Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-24 / 264. szám

1976. szeptember 24., péntek Dunantmt napló 3 Új lakótelep épül Szombathelyen Négy és félezer embernek otthont adó új lakótelep be­ruházási programját fogadta el csütörtöki ülésén a szombathe­lyi városi tanács végrehajtó bizottsága. A megyeszékhely déli részén, a Ságvári Endre KISZ-lakótelep folytatásaként 14 hektáron épül fel a 'levegős, sok zölddel oldott Rózsa Fe­renc körúti új városrész., A ki­jelölt területen az V. és a VI. ötéves tervben 900, átlagosan 45 négyzetméter alapterületű szövetkezeti, OTP és állami célcsoportos lakás épül 6 szin­tes házakban, házgyári, tégla­blokkos és alagútzsalus techno­lógiával. Valamennyi lakás távfűtéses lesz. Óvoda vagy ABC? A leendő kertvárosi ABC-áruház „Nem a könnyűszerkezeté a rossz osztályzat” — írtuk jú­nius 22-én a Ivov-kertvárosi ABC-áruház építésének viszon­tagságairól. Mit is írtunk ak­kor az idézett címből is lát­hatóan a könnyűszerkezetes építési mód védelmében? Ilye­neket: A város — gyorsítani akar­ván egyes" járulékos létesítmé­nyek építését — könnyűszer­kezetből terveztette az óvodá­kon és bölcsődéken kívül az ABC-áruházakat is. Az építte­tői szándék ellenére is a szo­kottnál lassúbb lett az építke­zés. A szerződésben rögzített végső határidő 1976. június 30. volt, de cikkünk megjelenése idején az volt a vélemény, hogy október-november előtt semmiképpen nem várható az átadás. Ismertettük a késede­lem okait is, amelyek között a legfőbb az volt, hogy a ter­vezett import-anyagok helyette­sítésére mást kellett keresni (ez tervmódosítással is járt), s e keresgéléssel sok idő veszett el. „A tanulságok megszívlelendők” Ezt is írtuk annakidején!. Bi­zonyára meg is szívlelik — a jövőre nézve. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az idei év végére lesz is ABC-áruháza Lvov-Kertvórosnak. És ha nem lesz, akkor mi lesz? A kertvárosiak nem elége­dettek városrészük ellátásával, s az ABC-áruháztól várják a „megváltást”. Vajon így van-e ez? Pécs legfiatalabb városré­szének van jó üzlethálózata (azt szokták mondani: bár Uránvárosnak lett volna ennyi üzlete az építkezés ötödik esz­tendejében ...), egyik-másik fajtából kettő is van. Elvileg tehát mindent be lehet szerez­ni helyben a tejtől a zöldség­féléken át a húsig. Más kér­Miért? Az ABC-viszontaqságok után cikksorozatban számoltunk be az óvodai helyzetről, s ennek kapcsán külön a kertvárosi óvodaépítés körüli problémák­ról. A figyelmes olvasónak fel­tűnhetett, hogy ezek — ugyan­csak könnyűszerkezetes létesít­ményekről lévén szó — kísér­tetiesen megegyeznek az ABC- problémákkal. A kivitelező nem látott lehetőséget arra, hogy a két fontos létesítményt egy idő­ben jelenthesse készre, ezért tette fel az idézett kérdést — illetékes szervektől várva a sorolást. Nem volt egyszerű válaszol­ni erre. Szükség van .az ABC- re? Hát hogyne lenne, amikor már szinte évek: óta várnak rá a kertvárosiak. És egyébként is: a késedelem azt a város- építési szándékot hiúsítja meg, hogy ezen a részen kész egé­szet alkosson a városrész be­vásárlóközpontja. De szükség van-e az óvodára? Ez Lvov- Kertvárosban nem vitatéma. Az egyetlen működő óvoda a gyermekek kis részének a be­fogadására is kevés. Ezért utaznak a kertvárosi gyerme­kek nap mint nap szerte a vá­ros különböző óvodáiba (nem­különben a bölcsődéskorúak is). Az új óvoda késedelmes megvalósulása sokkal inkább befolyásolja a kertvárosiak hangulatát, mint az ABC. Előbb az óvodát! így döntöttek végül is a vá­rosi pártbizottság kezdeménye­zésére a helyzet alapos mér­legelése után. A BÉV által is elismert és elfogadott új, vég­leges határidők: az óvodát ez év december 31-ig, az ABC- áruházat pedig jövő év már­cius 31-iq kell átadni. Kérdőjelek azért vannak, s ez nyugtalanítja a beruházó­kat. Csak egyet említünk: tisz­tázódtak-e az óvodánál mind­azok a burkolóanyag-problé­mák, amelyek az ABC-nél —■ a másfajta követelmények fi­gyelembevételével — már meg­oldódtak. itt is importanyagok­ról van szó, ezért ha a be­szerzés, vagy a más anyag­Ővoda — december 31., ABC-áruház — március 31. Új és végleges határidők Lvov-Kertvárosban dés, hogy az üzletek bizonyos időpontokban túlságosan zsú­foltak (és hol nem?), meg az rs, hogy esetenként éppen ak­kor szegényes a választék, ami­kor a munkából hazamenők vásárolnának (s hol nincs ez így?). Az esetenkénti zsúfoltsá­gon aligha lehet segíteni, eb­ben kétségtelenül az ABC hoz­hat megoldást. De hogy a nap minden szakában kielégítő le­gyen az ellátás, az nemcsak egy új áruházon múlik. Júniusi cikkünk után válto­zott a helyzet a kertvárosi ABC körül. Éspedig így: gal való helyettesítés körüli ne­hézségek miatt esetleg nem le­het tartani a kitűzött határ­időt, mi lesz? Persze az is le­het, hogy nincs ok az aggo­dalomra. Akkor viszont annál jobb! Hársfai István Őszi B Délelőtt szakmai nap, délután a közönségé Csütörtökön szakmai nap­pal nyitott az őszi BNV, ame­lyet a nagyközönség először csak déltől látogathatott. Ez­úttal a kötött-szövött alsó- és felsőkonfekció, valamint a textilméterárutermelő üzemek találkoztak kereskedelmi part­nereikkel. A szakmai tanács­kozás egyik fő témája volt, hogy a kisebb gyermekek öl­tözködése már jó úton ha­lad, most az iskolás korúak és az idősebb korosztály sa­játos igényeinek kielégítésén kell munkálkodni. Ez utóbbiak számára megfelelő anyagokból kényelmes, egészséges, hord­ható lábbeliket, méretben, színben, fazonban egyaránt megfelelő ruhákat, kabátokat kell nagyobb számban gyár­tani. A szakmai nap kétségkívül legérdekesebb eseménye a magyar élelmiszeripar kollektív kiállításának sajtótájékoztatója, amelyen a lakosság színvona­las ellátására tett intézkedé­sekről, a választékbővítésről, az iparág fejlesztéséről számoltak be. „Házon kívül' a szovjet ke­reskedelmi kirendeltségen tar­tott szakmai és sajtótájékozta­tót a Raznoexport külkereske­delmi egyesülés, amely több mint 1100 termékével vesz részt a fogyasztási cikkek árubemu­tatóján, s jó néhány olyan elektromos háztartási gép­újdonságot kínál, amelyek jö­vőre megjelenhetnek a hazai üzletekben. Egy nap a Petőfi laktanyában Erb János képriportja Aiégsen ,fo/r pk A Polski Fiat megáll mellettem, nyílik az ajta­ja, ismeiősöm invitál a ko­csiba. Gratulációval indul a beszélgetés, dicsérem az autót, de ismerősöm leint: „Nem az enyém, az apó­sé.” S már árad is be­lőle a panasz. Mert hon- nét is tudna kocsit venni egy fiatalember, aki csa­ládjával együtt az apó­soknál lakok, akinek e szívességért illik is vala­mit havonta fizetnie. Kell a forint a várva-várt la­kás beugrójára — haszná­latbavételi díjra — meg a szép bútorra és a minden­napi megélhetésre is. Évek óta várják a saját otthont, a tanácsi bérlakást, mert házat venni, vagy építeni nem tudnak, nincs rá pénz, a szövetkezeti la­kásra meg csaknem annyit kell várni, mint a tanácsi­ra, így jöjjön inkább az utóbbi. Egy-két héttel később ismét összehozott bennün­ket a véletlen. Ismerősöm sugárzó arccal újságolta: rajta vannak a listán, megkapják a lakást. Ta­nácsi kétszobásat. Gratu­láltam, s jókívánságként egy saját Polskit toldot­tam az otthonhoz. Ismerő­söm elképedve nézett rám: „Hát tényleg elhitted, hogy ez nem az én kocsim? Csak az após nevén van.” Mint kiderült, röstellte be­vallani, hogy tanácsi la­kásra várva volt lehetősé­ge „összekaparni" több mint százezer forintot autó­ra. Annyi pénzt, amennyi beugrója lehetett volna egy OTP öröklakásnak is. Csakhát oz OTP-lakás drá­ga. Inkább ültek az szülők nyakán lehetetlen körül­mények között, s most egyszerre megvan a lakás és a kocsi. Hogy ki milyen lakásra adja be igényét, s milyet kaphat, az sokmindennek függvénye. így a kereset­nek, a család nagyságá­nak, az ideiglenes lakás állapotának és így to­vább. Mindezek figyelem- bevételével — határok közé szorítva — rangsorol­ják, ki milyen — tanácsi bér, szövetkezeti, OTP — lakásra jogosult. Ezek a határok azonban álszituá­ciók teremtésével, kiska­puk keresésével, megvál-' toztathatók. Az ilyen ese­tekre azonban legtöbbször csak a véletlen derít fényt. Akik megteremtik maguk­nak, az ismert, nem ki­elégítő pécsi lakáshelyzet­tel élnek vissza. A város­ban élők, különösen a la­kásra várók tisztábon van­nak e szituáció okozta sa­játos gondokkal s Íratlan erkölcsi törvények alapján Ítélik el u lakáshelyzettel különbözőképpen vissza­élőket. Ezek az Íratlan er­kölcsi törvények azonban meglehetősen hatástala­nok, csak létezésüket érezzük, s érzik azok is, akik megrázva magúkat mégsem vesznek tudomást róla. Mint ismerősöm is, aki tudva, hogy tanácsi lakáshoz jutása hivatalo­san szabályos, ám még­sem „fair play”, — elta­gadta saját kocsiját. .. Török Éva

Next

/
Thumbnails
Contents