdvözletét, ugyanakkor kívánjak nevükben újabb, az eddigieknél is na­gyobb eredményeket. Engedjék meg, hogy a magam nevében is tiszta szívből ugyanezeket kívánjam. A bányászat elismert rang Barátaim! — A bányásznap Komlón, és az idei bányásznap különösen, párhuzamok egész sorának fel­idézésére kínál alkalmat. Itt van maga a bányásznap! Nem minden szakma és nem min­den hivatás dicsekedhet azzal, hogy országos ünnepe van, A bányász és a bányászat kitün­tető fogalom, elismert rang a mi hazánkban. A bányászmun­ka tisztelettel övezett foglalko­zás, sőt hivatás. A szakma gaz­dasági jelentősége, társadalmi súlya és politikai szerepe emel­te erre a tisztre. Komló múltja, egész története, kijelölt útja meggyőző és kézzelfogható bi­zonyság rá . . . — A régi Komlóból mára csak a természeti szépsége maradt meg. Szép fekvése, a gyönyö­rű környezet, amilyennel kevés városunk dicsekedhet, különö­sen kevés ipari városunk, ipari központunk. Komló egész útja, viharos fejlődése beszédesen jelképezi azt a páratlan for­dulatot, ami a magyar mun­kásosztály, a magyar bányász­ság életében lezajlott a felsza­badulás óta. A jelent tekintve azonban el­mondhatjuk: Komlóról és a ma­gyar bányászat egészéről, hogy beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. A bányásztársadalom a magyar munkásosztály egyik derékhada. Már a felszabadu­lás előtt, majd azt követően nyomban a politikai küzdelmek élvonalába lépett. Politikai ön­tudatával, nagyfokú szerve­zettségével, a széncsaták küz­delmes frontján tanúsított ke­mény helytállásával, a kom­munista párt politikáját magáé­nak valló és támogatását elő­segítő lépéseivel nem egyszer szólt bele közvetlenül és per­döntőén abba a küzdelembe, melyen a szocialista Magyar- ország sorsa megfordult. Ezt követően az Elnöki Ta­nács elnöke a bányászat jö­vőjéről szólva elmondotta, hogy az ásványi nyersanyagok mind nagyobb beszerzési ára szá­munkra parancsolóan írja elő a bányászat egészének fejlesz­tését, a termelést mintegy más- félszeresére kell emelni, ennek az alapját veti meg az ötödik ötéves terv. A célkitűzések va- lóraváltásóhoz, mint ahogy a bányászok mondják, észre, szív­re, kézre és főleg gépekre van szükség. A magyar bányász­társadalom bízhat abban, hogy a nehézségek ellenére az or­szág előteremti a szükséges gépeket, fontos népgazdasági érdek fűződik ehhez. A magyar bányászatban még nemi volt példa az elkövetkezendő évek fejlesztésére, a tudományos mű­szaki vívmányok minden ered­ményét fel kell ehhez használ­ni. A feketeszén biztos jövője Kedves Elvtársak! Komló szénre épült város! Mindenét a szénnek köszönheti. Annak, hogy a szénnek mint energiahordozónak nemcsak a múltban, hanem még sokáig a jövőben is alapvető szerepe lesz az energiaszükséglet kielé­gítésében. Mögöttünk van egy időszak, amikor szinte az egész civilizált világ a szénhidrogén egyed­uralmára esküdött fel. A való­ság, a közgazdasági realitás azonban mindent a maga he­lyére tesz. A szakemberek ma úgy szá­molnak, hogy az ezredforduló­ra mintegy megháromszorozó­dik a világon a felhasználás­ra kerülő szén. A szénbányá­szat tehát újjászületését, újra- felvirágzósát éli. A