Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-20 / 230. szám

e

Dunántúli napló

»

1976. augusztus 20., péntek

Több mint ezerféle kiadvány jelent meg a felszabadulás óta

Beszélgetés a nemzetiségi tankönyvkiadásról

Tankönyvek horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén nyelven

Egy két évvel ezelőtti összefoglaló jelentés szerint 635 új nemzetiségi könyv jelent meg a felszabadulás óta. Ma már mintegy 700-ról beszélhetünk, de a módszertani kiadványokot is ideszámítva ez a szám meghaladja az 1000 -et. A magyar állam évente átlagban mintegy hárommillió forintot fordít nemzetiségi tankönyvek kiadására. Mindez a hazánk területén élő nemzetiségi lakosság, a nemzetiségi kultúra értékes kincsként való megbecsülését jelzi.

A nemzetiségi tankönyvkiadásról beszélgettünk az Oktatási Minisztériumban Stark Ferenccel, az OM nemzetiségi oktatási bizottságának titkárával, és Szabó Gyulával, a Tan- könyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségének főszerkesztőjével.

— Mióta beszélhetünk hazánkban rendszeres nemzetiségi tankönyvkiadásról?

Stark Ferenc:

A nemzetiségi tankönyvkiadás kezdetei 1949-re nyúlnak vissza, a rendszeresség azonban igazában az ötvenes évek elejétől jellemzi.

Szabó Gyula:

A Tankönyvkiadó hat nyelven: horvát. német, román, szerb, szlovák és szlovén könyveket jelentet meg a tannyelvű és a nyelvoktató iskolák számára. A hazai szerzők tollából származó munkák mellett eredeti nyelveken írott tankönyveket is kiadunk.

Éppen most jelent meg például a Világnézetünk alapjai című könyv németül. Ez annyiban tér el az eredetitől, hogy szerepel benne egy fejezet a Maqyar Népköztársaság nemzetiségi politikájáról, és egy — speciális kifejezéseket tartalmazó — szószedet, valamint egy térkép a hazai közművelődési, oktatási objektumokról.

— Milyen küllöldi könyvkiadókkal állnak kapcsolatban?

Szabó Gyula:

Legjobb a kapcsolatunk a jugoszláviai kiadókkal, továbbá az NDK kiadóvállalataival. Az NDK kivételével együttműködésünk kölcsönösnek mondható. ugyanis valamennyi szomszédos országnak szüksége van a magyar nyelvű tankönyvekre is.

Ami a tankönyvek tartalmát illeti, igen jelentős segítséget nyújt nekünk az OPI Nemzetiségi Tanszéke.

— A tartalmi kérdések közé tartozik, hogy a tannyelvű iskoláknak szükségük van például kiegészítő tankönyvekre, amelyek az anyaországról bővebb ismereteket nyújtanak, de bőséges ismeretanyagot nyújtanak természetesen a hazai nemzetiségek történelméről is. A tankönyveken kívül módszertani kiadványok megjelentetésére is szükség van.

Stark Ferenc:

A közelmúltban három ország közösen képes nyelvkönyvet adott ki. A vajdasági, a pozsonyi és a budapesti kiadó összefogásából született könyvet univerzálisnak tekinthetjük, mert minden érdekelt országban ugyanezt használják.

— Tanterveink ideiglenesek. Mennyiben befolyásolja ez a tankönyvkiadást?

Stark Ferenc:

A nyelvoktató iskolák hosz- szú ideig ideiglenes tantervekkel dolgoztak. Az évtized végén megjelenő tantervek és dokumentumok sorában a nyelvoktató iskolák tantervei az elsők között lesznek. Ezek

alapvetően új koncepciókat fognak tartalmazni. A nemzetiségi tannyelvű iskolákban pár évvel ezelőtt bevezetett és jóváhagyott tantervek viszont kisebb módosításokra, átdolgozásra szorulnak csupán. Útmutató megjelentetése válik szükségessé, amelyet mintegy 200 féle segédanyag egészít ki. Középtávon, 1978-tól 1985-ig összesen 963 féle tankönyv megjelentetését tervezzük Magyarországon — ebből mintegy 140 a nemzetiségi tankönyvféleségek száma. Meg kell mondanunk, hogy mivel viszonylag kis példányszámokról van szó. meglehetősen költséges dolog ez, komoly szellemi befektetést és anyagi áldozatot igényel.

Szabó Gyula:

Különösképpen súlyosan érint bennünket e téren — a nemzetiségi értelmiségi pályákra egyébként is jellemző — szak- emberhiány. Az ilyen problémák elsősorban az anyanyelvi tanításhoz kiadandó önálló nemzetiségi tankönyvek kapcsán merülnek fel. Többek között ezért is kell igénybe vennünk minden segítséget, különösképpen a külföldről érkezőt. Ez utóbbit azonban meghatározza az, hogy itt alapvetően mások a nyelvi feltételek, olykor jelentősek a tantervi eltérések, és nem utolsósorban az' iskolaszerkezet eltérései. Nekünk pedig az adott, a tanulók

„hazulról hozott" nyelvét mesz- szemenőleg figyelembe kell vennünk.

— Milyen időszakonként van szükség új tankönyvek megjelentetésére?

Stark Ferenc:

8—10 évenként. Az ideális az lesz, s reméljük ez az állapot rövidesen bekövetkezik, ha a váltós ritmusa megegyezik a magyar nyelvű tankönyvekével.

— A tankönyvek és a módszertani kiadványok mellett.

úgy tudom, egyéb kötetek megjelentetésével is foglalkoznak.

Szabó Gyula:

— Igen. A Tankönyvkiadó foglalkozik többek között a nemzetiségi szövetségek — közművelődést segítő — kiadványaival is. Ezeket három fő csoportba sorolhatjuk. Ide tartoznak a hazai nemzetiségi írók szépirodalmi művei, a néprajzi-helytörténeti kiadványok és a kalendáriumok. Tavaly például a német nemzetiségi szövetség nálunk jelentette meg az első hazai német költők versantológiáját

— összességében milyen a nemzetiségi tankönyvek színvonala?

Stark Ferenc:

Az általános iskolai tankönyvek kezdettől fogva ugyanolyan színvonalúak, mint a magyar könyvek. Két tankönyv a „Szép könyvek versenyén” dicséretet kapott a közelmúltban. Mindez azt jelenti, hogy a nemzetiségi tankönyvek ugyanolyan kötésűek, szinezé- sűek, mint a magyarok, az alsó tagozatos könyvekről pedig túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy még szebbek, mint a magyar nyelvűek. Mindemellett — a máris jelentősnek mondható — erőfeszítéseinket a jövőben tovább fokozzuk, annak érdekében, hogy a nemzetiségi tan- könyvkiadás és -ellátás még tovább javuljon.

Bebesi Károly

v2rl§|

\Nagymányak (ö Szálka Meáeknádjsd ) Bátaapáti Hr

ír'

isújbánya -p. Erdősritóke Bátasxák

’*«*'*0 ^Vé,

/I

Nemzetiségi kulturális intézmények — iskolák, könyvtárak, óvodák — Baranyában \

SZABAD IDŐ

Tevékenyen a munkaidő után is

Szemet könnyeztetó cigarettafüst és rumszag keveredett a kocsma óporodott levegőjében. A pufajkás, gumicsizmás vendégek egy része a rozzant lábú asztalok körül helyezkedett el. ki faládát, ki kopott széket kerítve magának ülőalkalmatosságul. Voltak, akik két söröshordóra szál deszkát fektetve ültek egymás mellett és poharaikat kézben tartva vitatták meg a nap eseményeit.

A kézben tartott pohár itt „íratlan törvény" volt, így védekeztek a „garázda zugivók" ellen. Megtörtént, hogy a körülményeket nem ismerő idegen betérve a kocsmába egy pohár italra, kortyolt egyet majd a poharat maga elé tette. Egy óvatlan pillanatban valaki már nyúlt a pohár után és kiitta. Szólni ezért nem volt ajánlatos. A kocsmáknak nagy forgalmuk volt, lévén úgyszólván az egyetlen lehetőség a szórakozásra.

Ez a kép jutott eszembe Komló „hőskorából" most. amikor a várossá nyilvánításának 25. évfordulóját ünneplő bányászvárosban ki mivel tölti szabadidejét kérdésre kerestem a választ.

Szabad idő? — Hát kérem a bányászok többsége nagy kedvvel műveli úgynevezett kiskert-parcelláját. Amellett, hogy friss levegőn van, a háztartáshoz szükséges zöldséget is megtermeli magának. Jó ötlet volt ez a parcellajuttatás. Aztán sokat köszönhet a város a társadalmi munkát végző lakosainak, szocialista brigádjainak. akik szabad idejük jelentős részét a város szépítésére fordították.

— Szabad idő? — Nézik a tévét, moziba, szakkörökbe, klubokba járnak. Akik tehették, kis hétvégi házat építettek maguknak Sikondán, sokan horgásznak. Aztán a motorizáció, — kocsiba ülnek és utaznak. Az eltelt negyed évszázad alatt Komló valóban várossá fejlődött, lakói, dolgozói megteremtették maguknak nemcsak a kedvező munkalehetőségeket, hanem szabad idő hasznos eltöltésének körülményeit is.

Kapok más választ is: — Konkrét felmérés, hogy ki mivel foglalkozik szabad idejében — nem készült, de érdemes lenne egy üzemben vizsgálódni, vagy legalábbis „tallózni", bizonyára közelebbi képet lehetne nyerni a kérdésről.

Fiatal üzem a MOM komlói gyáregysége. A 360 dolgozó fele nő. Műszerek készítésével segítik a járműprogram megvalósítását. Prileczki Ernő művezető, a szakszervezeti bizottság tagjának véleménye:

— Dolgozóink közül is mind többen vannak, akik műszak után a közösség érdekében végeznek társadalmi munkát, vagy egyéni kedvtelésüknek, úgy is mondhatnám (rabijuknak hódolnak. Mind kevesebb

a „tétlen" ember. De menjünk, kérdezősködjünk!...

— Nincs időm a semmittevésre — mondja Benke Ilona esztergályos. — Szenvedélyes fotós vagyok. Én készítem a képeket a brigádnaplóba. Legutóbb például egyik brigádtc- gunk meghívására segédkeztünk balatoni kis faházának építkezésénél. Ott is készítettem fényképeket és majd mindenki kap belőle, meg a brigádnaplóiba is ragasztunk egyet. Otthon a lakásban szereltem fel a fotózáshoz szükséges teljes laboratóriumot. Igaz, nem olcsó hobi, de én ezt szeretem. Idegnyugtató, hasznos időtöltésnek tartom. De ez csak egy a sok közül, amivel szabadidőmben foglalkozom —

— Mi von még?

— Tagja vagyok az üzemi KISZ-szervezet vezetőségének, a KISZ városi bizottságának is. Az üzemben a fiatalok sportfelelőse vagyok, kézilabda, focicsapatunk van. Nagy sikere van az üzemek közötti bajnokságnak. Most készül egy saját kispályánk itt az üzem közelében. A földmunka mór készen van. az üzem anyagi hozzájárulása mellett társadalmi munka is segíti létrehozását.

Elmondja, a szabadidőt nagyon körültekintően kell beosztania, hogy mindenre jusson. Mert nemcsak a fotózásra, a társadalmi munkára, a sportra kell időt szakítania, hanem a továbbképzésére is.

— Adódott az a lehetőség, hogy két év alatt elvégezhetem a szakmunkásiskolát Beiratkoztam és tanulni kell, a szakmunkás-bizonyítványt nem adják tudás nélkül.

Érdekes hobit választott magának Ferenczi Tibor raktárvezető. Műszak után: kutyakiképző.

— Szeretem az állatokat különösen a kutyákat. Már kiskoromban is összeszedtem mindenféle kutyát és gondoztam őket. Most német juhászokkal foglalkozom, az úgynevezett nyomozó kutyákkal.

— Mit jelent a foglalkozás?

— Lényegében idomítóst Meg kell tanítani engedelmességre — ami például a helyben maradást, vagy az akadály legyőzését jelenti —, aztán az őrző-védő feladatok ellátására, például csak parancsra szabad támadni.

— Mi lesz a kiképzett kutyák sorsa?

— Átveszi őket a belügy és nyomozási munkára fogja őket Természetesen továbbképzésük is szükséges.

— Pénz van benne?

— Igen, de nem sok. én hobibál csinálom a munkám mellett. Ismerek néhány embert az országban, akiknek ez a fő- foglalkozásuk, jól keresnek vele.

Az üzemi Vöröskereszt munkájából veszi ki részét Rákosa Antalné.

— A szervezetnek nálunk mintegy hetven tagja van — mondja. — Orvosi előadásokat, elsősegélynyújtó tanfolyamokat szervezünk többek között. Gzemünkben negyvenen szerződéses véradást vállaltak. Vannak mór arany- és ezüstdiplomás véradóink is. Hívásra azonnal mennek az életet jelentő vért adni.

— Szabad idő?

— Egy dolgozó asszony munka után a háztartásában is talál elég elfoglaltságot. A napi üzemi munka, aztán a társadalmi tevékenység, az otthon ellátása azt hiszem kitölti a napot De most az úgynevezett szabad időm terhére — tanulást vállaltam. Jelentkeztem, felvettek a közgazdasági szak- középiskolába. Négy évig nem lesz különös gondom, hogy mivel foglalkozzam ráérő időmben.

— Sorra kérdezhetné a dolgozóinkat, véleményem, hogy egyre többen vannak, okik műszak után sem adják át magukat az „édes semmittevésnek"

— mondja kísérőm. Prileczki Ernő.

— És önnek, a szakszervezeti munkán kívül van-e egyéb társadalmi elfoglaltsága?

— Igen. Tizenöt éve KISZ- tag. egy éve párttag vagyok

— mondja. — Társadalmi munkában a fiatalok politikai képzését segítem, vezetem a politikai vitakört. Tagja vagyok a KISZ városi politikai képzési munkabizottságnak...

A címben feltett kérdésre válaszul csak keresztmetszet e kép. „Pillanatfelvétel” jubileumát ünneplő város dolgozóinak életmódjáról.

Garay Ferenc