Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-25 / 265. szám
2 Dunantmt rtaoiö 1976. szeptember 25., szombat VII. dél-dunántúli népművészeti )ryét fl népi iparművészet nagy seregszemléje Pécsett Részlet a dél-dunántúli megyék díszítőművészeti szakköreinek hímzéskiállitásáról, amely a dr. Doktor Sándor Művelődési Központ nagytermében látható. Szokolai felvétele. Táppénzes helyzet Baranyában • • / Ülést tartott az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság Baranya megye táppénzes helyzetéről szóló jelentést vitatták meg tegnap a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága ülésén, Megtudhattuk, hogy a jelenlegi adatok szerint idén négymillió forinttal kevesebbet utaltak ki táppénzre, mint a tavalyi azonos időszakban, a kiesett napok száma tíz százalékkal csökkent, vagyis a tavaly bevezetett intézkedések megtették hatásukat. A betegségek közül vezetnek a légzőszerviek, majd sorrendben a mozgásszervi betegségek köTárlatlátogatáson a néprajzi vándorgyűlés A Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésének tegnap délutáni programja a hallgatók számára igazán kellemes, de egyúttal hasznos időtöltést nyújtott. Ugyanis a Pécsett több helyen látható különféle népművészeti kiállítás értékes illusztrációt kínált a vándorgyűlés művészetelméleti anyagához. A tanácskozás résztvevői tegnap délután 3 órakor kezdték meg tánlatlátogató kőrútjukat a Déryné utcai kiállítóteremben, ahol a Népi Iparművészeti Tanács rendezésében az ország legkülönbözőbb tájegységeinek mai népi,, díszítőművészetéből kap ízelítőt a látogató. Baranyától Matyóföldig A bejáratnál rögtön meg is torpan az érdeklődő,. Szalavári Imrének, a népművészet mesterének népi motívumokból komponált modern (pozitív— negatív változatú) faliszőnyege mindjárt nagy érdeklődést kelt. Gazdag anyag illusztrálja a Debrecen környéki népművészetet. Szabó Kinga népi iparművész, fazekastermékei (buttelák, csőrös kancsók, tányérok, köcsögök) mellett Nyakas Miklósáé hajdú-bihari motívumokkal díszített szőtteseit csodálhatjuk. De erről a vidékről való a fekete alapú színes, szűrrátétek vagy a jellegzetes, faragott „kígyós" pásztorbot. (A kígyóábrázolás jelentése: ezzel a bottal csapta aqyon a pásztor a mezőn lelt kígyót!) A gazdagon díszített kalocsai vőfélykendőt- a népszokás szerint botra tűzve vitte menyasszonykérőbe a vőfély. A nádudvari Fazekas dinasztia fazekasmesterei országszerte ismertek. Most apa és fia együtt állította ki fekete mázas (füstös) cserépedényeit: tésztaszűrőt, szilkét (köcsög), lisztesfazekat A szebbnél szebb hetési, sárközi, palóc szőttesek, hódmezővásárhelyi és kunsági hímzések mellett itt találjuk a Matyóföld színes-tarka színvilágát is. Négy megye szakkörei A Doktor Sándor Művelődési Ház naqyterme zsúfolásig tele. Az érdeklődők többsége természetesen a vándorgyűlés hallgatói., Élénk eszmecsere folyik, sokan jegyzetelik a látnivalókat. És az bizony akad bőven. — Négy megye (Baranya, Zala, Somogy, Tolna), díszítő- művész szakköreinek legszebb munkáit láthatjuk itt — mondja Cser Ferencné megyei1 díszítőművészeti szakreferens. A kiállított anyag zömében a délszláv fehér áttört hímzéses minták, a 'német fej- és válI— kendő-motívumok különféle változataiból áll. Nagyon gazdag a magyar népművészeti anyag. Dróvaszögi főkötők!; ormánsági szőttesek, Szigetvár környéki fehér hímzések. És amire igen büszkék vagyunk, a mi pécsi szakkörünk alkalmazza egyedül az országban egy