Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-22 / 231. szám

\gyag­idénybe rejtve Bronz­kincsek Százszámra kerültek elő, s most is sűrűn előbukkannak a különböző földmunkák során. Többségüket egy-egy nagy­méretű agyagedénybe rejtett bronzsarlók, vésők, balták, bronzékszerek, bronzeszköz- töredékek alkotják. A bronz­kor népeinek fejlett fémműves­ségéről tanúskodnak ezek a le­letek — meg valami másról is. A kincsleletekben talált bronzok összehasonlító vizsgálata révén kiderült, hogy egy-egy terüle­ten azonos időpontban rejtet­ték el ezeket a tárgyakat. Ma mór tudjuk, hogy a korábbi kin­cseket akkor rejtette a földbe a Dunántúl lakossága, amikor Nyugat felől kegyetlen erővel pusztító támadással egy új nép vette birtokába a Kárpát-me­dence nagy területeit. Háborús időszakok, történel­mi sorsfordulók viharai, meg a történetíró számára jelentékte­len apró csetepaték, rablótá­madások is kiváltották egy-egv kisebb közösség elmenekülését — és gyakran okozták szétszó­ródását, pusztulását. Akik az időszámításunk előtti második évezredben földbe ásták érté­kes fémtárgyaikat, ékszereiket, jól tudták, hogy házuk, gabo­nájuk, mindenük amit nem vi­hetnek magukkal, ellenség pré­dája, lángok martaléka lesz. Csupán abban bízhattak, hogy az ellenség elvonul, s akkor majd kiáshatják kincsüket, ezt a fontos tartalékot, és régi la­kóhelyükön új életet kezdhet­nek. A százszámra előkerülő kincs- ileletek (szaknyelven depot-le- letek, raktárleletek) mindegyi­ke komor tragédiák tanúja. A menekülők nem térhettek visz- sza, megölték, vagy messze űz­ték őket, így maradtak a terü­let háromezer évvel későbbi gazdáira az elrejtett tárgyak. Alapos vizsgálatukkal megis­merhetjük a Kárpát-medencei bronzművesség fejlett techno­lógiáját, formakincsét, csere- kapcsolatait a balkáni és észa­ki területekkel. Becses forrásai ezek a leletek a bronzkor tör­ténetének. S bár a tudományos kutatás, a szakemberek számá­ra elsősorban a tudományos tanulságok fontosak, a kincsle­letekkel kapcsolatban is, a vész elől földbe rejtett, mesteri mun­kával készült tárgyak láttán a megismerés öröme, a kutatás izgalma mellett mindig elfog a részvét is. Nagyon közeli isme­rősnek tűnnek számunkra a há­romezer év előtti mesterembe­rek, pásztorok, földművesek, akiknek munkáját, életét a gyil­kos kard, a tűz, a háború sem­misítette meg. A bronzkincsek, melyek ránk maradtak végül, nem csupán értékes leletek — kétségbeesett híradások égő falvakról, legyilkolt emberek­ről. Az őskori falvak békés mun­kájának háborút túlélő mara- dandóságát is dicséri, az akkor többé nem használt sarlók, vé­sők, ékszerek reménytvesztett üzenetére is válaszol William Blake gyönyörű négysorosa: A kard vad pusztákon dalolt. A sarló a dús földeken. Azé a halát dala volt; De ezé lett a győzelem. Ecsedy István régész □tiétföi Ezer színből állnak a képek Új rajzfilmünk, a Ludas Matyi Harmadszor veri Ludas Matyi vissza — e jelenetnél tartanak a rajzolók Fazekas Mihály víg­eposza, a Ludas Matyi ábrázo­lásában. A Pannónia Rajzfilm­stúdióban készülő, egész estét betöltő rajzfilmről Dargay At­tila, az alkotás rendezője tájé­koztatta az MTI munkatársát. — A forgatókönyvel Nepp Jó­zseffel és Romhányi József­fel közösen írtuk azzal a cél­lal, hogy Fazekas Mihály klasz- szikus vígeposzából pergő, hu­moros történet kerekedjék. A film kezdetétől — amely egy kegyetlen vadászat közben áb­rázolja Döbrögit — és végétől eltekintve az eredeti mű mese­fonalát követi. A 70 perces film java már készen van, a nyolc rajzos stáb, a mozdulattervezők, a kulcsraj­zoló és fázisrajzolók, még javá­ban dolgoznak, s hogy miért, az rögtön világossá válik, ha el­mondom, hogy egyetlen másod­perc alatt 24 kockát lát a né­ző. A rajzfilmkészítés munkáját, sokrétűségét talán egy szám te­szi szemléletessé. Összesen több mint százezer kockát kell meg­rajzolni, s a képek hozzávető­legesen