földgáz- és kőolajforrások meglehetősen korlátozottak. A szén viszont még évszázadokig fedezheti az emberiség energiaszükségletét. Mégpedig a többi energiahor­dozónál olcsóbban. Egyik ener­giahordozót sem nélkülözhet­jük! Az olajválság körül dúló spekulációk visszaszorulásával a szén versenyképesnek bizo­nyul. Minden ország gazdasá­ga ezért törekszik arra, hogy messzemenően kiaknázza azo­kat a lehetőségeket, amiket a szénbányászat magában rejt. A kokszolható feketeszén sorsa és jövője pedig szinte minden­kor vitán felül állt. Komló sze­repét ez önmagában eldöntöt­te. Hazánkban ez az egyetlen bányavidék, ahol fellelhető a kokszolható feketeszén. Éppen ezért, ezt nagyobb áldozatok és nehézségek árán is ki kell bányászni! Tehát a bányászat Beszédem elején utaltam ar­ra, hogy a bányásznap egész sor gondolat felidézésére kínál alkalmat. Ennek kapcsán arra is okvetlenül rá kell mutatni, hogy ötéves tervünk és az előb­biekben érintett távlati célkitű­zések valóra váltásában az idei évnek meghatározó szerepe van. Elmondhatjuk, hogy az első félévben a termelés — és a terv egyéb mutatói — nagyjá­ból a tervezettek szerint ala­kultak. Növekedett a termelés hatékonysága, javult a termelés szerkezete és népgazdaságunk egyensúlyi helyzete. Pedig közben előre nem lát­ható, váratlan nehézségekkel is szembekerültünk. Az időjárás az idén általában nem kedve­zett a mezőgazdaságnak. A ta­vaszi fagy, majd az aszály nagy kárt tett a zöldség- és gyü­mölcstermésben : tekintélyes há­nyadát elvitte annak, amibe már beleölték a gazdagabb termés eléréséhez szükséges erőt, anyagot, munkát és tech­nikát. Jórészt ezzel függ össze A természeti csapás követ­kezményeiről talán éppen a komlói bányászoknak felesleges beszélni. A természet vak erői­nek szeszélyét és veszélyét az itt dolgozó bányászok még a parasztoknál is jobban ismerik. Komló az országnak nemcsak a legjobb szenet adja, hanem ez a bánya állítja a legnehe­zebb feladatok elé a bányászt. Amiért külön tisztelet és meg­becsülés illeti azokat, akik itt napról napra derekasan vállal­ják ezt a feladatot. Losonczi elvtárs 6 továbbiak­ban az idei gabonatermés ered­ményeiről beszélt. Mint elmon­dotta, nemcsak a jövő évi ke­nyerünk biztosított, de export­kötelezettségeinket is zavarta­lanul teljesíteni tudjuk .. . — Mindent egybevetve el­mondhatjuk, hogy a bennünket a szokásosnál is nagyobb fel­adatok elé állító ötödik ötéves tervünket biztató és bátorító rajttal kezdtük. Egész népünk erejét megfeszítve, a felelős­ségtől áthatva folytatja a fej­lett szocialista társadalom épí­tésének erőfeszítéseket köve­telő nagy munkáját. Kilátásaink bizonyossága a termelést végző milliók kezébe van letéve. Ál­lampolgáraink egyéni érdeke, személyes sorsa, jövőjének ala­kulása elválaszthatatlanul ösz- szeforr azzal a nagy művel, amit ötéves tervnek nevezünk. Beszédének végéhez érve, az elnöki tanács elnöke a negyed- százados Komló az ország vá­rosai között elfoglalt helyzeté­ről szólva elmondotta, hogy kommunális ellátottsága szem­pontjából hazánk 83 városa között a hatodik helyet foglal­ja el. Komló város lüktető jelene — A 25 éves szocialista vá­ros: Komló szinte jelenével együtt írja a múltját. A 25 éves szocialista múlt már korszakos történelem. Van mire büszké­nek lenni az ország minden szögletéből itt gyökeret eresztő embereknek. Nemcsak új hazát, új otthont is teremtettek ma­guknak. Nemcsak munkát ta­láltak itt, hanem boldogulást is. Komlóban saját szív dobog! Pulzusán a szocialista Magyar Népköztársaság egészséges fejlődésének üteme tapintható ki. Komlónak lüktető jelene van! Van biztos és szép jövője! Van mór, és méginkább lesz gazdag múltja is a szocialista Komló városának! E jelent, múltat, jövőt azo­nos kézzel együtt fogalmazó történetírás nagyszerű munká­jához, hősies erőfeszítéséhez, merész és nagyratörő vállalko­zásához kívánok a mai ünnep­napon a jubiláló városnak jó szerencsét! ♦ Komló negyedszázados jubi­leumát, a bányásznap utolsó komlói eseményeként Losonczi Pál. az Elnöki Tanács nevében mekoszorúzta a Lenin tér felett magasodó bányász emlékművet. Ugyancsak elhelyezték a tiszte­letadás koszorúit az MSZMP Baranya megyei és Komló vá­rosi Bizottsága, Baranya megyei Tanács és Komló városi Tanács, a Szakszervezetek Baranya me­gye Tanácsa, a KISZ megyei Bizottsága és Komló városi Bi­zottsága, a Mecseki Szénbá­nyák és NIM vezetői, valamint a külföldi testvérvállalatok és szovjet hadsereg képviselői. Az eseményekről tudósítottak: Kozma Ferenc Lombosi Jenő Miklósvári Zoltán Fotó: Erb János fl gyevi bírót kivéve valamennyien mindenhez értenek fl geofon nem jelez Korszerű eszközökkel védik a zobáki akna mélyítőit Csak később gondoltam ar­ra, hogy a zobáki bányaüzem­ben engem is gyevi bírónak tekinthettek. Hiába erősköd- tem, hogy évtizedig dolgoztam bányaüzemben, hogy vájár szakmám, bányatechnikusi ok­levelem, bányabiztonsági vizs­gám, aknász gyakorlatom van. Nehezen engedtek le a zobáki szállító akna mélyítéséhez. Ak­kor is előbb vizsqáznom kel­lett a mentőkészülék használa­tából, amellyel az aknatalpra, gázkitörés veszélyes munka­helyre mehetek, s eqy másik oxigénes mentőkészülék hasz­nálatára is kioktattak, amellyel gázkitörés veszélyes bányatér­ségbe léphetek. Az aknában 1969. december 1-én történt gázkitörés, majd ezt követő sújtálégrobbanós következtében heten vesztették életüket. A munkát hat eszten­dős szünet után az elmúlt év szeptemberében indították új­ból, azóta 19,5 métert halad­tak a föld qyomra felé ... A légaknán szóllunk le, egy rövid összekötő vágaton me­gyünk ót a szállító aknához. Komlóra repülőgépről tekintve, vagy Szászvár felől megközelít­ve, a zobáki tetőn álló akna­pár szinte vonzza a szemet, itt a föld alatt az aknákat körül­vevő bányalabirintusban Tóth Sándor, az aknamélyítők kör­letvezetője noteszomba rajzol­ja, hogy is helyezkednek el az aknák. A szállító akna felettünk — a harmadik szinten vagyunk — úgynevezett dortmundi híd­dal van lezárva. Ez egy 10 méter vastag acélszerkezetek­ből összeszerelt biztosító be­rendezés, amely felett a kasok közlekednek, itt lent pedig az aknamélyítő berendezéseket szerelték fel. A dortmundi pad alatt korongokra feszülő köté­len füqg a bődön, amelyet a mélyből felhúzva a döntő grá- don ürítenek. A bánya tulaj­donképpeni III. szintje az ak- nagrád. Itt dolgozik a szállító­gépész, a csatlósok, anyag- mozgatók. Rakéta alakú száflítóharang- ba szállunk, előbb az akna­talpról néqyen kijöttek, hogy lemehessünk. Ott lenn egyszer­re hat embernél több nem tar­tózkodhat. A szállítóharang kétszintes, felül is. alul is hár­man férnek be. Gyakran csi­nálnak próbariadót; a riasztás­tól a veszélytelen zónáig hét perc alatt jutnak ki az embe­rek. ’ Ereszkedünk. A felső etázs- ban Zobák-bánya geológusai beszélgetnek, a harang időn­ként foroqni kezd, lámpánk körbeszalad az akna falán. A negyedik szint rakodójára be­szalad a fénynyaláb: hat mé­ternyi kifalazott vágat. Tovább süllyedünk: még öt­ven valahány méter az akna­talp. Az ötödik szinti rakodót sürített levegővel működtetett villamos reflektorok világítják meg, csakúgy mint néhány mé­terrel lejjebb az aknatalpat. Hatvankilenc óta innen min­den villamosárammal működ­tetett berendezést kitiltottak. Simán érünk az aknatalpra, pedig kőhalmazra ereszkedik a harang. Fenn — 108 méterre — a szállítógépész pontosan figyeli a jelzőt, itt meg az ak­nában maradt két bányász fogja meg a harangot. Felettünk az ötödik szinti rakodó és az akna templomnyi térséget határol: 24 méter hosszú, csaknem 8 méter ma­gas, kilenc méter széles bá­nyatérséget ölelnek itt a falak. De milyen falak! A rakodón egy méter hosszúságú biztosí­táshoz 34 köbméter falazatot építenek, az aknát 1,2 méter vastag betonfal henger védi a beomlástól. Turista szemmel gyakran ámuldozunk a csar- noknyi kupolákat tartó bolto­zatokon; méltán gondolunk az építőművészek csodálnivaló ügyességére. A bányaiskolában ezeket az aknaáthatásokat rajzlapon sem volt könnyű megcsinálni, tanáraink egyet­len piros ceruza vonallal dön­tötték az aknába a papírra ve­tett, rosszul szerkesztett bizto­sító falazatainkat. Lámpám még feljebb szalad az akná­ba, ahol a 7-es (vagy 8-as) telepet átharántoltók, húsz méternyire innen, úgy látszott akkor —■ 1969-ben —, hogy a természeti erők ott szabták meg a határt a bányász előtt... — Az aknatalp jelentkezzék! A hangosbeszélőből váratla­nul árad szét az aknába a diszpécser hangja. — Az aknatalp jelentkezzék — ismétli — nem jelez az egyik geofon. — Itt aknatalp, Gebhardt jelentkezik. — Mozdítsák meg a balol­dali műszert, mert néma! A szakvezető vájár doboznyi műszert emel fel a kövek kö­zül. Ez a nagy érzékenysé­gű műszer a mikroszeizmikus rengéseket egy, a több száz méterre levő diszpécsernél el­helyezett szerkezeten regisztrál­ja, amelyből következtetni lehet az esetleges gázkitörésre. Hosszabb ideig tartó jelzés esetén a diszpécser a hangos­beszélőn kihívja az aknából a munkásokat. Most süket a ké­szülék, a természetes hangja is elnémult. Gebhardt Imre megkocogtatja, újból az akna­talpra teszi. — Rendben! — szól a disz­pécser a II. szintről. —■ Kérem ott bebiztosítani — mutat Tóth Sándor az akna oldalára, ahol néhány laza kő bújik ki a deszkák közül. A végleges falazat elkészítése előtt kör alakú acélívekkel, sű­rű deszkabéleléssel fogják kö­rül az aknát. A gázkitörés óta különleges biztonsági előírások mellett folyik itt a munka, a teljesít­mény másodrendű. Az itt dol­gozó