rég feledésbe merült fehér hímzés gazdag motívumkincsét, amit a Szigetvár környéki falvakban talált és jegyzett le Görnyei Sándor néprajzkutató. A valaha lápos, mocsaras vidék díszítőművészetében sajátos, környezetre utaló motívumokat alkalmaztak: rákot, halat, csigát, piócát, vízililiomot. Ezeket a motívumokat gyűjtjük mi évek óta, és ahogy a kiállítás igazolja, fel is használjuk őket. Az egyik vitrin előtt vagy tízen tolonganak. A csodálat tárgya ezúttal egy valóban mutatós (és különleges) lenkender alapra hímzett, kakasos faliszőnyeg. Tolna megyéből való. És aki e tárgyban a legilletékesebb, dr. Németh Pál- né népi iparművész, Tolna megyei díszítőművészeti szakreferens elmondotta, hogy a tolnai munkák zöme len, kenderjuta alapanyagra készült. Ezt a rusztikus hatású tartós anyagot nagyon régen használták, de mióta divatba jött a műszál, egyre inkább feledésbe merült. A vékonyszálú gyapjúval, ritkaszövésű alapanyagra hímzett bíborvégek (fejkendők) áttört fátyolos, hatásúak. A Tolna , megyei fehér és a sárközi színes hímzésminták egyaránt jól mutatnak a durvább lenvászon alapon. A kiállítás qazdag anyagából említést érdemelnek még a míves somogyi pász,torfaragások, a fejábrázolásos pásztor- botok, díszdobozok, ivócsanakok és a csontból faragott sótartó. Szőttesek, faragások A Megye utca 20. emeleti helyiségében színes sokác-min- tájú maxiszoknyás lány mosolyogva fogadja a látogatókat. Itt rendezte meg kiállítását a Népművészeti Szövetkezet. A szűk helyiségben Domonkos Dezsőné, a szövetkezet elnöke kalauzol. — Főképp exportra termelünk, de termékeinket megvásárolhatja bárki a szövetkezet boltjában. Az itt látható hímzett mellények, blúzok, a sokác, horvát és székely szőttesek, az exportra szánt termékeink legszebb darabjai. A bejárattal szemben faragott asztal székekkel, a Kapoli- nagydíjas Krausz György munkája. Mindenki megcsodálja a kézzel faragott, szinte csipkeszerű széktámlákat. Ficzere Mátyás népi iparművész vagy 80 centi magas padlóvázája, Po- zsár Lajos zöldmázas áilatfor- májú italkiöntője és Kovács Csaba ormánsági mintás söröskészlete a habán-kerámia jellegzetességeit hordozza. A kiállítás szép darabjai a dombóvári faragórészleg munkái, tál- és kanáltartók, súlykolók, fűszertartók és egy érdekes csíp- tető, ami állítólag folyóirat és konyharuha csíptetésére egyaránt alkalmas. A Ruhmanntestvérek ötvösmunkákat állítottak ki. A csillogó réztükrök és dohányzókészletek mellett egy baranyai virágmotívumokkal díszített rézóra (egyébként működik is) Lieber Gyula munkája. Teknővályó cigányt ábrázol Osztopáni Imre faszobra. Faragott falitálján Zrínyi kirohanását örökítette meg. A híres mohácsi fekete mázas fazekastechnikát Kovacsics Ferenc képviseli cserépedényeivel, dísztálaival, korsóival. Bemutatkozó fiatatok A Fiatal Népművészek Stúdiójának a kiállítását már csütörtökön megnyitották az Ifjúsági Ház színháztermének előcsarnokában, így a tanácskozás résztvevői minden nap láthatják. A leghálásabb közönség, a gyerekek, csak tegnap délután jutottak az alkotások közelébe, amelyek részben számukra készültek, tekintve a bemutatott számos praktikus, kedves játékot. A Fiatal Népművészek Stúdióját 1973-ban alapította meg a Népművelési Intézet és a KISZ KB. Tagjai hivatásos népművészek és amatőrök, többségük már elnyerte a „Népművészet Ifjú Mestere" címet Mostani pécsi kiállításukon harminchárom fiatal népművész alkotása szerepel. A legtöbb mű a keramikusok, fafaragók, kosárfonók, textilesek munkája, de a bemutatón bőrből készült lószerszámot, rézmunkát, sőt lószőrből font ékszert is láthatunk. Ez utóbbi akkor sem lehetne értékesebb, ha aranyból készült volna. Készítőjének, Bodrogi Sándornak a művészete egyedülálló egész Közép- Európában. Az idős mester tiszteletbeli tagja a fiatalok stúdiójának, ahol már vannak követői is. A kiállítás anyaga rendkívül egységes mind a színvonal, mind a művészi törekvések tekintetében. Szépség és célszerűség jellemzi a kiállított műveket. A tárgyak nem túldíszítettek; az egyszerű forma mindig a funkciójuknak alárendelten érvényesül. Az alkotások hűen tükrözik a Fiatal Népművészek Stúdiójának egyik alapvető célját: megtalálni a népművészet helyét, szerepét a modern környezetben. Este 19 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban Baranya, Somogy, Tolna, Zala megyék művészeti együttesei és szólistái mutatkoztak be a közönségnek. A Magyar Néprajzi Társaság tanácskozása ma folytatódik az Ifjúsági Házban, s 11 előadásra kerül sor. Este a színházban a művészeti együttesek és szólisták bemutatójának második részével zárul a dél-dunántúli népművészeti hét harmadik napja. D. I. Belgiumban bokrokban no A gazdaságban köztesként termesztik a diót Verik a diót Szeptember végén a szomszédban csengeni kezd a mozsár, kopog a kalapács: o szomszéd töri a diót. Az1 mondják, jó üzlet, mert a dió- belet szép pénzért átveszi a MÉK, a Vendéglátó, Baranyában összefüggő diós terület Kátolyban és Bikaion van, valamennyi Görcsönyben is akad Egyéb helyeken csak az utak mentén, szórványban. 1974-es statisztikai adatok szerint az állami gazdaságokban 117 hektáron volt dió — ekkor már az egész termőre fordult — a begyűjtött termés 93 mázsa. A tsz-eknél 48 hektáron található a csonthéjas őszi gyümölcs, területük egyötöde volt termő. — Mi az oka ennek az általános rossz helyzetnek? — kérdezem Hardy Józsefet, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelőjét. — A megyében általában rossz volt a kötődés. A dió különben is igen érzékeny virágzás idején a hidegre, fagyra. Mivel déli származású, nagyon korán virágzik. Meg nem is valami nyereséges dolog a diótelepítés. Valamikor azt mondták, diót az unokáknak telepít az ember, fiatalkorában. Valahogy most is így van. ötvenéves lexikont böngészek, ebből látszik,, mi mindent hanyagolunk el évtizedek óta dióügyben: Svájcban még nyolcszáz méteres magasságban s megterem — írja a könyv. — Héjából barna festéket csinálnak. Levelének és zöld héjának levéből készült főzettel a lovakat bekenve immunisak lesznek a szúnyogcsípésre. Virágából hajfeketítő készül (ezt a Londa cég fölfedezte, használják is világsikerrel), éretlen termése cukrozva kitűnő kompót. Belgiumban már 1837-ben kitenyésztették a bokordiót. Kerítés mellé ültethető cserje- féle, termése ugyanolyan bőséges, mint a fáé, csak jóval könnyebben kezelhető. — Hogy honnan származik a dió? — folytatja Hardy József. — Nyolc faja él Európában, egy Jamaikában. Vadon megterem Görögországban, Elő-Ázsiában, a Himalája lejtőjén és Erdélyben Szörény, Sze- ben környékén. Nálunk az északi részen már nagyon kevés van, Csehszlovákiában elvétve található. A baranyai helyzet, amint látható, nem valami rózsás. Bikaion van harminchét hektár, és Kátolyban. Bikaion a jövő héten kezdődik a dióverés. A területet húsz éve telepítették be, tíz éve terem. Idén százötven mázsa héjas diót várnak, mintegy tíz napon keresztül veri és