Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-30 / 270. szám

1976. szeptember 30., csütörtök DünantQit napló 3 Befejeződött a durva tereprendezés K i kapva az alkal­mon, hogy lóghat, ki kényszerűségből, de min­denképpen sokan lépnek ki nap mint nap munka­időben a gyárkapun, hogy ügyes-bajos dolgaikat in­tézzék. Az egyik idézést lobogtat, s megy a tanács­ra, a másik kocsit irat át a rendőrségen, a harma­dik az ingatlankezelővel tárgyal, a negyedik ügyvé­det keres, ügy pedig akad millió. Most ismét csak ke­vesebb lesz a talpalás, egy­szersmind kevesebb idő esik ki a termelésből. Tavaly az ország ötven vál­lalatánál és intézményénél ve­zették be kísérletként a szak- szervezeti jogsegély szolgála­tot. A kísérlet hasznosnak bi­zonyult, ezért időközben újabb irányelv látott napvilágot: év végéig a vállalati szakszerveze­ti bizottságoknak minden na­gyobb ipari, építőipari, közle­kedési és mezőgazdasági vál­lalatnál, valamint a hatszáz­nál több dolgozót foglalkozta­tó ipari szövetkezetekben meg kell szervezniük a jogsegély szolgálatot. Mindez áprilisban jelent meg, most tehát félidő­ben vagyunk, érdemes körül­nézni a baranyai vállalatoknál, hol tartanak a szakszervezeti jogsegély szolgálat megszerve­zésében. Fogadónap a könyvtár­szobában A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál július el­sejétől már működik a szolgá­lat. öttagú bizottságot hoztak létre, 'köztük négyen jogászok, ők intézik a hozzájuk forduló dolgozók ügyes-bajos dolgait, mégpediq úgy, hogy ügycso­portonként felosztották maguk között az intéznivalókat. A bi­zottságnak külön ügyrendje van, egyelőre kéthetenként, délután 2 órától 6 óráig tar­tanak fogadónapokat a válla­lat könyvtárszobájában, majd a bizottsáq szükség szerint — ha képviseletet kell adniuk pél­dául gyerektartási ügyben a bíróságon; ilyen ügyük máris volt — összejön, s közösen döntenek, elvállalják-e az ügyet. Egyelőre ugyanis csak felvilágosításokkal és tanács­adással szolgálnak, nem akar­ják úgymond az ügyvédek ke­nyerét elvenni, csak a legin­kább rászorulók jogi képvise­letét vállalják. Érdeklődés van, egy-egy fogadónapon öten is kopogtattak, ennek ellenére úgy érzik, van még tennivaló a szolgálat népszerűsítésében. Terveik szerint a későbbiekben sűrítik a fogadónapokat, a jogászok kimennek, a nagyobb üzemekben és az építők szálló­jában hallgatják meg a pa­naszokat. A Pécsi Porcelángyárban ok­tóber elsejével indul a jog­segély szolgálat. Nyugdíjas ügyvédet szemeltek ki, vele szerződnek, s ő fél lábbal máris belépett, nyakába vet­te azokat a vállalatokat, ahol már bevezették a szolgálatot, hogy tapasztalatokat szerez­zen. A gyár kultúrtermében, a szolgálat rendelkezésére bo­csátott helyiségben, gépírója segédletével hetente egy-két alkalommal tart fogadónapot, a fennmaradó időben intézi a rábízott ügyeket. A szolgálat beindítását a gyárban időben meg fogják hirdetni. A Pécsi Kesztyűgyárban augusztus elsejétől működik a szakszervezeti jogsegély szolgá­lat. Erről az üzemi híradóból mindenki értesülhetett, vagy ép­pen a központban járván, ész­revehette, az első emeleti szak- szervezeti iroda melletti helyi­ség ajtajára új felirat került — itt rendezkedett be a szolgá­lat. A szervezés során a kesz­tyűgyáriak fő szempontnak tar­tották, hogy a szolgálatot el­látó nő legyen, s ezzel jobb feltételek a kölcsönös biza­lomra, miután a dolgozók Bgyvédek a gyárban Hasznos kísérletek után további vállalatoknál is bevezetik többsége nő. A kesztyűgyáriak most jogásznőjükhöz fordulhat­nak ügyeikkel, akinek a köz­pontban hétfőn és szerdán, délután 1 órától 4 óráiq van fogadóórája, kedden és csü­törtökön pedig a két pécsi gyáregységben tart fogadó­órát. A Pécsi Bőrgyárban novem­ber elsejével indítják a szol­gálatot. Főállású jogászt állí­tanak be, aki külön helyiség­ben intézi majd a kétezres kol­lektíva ügyét-baját. A Pécsi Állami Gazdaságban is létrehozták már az öttagú bizottságot, van közöttük jo­gász, munkaügyis, SZTKügyin- téző. Érdeklődésünkkor még nem dőlt el, hol és mikor tar­tanak fogadónapokat. Ami biztos: október elsejével in­dul a szolgálat. • • Ot szövetkezetben A Szigetvári Konzervgyárban a dolgozók már korábban is fordulhattak ügyeikkel a jo­gászhoz, most viszont, a szep­tember elsején bevezetett szak- szervezeti jogsegély szolgálatot egy héttagú jogsegélyszolgálati csoport látja el. A szolgálat,, mi­után beszerzett egy csomó olyan nyomtatványt, amire az állam­polgároknak általában szüksé­gük lehet, minden kedden a tanácsteremben tart fogadóna­pot, de q jogász ezen kívül is bármikor fogad. Már a szerve­zéskor tájékoztatókat juttattak el a szakszervezeti aktivisták­hoz, milyen ügyekben — mert egyes ügyeket kizártak illeté­kességükből —, mikor fordul­hatnak a dolgozók a szolgá­lathoz. A komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalatnál — úttörő mó­don — már évekkel ezelőtt külön panaszügyintézőt állítot­tak be, aki járta a munkaihe­lyeket, intézte a dolgozók ügyeit. A szakszervezeti jog­segély szolgálatot már a nyá­ron bevezették, azt az eddi­gi jogtanácsos és a szociális­oktatási ügyintéző látja el. A rendelet szerint a jogse­gély szolgálatot a hatszáznál több dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezetekben is be kell vezetni. Baranyában öt érintett van, a Pécsi és a Mo­hácsi Építőipari, a Kesztyűs, a Faipari és a Villamosipari Szö­vetkezet. Nos, a jogsegélyszol­gálatot július elsejével már be is vezették, mégpedig nem •külön-külön, hanem a megye ipari szövetkezetei jogi képvi­seletét amúgy is ellátó jogi iroda közreműködésével. A szövetséq mellett működő iro­da jogászai az érintett ipari szövetkezetek központjaiban ál­talában hetente egyszer, a sok vidéki telephellyel rendelkező szövetkezetekben a hónap meghatározott napján, az üzemben tartanak fogadóórá­kat. Tapasztalataik szerint ér­deklődés van, de az egész még annyira új, hogy további nép­szerűsítés szükséges. Mind­emellett a szolgálat új ma­guknak a szolgálatot ellátók­nak is, hiszen eddiq csupán egyetlen budapesti ipari szö­vetkezetben vezették be 'kísér­letileg. Nincs elegendő tapasz­talat, ezért itt Baranyában is ezt a félévet kísérleti időszak­nak szánják — ennek megfe­lelően például egyelőre csak főként tanácsadással foglalkoz­nak —, a tapasztalatokat az év végén majd a KISZÖV el­nöksége tárgyalja és össze­gezi. A körképből kiderül, az érin­tett vállalatok nem vártak év végéig a szakszervezeti jog­segély szolgálat megszervezé­sével, hanem már bevezették, vagy hamarosan bevezetik. Többen is elejtették, nagyobb népszerűsítésre vár és érdemes a szolgálat. Ezt szorgalmazzuk most mi is, nehogy csupán egy kötelességszerűen letudott fa­liújság-hirdetményen múljon ki a szolgálat, mindenki időben és részletesen ismerje meg, hol, mikor, kinél, milyen ügyben. Nem