Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-27 / 236. szám

Dunantmi napló 1976. augusztus 27., péntek „Követelek, mert tisztellek” Dr. Bernáth Józsefné Még sohasem volt különálló irodája, a tanári szobák szo­rosan egymás mellé rakott szé­keihez szokott, s hetente húsz­harminc csengőszó figyelmez­tette a tanóra kezdésére dr. Bernáth Józsefnét, mint a Nagy Lajos Gimnázium magyar— történelem szakos tanárát. Szeptember elsejétől kezdve azonban a Leőwey Klára Gim­názium igazgatói irodájának lakója és több mint hétszáz diák és ötven pedagógus irá­nyításáért felelős. — Ezekben a napokban még két helyre járok: a régi inté­zetben végzem a visszalévő ügyeimet, itt pedig már a tan­év előkészítésén dolgozom kol­légáimmal együtt. A Leőwey Gimnázium vezetőjének lenni számomra igen nagy megtisz­teltetés és egyben kötelezett­ség is, mert ennek az iskolá­nak több évtizedes hagyomá­nyai vannak, amit úgy kell to­vább vinni, hogy egyben újabb és újabb célokat kitűzve mind korszerűbb nevelési és oktatási intézménnyé váljon. Dr. Bernáth Józsefné húsz évvel ezelőtt Szegeden végezte az egyetemet, majd egy alföl­di iskolában kezdte pedagógu­si pályáját. — Az Alföldről 1964-ben Pécsváradra kerültem, s ott azt a feladatot kaptam, hogy szer­vezzem meg a leánykollégiu­mot. Sikerült. Ezt követően Kom­lóra mentem, ahol ismét úttörő feladattal bíztak meg. Az ak­kor induló Steinmetz Miklós Szakközépiskola beindításában vettem részt. Közben „csak úgy mellékesen”, megyei nevelési szakfelügyelő is voltam. Pécsre 1969-ben kerültem és a Szé­chenyi Gimnáziumban tanítot­tam, majd egy akadémiai kí­sérlet révén jutottam a Nagy Lajos Gimnáziumba. A régi iskoláiban az a hír járta a diákjai között, hogy szi­gorú tanár. E jelzőhöz azon­ban minden esetben hozzátet­ték, hogy emberséges is. Két mércéje van: az emberi maga­tartás és a tudás. — Pedagógiai elvem: köve­telek, mert tisztellek! A jövő­ben is ezt tartom célnak. Isko­lavezetési elképzeléseimet is ez a mottó vezérli. Tervem a még jobb nevelői és tanulói közös­ség kialakítása, az önművelő­dés továbbfejlesztése a diákok körében és az egyéni differen­ciált személyiségfejlesztés. A Leőwey Gimnázium új ve­zetője Pécs tizenegy középisko­lájának igazgatói közül a har­madik nő. Háromgyermekes családanya. Ezúttal mindezek mellé az elkövetkezendőkben hét és fél száz diák felelős ve­zetője. Füzes János Koszorúzás, kiállítás, sportverseny Tanácsülés előtt a Zrínyi emlékünnepség programja Emlékplakettek társadalmi munkáért A Zrínyi emlékünnepség szervezéséről, programjáról tanács­koztak többek között tegnap Szigetvár város Tanácsának tagjai. A tanácsülésen részt vett dr. Kása Ferenc, az MSZMP Szigetvár városi Bizottságának titkára, dr. Szabó József, a megyei NEB el­nöke és Kasó József országgyűlési képviselő. azt az előterjesztést, a „Szigetvárért" Zrínyi A Zrínyi emlékünnepség prog­ramját dr. Bognár Zoltán ta­nácselnök-helyettes ismertette, hangsúlyozva, hogy Szigetvár védelmének 410. illetve Sziget­vár várossá nyilvánításának ju­bileumi, 10. évfordulójára való tekintettel, változatos program­mal várják a vendégeket. Ezt tükrözi a rendezvénysoro­zat .forgatókönyve’ is, amely már szeptember 4-től kínálja az eseményeket, elsőként egy nemzetközi ifjúsági birkózóver­senyt és egy nemzetközi női kosárlabda tornát. Szeptember 6-án a Szigetvári Vár. és Mú­zeumbarátok Köre ünnepi köz­gyűlésén emlékeznek Zrínyi Mikiás várkapitány és katonái hősi küzdelmére, öt nappal ké­sőbb, 11-én jubileumi úttörő honvédelmi szemlét rendez a járási-városi úttörő elnökség a járási és városi úttörőcsapatok részvételével. A rendezvényso­rozat központi ünnepségét szeptember 12-én rendezik. Délelőtt 9 órakor