szedi majd kétszáz iskolás. Az állami gazdaság irodáján szabadkoznak: miért pont a dió érdekel, mikor országos viszonylatban is jól sikerült idén az őszibarack-termés, a dió meg voltaképp lényegtelen. Az őszibarack hektáronként százezer forintot hoz, a dió csak hatezret — mondják. — Igaz, munka nincs vele: kétszer megpermetezik, aztán kész. Viszont a karácsonyi diós beiglit mindenki szereti. Szántó Péter vetkeznek, aztán a gyermek- ápolási táppénzes napok. Az egy főre eső munkában nem töltött napok átlaga legmagasabb a mohácsi járásban — tizenhat nap. Megállapítható az is, hogy a terhességi szövődmények, mozgásszervi megbetegedések megyénkben lassabban gyógyulnak, mint másutt. Hogy ezt mi okozza, valószínűleg összetettebb kérdés annál, hogysem egy ülésen eldönthető legyen. A betegellenőrzés különféle formái napjainkra veszítettek jelentőségükből, bár az a rendelkezés, mely szerint a három napnál rövidebb táppénz a munkahely nyereségalapjából kerül levonásra, bizonyára megnöveli az ellenőrzésben a vállalati érdekeltséget. Számos fontos elhatározást is tartalmaz a jelentés: a táppénzes helyzet ellenőrzésére az egész megyére kiterjedő hatáskörrel rendelkező szakfelügyelő főorvost nevez ki az egészségügyi osztály vezetője; megfelelő körülmények esetén a főállású üzemi orvosoknak is lesz táppénzrevéteii joguk. Olyan részlegek indulnak, melyekben a gyakrabban előforduló megbetegedések rehabilitációjához nélkülözhetetlenek, így például a harkányi gyógyfürdőkórházban a mozgáskárosultak bázisintézménye lesz. A keresőképtelen állományban lévők az ellátásban, beutalásokban előnyt élveznek, pontosabban működik majd a táppénzes információs rendszer, és a helyi tanácsok is fokozottabban kísérik figyelemmel területük táppénzes helyzetét. A gyógyító-megelőző intézmények hatékonyabb munkájával biztosítani kell a megbetegedések számának csökkenését. Az idei első félévben a táppénzes állomány a keresők 6,2 százaléka volt, szemben a tavalyi hasonló időszak 6,7 százalékával. Dz aSBHI (Lahti) fotóklub kiállítása Tegnap este fél 7-kor ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a Doktor Sándor Művelődési Ház klubjában a lahti (ASAHI) fotóklub kiállítását. Elsőként Halász Rezső, az EFIAP tagja, a Mecsek Fotóklub ügyvezető elnöke köszöntötte a finn vendégeket és a megjelent nagyszámú érdeklődőt, majd Keresztúri Erika énekelt finn és magyar népdalokat. Ezt követően Timó Aaltonen fotóművész tartott megnyitó beszédet. — Egy közhellyel kezdem. Egyetlen kép többet mond, mint bármi más emberi megnyilatkozás — mondotta Timo Aaltonen. És ha vannak is nyelvi akadályok egymás megértésében, — beszéljenek helyettünk a képek. A finn fotóművész továbbiakban szólt arról, hogy az ASAHI Fotóklub és a Mecseki Fotóklub 5 éve tart fenn szakmai kapcsolatot, és ez immár folyamatosnak és tartósnak tekinthető. örült annak, hogy a két város testvéri kapcsolatteremtésének huszadik évfordulóján a fotóművészek is tevékeny részt vállalnak az ünnepségeken. A Pécsett megrendezett finn fotókiállítással egy- időben Lahtiban látható a Mecseki Fotóklub Pécset és Baranyát bemutató, mintegy nyolcvan képből álló reprezentatív fotóanyaga. A Lahtiba utazott baranyai delegációban dr. Lajos László fotóművész képviseli a Mecseki Fotóklubot. Az ASAHI-fotóklub kiállítását már a nyitás napján száznál is több látogató tekintette meg. A vendégek között megjelent Papp Imre, Pécs város tanácsának elnökhelyettese is. P. L.