vájárok napi 300 forintot keresnek, akármennyit is mélyí­tenek, csökken viszont a kere­setük, ha bárrhiféle balesetet szenvednek. — Igazságos ez? — Persze — mondja a vájár —■ havi négy méter itt már jó eredménynek számít. Semmi mást nem kérnek tőlünk, csak azt, hogy a biztonsági előírá­sokat tartsuk be, vigyázzunk egymásra és magunkra, figyel­jük a kőzetet. . . Persze ezt megteszi a geofon is, de jó, ha mi is nyitva tartjuk szemün­ket, fülünket. Szintes munkahe­lyen lezárjuk a vágat falát, homlokát, s csak mindig annyit teszünk szabaddá, mint ameny- nyit kidolgozunk. Itt tátong ránk ez a csaknem hatvan négyzetméter aknatalp, ezt nem lehet elbiztosítani, mert ezen dolgozunk ... —■ Hát ha ezzel végzünk nyugodtabban alszunk — mondja Tóth Sándor. — Külön­ben kitűnő csapat ez — az ak­na és a vágat áthatására vi­lágít — ezt a munkát nem so­kan tudják így megcsinálni. Gebhardt Imre 50 esztendős szakvezető vájár, Lovász Gyula 46 éves vájár, Luther János ugyancsak megélt fél évszáza­dot. Rudics János, Kanyar Gyu­la, akik még a talpon, dolgoz­nak, fiatalabbak. Csató László szállítógépész, Bodor István segéd csatlós, ifj. Hartvég Fe­renc és Kocsis János főcsatlós alkotják még a Porkoláb bri­gád egyik szakát... — Kocsis? Csak nem rokona a . ..? Egy pillanatig hallgatunk, Gebhardt Ferenc itt dolgozott 1969-ben is, ő válaszol: Nem, ez nem. Jól ismertem, olyan ember volt, aki az utolsó percet is mindig munkára használta, ak­kor is ő akart utoljára mene­külni, a bődön szélébe kapasz­kodva találtuk. A körletvezető közbeszól: most magukról van szó... Ma már sokkal nagyobb biztonságban dolgozunk, a legtapasztaltabb vájárjaink mellett a fiatalab­bak szorgalmasak, most tanul­ják a szakma csínját-bínját. Ezek az emberek itt a bányá­szati munkák valamennyi fázi­sát ismerik: fúrnak, robbanta­nak, rakodó- és markolóaépet egyaránt jól kezelnek, ha kell, meg is javítják, falaznak . .. — Kivéve a gyevi bírót — szól közbe valamelyikük . .. Ne­vetünk. Ez ilyen szólás-mondás itt . . . — Többen vannak, akiknek két szakmájuk is van — foly­tatja Tóth Sándor. Ezüstkoszo­rús szocialista brigád: tizen­nyolcán a talpon (három mű­szakban), tizenhatan az akna- gródon dolgoznak ... Beszállunk a szállítóharang­ba. A jelzést éppen csak meg­adják, amikor valamelyik már a markoló szarvát fogja. Az óriási acélkörmök szétnyílnak, aztán harmadköbméternyi kö­vet felharapva ismét összezá­ródnak. Folytatódik a mélyítés. A rakéta felfelé emelkedik, mellettünk 1000 milliméter át­mérőjű légcsatorna szellőzteti az aknát, helyükön a vastar­tók, amelyekre az aknaszerel­vényeket építik majd. Néha megpördül a szállítóharang, azokra gondolok, akik alattunk feltartóztathatatlanul törnek a mélység felé. Bányaépítők. Ki­véve a gyevi bírót. De ilyen egy sincs köztük .. . Lombosi Jenő Megvételre ajánlunk: — DVK—18/1. tip. 18x36 m alapterületű vasvázas szint, — E— 1252/B. tip. kotrógéptartozékokat: 1,5 nvJ-es markolót és vonóvedret, 12,5 m-es gémet, 2,5 m-es toldatot. BARANYA MEGYEI ÉPÍTŐANYAGIPARI VALLALAT MŰSZAKI OSZTÁLYA. PÉCS, ALKOTMÁNY UTCA 77. TELEFON: 14-929.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents