Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-16 / 256. szám

2 Dunantmt napló 1976. szeptember 16., csütörtök n Mon Komlói nap Budapesten A száz évvel ezelőtt Süss Nándor által alapított Magyar Optikai Művek két héten át tartó gazdag és eseménydús programmal ünnepli centená­riumát. A közel kilencezer em­bert foglalkoztató gyáróriás, beleértve mátészalkai, komlói, dunaújvárosi és zalaegerszegi üzemét is, több mint másfél milliárd forint értékű geodéziai, laboratóriumi műszereket, szá­mítástechnikai eszközöket, fi­nomoptikai termékeket és kü­lönböző időmérő eszközöket ál­lít elő: ezek több mint kéthar­madát exportja gyártja. A MOM komlói gyáregysége, amely ugyancsak jubilál, — öt esztendővel ezelőtt hozták létre — több mint háromszázötven fős létszámával hozzájárul a nagyvállalat eredményeihez. Négy esztendeje kezdték az olajfék alkatrészek előállítását, s tavaly óta már komplett olaj- fékeket állítanak elő a hazai járműprogram szabta felada­tok alapján. Az üzem, amely közel ötvenmillió forint értékű munkát végez ebben az eszten­dőben, még az év vége előtt megkezdi a nyugatnémet Wes­tinghouse cégtől vásárolt licenc alapján az újtípusú olajfékek gyártását, amelyeket az Ikarus autóbuszokba építenek be. A jubileum a bányászváros üzemét is érinti, mert a MOM valamennyi gyáregységének kü­lön ünnepséget rendezett. így került sor tegnap délután a komlói gyáregység napjára, amelyet Budapesten a Szako­síts Árpád Művelődési Házban rencfeztek. A két órakor kezdődött ren­dezvényen Poós Gyula, a MOM vezérigazgatója fogadta a ba­ranyai, komlói vezetőket': Koós Lászlót, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága gazdaságpo­litikai osztályának vezetőjét, Gallusz Józsefet, a komlói Pártbizottság első titkárát, Mot­her Jánost, Komló város Taná­csának elnökét, valamint Bo- bály Jánost, a MOM komlói gyáregységének igazgatóját és az üzem társadalmi szerveinek vezetőit. A vendégek a házi­gazdák kíséretében megtekin­tették a MOM százéves törté­netét bemutató kiállítást, ame­lyen ott láthattuk a komlói gyár­egység által készített terméke­ket is. A baranyai nap befejeztével Poós Gyula vezérigazgató át­nyújtotta a Baranyából érke­zett vendégeknek, a komlói gyáregység vezetőinek a cente­náriumi emlékplakettet. S. Gy. „Nem olyan mint a gyári, de én készítettem” Barkács­áruházat épít a TÜIÉP Keresett a faanyag Egy ismert pécsi orvospro­fesszor hozott egyszer egy skiccet, mondván, szekrényt szeretne csinálni a nyaralójá­ba. A műhelyben méretre vág­ták a fát, kapott ragasztót és jótanácsot, majd nekiállt. Két hét múlva boldogan jött visz- sza: nem olyan, mint a gyári, de én csináltam — mondta nem kis büszkeséggel, s egy­ben igen találóan fogalmazta meg a barkácsolás célját és tartalmát. Azóta törzsvendég a Citrom utcában és most már „felszerszámozott" kis műhe­lyében mindent maga csinál. — Kerestek nálunk már me- leq alsóneműt is, abban a hitben, hogy itt mindent lehet kapni. Ha mindent nem is, de a kis szögtől a fürdőkádig sok mindent meqtalál a vevő, ami esetleg másutt nincs, vagy nehezen beszerezhető — mond­ja Garami Rudolf boltvezető. — És mi valóban igyekszünk mindent előteremteni, ami szükséges a barkácsoláshoz, de sokszor a fél országot be kell utazni áru után. A Dél-dunántúli TOZÉP1972- ben nyitotta meg a Citrom ut­cai boltot. A barkácsolási kedv növekedésére jellemző, hogy ma már havi félmillió fo­rintos a forgalmuk. Legtöbben a fanyagbkat keresik. Léceket, deszkákat, lemezeket. Kis kéz­ügyességgel és néhány alap­vető szerszámmal sokon tud­nak és készítenek is könyves­polcot, beépített szekrényt, sámlit, kutyaólat és a jóég tudja mit nem. A barkácsbolt műhelyében méretre vágják az anyagot, az illetőnek otthon már csak össze kell állítania. A boltban tanácsot is kap, no meg anyagilag is jobban jár, mintha a TÜZÉP telepen vá-„ sárolná meg a fát, ugyanis itt a „leeső”, hulladék anyagot nem kell megfizetnie, azt ki­lós áron értékesíti a bolt. Különben sokan keresik a barkácskészleteket, szerszámo­kat is, ha számolunk, rögtön rájövünk, miért. Ha valaki pél­dául egy hétvégi házat épít, s amit lehet maga végez el egy barkácskészlet segítségé­vel, egynegyedével olcsóbban jön ki, mintha ugyanezt a nem kis rezsivel dolgozó kisiparos­sal végeztetné. Csakhogy a jó barkácskészlet nem túl olcsó és sajnos hiánycikk. Csináld mqgqd! — így olcsóbb A Citrom utcai bolt már nem bírja a forgalmat. Az üzlet és a raktár zsúfolt, drá­ga, értékes anyagokat kényte­len a szabad éq alatt tárol­ni. A vevők jószerint nem is látják, mit lehet kapni, annyi­féle árut tárolnak egy-egy pol­con. Kicsi a műhely is, 4,30- nál hosszabb faanyag már nem fér a qéD mellé. A TÜZÉP már elkészíttette az új barkácsbolt, pontosabban barkccs áruház építésének ter­veit. Szeretnének a belváros­ban maradni — hisz éppen ez az üzlet egyik előnye — ezért a Rákóczi út 66-ban, a volt jelmezkölcsönző helyen kíván­ják felépíteni a barkács óru­házat. A tervek szerint 1980-ig elkészülne az áruház, ahol jól felszerelt műhelyek is a fúrni-faragni vágyók szolgála­tába állnának. Az építkezés megkezdésének időpontja még bizonytalan, pedig jó lenne, ha minél előbb megnyílna az áruház. „Do it yourself!” — Csináld magad! hirdetik szerte a vi­lágban. Egyes országokban festetlen bútort árusítanak, hogy az illető maga fesse be az általa gondolt színre, má­sutt vitorlázó repülőgépet le­het kapni házi összeépítésre. Az utóbbiról nálunk egyelő­re nincs szó, azt viszont jól tudjuk, hogy zárat szerelni, ablakot illeszteni, redőnyt ja­vítani nem szívesen jön a kis­iparos. „Magad uram, ha szolgád nincsen" — tartja a régi mondás, melynek új tar­talma: kevesebbe is kerül... Panics Egy évtized kezdődik Tanévnyitó a Zeneakadémia pécsi tagozatán Kétszázötven muzsikus az országnak, Európának Az elsősök kevesen vannak, alig többen mint húszán, de a hangjuk messze száll majd. Tegnap ugyanolyan csendes tisztelettel jöttek el a tanévnyi­tóra, ugyanolyan szolid ünnep­ség kezdődött meg a Liszt­teremben, mint tíz esztendeje mindig. Huszonegynéhányan es­küdtek fel minden szeptember­ben és huszonegynéhányan in­dultak el friss diplomával min­den júniusban Pécsre, a Du­nántúlra, az országba, a nagy­világba, innét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene­A bővítés enyhít a gondokon Hatalmas kocsisor a Megye­ri úti sorompónál. Dudálás, néhány kevéssé választékos megjegyzés, többen nem bír­ják tovább, visszafordulnak. Végül aztán megjelenik a so­rompókezelő és közli: nem tud­ni, mi van, valószínűleg elrom­lott a szerkezet, mert már órák óta nem lehet fölhúzni. A sorompó a tolatási hatá­ron belül van, s az ilyen „mű­szaki hiba" nélkül is naponta fél napot zárva tartják. Akad aztán más is: a környéken szá­Baleset a mohácsi országúton Több órára megbénult a közlekedés Ismét a Mohácsi országút kri­tikus szakaszán történt tegnap baleset: délelőtt fél tizenegykor a zuhogó esőben megcsúszott egy osztrák tartólygépkocsi, a vontató jármű az árokba for­dult, eközben megsérült a ve­zetője, akit a mentők könnyebb sérüléssel a pécsi Honvéd kór­házba szállítottak. A vontatott tartálykocsi az úton keresztbe fordult s meg­bénította a Mohácsi országút forgalmát. A vezető könnyebb sérülése és a több tízezres kár ellenére is viszonylag szeren­csés volt a baleset, hiszen a ve­zető nem tudhatta, hogy a Mo­hácsra vezető országút a 32-es 33-as kilométerkő közelében mennyire balesetveszélyes. Az út többszöri vizsgálata, a nem­régiben történt javítás ellenére ez az útszakasz még mindig vá­ratlan veszélyeket rejt a gyanút­lanul közlekedő járművek szá­mára. A szakembereknek most már egyszer s mindenkorra meg kellene találniuk s kijavítaniuk az út hibáit. A tegnapi baleset kapcsán szólni kell még arról, hogy a Pécstől alig néhány kilométerre levő forgalmi akadályt csak több Órás késéssel tudták meg­szüntetni , a gépkocsik százai várták az út szabaddátételét. Nem vitatjuk, hogy a tartályko­csi eltávolítása nehéz feladat volt, azonban lehetőség nyílt volna arra, hogy már Pécs bel­területén a Pécsvárad—Szeder­kény, a Pécsre irányuló forgal­mat pedig Belvárdgyulánál az Olasz—Eilend—Bogádon ke­resztül vezető útra tereljék. L. J. ráz időben csak por van, eső- fjen viszont mocsárnyi a sár. Raktárbázis: Három vállalat dolgozik: a TITÁN, a FŰSZERT és az AMFORA. Talán ők ér­zik legjobban a fentebb fel­sorolt panaszokat. De van sö­pörni való saját házuk táján is. A szó szoros értelmében is: például a FŰSZERT raktára előtt az úton nagy csomó szal­ma hever, csomagolópapír is. A háromsávú körforgalmú út belső részén konténerek áll­nak, a középsőn két teherau­tót rakódnak, a külső sávot ebben a pillanatban foglalja el egy böhömnagy teherautó, keresztbe áll az úton, Két per­cet se kell várnom, máris ér­keznek az újabb teherautók. Mennének tovább, de hát nem lehet. Mit tegyenek? Dühösen megfordulnak, elindulnak - szemben a körforgalommal. — Hiába van körforgalom — mondja az egyik sofőr — in­kább ellentétesen megyünk, mert máshogy képtelenség ki­jutni az ilyen dugóból. A raktáios mentegetőzik: — A konténerek már egysze­rűen nem férnek el a raktár­ban, Ha nem állnának itt, nyugodtan parkolhatnánk a külső sávon, de hát... Jó do- loq a konténer, gyorsan dol­gozhatunk vele, korszerű. De kicsi a raktár, kinőttük, A teherautó még mindig ott áll keresztben. A vezető a ko­csi ajtajának támaszkodik, ra­kodó egy sincs. Szerinte: — Nincs elég targoncaveze­tő, árukísérő, rakodó, ezért az­tán kínosan elhúzódik a rako­dási idő. A többiek meg min­ket szidnak. Az épület túloldalán éppen burkolati jeleket festenek, a kanyarban megjelelő autók csikorogva fékeznek, mennének tovább, de ezen az oldalon már nincs három sáv, A fes­tésből kimaradó részen a TI­TAN hatalmas rozsdás vasle­mezeket tárol, ki tudja miért, meddig. Az autó lépésben la- virozik tovább, hirtelen eléje vág egy emelővillás targonca, teli kínai porcelánnal. A kocsi megint fékez, a következő pil­lanatban összeállíthatnám a tájjelegű magyar káromkodá­sok kéziszótárát. A legtöbb panasz a legna­gyobb vállalatra, a FOSZÉRT- re van. — A raktárbázist kinőttük — mondja Krajczár Sándor igaz­gató, — az út keskeny, és a kétsávnyi zöldterület is tékoz­lásnak tűnik ilyen helyhiány mellett. 