kevesebbről van szó, mint jogi védelmünkről, tájékoztatá­sunkról, arról, hogy mentesü­lünk a személyes utánjárástól, a sok talpalástól. M. Z. Megkezdődött az iparvágányok Több mint százezer köbméter földet mozgattak meg a Nagy­atádi Talajerő Vállalat föld­munkagépei a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat cser­kúti új telephelyének durva te­reprendezése közben. Ez év ta­vaszától láttuk a gépeket por­ban, sárban küszködve — né­hány hét óta azonban úgy lát­szik, mintha megbénult volna a Baranya megye építőipará­nak szempontjából döntő fon­tosságú, 320 millió forint érté­kű beruházás. A látszat azonban csal: igaz, kevésbé látványos szakaszába érkezett most az új telephely építése. A mintegy hat kilomé­ter hosszúságú iparvágány há­lózat első szakaszának építését végzik, a tervező asztalokon pedig most alakítják ki az ipari szervezettségű építőipari mun­építése a BÉV új telepén ka nélkülözhetetlen létesítmé­nyeit: az új betonközpont, a vastelep, az asztalos, festő és TMK műhelyek tervei készülnek. A jövő esztendő közepén kez­dődik az építésük. A 320 milliós beruházásból eddig 8 millió forint értékű munka készült el, az év hátra­levő negyedében további hét milliós munka várható; a már említett vasútépítés és a felvo­nulási épületek készülnek. A jövő évben 40 milliós épí­tést terveznek, lassan a gépek is érkeznek majd a már anyag­fogadásra alkalmas ipari vas­úton. A lehetőségek figyelem- bevételével a BÉV korszerű gé­pekkel szereli fel új telepét, 1977-ben az NSZK-ból, a hazai építőipari gépgyártó vállala­toktól és nem utolsó sorban több szocialista országból 15—1 20 millió forint értékű gépet várnak az új telepen. Az elmúlt esztendő decem­berében hagyták jóvá a beru­házást, a már meglevő tervek alapján láttak munkához. Jö­vőre mint említettük mintegy 60 millió valósul meg a beru­házásból, 1978-ban lesz a mun­ka dandárja, hiszen 1979 vé­gére olyan körülmények között és szervezettséggel kívánnak dolgozni, mint például a Fejér megyei Állami Építőipari Vál­lalat, melynek ipartelepét, a vállalat munkáját vasárnapi la­punkban mutatjuk be. L. J. A zok közé tartoz­nak, akiktől sen­ki sem irigyelheti a havi négy—ötezer forintot. Sok­szor százkilométerekre dol­goznak otthonuktól. Több­ségük csak a hétvégeken láthatja a családot, s ilyen­kor is csak arra jut ide­jük, hogy a másfél—két nap alatt elvégezzék a házkörüli férfimunkát: pi­henésre aligha. Az ország­utak vándorai ők, hol itt, hol amott futunk össze velük. Mi célhoz érünk, de ők napról-napra, hétről- hétre új munkát kapnak, mintha sose lenne vége az országútoknak... Az országutak vándorai ÚTÉPÍTŐK Először Görcsönyben talál­koztam Csiszár Ferenccel és brigádjával. A tíz fős csoport munkáját egy finiser — asz­faltterítő gép — egy előtömö- rítő és két úthenger segíti. Há- romszor kell kérlelnem a bri­gádvezetőt, mire egy kis szusz. szanásnyi időre eljöhet a gép mellől. — Folyamatosan jönnek a Skodák időnként van néhány perc pihenőnk például olyan­kor, ha Mecsekalján leengedik a sorompót. Egyébként az idő­től függően általában reggel hatkor kezdünk és mire be­érünk a szállásra sokszor már este hétre jár az idő. Néhány perce állok a fris­sen hengerelt aszfalt burkola­ton, végülis megfutamodok, mert a talpam már ég a me­legtől. Csiszár Ferenc utánam kopog a bakancsára csatolt fapapucsban ,,, — Aki ezzel az anyaggal dolgozik kétszer sül: alulról és