Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-30 / 270. szám

Mezőgazdasági szaküzlet nyílt Boksán. A boltot a tsz és az AGROKER közösen üzemelteti. Fel­adata a háztáji gazdaságok ellátása kisgépekkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel. Bolgár vendégeink látogatásai Megyénk bolgár vendégei, dr, Sztojan Radev, a Bolgár Kulturális Központ igazgatója és Lengyel Károly, a Bolgár Kulturális Központ titkára teg­nap kora délután az MSZMP Baranya megyei Bizottságának oktatási igazgatóságára látoga. tott. A vendégeket Földes And- rásné igazgató és Benkő Lász­ló igazgatóhelyettes, a Haza­fias Népfront Baranya megyei Bizottságának alelnöke fogad­ta, s tájékoztatta az intézmény életéről, az iskolában folyó ok­tatási munkáról. Ezt követően dr. Sztojan Radev a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresz- szusáról tartott fórum jellegű előadást az iskola tanárainak és hallgatóinak. A bolgár küldöttség délután Szigetvárra látogatott. Hazánkban 22 ezren dolgoznak szilikózisveszélyes munkahelyen Dr. ügyi József akadémikus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora megnyitja a szimpoziont. Erb János felvétele Nemzetközi szilikózis szjmpozion Pécsett Komplex védekezési rendszert kell kidolgozni Önmagam nevelése? A mindennapi életben a helytelen magatar­tás okát gyakran az­zal magyarázzák: „helytelenül nevelték" nem ő a hibás,, ha­nem „azok az okai, akik nevel­ték" stb. Ritkán fordul elő, hogy az egyén számonkérje önmagától „mit tettél azért, hogy más légy"? A nevelés és az önnevelés kölcsönhatása fontos az életünkben, személyi­ségformálásunk két nélkülözhe­tetlen feltétele. Cél mindenoldalúan fejlett közösségi emberré válás, aki képes és kész szocialista tár­sadalmunk építésében tevéke­nyen részt venni. Társadalmunk ebben az „embereszmény” modellben kívánja elérni, hogy valamennyien harmonikusan fejlett egyéniséggé váljunk, gondolkodásunkban, szoká­sainkban, törekvéseinkben a dolgok értéke feleljen meg a szocialista társadalmi valóság­ban meglévő értékeknek. Ennek eléréséhez nem elég a nevelés mint külső hatás, ha­nem saját magunk belső és tevékeny aktivitása is szüksé­ges. Erre képesek vagyunk és mind képesebbé kell válnunk! Pavlov így fogalmazta meg: „az ember a legmagasabb ön- szabályozás egyedülálló rend­szere". Az indítékot a környezet tá­masztja. Gyermekkorunkban a család, óvoda, iskola, később felnőttkorban a munkahely, a szűkebb és a társadalom tá- gabb közösségei., A közösség követelményeinek, folyamatos értékelő és minősítő vélemé­nyének „prizmáján” keresztül alakul egyéni magatartásunk norma- és értékrendszere. Értékelnünk kell önmagunk­nak is magatartásunkat: eleget teszünk-e az életben betöltött funkciók maradéktalan teljesí­tésének, helyesen értjük-e, gya­koroljuk-e jogainkat és köteles­ségünket? Hogyha nem tesz- szük? Konfliktusunk támad kör­nyezetünkkel, a társadalommal, életünk nehézzé válik! önmagunk nevelését tuda­tossá, rendszeressé kell ten­nünk! Csehov így fogalmazta meg fivéréhez szóló levelében: „Itt szakadatlan munkára van szükség, éjjel, nappal örökös olvasásra, tanulásra, akarat­ra... Itt drága minden óra!" A viláq gyorsan fejlődik és hogy le ne maradjunk, töre­kednünk kell önmagunk kitel­jesedésére, kiküszöbölve hi­báinkat, fejlesztve pozitív tulaj­donságainkat. Csak így tudunk megfelelni a társadalom köve­telményeinek, megvalósítva ön­magunk „élettervét". Sok nagy ember saját erőfeszítéseivel ér­te el egyéniségének legmaga­sabb fejlődési fokát. Romain Rolland szerint „Harcolni kell önmagunk ellen, hogy önma­gunk fölé emelkedhessünk!" Szocialista társadalmunkban az önnevelést társadalmi motí­vumok is befolyásolják. Az egyén többre és jobbra töre­kedve a közösség méltó tagjá­vá válhat. Megismerve a kör­nyezet követelményeit, kialakít­ja erkölcsi alapelveit, fogal­mait, meggyőződését, erkölcsi szokásait, amelyek szabályozzák magatartását, „élettervének" kialakítását, tökéletesítését. Aki nem jut el erre a szintre, az elégedett önmagával, „jól ne­veltnek" tartja magát, nem ér­dekli mások véleménye. Az ilyen nagyképűség a társadalmi élet elvárásaitól való lemara­dást és a személyiség vissza­fejlődését eredményezi. Társadalmunkban azok van­nak többen, akik „igaz ember­ré” kívánnak válni. Kialakítják életük célját, magatartásukat és nap mint nap saját lelkiis­meretükkel szembe nézve szá- monkérik önmaguktól többé lettek-e és hogyan tovább? A kívánságokhoz és szándékokhoz erős akaratnak kell társulnia. Egységes receptet, tanácsot ad­ni nem lehet az önneveléshez, hiszen az egyénenként eltérő. Mégis néhány általános taná­csot meg lehet fogalmazni. Mindenekelőtt ismerni kell, hogy milyen követelményeket támaszt a társadalom, ezeket elfogadni, belső meggyőződés­sé tenni. Szigorú önbírálattal kell értékelni önmagunkat: sa­ját norma- és értékrendszerün­ket, jellemvonásainkat, maga­tartásunkat. Erre kell építeni önmagunk fejlesztési program­ját. A terveket a mindennapi életben kell realizálni tevé­kenységi rendszerünk minden mozzanatában. Műveltebb sze­retnék lenni? Erősebbé, edzet­tebbé kívánom tenni önmaga­mat? A mindennapi munkában fegyelmezettebben, igényeseb-, ben kell helytállnom? A társa­dalmi közéleti területeken kel­lene már valamit tennem? Gyermekeimmel kellene többet foglalkoznom? stb. Mikor — mit teszek a kitűzött célok ér­dekében? M inél több és gazda­gabb az önma­gunkkal szemben támasztott igény, és ezt céltu­datos akarattal elérjük, annál kiegyensúlyozottabb és telje­sebb az életünk! Mindezt azon­ban csak közösségen belül, mint annak tagja, a közösség segítségével lehet elérni. A közösség életfeltétel az egyén számára, fejlődésének feltétele: közvetíti a társadalom követel­ményeit, viselkedési — maga­tartási mintát ad, tárgyilagos­ságra, akaratra, fegyelemre stb. nevel. Védettséget, segít­séget ad és értékelése önér­tékelésünk formálója. Marx és Engels így fogalmazta meg: „Csak a másoktól való közös­ségben kapja meg mindegyik egyén az eszközöket ahhoz, hogy hajlamait minden irány­ban kiművelje: csak a közös­ségben válik lehetővé a sze­mélyes szabadság." Dr. Csanálosi Sándorné dezte a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottsága, a Nehézipari Minisztérium Bányá­szati Szilikózis Bizottsága, va­lamint az Országos Bányásza­ti és Kohászati Egyesület a Mecsek-alján. Tegnap délelőtt 8 óra 30-kor dr. Tigyi József akadémikus, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem rektora nyi­totta meq a szilikózis-szimpo- ziont, üdvözölte a résztvevő­ket. A megnyitón ott volt Koós László,v az MSZMP Baranya megyei Bizottsága osztályveze­tője és Papp Imre, Pécs város Tanácsának általános elnök- helyettese. Megnyitó előadásában dr. Kapoly László nehézipari mi­niszterhelyettes a szilikózis el­leni küzdelem szükségességé­ről és jelentőségéről beszélt. Mint említette, hazánk gazda­sági tényezői között meghatá­rozó szerepet tölt be a szén az ásványi kincseink sorában, s azon kell lennünk, hogy meglévő természeti forrásainkat egyre jobban kihasználva ál­lítsuk az ipar szolgálatába. A bányatermelés növekedése korszerű termelési módszere­ket kíván, s e módszerek meg­határozásánál a tudomány tel­jes fegyvertárát mozgósítanunk kell. A világ csaknem vala­mennyi jelentős érc- és ásvány­bányája szilikózis-veszéllyel bajlódik - hazánkban 22 ezer ember dolgozik porártalmas- szilikózisveszélyes munkahelyen —, s éppen ezért célul kell tűznünk, hogy a szilikózis, el­leni védekezés eszközrendszere beilleszkedjen a bányaművelés technológiai rendjébe. Komp­lex védekezési rendszert kell kidolgoznunk, amihez a jelen­legi módszerek tökéletesítése alapvető feltétel. Dr. Andik István, a szimpó­zium szervező bizottságának el­nöke, a POTE professzora meg­nyitó előadásában a tartós porexpozícióval kapcsolatos légzésfunkciós zavarok korai felismerésének problémáiról szólt. Ezt követően dr. Andik Imre jó munkát kívánt a szimpozion résztvevőinek, majd fél 10-kor megkezdődött a tudományos program Fulmer József és Vé- kény Henrik előadásával, mely­nek címe: A szilikózisveszély műszaki prevenciója a Mecse­ki Szénbányáknál. Kozma Ferenc A munkásőrség tiszteletére Ünnepi megemlékezés a MECHLABOR-ban Nemzetközi szimpozionra ül­tek be ma délelőtt a POTE előadótermébe a professzorok és műszakiak, s helyezték el többen a széksorok közé a tol­mácskészülékeket. Három na­pig Pécsett vitatkoznak majd a szilikózis elleni védekezés szükségességéről, ismertetik ku­tatásaik legújabb eredményeit, s remélhetőleg meghatározzák majd az egészségügyiek és a műszakiak jövőbeni tenniva­lóit, feladatait is. Ahol szén, érc-, és ásvány­bányászat folyik, ott a szili­kózis, a porártalmak elleni vé­dekezés kérdése is napirendre kerül. Szerte a világon így van ez, de hogy megyénkben, Ba­ranyában maradjunk: a szilikó­zis a Mecseki Szénbányák leg­súlyosabb munkaegészségügyi problémája. Ez a szénmeden­ce termeli a szilikotikusok 85— 90 százalékát, s ha igazat szól a fáma, amely szerint hazánk­ban 4500-5000 szilikózisos bete­get tartunk nyilván, kézenfek­vő a következtetés: hazánkban itt, Baranyában hárul a legna­gyobb feladat az egészségügy­re, a műszaki vezetésre a szi­likózis elleni küzdelem front­ján. A háromnapos nemzetközi szimpoziont éppen ezért ren­Valkai József, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnoka át­adja a kitüntetéseket. Fotó: Seres Éva A Mechanikai Laboratórium Pécsi Gyáregységének párt- szervezete, gazdasági vezető­sége és KISZ-szervezete a fegy­veres erők napja alkalmából a munkásőrség tiszteletére ünne­pi megemlékezést tartott teg­nap délután az üzem kultúrter­mében. A himnuszt követően Pálfi László párttitkár köszön­tötte a gyáregység dolgozóit, a vendégeket, a párt, állami és társadalmi, tömegszervek, a belügyminisztérium, a rendőr­ség, a honvédség és a mun­kásőrség képviselőit. Ott volt az ünnepségen Megyaszai Jó­zsef, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának osztályveze­tője, Orbán István r. vezérőr­nagy, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság veze­tője, Valkai József, a Mun­kásőrség megyei parancsnoka, Gál György alezredes, Lőcsei Attila, a Pécs városi Pártbi­zottság munkatársa. ünnepi beszédet Keresztes János, a gyáregység igazgató­ja mondott. Bevezetőjében megemlékezett a fegyveres erők napja történelmi előzmé­(Folytatás a 2. oldalon.) Sárosi János miniszter- helyettes Baranyában Sárosi János, az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter helyettese tegnap Pécsre látogatott. A me­gyei pártbizottság épületé­ben, dr. Nagy József me­gyei első titkár elnökleté­vel tanácskoztak az építő­ipar jelenlegi helyzetéről és a távlati fejlesztési le­hetőségekről, különös te­kintettel a lakásépítő ka­pacitásra. A megbeszélé­sen részt vett Czégény Jó­zsef, a megyei pártbizott­ság titkára, Lukács János, a Pécs városi Pártbizott­ság első titkára, dr. Dányi Pál, a Megyei Tanács el­nökhelyettese, dr. Németh Lajos, a Pécs városi Ta­nács elnökhelyettese. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli namo XXXIII. évfolyam, 270. szám 1976. szeptember 30., csütörtök Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Thumbnails
Contents