1977 végére talán meg­oldódik: kiszélesítik az utat, szűkítik a zöldövezetet. Ma­gunkról pedig annyit: a bá­zisra költözés után szélesebb lett a profilunk, a megyét élelmiszerrel és vegyiáruval lát­juk el, napot se késhetünk. De a raktár kicsi, igaz, az építés óta 4000 négyzetméterrel nőtt a terület, folyamatban van 1200 négyzetméter építése, de ez sem elegendő. Jövőre ké­szül el egy rámpás raktár az iparvágány mellett, ez talán megoldja az itteni közlekedés­ben, rakodásban uralkodó le­hetetlen állapotot.,. Szántó Péter Pécsi cipők sikere Párizsban Nagy sikert arattak a pécsi cipők a párizsi bőrhéten. Az egy hétig nyitva tartó kiállítá­son tizenhat modellt mutatott be a Pécsi Cipőipari Szövetke­zet: cipőket, szandálokat, me­lyek a Pécsi Bőrgyár újdonsá­gából, a puhított sevró jelle­gű boxból, valamint import sevró és nappabőrből készültek. A halványdrapp, korallpiros és zefírkék színű lábbeliket az ' őszi BNV-n is bemutatják. iskolai Tanárképző Intézetének Pécsi Tagozatáról. A Pécsett nevelt hangszeres., meg ének­kultúra tehát valóban messze száll, szinte a fél Európába: Hollandia, Svédország, Auszt­ria, a Német Szövetségi Köz­társaság rangos szimfonikus zenekaraiban játszanak. Hang­szerük talán új, de művészetük az egykori pécsi tanári kartól fogant. A jubileum tehát csendes volt, ugyanolyan tanévnyitó, mint a másik tíz. Póztalan, nyu­godt átmenet a második évti­zedbe. Antal György főiskolai tanár a tagozat igazgatója mondott beszédet: — Az elmúlt tíz év alatt át­lagosan hetven növendékünk volt. így Budapest és Debrecen után a miénk a legnagyobb ta­gozat, megelőzve Szegedet Győrt és Miskolcot. Szinte min­den évben minden hangszert oktatunk. Felvevőhelyünk a négy dél-dunántúli megye, s ezt a területet kell ellátnunk zeneis­kolai ének- és zenetanárokkal. De a határok nem merevek, hanem mozgékonyak. Növendé­keink nemcsak zeneiskolákban, hanem szakközépiskolákban ta­nító- és tanárképző főiskolákon nevelnek. Számos zeneiskolai iaazqatót adtunk már a magyar oktatásügynek. A zenekari hanqszeres tanárok fele befu­tott hivatásos zenekarokban he­lyezkedett el. A tíz év alatt fél­száz muzsikust küldtünk a Pécsi Nemzeti Színházba. Valameny- nyi élvonalbeli magyar zenekar­ban ülnek végzett hallgatóink: az Állami Ooeraház, a Rádió Szimfonikus Zenekar, az Állami Hanqversenyzenekar, a MÁV Szimfonikusok, a Győri Filhar­móniai Zenekar és a Szombat- helyi Szimfonikus Zenekar so­raiban. Aztán a huszonnégy elsőéves tett esküt. Fiúk, lányok,, ének­szakosok, zongoristák, hegedű­sök, brácsások, csellisták, bő­gősök, fuvolások, oboások, trombitások, gitárosok. Szom­bathelytől Szeqediq, az ország minden tájáról érkeztek. Nyu­godtan látnak a tanévhez, min­denkit sikerült elhelyezni diák­otthonokban — hatvan száza­lékuk igényelte az elhelyezést, mivel nem pécsi — aztán csendben megkezdődött a ta­gozat második évtizede. Eddig kétszázötven ének- meg zenetanárt adott az or­szágnak, a világnak Pécs. Az ország meq ötszörösére növelte az évente a tagozatnak adott pénzt. A csendes jubileum al­kalmával örömmel és segítő szándékkal figyeljünk tehát a Zeneakadémia pécsi tagozatá­ra. Földessy Dénes Könyvritkaságokhoz és érde­kességekhez jutott a pécsi An­tikvárium. „ ,.. a frantzus nya­valyáról, az aszszonyi rendnek különös nyavalyáiról és a rot­hasztó hideg-lelésről” beszél el minden tudnivalót az „Ausztriai Német Tartományok­ban lévő Tábori és Falusi Bor­bélyok számára” Tratner Ta­más udvari nyomtató és könyv­árus kiadásában, 1778-ban megjelent Orvoskönyv, melyet „Milesz Jósef” a „Maga Nem­zete hasznára ...” lefordított magyar nyelvre. A másik érde­kesség, az 1842-ben Budapes­ten, magyar nyelven megjelen­tetett Törvényszéki orvostan. Az igazi érdekességet a pécsi En­gel József nyomdájában, 1776- ban elkészült kiadvány jelen­ti, amely a pécsi székesegy­házban elhangzott prédikáció­kat ismerteti. Zsúfoltság, tárolási nehézségek a raktár­bázison

Next

/
Thumbnails
Contents