katonai tisz­teletadással kezdődik a nyitó­ünnepség a belső várban. Ugyancsak délelőtt fogadja el­ső látogatóit a 10 éves város Szigetvár című kiállítás, vala­mint megkoszorúzzák Horváth Márk várkapitány szobrát. Dél­után Dombóvár-Szigetvár spor­tolóinak versengésén, illetve a dombóvári „Kapos" együttes bemutatóján vehetnek részt az érdeklődők. A városért végzett társadalmi munka elismerése­ként a városi tanács nagyter­mében átadják a „Szigetvá­rért" Zrínyi emlékplakettet, majd este, — katonai- tisztelet- adással — rendezik meg a Zrí­nyi téri záróünnepséget. Balog János, végrehajtó bizottsági titkár ismertette amely emlék­plakettek, illetve a városi cí­merplakettek és oklevelek ado­mányozására vonatkozott. E szerint öt szocialista brigád tagjainak, illetve 38 személy­nek a „Szigetvárért", illetve 17 főnek a címerplakettet adják majd át köszönetként a váro­sért végzett kimagasló társa­dalmi munkájukért. Külföldiek Pécsről, rólunk Ilyenek vagyunk?! A pincérnek nem tetszik a narancslé Figyelmesek a Centrumban Utazgatunk, nyaralunk. Elvi­leg nyáron üresnek kéne fen­nie a városnak. Hogy mégis zsúfoltak az utcák, hogy dél­ben a Tejbisztrónál utcán áll a sor vége, egy oka van: a turizmus. Pécs híre messziről idecsalogatja az idegeneket. Óhatatlan, hogy ők a külsősé­gekre figyelnek föl inkább, azokra a vonásokra, melyek néhány napi itt-tartózkodás alapján is észrevehetők. Néha azonban olyan dolgokat vesz­nek észre, melyeket mi épp azért nem látunk, mert min­dig szem előtt vannak. A Nádor sörözőben ülök „Ilyen nem volt Magyarországon Rekordidő hídépítésben (Munkatársunk lése.) telelonjelen­— Két esztendeje mindenki erre a pillanatra várt: csütör­tökön délelőtt megkezdődött a Csengeres—Szamosbecs kö­zött épülő híd acélszerkezeté­nek behúzása. Néhány percig minden elcsendesült, megfe­szült a csörlő sodronya és a 225 tonnás acéltest hangtala­nul gördült Szamosbecs irá­nyába. Amikor a csengeri híd építé­séről folytak a tárgyalások, az UVATERV tervezőinek merész ötletük támadt: alkalmazza­nak új technológiát, ami nem­csak az építési időt, hanem a hídhoz szükséges anyagot is csökkenti. Előregyárlott pálya­táblákkal borított, feszített hi­dat terveztek. Európában ilyen módszerrel még nem készült híd. De nemcsak a technológia jelentett újdonságot, hanem az is, hogy az acélszérkezet be­szerelését is a hídépítő válla­lat végezte. A komlói acélszerkezeti üzem­re esett a választás. A Csepeli Egyedi Gépgyár négy hónap késéssel gyártotta le a szer­kezeti részeket. A komlóiak di­cséretére legyen mondva, a tervezett időnél 30 nappal ko­rábban befejezték az elemek összeszerelését, és 1976. augusztus 26-án a csengeri portról a folyó fölött a számos- becsi oldalra húzták csőrlővel a csaknem 156 méter hosszú acélmonstrumot. A hídépítő vállalat 20 kom­lói munkása májustól dolgozik Csengerben. — Reggel 6 órától este ha­tig dolgozunk — mondja Lo­vai Károly. — Munkahelyünk, szállásunk három kilométerre van a falutól. Az acélszerkezet behúzása után a komlóiak még nem utazhatnak haza. Hosszadal­mas, precíz munka következik. A folyó fölé emelt acélmonst- rumol pontosan illeszteni kell a betonpillérekhez. Majd a pillé­rek között lévő kisegítő állvá­nyokat kell kiemelni a Szamos­ból, hogy a Csengeren előre legyártott betontáblákat kife­szítsék és bebetonozzák. Ha az időjárás engedi, négy hónap alatt végeznek és az év vé­gén felavathatják az új, 345 méter hosszú csengeri hidat. Ez két és féléves rekordidőt jelen­tene. — Ilyen még nem volt Ma­gyarországon, hogy acélszerke­zetes híd ilyen rövid idő alatt felépüljön — mondta Cyukits László főépítésvezető. Horváth Teréz Hetedik országos vándorgyűlés Pénzek, érmék, plakettek Nagy port kavaró pénzhami­sításra derült fény a Német Szö­vetségi Köztársaságban a kö­zelmúltban. Két pénzverdéi dol­gozó a múltszázad közepéről származó eredeti verőtőn világ- viszonylatban is ritkaságnak számító pénzt hamisított — na­gyobb mennyiségben. Éppen a mennyiség okozott feltűnést, mert az eredeti verőtő biztosí­totta a pénz sajátosságait, és az alapanyagok ötvözése is majdnem tökéletesre sikerült. Hosszas vizsgálatok bizonyí­tották a hamisítást, addig azonban a hamis múltszázadi pénz több millió márkát ho­zott. Magyarországon az utolsó pénzhamisítás az inflációs idő­szakra tehető. A hamisítvány érdekessége, hogy ma is kere­sik, értékes lelet a gyűjtőknek A gyűjtők Pécsett, a Doktor Sándor Művelődési Központ­ban jönnek össze. Minden éremcsere közvetítés előtt a bemutatott anyagot megvizs­gálják. A különleges darabo­kat a Nemzeti Múzeum labo­ratóriumában egyedi módszer­rel ellenőrzik. Hazánkban a Magyar Érem­gyűjtők Egyesületének csak­nem 5000 tagja van. Gyűjte­nek pénzt, érmét, plakettet, ki­tüntetéseket. A gyűjtés elterje­dését főként a történelmi, mű­történeti ismeretek megszerzé­sének lehetősége segíti. Több mint félezer gyűjtő, ér­deklődő jelezte részvételét az augusztus 28—29-én sorra ke­rülő VII. Országos Vándorgyű­lésre, melyet Székely Dénes, az egyesület elnöke nyit meg Rétfalvi Sándor tervei alapján készült emlékérem. szombaton délelőtt Pécsett, a FÉK színháztermében. Utána előadás, majd baranyai mű­emlékeket bemutató film vetí­tése következik. Délután lesz az éremcsere. Vasárnapi programból a mo­hácsi nemzeti sírkert megtekin­tése emelkedik ki. A vándor­gyűlésre reprezentatív kivitelű emlékérem jelenik meg Rétfal­vi Sándor szobrászművész ter­vei alapján. Az Állami Pénz­verő ezüst és bronzanyagból készítette. A Pécsi Porcelángyár eozin és porcelán plakettokat, valamint II. Ulászló tallérjának pontos másolatát porcelánból készítette el. A különlegessé­geket a gyűjtőkön kívül az al­kalmi pénztárakban mások is megvásárolhatják. T. F. Kórus — úton Dániában „Augusztus 2-ón dániai koncert- kirándulásra utazik a pécsi Nagy Lajos Gimnázium leány kamara- kórusa Fejős Ferenc igazgató- helyettes és Ivasivka Mátyás karnagy vezetésével . . (DUNÁNTÚLI NAPLÓ, 197«. júl. 27.) Utolsó kézfogások, hosszú integetés, elindul a Mecsek- expressz 37 tagú együttesünk­kel. Két esztendőn belül immár második alkalommal indulunk el a hosszú úton. A fél Euró­pát örömmel és várakozással telve utazzuk át, s tulajdon­képpen csak akkor ébredünk fel, amikor a Fyn-szigeten lévő Korinth Brahetrolleborg-iskolá. jónak udvarára befordul autó­buszunk, s megpillantjuk ránk várakozó dán barátainkat. Ettől a perctől kezdve meg­szakítás nélkül követik egymást a programok, melyek során nemcsak Dánia csodálatos tá­jaival ismerkedünk meg, hanem vendégszerető, önzetlen, vidám népével is. Utunk során négy szereplé­sünk volt. Szerda délután egy főiskolán dán zenepedagógu­soknak adtunk ízelítőt a magyar kóruszene világából. Másnap este a nagy dán mesemondó, Chr. Andersen szülővárosában, Odense gótikus stílusú kated- rálisában volt az egyik leg­szebb hangversenyünk. A „FY- ENS STIFTSTIENDE" című na­pilap zenekritikusa szerint est legkiemelkedőbb produk ciója Kodály öt Tantum ergo- ja, Britten Missa Brevis-e és Krómy Judit orgonajátéka volt. Pénteken a Jylland-félszige- ten lévő csodálatos játékváros­ba, Legoland-be látogatunk el. Rövid, vidám műsorunk nagy sikert arat a nemzetközi hall­gatóság körében. Szombat es­te volt a közös koncertünk a Brahetrolleborg-kórussal a Ko- rinth-i iskola aulájában. A az Fiipróba a Faaborg-i kastély udvarán legnépszerűbb és leghangula- tC'sabb számok: a dánok elő­adásában Bárdos Lajos