Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-30 / 270. szám
1976. szeptember 30., csütörtök DünantQit napló 3 Befejeződött a durva tereprendezés K i kapva az alkalmon, hogy lóghat, ki kényszerűségből, de mindenképpen sokan lépnek ki nap mint nap munkaidőben a gyárkapun, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzék. Az egyik idézést lobogtat, s megy a tanácsra, a másik kocsit irat át a rendőrségen, a harmadik az ingatlankezelővel tárgyal, a negyedik ügyvédet keres, ügy pedig akad millió. Most ismét csak kevesebb lesz a talpalás, egyszersmind kevesebb idő esik ki a termelésből. Tavaly az ország ötven vállalatánál és intézményénél vezették be kísérletként a szak- szervezeti jogsegély szolgálatot. A kísérlet hasznosnak bizonyult, ezért időközben újabb irányelv látott napvilágot: év végéig a vállalati szakszervezeti bizottságoknak minden nagyobb ipari, építőipari, közlekedési és mezőgazdasági vállalatnál, valamint a hatszáznál több dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezetekben meg kell szervezniük a jogsegély szolgálatot. Mindez áprilisban jelent meg, most tehát félidőben vagyunk, érdemes körülnézni a baranyai vállalatoknál, hol tartanak a szakszervezeti jogsegély szolgálat megszervezésében. Fogadónap a könyvtárszobában A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál július elsejétől már működik a szolgálat. öttagú bizottságot hoztak létre, 'köztük négyen jogászok, ők intézik a hozzájuk forduló dolgozók ügyes-bajos dolgait, mégpediq úgy, hogy ügycsoportonként felosztották maguk között az intéznivalókat. A bizottságnak külön ügyrendje van, egyelőre kéthetenként, délután 2 órától 6 óráig tartanak fogadónapokat a vállalat könyvtárszobájában, majd a bizottsáq szükség szerint — ha képviseletet kell adniuk például gyerektartási ügyben a bíróságon; ilyen ügyük máris volt — összejön, s közösen döntenek, elvállalják-e az ügyet. Egyelőre ugyanis csak felvilágosításokkal és tanácsadással szolgálnak, nem akarják úgymond az ügyvédek kenyerét elvenni, csak a leginkább rászorulók jogi képviseletét vállalják. Érdeklődés van, egy-egy fogadónapon öten is kopogtattak, ennek ellenére úgy érzik, van még tennivaló a szolgálat népszerűsítésében. Terveik szerint a későbbiekben sűrítik a fogadónapokat, a jogászok kimennek, a nagyobb üzemekben és az építők szállójában hallgatják meg a panaszokat. A Pécsi Porcelángyárban október elsejével indul a jogsegély szolgálat. Nyugdíjas ügyvédet szemeltek ki, vele szerződnek, s ő fél lábbal máris belépett, nyakába vette azokat a vállalatokat, ahol már bevezették a szolgálatot, hogy tapasztalatokat szerezzen. A gyár kultúrtermében, a szolgálat rendelkezésére bocsátott helyiségben, gépírója segédletével hetente egy-két alkalommal tart fogadónapot, a fennmaradó időben intézi a rábízott ügyeket. A szolgálat beindítását a gyárban időben meg fogják hirdetni. A Pécsi Kesztyűgyárban augusztus elsejétől működik a szakszervezeti jogsegély szolgálat. Erről az üzemi híradóból mindenki értesülhetett, vagy éppen a központban járván, észrevehette, az első emeleti szak- szervezeti iroda melletti helyiség ajtajára új felirat került — itt rendezkedett be a szolgálat. A szervezés során a kesztyűgyáriak fő szempontnak tartották, hogy a szolgálatot ellátó nő legyen, s ezzel jobb feltételek a kölcsönös bizalomra, miután a dolgozók Bgyvédek a gyárban Hasznos kísérletek után további vállalatoknál is bevezetik többsége nő. A kesztyűgyáriak most jogásznőjükhöz fordulhatnak ügyeikkel, akinek a központban hétfőn és szerdán, délután 1 órától 4 óráiq van fogadóórája, kedden és csütörtökön pedig a két pécsi gyáregységben tart fogadóórát. A Pécsi Bőrgyárban november elsejével indítják a szolgálatot. Főállású jogászt állítanak be, aki külön helyiségben intézi majd a kétezres kollektíva ügyét-baját. A Pécsi Állami Gazdaságban is létrehozták már az öttagú bizottságot, van közöttük jogász, munkaügyis, SZTKügyin- téző. Érdeklődésünkkor még nem dőlt el, hol és mikor tartanak fogadónapokat. Ami biztos: október elsejével indul a szolgálat. • • Ot szövetkezetben A Szigetvári Konzervgyárban a dolgozók már korábban is fordulhattak ügyeikkel a jogászhoz, most viszont, a szeptember elsején bevezetett szak- szervezeti jogsegély szolgálatot egy héttagú jogsegélyszolgálati csoport látja el. A szolgálat,, miután beszerzett egy csomó olyan nyomtatványt, amire az állampolgároknak általában szükségük lehet, minden kedden a tanácsteremben tart fogadónapot, de q jogász ezen kívül is bármikor fogad. Már a szervezéskor tájékoztatókat juttattak el a szakszervezeti aktivistákhoz, milyen ügyekben — mert egyes ügyeket kizártak illetékességükből —, mikor fordulhatnak a dolgozók a szolgálathoz. A komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál — úttörő módon — már évekkel ezelőtt külön panaszügyintézőt állítottak be, aki járta a munkaihelyeket, intézte a dolgozók ügyeit. A szakszervezeti jogsegély szolgálatot már a nyáron bevezették, azt az eddigi jogtanácsos és a szociálisoktatási ügyintéző látja el. A rendelet szerint a jogsegély szolgálatot a hatszáznál több dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezetekben is be kell vezetni. Baranyában öt érintett van, a Pécsi és a Mohácsi Építőipari, a Kesztyűs, a Faipari és a Villamosipari Szövetkezet. Nos, a jogsegélyszolgálatot július elsejével már be is vezették, mégpedig nem •külön-külön, hanem a megye ipari szövetkezetei jogi képviseletét amúgy is ellátó jogi iroda közreműködésével. A szövetséq mellett működő iroda jogászai az érintett ipari szövetkezetek központjaiban általában hetente egyszer, a sok vidéki telephellyel rendelkező szövetkezetekben a hónap meghatározott napján, az üzemben tartanak fogadóórákat. Tapasztalataik szerint érdeklődés van, de az egész még annyira új, hogy további népszerűsítés szükséges. Mindemellett a szolgálat új maguknak a szolgálatot ellátóknak is, hiszen eddiq csupán egyetlen budapesti ipari szövetkezetben vezették be 'kísérletileg. Nincs elegendő tapasztalat, ezért itt Baranyában is ezt a félévet kísérleti időszaknak szánják — ennek megfelelően például egyelőre csak főként tanácsadással foglalkoznak —, a tapasztalatokat az év végén majd a KISZÖV elnöksége tárgyalja és összegezi. A körképből kiderül, az érintett vállalatok nem vártak év végéig a szakszervezeti jogsegély szolgálat megszervezésével, hanem már bevezették, vagy hamarosan bevezetik. Többen is elejtették, nagyobb népszerűsítésre vár és érdemes a szolgálat. Ezt szorgalmazzuk most mi is, nehogy csupán egy kötelességszerűen letudott faliújság-hirdetményen múljon ki a szolgálat, mindenki időben és részletesen ismerje meg, hol, mikor, kinél, milyen ügyben. Nem kevesebbről van szó, mint jogi védelmünkről, tájékoztatásunkról, arról, hogy mentesülünk a személyes utánjárástól, a sok talpalástól. M. Z. Megkezdődött az iparvágányok Több mint százezer köbméter földet mozgattak meg a Nagyatádi Talajerő Vállalat földmunkagépei a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat cserkúti új telephelyének durva tereprendezése közben. Ez év tavaszától láttuk a gépeket porban, sárban küszködve — néhány hét óta azonban úgy látszik, mintha megbénult volna a Baranya megye építőiparának szempontjából döntő fontosságú, 320 millió forint értékű beruházás. A látszat azonban csal: igaz, kevésbé látványos szakaszába érkezett most az új telephely építése. A mintegy hat kilométer hosszúságú iparvágány hálózat első szakaszának építését végzik, a tervező asztalokon pedig most alakítják ki az ipari szervezettségű építőipari munépítése a BÉV új telepén ka nélkülözhetetlen létesítményeit: az új betonközpont, a vastelep, az asztalos, festő és TMK műhelyek tervei készülnek. A jövő esztendő közepén kezdődik az építésük. A 320 milliós beruházásból eddig 8 millió forint értékű munka készült el, az év hátralevő negyedében további hét milliós munka várható; a már említett vasútépítés és a felvonulási épületek készülnek. A jövő évben 40 milliós építést terveznek, lassan a gépek is érkeznek majd a már anyagfogadásra alkalmas ipari vasúton. A lehetőségek figyelem- bevételével a BÉV korszerű gépekkel szereli fel új telepét, 1977-ben az NSZK-ból, a hazai építőipari gépgyártó vállalatoktól és nem utolsó sorban több szocialista országból 15—1 20 millió forint értékű gépet várnak az új telepen. Az elmúlt esztendő decemberében hagyták jóvá a beruházást, a már meglevő tervek alapján láttak munkához. Jövőre mint említettük mintegy 60 millió valósul meg a beruházásból, 1978-ban lesz a munka dandárja, hiszen 1979 végére olyan körülmények között és szervezettséggel kívánnak dolgozni, mint például a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, melynek ipartelepét, a vállalat munkáját vasárnapi lapunkban mutatjuk be. L. J. A zok közé tartoznak, akiktől senki sem irigyelheti a havi négy—ötezer forintot. Sokszor százkilométerekre dolgoznak otthonuktól. Többségük csak a hétvégeken láthatja a családot, s ilyenkor is csak arra jut idejük, hogy a másfél—két nap alatt elvégezzék a házkörüli férfimunkát: pihenésre aligha. Az országutak vándorai ők, hol itt, hol amott futunk össze velük. Mi célhoz érünk, de ők napról-napra, hétről- hétre új munkát kapnak, mintha sose lenne vége az országútoknak... Az országutak vándorai ÚTÉPÍTŐK Először Görcsönyben találkoztam Csiszár Ferenccel és brigádjával. A tíz fős csoport munkáját egy finiser — aszfaltterítő gép — egy előtömö- rítő és két úthenger segíti. Há- romszor kell kérlelnem a brigádvezetőt, mire egy kis szusz. szanásnyi időre eljöhet a gép mellől. — Folyamatosan jönnek a Skodák időnként van néhány perc pihenőnk például olyankor, ha Mecsekalján leengedik a sorompót. Egyébként az időtől függően általában reggel hatkor kezdünk és mire beérünk a szállásra sokszor már este hétre jár az idő. Néhány perce állok a frissen hengerelt aszfalt burkolaton, végülis megfutamodok, mert a talpam már ég a melegtől. Csiszár Ferenc utánam kopog a bakancsára csatolt fapapucsban ,,, — Aki ezzel az anyaggal dolgozik kétszer sül: alulról és felülről is — nevetve hozzáfűzi, - persze csak nyáridőben. — Közben szívjuk ezt a forró gőzös, gázos levegőt. Erős szívű emberekre van itt szükség. Pihenésre csak télidőben jut lehetőség. Általában január elejétől február végéig vagyunk Pellérdnél dolgoznak az útépitök. kényszerszabadságon olyankor garantált bért kapunk, pontosabban fagypótlékot. Napi átlagban egy kilométer hosszúságú útszakasszal készülnek el, persze ez attól is függ, hogy milyen szélességben kell teríteni. Ehhez legalább 1100 tonna aszfaltra van szükségük, amit Pécs határában a központi keverőtelepen állítanak elő. Az üzemet el sem lehet téveszteni, ott húzódik meg , a 6-os út mentén az állami gazdaság gyümölcsöse mellett, az Aszfaltútépítő Vállalat építésvezetősége. Kísérőmtől Sajkás Péter építésvezetőtől megtudom, hogy évente mintegy ötven kilométer hosszúságú útszakaszt újítanak fel, vagy építenek. Idén például százmillió forint értékű munkát végez az építésvezetőség Baranya területén. Ők készítették el az apátvarasErb János felvételei di, a szárászi, a hÍrd-szászvári utat, a pécs-harkányi vasút- pótló utat, s a közeljövőben végeznek a Mánfa-Komló közötti szakasz felújitásával is. A telepen műszakonként 90— 110 vagon anyagot kevernek a júliusban üzembe állított NDK- ból importált Teltomat típusú aszfaltkészítő berendezéssel. Természetesen szigorú receptú- ra szerint dolgoznak; az üzemi laboratórium határozza meg a bitumen, a zúzalék, a homok és mészkőliszt arányát. A laboránsok feladata továbbá a szemszerkezet, a bitumentartalom, a vízfelvétel, a térfogat valamint a szakítószilárdság vizsgálat is. S ha szükséges, az eredmények alapján változtatnak az előírt technológián. Homolya István tulajdonképpen vendégmunkás az aszfaltosoknál, de nyugodtan tekinthetjük külső törzsgárdatagnak, hiszen tizennyolc esztendeje a Közúti Gépellátó Vállalat a kenyéradója. Kékre festett vízszállító autójával az úthengerek kerekei alá hordja a vizet. Az utóbbi hónapok legnagyobb munkájával kezdi, — Elég nagy hajtás volt augusztus végéig, mert a gör- csöny-harkányi útnak szeptember 1-re el kellett készülni. Mi túl vagyunk rajta, a Pellérd— Görcsöny közötti szakaszt is leterítettük: most már jöhetnek a mintavevők, hogy Budapesten a központi laboratóriumban az útburkolatból vett réteg alapján megállapítsák, milyen munkát is végeztünk. Réti László vezetőgépész, a finiser kezelője közbeszól. — Mi csak első osztályú utat építünk. Annál rosszabb nem lehet. Persze munkánk minősége nagyban függ attól is, hogy milyen az útalap. Jó ez az angol berendezés, hatodik éve ültem fel először a vezetőállásba. Gépkezelő vagyok ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy szakma van a kezemben. A szociális juttatásokra, ellátásra terelődik a szó, amiről Csiszár Ferenc ekképp vélekedik. — Általában a legközelebbi étteremben ebédelünk, most például a görcsönyi ÁFÉSZ- ében. A minőséggel elégedettek vagyunk, de pótlásról mindig kell gondoskodnunk. Ha hétvégén hazamegyek Kakasd- ra, csomaggal jövök vissza, vagy éppen megveszem a legközelebbi vegyesboltban, amire szükséaem van. Amúgy a szállásra sincs panaszunk, mondhatnám azt is, bogy a körülményekhez képest osztályon felüli: távfűtéses, saját könyvtárunk van és televíziónk, így az esték is könnyebben elvi sei hetők . .. Salamon Gyula