felülről is — nevetve hozzáfűzi, - persze csak nyáridőben. — Közben szívjuk ezt a forró gőzös, gázos levegőt. Erős szí­vű emberekre van itt szükség. Pihenésre csak télidőben jut lehetőség. Általában január elejétől február végéig vagyunk Pellérdnél dolgoznak az útépitök. kényszerszabadságon olyankor garantált bért kapunk, ponto­sabban fagypótlékot. Napi átlagban egy kilomé­ter hosszúságú útszakasszal ké­szülnek el, persze ez attól is függ, hogy milyen szélesség­ben kell teríteni. Ehhez leg­alább 1100 tonna aszfaltra van szükségük, amit Pécs határá­ban a központi keverőtelepen állítanak elő. Az üzemet el sem lehet téveszteni, ott hú­zódik meg , a 6-os út men­tén az állami gazdaság gyü­mölcsöse mellett, az Aszfaltút­építő Vállalat építésvezetősége. Kísérőmtől Sajkás Péter épí­tésvezetőtől megtudom, hogy évente mintegy ötven kilomé­ter hosszúságú útszakaszt újí­tanak fel, vagy építenek. Idén például százmillió forint ér­tékű munkát végez az építés­vezetőség Baranya területén. Ők készítették el az apátvaras­Erb János felvételei di, a szárászi, a hÍrd-szászvári utat, a pécs-harkányi vasút- pótló utat, s a közeljövőben végeznek a Mánfa-Komló kö­zötti szakasz felújitásával is. A telepen műszakonként 90— 110 vagon anyagot kevernek a júliusban üzembe állított NDK- ból importált Teltomat típusú aszfaltkészítő berendezéssel. Természetesen szigorú receptú- ra szerint dolgoznak; az üze­mi laboratórium határozza meg a bitumen, a zúzalék, a ho­mok és mészkőliszt arányát. A laboránsok feladata továbbá a szemszerkezet, a bitumentarta­lom, a vízfelvétel, a térfogat valamint a szakítószilárdság vizsgálat is. S ha szükséges, az eredmények alapján változ­tatnak az előírt technológián. Homolya István tulajdonkép­pen vendégmunkás az aszfal­tosoknál, de nyugodtan te­kinthetjük külső törzsgárdatag­nak, hiszen tizennyolc eszten­deje a Közúti Gépellátó Vál­lalat a kenyéradója. Kékre fes­tett vízszállító autójával az út­hengerek kerekei alá hordja a vizet. Az utóbbi hónapok legna­gyobb munkájával kezdi, — Elég nagy hajtás volt au­gusztus végéig, mert a gör- csöny-harkányi útnak szeptem­ber 1-re el kellett készülni. Mi túl vagyunk rajta, a Pellérd— Görcsöny közötti szakaszt is le­terítettük: most már jöhetnek a mintavevők, hogy Budapes­ten a központi laboratórium­ban az útburkolatból vett réteg alapján megállapítsák, milyen munkát is végeztünk. Réti László vezetőgépész, a finiser kezelője közbeszól. — Mi csak első osztályú utat építünk. Annál rosszabb nem lehet. Persze munkánk minő­sége nagyban függ attól is, hogy milyen az útalap. Jó ez az angol berendezés, hatodik éve ültem fel először a veze­tőállásba. Gépkezelő vagyok ennek ellenére mégis úgy ér­zem, hogy szakma van a ke­zemben. A szociális juttatásokra, el­látásra terelődik a szó, ami­ről Csiszár Ferenc ekképp véle­kedik. — Általában a legközelebbi étteremben ebédelünk, most például a görcsönyi ÁFÉSZ- ében. A minőséggel elégedet­tek vagyunk, de pótlásról min­dig kell gondoskodnunk. Ha hétvégén hazamegyek Kakasd- ra, csomaggal jövök vissza, vagy éppen megveszem a leg­közelebbi vegyesboltban, ami­re szükséaem van. Amúgy a szállásra sincs panaszunk, mondhatnám azt is, bogy a körülményekhez képest osztá­lyon felüli: távfűtéses, saját könyvtárunk van és televíziónk, így az esték is könnyebben el­vi sei hetők . .. Salamon Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents