Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-31 210. szám

2 Dunántúlt napló 1976. július 31., szombat Allatkiilön­legességek Pécsett A különleges állatokat ked­velőket igazi „csemegével" várja a Mecseki Állóikért. Há­romféle új állat érkezett teg­nap reggel. Az eredetileg Japánban ősho­nos, barna alapon sárgás, ezüstös nyestkutyábál két pá­rat kapott Svájcból az állat­kert. A nyestkutya ma már vi­szonylag elterjedt. Szabadban tenyészhelősége miatt megho­nosodott a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, Lengyelország­ban, Finnországban, Svédor­szág északkeleti részén. Meg­található Kínától Koreáig. Ha­zai á'latkertjeinkben nem is­mert, Magyarországon először Pécsett látható nyestkutya. A Mecseki Állatkert fenn­állásának 15 éves évfordulója alkalmából a zürichi állatikért boa óriáskígyót és óriásgyíkot ajándékozott a pécsieknek. Minthogy az óriáskígyó az el­múlt évben született, utaztatá­sára csak most nyílt lehetőség. Sem óriáskígyó, sem óriásgyík nem volt eddig Pécsett. Ideig­lenes helyük a növényházban lesz, s ha őszre elkészül a terrárium, akkor véglegesen oda telepítik mindkét állatot. :i|ÍÍÍ|Í^ Csökken országosan a sza­bálysértési eljárások száma, ke­vesebb a feljelentés, kevesebb az „ügy". Talán ez azt jelenti, hogy változnak és javulnak az emberek, talán azt, hogy ke­vésbé futkosunk feljelentgetni. Valahol a kettő között lehet az igazság, s egy pillanatig sem könyvelhetjük el a tényt társa­dalmi méretű változásnak, ja­vulásnak. Baranyában például 1974-ben 4441 eljárást jegyez­tek fel, 1975-ben pedig csak 3665-öt. Ismeretes az is, hogy a sza­bálysértési ügyek nyomán ki­szabható pénzbírságok tételeit megemelték háromezerről öt­ezerre, ötezerről tízezerre. En­nek az emelésnek pedig oka volt: nem akarnak tartósan szűnni a bűntett szintjét még ugyan el nem érő „csínytevé­sek”. Kontárkodunk, megdrágít­juk az árut, fuvarozunk jogtala­nul, különféle manipulációkkal megkárosítjuk a vásárlókat, rontjuk a minőséget, nem tisz­teljük a társadalmi tulajdont. A szabálysértések egy része el­felejtődik, más része viszont oly méreteket ölt, hogy kénytelenek vagyunk fokozottabban figyelni rájuk. Néhány példát érdemes felsorolni. Az utóbbi időben nőtt a parkrongálások száma: egyre többen fizetnek büntetést emi­att. De nem a füvön való sé- tálás, virágszakítás miatt, ha­Sportkombinát épül Komlón Erdőktől övezett csaknem négy hold területen épít tár­sadalmi munkában tömegsport­kombinátot a komlói Carbon Vállalat. A vállalat valameny- nyi dolgozója, de különösen a Bútorüzem és a tmk munkásai veszik ki részüket a közös mun­kából. A kombinát belépése sokféle sportolási lehetőséget biztosít majd a carbonosok- / nők. Épül futball-, kézilabda-, tekepálya és fedett asztalite­nisz csarnok. Különböző játszó­szobák, gyerekeknek sok já­tékkal felszerelt játszótér és az MHSZ támogatásával létesülő lőtér teszi teljessé a kombi­nátot. A munkák jól haladnak és a dolgozók remélik, hogy a tervezett határidőre, augusz­tus 20-ra elkészülnek. Huszonötezer tonna édesség Szerencsről. Az elmúlt év végén fejezték be a Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukcióját. Új épü­leteket emeltek. Összesen tízezer négyzetméterrel növelték a gyár üzemrészeinek területét és új gépsorokat állítottak be. Ezzel jelentősen bővítették a gyár kapacitását. Az idén huszon­ötezer tonna édességet gyártanak. A pécsi büntetések átlaga 890 forint Háromszáz forint az éjszakai dalolás nem mert autósok lettek, s más­utt nem találnak parkirozóhe- lyet. S ez a tilos — ugyanak­kor gyeptaposó — parkírozás elszaporodott. Évről évre emel­kedik a bolti lopások száma. Az önkiszolgáló üzletekben im­máron virtussá vált a „turkálás", s mi több, az áruk eltulajdoní- lói többségükben így védekeznek a szabálysértési eljárás során: ez nem lopás, lopni csak más zsebéből lehet. A statisztika fur­csa képet mutat: az idén Pé­csett januárban 39 szarkát fü­leltek le, februárban 93-an Iqp- tak üzletben, márciusban 81- en, áprilisban 41-en, májusban 42-en, júniusban 33-an. Ez a félév sokkal erősebb, mint a ta­valyi. (És sokat mondanak így a számok: a téli hónapokban jobban lehet a kézügyességet kihasználni, hiszen a nagykabát alá több dolog befér. Nyáron viszont könnyebbén öltözik az ember.) A boltokból nem lét- fontosságú élelmiszereket eme­lünk el: első helyen a tömény szesz áll, a másodikon a kávé, a harmadikon a cigaretta, a negyediken pedig a kozmetikai szerek. Utánuk hosszú az űr — és jönnek a hivatásos pulóver, melltartó és egyéb ruházati cikk begyűjtők, akik közismert figu­rák, a rendőrségi akták gyakori szereplői. A szabálysértési eljárás so­rán az ügyek intézőit többféle szempont vezérli: figyelemmel kell lenniük az elkövetésre, az elkövető személyére. Vannak krónikus szarkák és vannak megtévedtek. Vannak kiskerese­tű, nyugdíjból-segélyből élők. többgyermekesek és jómódú, „köztiszteletben álló” szabály- sértők is. Természetesen minden esetben másképpen fog a bün­tetést kirovó ceruzája. A pécsi büntetések átlaga 890 forint — ez a megyénkben a legmaga­sabb —, Szigetváron pedig 548 forint, ami a túlontúl nagy hu­manitást feltételezi. Néhány példa: kontár autójavítót ötezer forintra, árdrágítót kétezer fo­rintra, alkalmi fuvarozót 2500 forintra, csaló italmérőt, borvi- zezőt 6000 forintra, tévesen számlázó pincért 2000 forintra, fagylalthigítót 3000 forintra büntettek többek között. Egy hölgy esete: leértékelt ruhane­műket vásárolt, s a piacon mint külföldi holmit sózta el. Hatezer forint büntetést fizetett. A ku­tyatulajdonosok átlaga 600 fo­rint, az éjszakai dalolóké, csend­háborítóké 300 forint. A köztisz­tasági szabálysértés — vizelés közterületen — kétszáz-hatszáz forintba kerül, s a legtöbbet fi­zető pécsi, egy büfés, aki hosz- szú időn keresztül vétett mate­matikai hibákat a szendvics­készítésnél — s ezért rövidesen 9000 forintot kell a szabálysér­tési kasszába tennie . . . A szabálysértési eljárásról al­kotott félévi vélemény: még Légyirtás villanyárammal Az állattenyésztők joggal tartanak a legyektől: súlyos fertőző betegségeket hurcolnak be az istállókba. Ráadásul az állatók körül igen kedvezőek számukra a szaporodás körül­ményei, ezért a védekezés nagy körültekintést igényel. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakemberei készüléket szerkesztettek, amelyet időköz­ben az Állatkert zsiráfházá­ban, az Állatorvostudományi Egyetem szülészeti klinikáján, valamint az Alsótengelici Kí­sérleti Gazdaság tehenészeti telepén sikerrel próbáltak ki. A készülék: villamos légyölő berendezés, amelynek segítsé­gével minimálisra csökkenthe­tő az állatok körül a legyek és rovarok száma. A berendezés két főegység­ből áll: egy nagyfeszültségű villamosrácsból és az ultravio­let fénycsőből, A berendezés 220 voltos hálózati árammal működik, ezt transzformálják fel 4500 voltra, amit rávezet­nek a készülék rácsaira. Az ultraviolet lámpákat a nagy­feszültségű rács minden oldal­ról körülfogja. A rövidhullámú fényt kibocsátó lámpatestek­hez a legyek és a rovarok csak a rácselemek között jut­hatnak közel. A rács között elrepülve azonban a keletke­ző kisülési szikra elpusztítja őket. A lámpák leginkább az esti és az éjszakai órákban mű­ködnek hatékonyan, amikor a láthatatlan rövidhullámú sugár­zás mellett még a látható fény is a készülék hatókörébe csa­logatja a rovarokat. Zárt he­lyiségben — amint a kísérle­tek bebizonyították - az ultra­violet lámpák a légteret bizo­nyos fokig sterilizálják is. A tapasztalatok szerint a ké­szüléket az állattartó-telepeken jó hatással használhatják. Az ablakokat azonban szúnyoghá­lóval kell fedni és gondos­kodni kell az istálló rendsze­res tisztításáról is. Ilyen körül­mények között — amelyeket egyébként az állathigiéniai előírások is megkövetelnek — biztosítani lehet a légymentes istállót. De egyéb üzemekben, élelmiszeripari létesítmények­ben és húsfeldolgozókban is áttérhetnek a villamos légy- ölök használatára. Jászonyi Ferenc mindig túl enyhén bírságolnak a tanács illetékesei. Nehéz megszokni az ügyintézőnek is, hogy nem ötezer, hanem tízezer forintot kell alapul vennie adott esetben. De rövidesen belejönnek. K. F. ilÉrfltflWlíflltójíÉ sMÜ Mi Az öntözéshez készítik elő a csővezetéket a „kertészeti szak­munkások". Csuti János felvétele Éjjel-nappal dolgozott a fiatal öntözőbrigád Jelenleg csak a finom kris­tályszemcsékkel teli ártéri port kavarja fel a szél, ennyi em­lékeztet a hajdani aszályos időjárásra Drávasztárán. A 21 hektárnyi paprikatáblában, a Két tó köze-dűlőben repedés a talajban, még hajszálvékonyka sincs. A puha talaj mint a szik­kadó gyurma. Ugyanis június 19-től a pár napja megjött nagy zivatarig, szinte éjjel­nappal dolgoztak a megyében elsőnek megalakult ifjúsági ön, tözőbrigád tagjai. Svéda Pál, a Dráva Gyön­gye Termelőszövetkezet főker­tésze mutatja a néhol tenyér­nél is nagyobb paprikafejeket: — Négyzetméterenként 9—10 tő található. A hektáronkénti 200 mázsás tervünket elértük, sőt, . . . meghaladjuk. Talpra- álltak a növények: levéltrá­gyázva 21 mázsa karbamidot szórtunk ki, a vízzel kevertük. A négy hét alatt a hét fiú négyszer öntözött. Ezalatt egy négyzetméterre 320 milliméter „csapadék" hullott. A 700 hek­tár kukoricának és a 115 hek­tár cukorrépának nem ártotta hőség, mert mély fekvésű dű­lőkben vannak. Hasonló meleg 1965-ben volt itt, de csak há­rom hétig. A hét fiatalember KISZ-tag: középiskolás vagy szakmunkás- tanuló; Tihanyi József Győrben gimnazista, Gergics Mihály a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskolán elsőéves, Tihanvi Ti­bor most állt ki a nyolcadik­ból, Kamarás László mezőgaz­dasági szakközépiskolás Mohá­cson, Dudás János Pécsett pin­cértanuló, Greksa János nö­vénytermesztő gépész. Vezető­jük Halász Tibor szerelő, a termelőszövetkezet KlSZ-titká- ra. — Hallottuk a KISZ Bara­nya megyei Bizottságának az öntözésre buzdító felhívását. Legalább 40 fiú és lány állt sorban, hogy bejusson az ön­tözőcsapatba. A téeszes szülők gyerekei kerültek be és azok, akik részt vettek korábban ön­tözésben. A kimaradottak né­ha otthagyták a fürdést, a pe- cázást és a föld szélében tén- feregve néztek minket. Jól­esett, de az is, ahogy bekuk­kantottak saját tervezésű kuny­hónkba. A több mázsás farön­köt, az ebédlő-asztalunkat alaposan megcsodálták. Majd­nem két hétig éjjel is kinn őr­ködtünk és felváltva ellenőriz­tük a csöveket, a szórókat. A paprikasorok vezettek, így nem tévedtünk el. A várva-várt eső után meg­könnyebbülten beszélnek ar­ról, hogy hajnali fél háromkor keltek és gyakran éjjel egykor- kettőkor feküdtek le. Napi 12 —14 órás hajrá és méq a 15 hektáros háztáji legelőt is locsolták. Az egyik gép éjjel­nappal nyomta a vizet, a má­sik szivattyúzta a Dráváról, mert a közeli Vájási-tó majd­nem kiszáradt. De a Dráva is csak középen folydogált. Negy­venezer köbmétert emeltek ki. A hideg Dráva-víz a naptól 25—30 fokosra „hevült" a tó­ban. így nem ártottak a nö­vényeknek. Legalább 400—500 méteres csőrendszert emeltek a vállukra, amikor új részre vonultak. Néha aggasztotta őket, ha a túlnyomástól a csö­vek kígyóként emelkedtek a magasba. Az apró szivárványokat re- zegtető szórófejek „harmat zu- hatagában” fürödtek és nagy tábortűznél melegedtek meg, mikor visszatértek egy szál für­dőnadrágban az éjszakai ve­zeték-ellenőrzésről. A gyerekek várnak, nem mentek el, hisz a vakációból még futja. Bár az optimista meteorológiai előrejelzés sze­rint a nagy-melegnek várha­tóan vége. Csuti J. Grafikák es festmények M ohácsról Kőibe Mihály kiállítása „Grafikák és festmények Mo­hácsról" címmel Kolbe Mihály festőművész kiállítása nyílt meg tegnap este Mohácson, a Kos­suth Filmszínházban. A művész ötven évvel ezelőtt érkezett elő­ször a Duna parti városba és azóta ott is él. Az eltelt fél év­század alatt művészetének meg­határozója lett a dimbes-dombos- táj, a sok nemzetiségű város, a történelmi környezet. Mar- tyn Ferenc mondta róla egy­szer: Kolbe húz egy vízszintest, majd méq egyet, azután né­hány függőlegest, s mi elhisz- szük neki, hogy ez a Duna a fűzfákkal, o halászokkal és a hálókkal. A mohácsi csata 450. évfor­dulójának tiszteletére nyílott kiállításán az utóbbi évek alkotásainak legjavát mutatja be huszonöt festményen és ti­zenhárom grafikán, Pilaszano- vich Irén művészettörténész rendezésében. Az elmúlt néhány évben a művész tudatosan készült erre a kiállításra. Sorra megfestet­te és lerajzolta mindazt, amit a városból és a környező táj­ból a legszebbnek és legma­radandóbbnak tart. Vászonra és rajzlapra került a II. Lajos emlékmű, a Törökidomb, a csatatér, a város műemlékei és a gazdag néphagyomány is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezekből az alkotá­sokból válogatta össze annak az albumnak az anyagát is, amely a Képzőművészeti Ki­adó gondozásában a napok­ban kerül majd az érdeklődők­höz. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitóján részt vett Takács Gyu­la, a Megyei Tanács elnökhe­lyettese, Hajós Ferenc, az MSZMP Mohács városi Bizott­ságának titkára, Fischer János, Mohács város Tanácsának el­nöke, Kispál Károly, az MSZMP Mohács járási Bizottságának osztályvezetője, Téglás Alajos, az MSZMP Mohács városi Bizottságának osztályvezetője, Csepreghy Ferenc, a HNF Mo­hács városi Bizottságának el­nöke. A kiállítást Gábor Pé­ter, a Mohácsi Városi Tanács művelődési osztályának veze­tője nyitotta meg, ezt követő­en Pilaszanovich Irén művészet- történész ismertette Kolbe Mi­hály életútját. A kiállítást! ok­tóber 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents