Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-27 / 236. szám
1976. augusztus 27., péntek Dunántúli napló 3 Lévy-Straussék búsan hazamentek V an egy Lee márkájú farmernadrágom. Amerikai kordbór- sonyból varrták, valahol a Dunántúlon, aztán visszament az USÁ-ba. Ott eladták a braziloknak, akik továbbadták nekünk, így vettem én Szekszárdon. Akkoriban száz darabot a Mecsek Áruházban is lehetett kapni, mintegy tiz percig. A farmer elvileg nem luxuscikk. Van Lee, Levy- Strauss, Wrangler, Riffle. Akad aztán Vormer-farmer, meg Superfarmer: „made in Népszínház utca." Közöttük óriási minőségbeli — és státus-szimbólumbeli — a különbség. Ezt a fiataloknak nemigen kell magyarázni. Hol kapható a márkás farmer? Húszéves szakmunkás: — A farmer bárhova fölvehető, mindig hordható, strapabíró, és főleg: generációs jelkép. Szerintem az egész fiatalság kötetlenségét, lezserségét kifejezi. Fiatal tanítónő: — A farmert lezserségéért kedveljük, egyáltalán nem uniformis, hisz ezer változata van. Nem tesz bennünket arcnélküli tömeggé, és nem igaz, hogy a farmerszoknya, vagy a magasított derekú nadrág nem emeli ki a nőiességet. Bolti eladó: — Hogy szívesebben húzok föl egy Lee-t vagy Levi'st, az nem magyarázható nyugatmajmolással. Minden szakember tudja, hogy ezeknek a színe, anyaga, szabása, egyáltalán: száz év tapaszt j'atából leszűrt minőségi jegyei sokkal jobbak, mint a nálunk kapható konfekció-farmereké. Hordanánk...! Ennyi lett kis közvéleménykutatásom eredménye, bár erről szociográfiai tanulmány is kevés lenne. Tény az, hogy — bár sokan sokszor eltemették rnór a farmerdivatot — kell ez a nadrág, hordják a fiatalok... Hordanák. De hol lehet Magyarországon beszerezni?! Az elmúlt időszakban megállás nélkül csengett a telefonom. Kedvesen, morcosán, néhányon inkább durván arról érdeklődtek, hol kapható Pécsett a harkányi farmerpiacról írt cikkemben szereplő 450 forintos farmer* Hosszú időbe telt, míg kimagyarázkodtam: az a kisiparilag készült Super Riffle hamisítvány, melyet nekem ezer forintért kínáltak Harkányban, 1 nagyon sok helyen kapható. íme: — Egy pesti kisipari szövetkezet éveken keresztül Rifflé-t varrt — mondja Kaponyi István kiskereskedő. — Hasonló anyagból, mint az eredeti, azonos márkajelzéssel. Végül aztán megtiltották nekik a márkabitorlást, azóta ez a nadrág Superfarmer néven fut. — Hol lehet nálunk eredeti farmert venni? — A bécsi út végén. A túlsó végén, pontosabban Bécsben. Mi a Sallai utcai boltunkban csak divatnadrágokkal foglalkozunk. Átlagosan négyszáznégyszázötven forintba kerülnek, a bársony pedig háromszázkilencven. Bizonyára van eltérés ezek és a „márkás" nadrágok között, de nem olyan jelentős, mint amekkora az árakban jelentkezik. Ebben a véleményben persze üzleti szempontok is szerepet játszanak, kétségtelen azonban, hogy nyolcszáz forinttal nem jobb eqy Wrangler. Legalábbis Harkányban ennyiért kínálták. Csempészáru A telefonálók kerek-perec azt is megkérdezték tőlem, egyáltalán, miért ítélem el a „bolhapiac" árusait. Erre Be- dekovics Gyulának, a Vám es Pénzügyőrség hadnagyának ottani szavaival felelhetek: az engedélyezett áruk közül a külföldiek azt hoznak be az országba, amit akarnak. Ha a határon úgy nyilatkoznak, hoqy árusítani szeretnék, az illetékesek ez elé sem gördítenek akadályt. Az utazó kifizeti a vámtétel nem jelentős összegét, és szabadon árusíthatja. A harkányi nadrág-készlet viszont egészében csempészáru. S ha valaki nemcsak hogy gátlás nélkül kihúzza belőlünk félhavi fizetésünket egy nadrágért, ezen kívül pedig még azt a pár forintot is sajnálja a vámra, igazán nem érdemli meg részvétünket. Fölvetődik persze a kérdés, miért nem éri meq állami kereskedelmi szerveinknek, hogy ne az üzérkedők, hanek ők ka piák meg az ezer forintokat. Magyarán: miért nem veszünk márkás farmert? Annál inkább, mert az országban több helyen varrják bérmunkában. A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat főmérnöke érdeklődésemre elmondotta, hogy idén hatszázezer négyzetméter anyagból százezer nadrágot és ötvenezer öltöny varrnak szovjet megrendelésre. Egy nyugatnémet cég részére pedig húszezer mexikói festett farmert készítenek bérmunkában. Az eredeti anyagot és a szabásmintákat a szerződő partner adja. Miért...? — Nem lehetne olyan megállapodást kötni, hogy a partner készáruban fizessen? — Ez nem a mi témánk. Velük a külkereskedelmi vállalatok vannak kapcsolatban, mi csak szállítunk. Úgy gondolom, az ország valutáris helyzete miatt szükségünk van arra, hogy pénzben fizessenek. — Valuta-keretünk terhére nem lehetne anyagot vásárolni? — Amíg az áru-keret amerikai cigarettára, pengére, skót whiskyre kell, nem. öt évvel ezelőtt tárgyaltunk a Lévy-Strauss világcéq vezérigazgatójával, ők maguk ajánlották föl, hogy ha mi készítjük a nadrágjaikat, nadrággal fizetnek. Az állam azonban nem hagyta jóvá megállapodásunkat. — Miért? — Nem mondták. Pediq ez is lehetőség lehetett volna. Itt van aztán a kis- határforgalom; nem hiszem, hogy a sok tétel mellett árucsere útján nem szerezhetők bt azok a nadrágok, melyek ezerért kaphatók Harkányban. Ezek a kérdések azonban már egy következő cikkbe tartoznak, mikoris a külkereskedelmi vállalatok képviselőivel beszélgetünk. Szántó Péter „Tavaszi" jelenségek a Balaton vidékén A Boltion vidékén, a nyári aszályt követő esőzés újjáélesztette a természetet. Balatonfüreden, a Tamás-hegy oldalában, ahol korábban az árva- lányhaj is napok alatt elszáradt, most újból szirmot bontanak a mezei virágok. A balatonfüredi pedagógus üdülő közelében sokan csodálják meg ezekben a napokban az újból virágzó gesztenyéket. A Balaton-partnál jóval hűvösebb éghajlatú Bakony vidékén is tapasztalni „tavaszi” jelenségeket: Vöröslőd közelében a 8-as út mentén ismét kibontotta szirmait az akác. „Az építkezés áll, az üdültetés megy Több lehetőséget kérnek a tsz-tagok Harkányban 5 J Harkányban az idei főszezonban megjelentek az első termelőszövetkezeti beutaltak, s ez minden bizonnyal új mérföldkő lesz a fürdőhely történetében. A Dunántúlról, az Alföldről és az Észak-Magyar- országról érkező tsz-tagoknak üdülőjük még ugyan nincs, de van beutalójuk, s bár magánházaknál laknak, az asszonyok már nem főzőcskézéssel töltik el a pihenésre szánt időt. A beutalt családok étkezési jegygyei ülnek be naponta háromszor a fürdőhely éttermébe. Koszta Flórián, a szalkszentTermelés, oktatás, üdültetés Két évtizede szakszervezeti titkár Sok száz téma az asztalon Mindent a dolgozókkal, a dolgozókért Arra számítottam, hogy Har- van Józseffel,, a Pécsi Bőrgyár szakszervezeti titkárával irodájában egy-két órát zavartalanul elbeszélgethetünk. Két percnél hosszabb ideig folyamatosan nem tudtunk szót váltani. Csörgött a telefon, a „mindig nyitott" ajtóban pedig rendre jelentek meg az érdeklődők. Telefonbeszélgetés A forgalom is hű tükrözője annak, hogy a szakszervezet tevékenysége ezernyi szállal kötődik a dolgozókhoz, az üzemhez. A 2400 dolgozót foglalkoztató gyárban a termeléstől a bölcsődei gondokiq sokszáz téma kerül a szakszerveze* asztalára. Úgy mint másutt. Csakhogy itt és most „sajátossága” is van a munkának — Harvan József húsz éve a gyár szakszervezed titkára. Tizenöt éves korában, 1938- ban ebben a gyárban kezdte munkáséletét tímársegédként. Két év híján négy évtized egy munkahelyen. Egy telefonbeszélgetés. A Bonyhádi Cipőgyárból hívták. Tervbe vették Harkányban egy új üdülő építését. A bőrgyárnak a jelelnegi üdülőjéhez csatlakozna. A tervek elkészültek, csakhogy egy kissé sokba kerülne az építkezés. Felmerült §111^^ Az egyre fejlődő Orfűnek nincs szennyvíztelepe. Az itteni ivóvízközmű naponta 500 köbméter vizet termel. Ez a meny- nyiség hozzávetőleges támpont ahhoz, hogy mennyi szennyvíz gyűlhet fel az üdülőtelepen. Köztudott, hogy a használt, s így szennyezett víz, ha nem is közvetlenül, de a pécsi és az orfűi tóbo szivárog. Érthető, hogy nem várható meg az az állapot, amíg a szennyvíz agyonfertőzi a tavakat. A Baranya megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi Szennyvíztelep Orfíín osztályának irányításával a közelmúltban megalakult az Orfűi Szennyvízlársulat. A számítások szerint egy-egy hétvégi hóz tulajdonosának 15 ezer forinttal kell hozzájárulnia a szennyvíztelep építéséhez. A 15 ezer forint 10 év alatt, részletekben is befizethető. A rossz terepadottságok miatt nehezen — s így nem is olcsón — megépíthető szennyvíztelep 35 millió forintba kerül. Az összeg nagy részét a Baranya megyei Tanács biztosítja, A telep építését ősszel kezdi a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat pécsi főépítésvezetősége. A várhatóan két év múlva üzemelő szennyvíztelep 500—600 köbméter vizet tisztít majd naponta. az ötlet: a bonyhádiakkal régi, jó kapcsolatuk van, talán közös erővel sikerülne az anyagiakat előteremteni és így a cipőgyár is hozzájutna harkányi üdülési lehetőségekhez. Egy óra múlva itt vannak és megkezdjük a tárgyalást. S ha már üdülési témába „bonyolódtunk", gyors, hozzávetőleges számítás: eqy évben körülbelül 600 dolgozót tudnak üdültetni — valamennyi üdültetési formát — vállalatit, szak- szervezetit — beszámítva. Joggal méltatlankodik azon, hogy családos szakszervezeti beutalót erre az évre mindössze egyet kaptak. Az üdültetés mellett a másik „kéznél lévő" téma a se- gélvezés. Most dolgoznak a „nagycsaládosok ás egyedülállók' őszi rendszsies segélyezésének előkészítésén. Százezer forintot szántak erre ebben az évben. Társadalmi bizottság tesz majd javaslatot az elosztásra. De van itt más fontos téma is napirenden — mondja. — Az 1976—77-es szakszervezeti oktatás előkészítése nem kis feladat. Megszervezni a különböző oktatási formákat, felkészülni az ifjúsági fórumra. Harkányban a szakszervezeti tisztségviselők részére négynapos tanfolyamot rendeznek. Ismertetni kívánják a bizalmiak megnövekedett hatáskörével összefüggő témákat. Például: a bizalmi javaslata nélkül béremelés nem adható. Több mint száz szakszervezeti bizalmi tevékenykedik a gyárban. „Mozgósítás” Mozgósítanunk kell a szakmai továbbképzésre is. Aztán az általános műveltség .. . Sok dolgozónknak nincs meg a nyolc általánosa sem. Három műszakban dolgozik a gyár, a vidékről bejárók műszak után indulnak haza busszal, vonattal, — ez az iskolai továbbképzés szervezésének egyik problémája. Gyárrészlegenként készítik elő az ifjúsági parlamentet. A közeljövőben megrendezik a szocialista brigádvezetők értekezletét is. Az üzem dolgozóinak 60 százaléka nő. Közel 250-en vannak GYES-en. — Mi is munkaerőgondokkal küszködünk, vagy nyolcvan dolgozót azonnal tudnánk foglalkoztatni. A GYES-en lévők egy része jönne dolgozni, ha a gyár bölcsődéjében lenne hely kisgyermeküknek. Néhány éve azt gondoltuk, hogy a bölcsőde, óvoda létesítésével megoldottuk ilyen irányú gondjainkat. Nemígy lett. Most már kát. Nem így lett. Most már újabbat kellene építeni. Műanyag karika Az üzemi orvosi rendelés jobb megszervezésének egyik „kellékeként" egy ötforintos nagyságú, piros színű kis mű- cnvagkarikát mutat Harvan elvtárs. — Vannak, akik munkaidő alatt huzamosabb időt töltenek várakozással a rendelőnél. A várakozási idő csökkentéséért a rendelésre jelentkező kapja ezt a bilétát, ráírják, mikor kerül sorra, nem kell itt várakoznia. Szabályozzuk a büfé nyitvatartási idejét is. Ha valakinek eszébe jut például cigarettát venni, sétál a büféhez... Az az álláspontunk: munkaidő — az a munkának az ideje, minden percét ki kell használni. Megérkeztek a bonyhádiak. Órájára pillant: — De gyorsan rnegy az idő. Most a bonyhádiakkal kell az üdülőügyet megbeszélni, aztán egy óra múlva szb-értekez- let kezdődik ... — Mozgalmas ez a szakszervezeti helyiség — mondom. — És minden ügy vagy közvetlenül, vagy közvetve a termeléssel függ össze és a dolgozókkal. Velük és értük tevékenykedni — ez a 'eladatunk. Garay Ferenc mártoni Petőfi Tsz elnöke feleségével öt napot üdült augusztus elején Harkányban ÜKV beutalóval, nemcsak azért, hogy maga pihenjen. Kicsit utána is akart nézni, hogy áll a közös üdülőépítkezés, amiben ők 1974 óta öt részjeggyel, egymillió forinttal vannak benne. Harkányban a Vak Boty- tyán utca 22. számú házba, a sombereki Béke Őre Tsz üdülőjébe kopogtatott be, amikor ott jártunk, — pár hete itt kapott ideiglenes otthont a Tsz-üdülő Közös Vállalkozás irodája — hogy dr. Borjáti Józseftől, az ÜKV igazgatójától megérdeklődje, mikor indul a beruházás, mert néki otthon a tsz-tagok négy éve minden közgyűlésen felteszik a kérdést, mi van a harkányi üdülővel. ■—■ Eleinte azt mondtam nekik, értsék meg, üdülőépítési stop van, s ez alól a tsz-ekkel sem tehetnek kivételt. Most feloldották a stopot, tavaly ősz óta megvan az engedély, most mit mondjak? Háro ezer tagunk van s nincs megoldva az üdültetés. Ezért vettünk Harkányban öt részjegyet, hogy legyen öt szobánk egész éven át. Szalkszentmártonban és ezen kívül 14 megye 160 termelő- szövetkezetében nem a Balatonra, hanem Harkányra szavazott a tsz-tagság. Mivel a tagoknak nem jár SZOT beutaló, maguk adták össze a pénzt a korszerű, száz szobás, háromszáz ágyas harkányi üdülőre. A Tillai Ernő tervezte tsz-üdülő a balatonszéplak-ezüstparti SZOT üdülők téliesített változata. Kétszeri átárazás után 38 millió forintba fog kerülni, s ebből 30 milliót a tsz-ek már összeadtak. A pénz a Nemzeti Bankban van tartós betéten, csak arra vár, hogy végre kivegyék. Pénz van, engedély van, terv tehát van, most meq generálkivitelező nincs. Munkáskézben nem lenne hiány, mert a tsz-ek az egész országból felajánlottak kőműveseket, segédmunkásokat, lakatosokat, szerelőipari szakmunkásokat. A tsz-tagok százával jelentkeztek, hogy az első saját üdülőjüket felépítsék. De ilyen modern gyógyüdülőszállót egyetlen tsz építőbrigádja sem tud önállóan kivitelezni. Az üdülő átadási határideje 1978. A kérdés most az, lerakják-e az idén, vagy egyáltalán mikor rakják le az alapkövét. Eredetileg a Baranya megyei Tanácsi Építőipari Vállalat örömmel kapott az ajánlaton, még tavaly is úgy nyilatkoztak, hogy felépítik, ma azonban azt mondják, hogy nincs rá kapacitásuk. Időközben áttértek a modernebb csúszózsaluzásos technológiára, a tsz-üdülőt viszont hagyományosra tervezték. Majd csak az ikerpárját — amit 1978 után építenek fel — akarják csúszózsalus technológiával megépíttetni. Az üdülő ügye pillanatnyilag áll, de az üdültetés megy. Az ÜKV harkányi központja július 1-én megkezdte az üdültetést, s november végéig 4000 üdülőnapot kötöttek le az ország különböző termelőszövetkezetei. A felmérések szerint 1977-ben 20 000 üdülőnap az igény Harkányban. Az ÜKV a harkányi vállalati üdülők szabad kapacitását, az IBUSZ fizetővendégszolgálatát, a télen üres magán társasüdülőket kívánja bérbe venni a tsz-tagok elszállásolására. Ha az új üdülő megépül, évi százezer üdülőnapot biztosít egymaga, s ha ikresí- tik, ez 200 000 nap lesz. Nem nehéz megjósolni, hogy pár éven belül Harkány lesz az ország termelőszövetkezeti üdülő- központja. A mezőgazdaságban a szabad ég alatt dolgozó tsz- tagok jelentős része szenved reumatikus bántalmakban, s ezért Harkánytól nemcsak pihenést, hanem gyógyulást is várnak. Érthető, miért ragaszkodnak Harkányhoz. — Rné —