Tréfás házasító és Dana-dana című alkotása, a két énekkar ossz- kari szórna, az „Ó, milyen cso­dálatos ez a mai nap!" kezde­tű néger spirituálé, s tőlünk Szabó Csaba Pletykázó asz- sronyok és a Mads Doss dán Ernő magyar ballada Siptár szövegével. Az utolsó napot Dánia egyik déli szigetén, Langelandon, a tengerparton töltjük el. Még néhány óra és hétfőn hajnalban elindultunk hazafelé. „Viszontlátásra újabb találko­zókon" — köszönünk el egy­mástól. Diófási Ildikó négy fiatal turistával, három lengyel, egy német. Arról fag­gatom őket, milyenek vagyunk, hogy látják Pécset és környé­két.- Nagyon szép az a mód, ahogy mindenütt beépítették a dombokat, hegyeket - mondja Bogdan Plomin. - Csodálatos például Máriagyűd, ahol teg­nap voltunk. Pécs is tetszett, főleg a modern építészet. Min- den ház másféle, nem annyira monoton, mint a lengyel ház­gyári építmények. A tv-torony- nyal viszont sok bajunk van: nem megy a hegyhez, túlságo­san összenyomja. Az is kár, hogy hamar bezár, meg, hogy óránként járnak a buszok. Hu- szadmagunkkal várakoztunk csaknem eqy órát, míg érke­zett egy. A pincéreknek meg cl kéne dönteniük, mit akar­nak: luxushelyet vagy nagyfor. galmú presszót, Narancslét it­tunk, és úgy tették az asztal­ra, mintha vizet kértünk volna vagy száraz kenyeret. . .- Ez lehetett véletlen is, és azt hiszem, nem magyar spe­cialitás. Mi az, ami más, mint nálatok?- Például egyes árak - ve­szi át a szót Waldemar Deka.- Nálunk magyar őszibarackot lehet kapni. Mielőtt idejöttünk, ódákat zengtek, mennyi gyü­mölcs van itt Magyarországon. Azt hittük, torkia lakunk vele. Aztán itt csodálkozva vettük észre, hoqy ugyanaz a barack nálunk olcsóbb. Mikor hazulról elindultunk, a paradicsom hét zloty volt, itt meq most hét­nyolc forint. így inkább kenye­ret meg szalámit eszünk, gyü­mölcsöt majd otthon. Egyébként dicsérik a ma- qyar kosztot: a levesek, már­tások nem nyerték meq tetszé­süket, a többi ízlett. Mikor eqy vendéglőben cukorral hozták nekik a töltöttpaprikát, csak­nem elájultak meglepetésük­ben. A vendéqszeretetről is jó véleménnyel vannak:- Az előbb a Centrum Áru­házban vásároltunk és örültünk, hoqy az eladók olyan kedvesek velünk. Nem lehetett egyszerű dolog, hisz mi is tudiuk, milyen nehezen érthető, ha kézzel-láb- bal mutogatunk. - mondja Alicja Swierczewska. Wolfqang Ritter azon csodál­kozik, hogy az idegennyelvű könyvesboltban Agatha Chris- tie-t lehet kapni.- Csodálatos dolog Magyar- országra jönnünk — mondja.- A kirakatok nagyon gazda­gok. Valahogy úgy mondhat­nám: nálunk erősebb az ipar, magasabb az életszínvonal, jók a lakásviszonyok, itt azon­ban a fogyasztási javak tekin­tetében jobban élnek az em­berek. Indulnak a Balatonra. Már voltak egyszer, méghozzá autó­stoppal, és meglepődtek, mi­lyen gyorsan elvitték őket. Ezen én is meglepődöm, hisz például Lengyelorszáq köztudo­másúan a stop hazája.- Nem annyira — mondják.- Akinek van stopos-könyve, azt elviszik, mert év végén a sofőrök az összegyűjtött kár­tyákból versenyeznek. No és a 'könyvvel rendelkezőkért nem felel a vezető balesetnél. Aki­nek viszont nincs ilyen enge­délye, órákig „meszelhet” az út szélén. Szántó Péter Mai román festészet Csütörtökön a Nemzeti Ga­lériában megnyílt a „Mai ro­mán festészet” című kiállítás. A megnyitón részt vett a társa­dalmi és kulturális élet számos képviselője. Jelen volt Con­stantin Cimbru, a Román Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint a követ­ség több munkatársa. Megnyi­tó beszédet mondott Mikó Sándor és Narin Nihalache műkritikus. A Románia felsza­badulásának 32. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás egy hónapig tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents