Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-25 / 265. szám
Hogyan élünk? C saknem három évtizedes gyakorlatunk van már a gazdasági tervezésben — üzemi méretektől az országosig. Talán ellentmondásnak látszik, de tény, hogy kevesebb gyakorlatunk van a gazdasági fejlesztéssel szervesen összefüggő, ám bizonyos értelemben önálló érvényű közvetlen társadalmi tervezésben. Ez abból is következik, hogy az anyagi termelés nagymértékben tervezhető, viszont az emberi-társadalmi létkörülményeket számos olyan tényező befolyásolja, amelyeket nem lehet, vagy csak részben lehet előre látni. Megtörténik, hogy felépítenek egy gyárat, létrehoznak egy új ipartelepet, amelynek összes berendezését, technoló. giáját, termékszerkezetét, anyagellátását, sőt piacait is előre megszervezik, de az csak utólag derül ki, hogy a majdan benne dolgozó emberek milyen életviszonyok között fognak élni. Például az, hogy milyen összetételű családokról van szó? Hány iskolai osztály, óvodai és bölcsődei férőhely, lakás, üzlet, milyen tömegű közlekedési eszköz szükséges számukra? Később jelentkeznek konkrétan a kulturális szükségletek is, a pihenés, a szabad idő eltöltésének igényei, a kormegoszlásból eredő különleges problémák. Sőt, nemcsak a gyáron, az ipartelepen kívüli társadalmi-emberi viszonyok és a belőlük fakadó szükségletek mutatkoznak meg nyilvánvalóbban, hanem a gyáron belüliek is. Például az, hogy milyen szakképzettségű a munkaerő, milyen utánképzés, vagy továbbképzés szükséges számukra; az emberi várakozások miként egyeztethetők össze a tényleges üzemi igényekkel és lehetőségekkel; vagy például a későbbiekben a gyár melyik rétegéből, honnan reméli munkaerő-utánpótlását. Üj gyár, ipartelep létesítése esetén viszonylag könnyebben tervezhető a társadalmi-emberi viszonyok fejlesztése, hiszen a régi településeken — jól vagy rosszul —, 'de mindenesetre már kialakultak és megrögződtek ezek a viszonyok. Befolyásolásuk tehát nehezebb. Ráadásul a konkrét emberi-társadalmi viszonyok számos olyan összefüggést 'hordoznak, amelyek részint függetlenek a munkahelytől és hozzáférhetetlenek, részint a lakóhelytől függetlenek és az üzemből nézve áttekinthetetlenek. Hiszen például százezrével vannak az országban „bejáró" munkások, akik sokszor, meglehetősen nagy távolságból „ingáznak” a munkahely és a lakóhely között, s az egyik környezet alig képes befolyásolni a másikat. Mindezekből az következik, hogy amíg az anyagi termelés folyamatai egységesen és átfogóan tervezhetők és jól követhetők, addiq a társadalmi — és életviszonyok céltudatos fejlesztése az összefüggések szélesebb körének ismeretét és elemzését követeli meg. Am ha jelenleg még nem is lehetséges a társadalmi-emberi viszonyok olyan konkrétságé tervezése, mint a gazdasági-termelési feladatoké, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul irányukba és egyre több tapasztalat gyűlik össze ezen a téren is. Amikor például egy gyár tervet készít arra, hogy miként és milyen ütemben szünteti meg a nehéz fizikai munkát és gépesíti, vagy amikor a termelési folyamat ésszerűbb szervezésével iktatja ki a monoton, a munkás számára érdektelen, állandóan ismétlődő fázisokat, akkor már ugyanazon dolgot, tehát a termelést, az emberi viszonyok irányából közelítette meg. Amikor egy termelőszövetkezet gondosan tanulmányozza a korösszetételből eredő demográfiai folyamatokat, vagyis átgondolja, hogy tagjai milyen ütemben érik el a nyugdíjkorhatárt, s mi történik azután velük, a fiatalok pediq milyen ütemben lépnek munkába és hogyan illeszthetők be az üzemi szerkezetbe a majdani szükségleteknek és képzettségüknek megfelelően, akkor voltaképpen társadalmi tervezéssel foglalkozik — még akkor is, ha a termelés felől közelíti is meg a kérdést. Amikor egy intézet azt vizsgálja,, hogy pályakezdő fiatal szakemberei miként tudnak beilleszkedni és milyen szerepekhez jutnak, akkor voltaképpen az egész intézet fejlődésére kiható emberi tényezőket vizsgál és tervez meg jobban. Ugyanúgy, ahogyan egy település közigazgatási vezetői például kulturális és szabad idő-létesítmények tervezésével az adott helység lakosságának művelődését, szellemi fejlődését is elősegíthetik. A társadalmi tervezésnek ezek az elemei természetesen nem új dolgok. Ami új, inkább a megkülönböztetett figyelem, amelyet különösen a XI. kongresszus határozatai szentelnek a szocialista társadalmi-emberi viszonyok jövőbeli fejlesztésének. Ami pedig gyakorlati és módszertani oldalról új, az a követelmény, hogy egy üzem, vállalat, termelőszövetkezet vagy egy lakóterület irányítói az emberi viszonyok alakulásának szenv szögéből nézve, tehát valamennyi fontos összefüggést felismerve legyenek képesek tervezni e viszonyok fejlesztését. M inthogy tervezési gyakorlatunk az eddigiekben főként az anyagi-technikai feltételek megteremtésével foglalkozott, a szélesebb értelmezésű társadalmi tervezés készségei, módszerei nem alakultak ki egységesen mindenütt. Hiszen a korábbi fejlődési szakaszban a „miből élünk” kérdései még szükségképpen gyakran háttérben hagyták a „hogyan élünk?" problémáit. Most pedig a „hogyan élünk” úgy került előtérbe, hogy gazdaság- fejlesztésünk szocialista céljai társadalmi követelmények formájában is konkrétabban megfogalmazódtak. Szemlélet — módszerváltozás ez —- akárhogy is nézzük. Lecke, amelynek megtanulása és megoldása mindnyájunk feladata. R. L. Magyar—laoszi megállapodás Barátsági nagygyűlés a Chinoin Gyárban A bemutató résztvevői a különböző szőlőfajtákkal ismerkednek Seres Éva felvétele Szőlőtermelési bemutató a Pécsi Kutató Intézetben Jól vizsgáztak az új hazai szó'ló'fajták Az Országház kupolacsarnokában pénteken aláírták a Magyar Népköztársaság kormánya és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közötti gazdasági segítségnyújtási megállapodást. A megállapodást Borbándi János, a Minisztertanács elnök- helyettese és Sanan Southichak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, közlekedés-, közmunka- és szállításügyi miniszter írta alá. Az aláírásnál jelen vöt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Bényei Béla, a Magyar Népköztársaság laoszi nagykövete, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen voltak az aláírásnál Kaysone Phornvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszter- elnöke vezetésével a laoszi párt- és kormányküldöttség tagjai. A laoszi párt és kormányküldöttség, élén Kaysone Phomvi- haneval, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkárával, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével pénteken Budapest nevezetességeivel ismerkedett. A laoszi vendégek társaságában volt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes. A Magyar Nemzeti Galériában szobrászati és festészeti kiállításokat néztek meg, a Halászbástyáról és a gellérthegyi Citadelláról a főváros panorámájában gyönyörködtek a vendégek, majd megtekintették a kelenföldi lakótelepet. A laoszi párt- és kormányküldöttség — élén Kaysone Phom- vihane-vaI, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkárával, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével — pénteken látogatást tett a Chinoin Gyárban. A programban részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Simon Pál nehézipari miniszter, Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyi államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi o. helyettes vezetője, Bényei Béla, a Magyar Népköztársaság laoszi nagykövete, Somogyi Imre, a IV. kerületi pártbizottság titkára, Kovács Ferenc, a IV. kerületi Tanács mb. elnöke. (Folytatás az 5. oldalon.) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1958. évi 12. sz. törvényerejű rendeletet. A módosító rendelkezés szerint az ügyvédi kamarák választott szerveit (tisztség- viselőit) a jövőben három év helyett öt évre választják. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg, végül egyéb ügyeket tárgyalt. Baranyában az ötéves tervben 950 hektáron kell új szőlőt telepíteni és felújítani. Csak ha ez a rekonstrukció megvalósul tudjuk évi 1 millió hektoliteres szovjet és fél millió tőkés bor exportkötelezettségünket teljesíteni, s mellette a hazai igényeket kielégíteni. Erre a termőtájra, a Dél-Du- nántúlra méltán számít a népgazdaság, hisz az idei fagykáros és aszályos évben amikor az Alföld bortermése a felére csökkent, az országnak ezen a részén termelték a legtöbb szőlőt, mutatott rá bevezetőjében dr. Diófási Lajos, a Kutató Állomás igazgatója. A márciusi fagyok, amelyek az alföldi szőlőkben súlyos károkat okoztak, Baranyát alig érintették. Számottevő jégkár az idén egyetlen termőhelyen sem volt, s ez feltehetően összefüggésben van a jégelhárítás beindulásával. A június közepétől július végéig tartó aszály sem okozott mennyiségi kiesést a hegyvidéki szőlőkben, hisz az eddig leszüretelt fajtáknál jó vagy egészen kiváló terméshozamok vannak. A növényvédelmi helyzetet értékelve dr. Diófási Lajos rámutatott: az idén peronoszpóra kártétel nem volt, annál tömegesebben támadott a szőlőatka, ami ellen az intézetben tízszer kellett permetezni. Ahol a szőlőmoly ellen jól védekeztek, ott most kevésbé rothad a termés. A Botritis elleni zárópermetezést szeptember 6-án végezte el Taxinnal a Kutató Intézet. Az eddig leszüretelt Rizlingszilváni és Oportó fajta 150— 200 mázsás termést adott hektáronként a többi fajta szüretje most folyik, ezektől is átlag 80—90 mázsás termés várható. Hacsak tömeges rothadás nem lép fel, Baranya megye kiváló szőlőterméssel rukkol ki az idén, ugyanez nem mondható el a minőségre. Hűvös volt az augusztus és szeptember, a must cukorfoka átlag 14—17 körül mozog. A Kutató Intézetben a Chardonetnél 17,5 a Rizlingszilváninál 17, a Tramininál 17,2 a Cirfandlinál 15,5, a Hárslevelűnél 14, az Olaszriz- lingnél 13,5 és a Furmintnál 13 mustfokot mértek 120—150 mázsás termés mellett. A kísérleti kertben szereplő új fajták ennél jóval nagyobb cukorfokot mutatnak, a Zenit 21,4, a Zala Gyöngye 20,3, a Lakihegyi Mézes 18, a Meded pedig 18,6 cukorfokú. Ezek; a fajtaváltás során perspektivikus fajták hisz a jó minőséget több éves kísérletek alapján hozzák. A tegnapi fajtabemutató sztárjai az új rezisztens fajták voltak; a Zalagyöngye, a Lakihegyi mézes, a Medea, az Egri Csillagok a Göcsei Zamatos és a Borenemissza Gergely 2. Ezeket peronoszpóra ellen egyáltalán nem kell permetezni, ami nagyon megkönnyíti termesztésüket. Főként kistermelőknek ajánlják a kutatók. Az új korai borszőlő fajták közül a tegnapi bemutató résztvevői megismerhették Kurucz András nemesítő kitűnő új fajtáit: a Jubileum 75-öt, az Ezerfürtöt, a Kurucvért és a Kármint és dr. Király Ferenc egykori pécsi nemesítő fajtáját a Zenitet. A csemege fajták közül nagy sikert aratott Kocsis Pál Attila fajtája, dr. Király Ferenc két pécsi csemegeszőlője, az F 24/1 és a B 17/5 valamint Szegedi Sándor Téli muskotálya, s végül egy Kaliforniából behozott, s a mi klímánkon igen jó eredménnyel kecsegtető piros csemege szőlő a Flame Tokay — magyarul Tokaj lángja, amelynek átlagos fürtmérete eléri az 1—1,5 kilogrammot. — Rné — Felállították a cölöpverő gépet és megkezdték az épülő új lakóházak alapozási munkálatait Pécsett a Kis Rókus utca és az Alkotmány utca deltájában. Erb János felvétele Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Rgplo XXXIII. évfolyam, 265. szám 1976. szeptember 25., szombat Ára; 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja
