Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-16 / 256. szám
1976. szeptember 16., csütörtök Dünantuií napló 3 Magyar-amerikai termelési kooperáció Érkeznek a gepek az őszi munkákhoz Változott szerepben a Szigetvári Cipőgyárban Érkeznek a külföldi Az őszi mezőgazdasági munkákhoz — amelyek idén a növények érésének elhúzódása miatt a szokásosnál 10—12 nappal később kezdődnek — vasúton és országúton nao mint nap nagyszámú külföldi gép érkezik. Az új berendezéseket szerelők várják az AGROKER vállalatok telepein, és az ösz- szeszerelés, beállítás után nyomban átadják a megrendelőknek. A gépek eay részét közvetlenül a gazdaságokba irányítják. A gépellátás általában jó. A cukorrépa betakarító aéoek közül a KGSZ—6-os szovjet önjáró kiszedő berendezésből 1976-ra százat rendelt az AGROTRÖSZT, a szeptember 30-ig visszaigazolt 75 gépet a szovjet külkereskedelem már le is szállította, sőt a IV. negyedévi szállításokból 12 gépet előrehozott, s ezeket is átadta. A szovjet TECHNOMAS- EXPORT-tal az AGROTRÖSZT szerződést kötött a burgonyatermesztésnél igen jól használható rakodógépek soronkívüli szállítására. A megállapodás értelmében 54 KSP—5 mintájú gép még a szezonban beérkezik. Az új típusú, lengyel gyártmányú és hazánkban használt kombájnok közül a legnanvobb teljesítményű Bizon-Gigant arató-cséplőgépből tíznek a szállítására kötöttek szerződést, a kombájnok egy része az őszi munkákba is bekapcsolódik. Még a szezonban átvehetik a termelők a Bulgáriából importált 30 nagyteljesítményű szőlőprést. Nagyszámú aép érkezett tőkés orszáaokból is. Júliusban jött létre a megállapodás a korszerű John Deere traktorok szállításáról, eddig 160 géo érkezett, s ezeket a termelési rendszerben gazdálkodó nagyüzemek iórészt már munkába is állították. gépek Toborzás Szentlőrincen Üdvözlet a munka- és üzem- szervezésnek, immáron nem annak, melyet papíron lobogtatnak, hanem az igazi kis csodáiknak — a műhelyekben. A Szigetvári Cipőgyár újjászervezett tűzödei köreiben egy hónap óta a magyar—amerikai termelési kooperáció ütemére csattognak a varrógépek. A műhely légköre nyugodt, senki sem kapkod, senki sem ideges. Hát ezt mi is kitalálhattuk volna, már korábban is így csinálhattuk volna .. . Nem a szalagmunkát, mert eddig is az volt, hanem a szereposztást. De hogyan is csinálták eddig? Kötött ütemben, amikor is gymást követték a munkaműveletek, egyik asz- szony a másik keze alá dolgozott, s ha valaki lazított, borult a rend, megállt a szalag. A szalag, amely átlagos képességeket feltételezett, dehát nem vagyunk egyformák, így aztán idegeskedett az is, aki sokat tudott teljesíteni, hogy miért nem jön a munka, még- inkább állandó stresszben voltak a gyengébbek, hogy nem tudják utolérni a jobbakat. A nyomasztó érzést csak fokozta a munka egyhangúsága — egyfolytában ugyanazokkal a munkaműveletekkel kellett bíbelődni. És most, a diszpécser rendszerű, adogatás tűzödei szalag mellett? Nincs szorongás, a munka érdekes, változatos. Az egész egyszerű, A tűzőnő elkészül munkájával, kosarát ráteszi a szállítószalagra, eközben az elektromos érintkező vált, a diszpécserasztalon auPIÉRT Kereskedelmi Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy szeptember 27-től október 8-ig leltár miau az árukiadás szünetel t'omatikusan kigyullad egy kis lámpa. Ekkor a diszpécser, kinél mindig van annyi cipőalkatrész, amennyi a körhöz kell, újabb tételt állít össze, beteszi a kosarába és a szállító- szalagon küldi vissza, a tűzőnőnek karját sem kell mozdítani, a kosár a szállítószalagon éppen az ő asztalára ha- jókózik. Nem kell másokra várni, hogy előbb elkészüljenek az előző munkafázissal, úgyszintén kapkodni és idegeskedni sem kell, hogy mások esetleg miattam állnak és várnak. Mindenki csinál mindenfélét, ahogy adódik, s így a munka változatos. Jellemző egyébként, hogy az átállás nem okozott zökkenőt, a tűzőnők egyből hozták a korábbi teljesítményt. Más itt a szereposztása a művezetőnek, aki ezentúl főként a minőséggel törődhet, s más jobb kezének, a diszpécsernek, akinek minduntalan tervezgetnie, számolgatnia kell, s kinek-kinek testre szabott munkát kiküldenie, de másra ügyel itt a meós is. Szigetvárott bevezették az a k- tív minősítési rendszert! A meósok rrtost már nemcsak azt vételezik szemre, hogy az elkészült cipő milyen csinos (s amikor már a rejtett hibákat a jóisten sem: képes kiszűrni), hanem beültették őket a körbe is, éspedig a cipőkészítés első, ún, fárafoglalási munkafázisának végére, ahol a főbb hibák kijönnek. A meós most kiemeli a hibásat és kis kézi szerszámaival menetközben kijavítja, vagy lebontatja, sorozatosan előforduló hibák esetén pedig leállíttatja a szalagot, Tehát a gyártás közben, állandóan felügyelnek a minőségre. wmWKM. tanulnak Mindez csak nyitánya az amerikai Katy-céggel létrejött termelési kooperációnak, melynek keretében a Szigetvári Cipőgyárban amerikai cipőgyártó technológiát vezetnek be. Kicserélik a gyár teljes gépparkját, éspedig a világon ez idő szerint ismert legmodernebb cipőgyártó gépekkel, ezek az átváltozások kezdődtek most meg. Mi a helyzet Szigetvárott? A három tűzödei kör dolgozik, s ezzel a szervezés szál- lítószalag'os része befejeződött. A tűzödei berendezéseket egyébként hazai cég gyártotta, s ezzel dollárt takarítottunk meg. Számos speciális gépet azonban külfödről kell megvenni. Az USA-ból a gépek vagonokban megérkeztek, s hozzák a kamionok az olasz és a nyugatnémet gépeket is. Közben a szigetváriak az amerikaiaktól kapott komplett elrendezési terv szerint mindent előkészítettek és kialakítottak, már csak csatlakoztatni kell a gépek energiavezetékeit. A hónap közepére várják az amerikai szakembereket, négy szervezőt és hat gépbeállítót, akik mindent a helyükre tesznek. Már a nyárra várták őket, de némi csúszás adódott, ennek ellenére bíznak gyors munkájukban, s így Szigetvár, ahogyan azt a kooperációs szerződésben ütemezték, még az idén elkészítheti az első 150 ezer párás amerikai exporttételt. (A teljes felfutás évében, 1980-ban már 2 millió pár női bőrcipőt szállítanak az USA- ba.) Szentlőrincen jövőre megépül a kétszáz fős tűzöde. A volt magtárépületet a helyi tanács költségvetési üzeme alakítja át, most készíti a terveket. Szentlőrincen közben megkezdődött a lányok, asszonyok toborzása, a jövő hónapban pedig az átalakított negyedik tűzödei körön szeretnék megkezdeni a betanítást. A szentlőrincieket saját autóbuszukkal utaztatják majd Szigetvárra. Nemcsak ők tanulnak, hanem mindazok, akik valamiféle kapcsolatba kerülnek az amerikai szervezőkkel és szerelőkkel — angol nyelvtanfolyamon, a helyi gimnázium közreműködésével. A nyelvtanulás kötelező. De miből is készül a szigetvári exportcipő, mert ez sem másodrangú kérdés. A talpbőrt a Simontornyai Bőrgyár szállítja, a mintatételek az amerikaiaknak megfeleltek. A felsőbőrt a budapesti Finombőrgyártól várják, az első próbálkozások azonban nem sikerültek, így az idén még importbőrökkel kénytelenek dolgozni. Az igazság az, hogy arra a felsőbőrre, amit az amerikaiak kérnek, egyelőre nincs is kidolgozva hazai szabvány. Ez a bőr az általunk megszokottnál vékonyabb, az egy millimétert sem éri el, fizikai tulajdonságai mégis jók, puha, hajlékony, lábra simuló bőr. A hírek szerint kísérleti gyártását a Pécsi Bőrgyárban is megkezdték, reméljük, sikerül, s a puhabőrgyártó kapacitását éppen most fejlesztő pécsiek is bekapcsolódnak az amerikai exportba. A Szigetvári Cipőgyár igazgatója egyébként mutatott is nekünk egy női cipőt — mentes a túlzásoktól, nem bunkó, nem hegyes — kerekített orrú, sarka közepesen magas, egyébként műanyagból készült sarok, amelyet bőrt utánzó fóliával borítottak be. Ez most a divat az USA-ban. Miklósvári Zoltán m Uj munkahelyen, új gondokkal Minden elismerést megkapott amit egy munkásember elérhet. Tizennyolc év után mégis otthagyta azt az üzemet, amelynek oly sokat köszönhet. Megbántották, majd marasztalták volna, de vette a munkakönyvét és odébbállt. Azóta sem találta meg önmagát s valahol belül igen keserű emberré vált. Hiába akadt nyugodtabb munkahelyre, még mindiq a Sopia- nában történt dolgok marcangolják: s időnként azt kérdi megától: — Szomor Feri, mikor lesz már vége a lelki kálváriádnak? — Tizenhét fős szerelő brigádom volt. Ha bent maradtunk túlórázni — a sürgős határidők miatt — az nem tetszett a többi brigád tagjainak. Tavaly május elsején, mikor harmadszor nyertük el a vállalat kiváló brigádja címet, fölhördültek, hogy már megint mi ... De azt hiszem legfőképp az ötvenkétezer forintot sajnálták tőlünk, amit a kollektíva kapott. Pedig mindent bizonyítani tudok. Például két esztendővel ezelőtt kilencszáz társadalmi munkaórát dolgoztunk, nagyrészt a fonyódi vállalati üdülő rendbetételén. Vagy ugyancsak két éve, csak a harmadik negyedévben tizenkétezer forint értékű anyagot takarítottunk meg a normával szemben. Persze mindez azzal is összefügg, hogy laza volt a szabásterv: mert ha tizenöt tábla lemezből ötöt meg tudtunk „takarítani", az nem róható fel a munkás hibájának. Abban az időben még csigás töltőgépet, borsóosztályozót és sertéskopasztót készítettünk: rendszeresen hazahoztam a gépterveket. Sokszor éjszakákat töltöttem azzal, hoqy megismerjem a partitúrát. De ezt tettem akkor is, mielőtt elkezdtük a wolfram-szálhúzó gyártását. Akkoriban azt sem tudtam mi a viláqítógáz. De így voltak ezzel a többiek is. Az élelmiszeripari gépek, amelyeket korábban gyártottunk, általában 300 alkatrészből álltak, míg a wolfram-szálhúzó néqyezerből. Az emberekben, így bennem is, feszültséget okozott az ismeretlen munka, mert szakmailag nem voltak fölkészülve az új feladatokra. Idegesség vett rajtam erőt, s ez csak fokozódott, mikor három hét után — Budapesten az Egyesült Izzóban végeztük el a wolfram-húzó meózását — hazajöttem. Időközben itthon elmaradt a brigád a munkával. De akkor már nagyon rossz volt a hangulat. Nézze: én a futballban sem viseltem el soha a vereséget s azt sem tudtam lenyelni, hogy nekemrontottak a főnökök a csúszás miatt. Akkor eszembe jutott az is, hogy a tavalyi május elsejei ünnepség előtt hívattak az irodára, s felhívták a figyelmem arra, remélik, nem farmerben jelenek majd meg a központi ünnepségen, ahol a brigád részére átveszem a kitüntetést. Bedobtam a törülközőt, kilépett bejegyzéssel eljöttem. — Pedig az utóbbi hat évben minden elismerést megkaptam. Háromszor voltam kiváló dolgozó, a brigádom is háromszor iett a nagyvállalat kiváló brigádja, elnyertük a megyei párt- bizottság kongresszusi oklevelét is. — Mikor leszámoltam, másfél hónapig vártam arra, hogy az Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz kerüljek. TMK-műhely- ben beosztott lakatosként kezdtem, és két hónapja lettem a zsíros üzemrészben csoportvezető. A berendezések nem ismeretlenek előttem, hiszen élelmiszeripari gépeket készítettem azelőtt. Talán ezért is a hibákat előbb észreveszem mint illene. A szegedi, a miskolci vágóhídhoz képest zsúfolt a pécsi, s a vonalak sem működnek hibátlanul. Például a marhahasításnál ismét kénytelenek voltak elővenni a bárdot, mert a beépített fűrészgép használhatatlan. A hentesek elégedetlenek, mert mióta meqindult az új vágócsarnokban a munka, csökkent a fizetésük: oéldául a sertésvonalnak naponta 1200 állatot kellene feldolgozni, de 900-nál többet nem bír el. Sok qondunk van a protein vonalhoz tartozó szeparátorokkal, s cserére várnak a rendszerhez tartozó vezetékek és szelepek is. — Aki megszokta a TMK munkát, annak nem okoznak gondot a felsoroltak. Am egyáltalán nem mellékes, hoqy sokmillióért épült vágócsarnokban már most cserélni, javítani, módosítani kell az alkatrészeket, a berendezéseket. — Tudom, hogy meggondolatlan lépés volt, hogy ennyi idő után mindent föladtam. Marasztalt volna Hopp Ferenc üzemvezető, akit ma is tisztelek, de azt a munkaruhát, amelyben egykor elkezdtem, nem húzhatom föl többé ... Salamon Gyula A Mechanikai Laboratórium Pécsi Gyára felvételre keres: — gépész és híradástechnikai mérnököket és gépésztechnikusokat — mechanikus műszerészi munkakörbe gépipari, vegyigépipari és egyéb szakközépiskolai gépész tagozaton végzett fiatalokat — érettségizett fiatalokat mechanikus műszerészi betanított munkára — csomagolói munkára férfi segédmunkásokat Jelentkezés: Pécs, Kertváros, Szilva utca 1—3. Munkaügy.