ezer színből állnak. A filmet a tervek szerint hús- vétkor tűzik műsorukrc a mozik. A világ egyik legmodernebb vásárlétesitménye a Sao Paulo-i Anhembi parkban van. A képen látható 78 ezer négyzetméteres csarnokban — amibe beleférne a Városliget összes fedett lé­tesítménye 60 ezer négyzetméterével —, 120 négyzetméteren kapott helyet a mogyar okta­tástechnikai kiállítás. Másodszor születnek o szobrok fl művészet „kivitelezői” műhelyében Magyar Dktalástechnikai kiállítás Sao Paulában Jövőre STUDEXPO néven Budapesten rendezi meg az UNESCO Készül a mohácsi díszkút ,,Az érzés és annak kifejezé­se a lő dolog a művészetben: ez maga a művészet, a korrekt fcragás pedig csak mesterség ' — vallotta Fadrusz János. S hogy milyen nehéz mesterség a szó fizikai és szellemi értel­mében is, arról csak az győ­ződhet meg, aki ellátogat Bu­dapesten a Képzőművézseti Ki­vitelező Vállalat városligeti szo­borfaragó műhelyébe. Itt születnek meg másodszorra szobrok, bábáik, vagy ha úgy tetszik a művészek harmadik és negyedik keze alatt nyerik el végső formájukat. Ök azok, akiknek a neve sohasem szere­pel, még csak zárójelben sem, az alkotások alatt. A városlige­ti óriásműtermekben és szerte az országban restaurálásoknál, szoborkihelyezéseknél 16—18 kőszobrász dolgozik. A tornaterem nagyságú helyi­ségekben nem ritka a húsz-har­minc tonnás kőtömb és az el­ső nagyolási munkáknál több kilós „szilánkok’1 pattognak a levegőben. Sok más megren­delés mellett jelenleg épp Mi- kus Sándor szobrászművész Csepelre kerülő negyven méter hosszú domborművén dolgoznak. A művész által készített erede­ti gipsz minta nyomán kétsze­res nagyításban faragják. A dombormű egyik katona alakját faragja Kucs Béla. Több kilós kalapácsok, különböző méretű acélvésők. Ezek a leg­gyakrabban használt szerszá­mok. — Nyolc éve dolgozom itt, ebből négyig a szakmát tanul­tam, így lettem kőszobrász. Na­gyon szeretem a munkámat és szerintem nem csak egyszerű másolás. Bár a művész gon­dolatait valósítjuk, amit ő gipszbe formázva bocsát a ren­delkezésünkre, de a saját tu­dásunk, művészi ízlésünk, alko­tó jellegű munkánk nélkül nem kelnének „életre" ezek az alko­tások. Közben Mikus Sándor néhány instrukciót ad, nézegeti a kö­vet, s talán maga is csodálja, hogy a másolat tökéletes. A kő­szobrász és a művész tökéletes összhangban dolgozik, a ta­nácsadás, a megbeszélés a kö­zös munka eredményét bizto­sítja. — Furcsa dolog, de a kő­szobrász munkája tulajdonkép­pen méricskéléssel kezdődik — magyarázza Kucs Béla. — Az eredeti modellen pontokat je­lölünk ki, amit a kért nagyítás­ban átviszünk a faragásra szánt kőre. Ezután kifaragjuk nagy vonásokban a formát, ez a leg­nehezebb. Ami ezután követ­kezik az mór a finomabb és alkotóbb jellegű munka és az igazi szépsége a kőfaragásnak, Műtermi sétánk során Uhlik Rudolf diszpécser a kísérőnk, s elmondja, hogy évente átlag­ban 150 köbméter követ hasz­nálnak fel, és a legkülönbö­zőbb intézmények megrendelé­sére készítenek szobrokat. Na­gyon sok művész is itt faragtat­ja ki alkotását. Ismerősbe „bot­lunk". A mohácsi emlékpark egyik díszkútja áll a műterem­ben, félig készen. — Illés Gyula díszkútja most a legsürgetőbb munkánk, ha­tárideje szorít. Eredetileq svéd vörös gránitból tervezték a szirmait bontó rózsára emlékez­tető alkotást, azonban végül is siittői mészkőből készül. Ez a kőfajta egyébként a legelter­jedtebb. Megtudjuk, hogy külföldi megrendelésre is dolgoznak. Je­lenleg a Párizsban élő Szabó László művét faragják. A fran­cia főváros egyik terét díszíti majd ez a térplasztika. A kőfaragás technikája alig változott Pheidiász, vagy akár Michelangelo óta, a gép csak erőpótló. De talán nem is fon­tos, meg kell szenvedni érte. Az elkészült szobrokat ter­mészetesen nem tárolhatják a műtermekben, a Képzőművésze­ti Kivitelező ezért egy szabad­téri szoborparkot létesített. Itt fejezzük be sétánkat. Az árnyas fák alá már nem hallatszik a kőfaragók kopácsolása, megpi­hennek a művek is. Az eső le­mossa az utolsó szem kőport is és tulajdonképpen itt kezdik meg több évszázados „közéle­tüket" a szobrok. Kék ceruzában narancssárga földgömb, aláírás: INTERDI- DACTICA. Ez az emblémája annak a nemzetközi oktatás- technikai kiállításnak és szak­vásárnak, amelyet az UNESCO védnöksége alatt augusztus 13-22 között rendeznek, ezút­tal a brazíliai Sao Paulában, s amelyen hazánk — dél-ame­rikai kontinensen első ízben — is részt vesz, Podkoniczky Istvánt, a HUNGEXPO kiállítás szervező­jét, aki három napot töltött a Sao Paulo-i Anhembi park vá­sárközpontjában, azzal a kér­déssel kerestük meg, milyen termékekkel mutatkozunk be, s milyen üzletkötésekre számít­hatunk a világcégek feltehe­tően nagy konkurrenciájában?- A kookurrencia valóban nagy, hisz 18 ország, köztük az USA és Japán, Európa vi­lágcégei - Siemens, Philips stb, — között, továbbá Len­gyelország és az NDK nem­zeti kiállítása mellett kellett helytállni. Mégis sikerről szá­molhatunk be. Eltekintve attól, hogy kiállítással most jelentke­zünk először a kontinensen. Dél- Amerika országaiban már a hatvanas évek végétől jelentős érdeklődés mutatkozik a komp­lex magyar oktatástechnikai berendezések, termékek iránt. Brazíliával már két ízben volt 10-10 millió dolláros exportkö­tésünk. Az elsőt le is szállítot­tuk, a második -.ízmillió telje­sítése a felénél tart. Most Sao Paulában újabb 10 millió dol­láros üzletet kötöttünk ezzel az országgal, Peruval pedig egy 20 millió dolláros exportra kö­töttünk a vásár kapcsán meg­állapodást. A versenyképesség oka, hogy a vevők számára a mi áraink kedvezőbbek, s ugyanakkor a termékeinkkel is elégedettek. Ez az üzlet szá­munkra is kedvező, hisz dol­lárért tudunk értékesíteni olyan cikkeket, mint például iskolai szemléltető eszközök, állat­csontvázak, virág-modellek mű­anyagból iskolai szertárak ré­szére.- Brazíliában milyen újdon­sággal jelentkeztünk?- A Ganz Műszerművek új NSZK-magyar kooperációban készült - komplett elektronikai laboratóriumot mutatott be. A KULTÚRA 40 négyzetméteren iskolai szemléltető eszközöket, a METRIMPEX fotódokumentá­ciós anyagot. Az orvosi műsze­rektől — amelyek az egyetemi oktatáshoz nélkülözhetetlenek — a nukleáris műszereken ke­resztül az iskolapadokig, a po­litechnikai oktatáshoz, szakok­tatáshoz szükséges eszterga- padokig az oktatástechnikai eszközök igen széles skáláját gyártjuk és exportáljuk Irak­ba, Algériába, Nigériába, álta­lában a fejlődő országokba. Célunk ezt az exportot bővíte­ni, ezért veszünk részt rend­szeresen az UNESCO védnök­sége alatt rendezett oktatás- technikai kiállításokon, ame­lyeket DID-Amerika, DID-Afri- ka, DID-Ázsia, DID-Európa né­ven minden évben más konti­nensen tartanak. Tavaly Me­xikóban volt, azelőtt Szenegál­ban.- Tehát az iraki arab, a nigériai néger és a perui in­dián gyermekek első elemitől egyetemista korukig magyar oktatási eszközökkel sajátítják el a tudományt. Ha ilyen lej­lett és versenyképes az okta­tástechnikánk, vajon a HUNG­EXPO miért nem rendezett ed­dig itthon ezekből az eszkö­zökből egy egészen kicsi ki­állítást?- Eddig valóban nem volt hazai kiállítás. De arra néz­ve, hogy mikor lesz az első, pontos választ adhatok, 1977 októberében, tehát egy év múlva Budapesten, a Kőbányai Vásárvárosban nyílik meg STUDEXPO néven. Jövőre ugyanis ismét Európa a szín­helye az UNESCO nemzetközi oktatástechnikai kiállításának, s e nagy szakvásár házigazdája most első ízben Magyarország. — Rné — Füzes János Építők, figyelem ! TETŐFEDÉSRE, ÉPÜLETEK KÜLSŐ BORÍTÁSÁRA KIVÁLÓAN ALKALMAS A 400x32 CM-ES alumínium fal­burkoló lemez KAPHATÓ : KERESKEDELMI VAUALAT KÖZÜLETI BOLTJÁBAN, PÉCS, LENIN TÉR 6. SZÁM. TELEFON: 13-866. • ÁRUKIADÁS: HÉTFŐTŐL—PÉNTEKIG 8—13 ÓRÁIG.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents