Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-08 157. szám

Arcunk a tükörben K étféle szándék s akarat, kétfajta magatartás tusakodik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hév­vel tevő, s a kötelességét im- mel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát ter­mészetesnek tartó. A nagy, kö­zös érdekek tiszta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért-törtetésre. Hol meghúzódik egyik mö­gött a másik, hol egyszerre mu­tatkoznak. Van, hogy kibékíthe­tetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadat- mi változások hordozója az em­ber, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolni egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak, vagy az, akinek mindig és minden­ben a saját üqye a fontos, a többi előtt-álló? Felelhetünk er­re is, arra is igennel. Nem azért, mert az igazság arfcvo- násai kivehetetlenek, ' hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak, Vonzóra és ta- szítóra, komorra s mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csak­hogy ez nem megy parancs­szóra, s az elhatározás sem elegendő. Marokryi mindennel szem­ben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadal­mon kívülire helyezőt leszámít­va valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület. Az egyik­ben több, a másikban keve­sebb, ahogyan alkata, nevel­tetése, környezete, gondolkodá­sa szüli s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület talaja sem lehet más, csak ez. Oko­sabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránk­hagytak, azt a tudomány, a technika nagy seregnyi vívmá­nyával gyarapítottuk. Új felfe­dezésekre jutottunk, s feltalál­tunk képtelenségnek tartott dolgokat. A szabadsáq fogal­mához eltéphetetlenül hozzá­fűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért va­ló küzdést, a munkához a tu­datosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önólta- tásként hihetnők, hogy minden­kor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében ez, s csakis ez van jelen?? Ott van bizony e^k mellett, s olykor fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség, a cselekedeteket má­sokra hagyó tunyaság. Aki ki­emelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátla­nul, s még kevébsé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elna­gyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejthalomra lökött termék, a pecsétéit az embernél fonto­sabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampol­gár ma még nem szabályt erő­sítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tükre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mind­annyiunkban meglelhető. Szavaink szárnyán könnyen repülünk előre, ám lassabban mozdul lábunk. Olykor meg­oldottnak véljük azt, ami még elvégzésre vár, mert türelmet­lenül kívánjuk a jobbat, szeb­bet, emberibbet, de el-elfeled- jük, hogy e sietség elsősorban nem mások noszogatása, ha­nem a magunk ösztökélése. Tiszta, másokat s bennünket egyaránt szolgáló tettekre, pél­daadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cseleke­detekre. A maga helyén min­den ember fontos, csupán test- magasságban vannak kicsik és nagyok. Amúgy képletesen ki­csivé — ahogyan naggyá! — mi tesszük magunkat. Akkor, ha el sem kezdjük, vagy köny- nyen föladjuk a küzdést, ha beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól, az silány, semmit nem ér, senkinek nem használ. Van, hogy beletörődünk. Fe­jünket elfordítva tűrjük a pa­zarlást, s magunk is pocséko­lunk. Elfogadjuk az elfogad- hatatlant,- fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebb­nek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is zt csi­nálják. Azután föltámad ben­nünk a gazda indulata, jogér­zése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csináló legények feste­nek csodálatot az idősebbek arcára, amikor fele idő alatt, mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagyjavítást. A kedvetlen, fásult nevelő fölfe­dezi a gyermekszemekből visz- szacsillanó kíváncsiságot, isme­ret-éhséget, s egyszeriben rös- telli legutóbbi heteit, a lélekte- lenül ledarált tananyagot. Az örökös fegyelmezetlenkedőt ráncba szedi — mert így fo­gadja be — a brigád, s a mérnök, aki unt rutinnal terve­zett, egyszeresek rálel a nagy betűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengé­inkkel vagyunk igaziak, embe­rek, valónkat megmutatok. Most is, amikor a munkát, a terem­tést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtes­tesítő kitüntetést vették, veszik át, a jutalmat, mert úgy cse­lekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt te­kintve. ■ H olnapra a jók mellé újak sorakoznak, s egyetlen eredmény sem örök, hanem mindig fris­sítést, gyarapítást kívánó. Tár­sadalmi haladásunk mértéke ezer dologtól függ, de végső soron mégis attól, miként ala­kul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyen­géinkkel, s azokkal együtt szem­léljük-e azt, amit elértünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elér­nünk. Mészáros Ottó A szíriai hadsereg Bejrut felé nyomul örvendetes tény, hogy a mű­vészeti csoportok és körök szá­mának évek óta tartó csökke­nése megállt az üzemekben, sőt újabbak is alakultak. Emel­kedést mutat a munkahelyi ren­dezvények száma és látogatott­sága is. A munkásművelődéssel való törődés fontos területe a peremkerületi művelődési intéz­mények fejlesztése, az anyagi támogatás biztosítása. Néhány akció, mint például a „Jubileu­mi olvasási program", a „Mun­kások a képtárban", kiállítások vándoroltatása, jól segítette a munkásművelődés fejlesztését. Eredményes előrelépés tapasz­talható a színház és a mozik szervezett látogatása terén is. A 6. A út második — Szabadság út — Petőfi utca közötti — szakaszának épitése az ütemterv­nek megfelelően halad. A DEDASZ befejezte az oszlopok és a vezeték áthelyezését és fel­vonult az Aszfaltútépitö Vállalat is, amely a csapadékcsatornát épiti. A napirend vitája után a bi­zottság tagjai megtekintették a Természettudományi Stúdiót és a tanácskozásnak kellemes környezetet nyújtó, Szűcs Lajos- né által rendezett, virág- és vi­rágkötészeti kiállítást. Összehívták az Arab Liga miniszteri tanácsát A libanoni fővárosban egész éjszaka súlyos harcok folytak a szíriai jelenlétet támogató, illetve ellenző palesztin gerilla egységek között. Hírügynökségi jelentések szerint a szemben­álló csoportok aknavetőkkel, rakétákkal, nehéztüzérségi fegyverekkel lőtték egymás állásait. A falangista rádió híradása szerint a szíriai hadsereg Li­banonban lévő alakulatainak előőrsei lassan nyomulnak elő­re Bejrút irányába, A szíriai haderő Libanonba lépésekor megalakult, magát a „iibanoni arab hadsereg él­csapatának" nevező katonai alakulat parancsnoka, Musz- taín el Hadzs alezredes a ra jaki légitámaszpontról adott sajtónyilatkozatában közölte, hogy hadseregét a megválasz­tott elnök, Szarkisz rendelkezé­sére bocsátja, hogy segítségé­re legyen az új Libanon meg­teremtésében. Kijelentette, hogy csapatai a szíriai kato­nai erőkkel teljes összhangban működnek együtt a rend hely­reállításáért, az élet normali­zálásáért. Hozzáfűzte, hogy a szíriai csapatok jelenlétének köszönhetően a Bekaa-síkság egy részén máris helyreállt a nyugalom. A fővárosban dúló harcok következtében hétfőn lezárták a bejrúti nemzetközi légi ki­kötőt. A libanoni haladó erőktől származó információk szerint a szíriai jelenlétet ellenző palesztin és haladó erők egységei hétfőn Bejrútban, valamint Szidonban és Ti- ruszban akciókat hajtottak \égre a Szaika szíriabarát pa­lesztin gerillaszervezet irodái és fegyveres alakulatai ellen. A „semlegesítési akciók" során letartóztatták a Szaika katonai osztályának vezetőjét, Hanna Batist, Tiruszban és Szidonban pedig elfoglalták a szervezet irodáit. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára hétfőn Kairóban beje­lentette, hogy az Arab Liga mi­niszteri tanácsa szerdán rend­kívüli ülést tart a kiéleződött libanoni helyzet megvizsgálá­sára. A tanács rendkívüli ülé­sének összehívását a PFSZ ké­relmezte. Púja Frigyes Helsinkiben Púja Frigyes külügymi­niszter hétfőn hivatalos látogatásra a Finn Köztár­saságba érkezett. A hel­sinki repülőtéren vendég­látója, Kaievi Sorsa kül­ügyminiszter, valamint a finn külügyminisztérium magasrangú tisztségviselői fogadták. Kaievi Sorsa hétfőn este díszvacsorát adott Púja Frigyes tiszte­letére. A vacsorán a két külügyminiszter pohárkö­szöntőt mondott. A Megyei Közművelődési Bizottság ülése Napirenden a munkás- művelődés helyzete Növekszik az érdeklődés A munkásművelődés megyei helyzetének megvitatását tűzte napirendre a TIT Baranya me­gyei Szervezete Mecseki Ter­mészettudományi Stúdiójában tegnap tartott ülésén Baranya megye Tanácsa Közművelődési Bizottsága. A tanácskozáson az elnöki tisztet takács Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese töltötte be. A résztvevők együttesen vitat­ták meg a Mecseki Szénbá­nyák Vállalat közművelődéséről szóló előterjesztést, melynek a bizottság ülésén Bogár Jó­zsef, a vállalat igazgatóhelyet­tese, és a munkásművelődés helyzete Baranya megyében című jelentést, melynek előter­jesztője Pozsgai Miklós, az SZMT osztályvezetője és Bíró Tibor, a megyei tanács főelő­adója volt. A két előterjesztés átfogó tájékoztatást nyújtott a mun­kásművelődés fejlődéséről, gondjairól, valamint a további feladatokról. A bizottság tagjai nagy figyelmet szenteltek a fel­nőttoktatás szélesítésének, a munkahelyi közművelődésnek, az intézményi hálózat fejleszté­sének, a szocialista brigádok tevékenységének, melyet a munkásművelődés bázisának lehet tekinteni. A vita résztvevői többek kö­zött megállapították, hogy saj­nos az üzemek többsége még mindig nem rendelkezik köz- művelődési tervvel. Ezért is vál­tott ki nagy érdeklődést a Me­cseki Szénbányák közművelő­dési munkájával való közeleb­bi megismerkedés, hiszen ott már évek óta tervszerűen fo­lyik ez a tevékenység, s mint vitazárójában Takács Gyula hangoztatta: egyre több segít­séget nyújt a vállalat a megye közművelődése egészének fej­lesztéséhez is. A vita résztvevői hangsúlyozták: a vállalatokon belül a szakszervezetek, a KISZ, a gazdasági vezetés fon­tos feladata a munkásművelő­dést segítő tevékenység koor­dinálása. Ebben nagy szerepe lehet a nagyüzemekben, vál­lalatoknál már most is működő főhivatású népművelőknek, akiknek száma jelenleg húsz a megyében. Különösen ered­ményesen szervezték meg az üzemekben az ismeretterjesztő tevékenységet, melybe a leg­nagyobb aktivitással a szocia­lista brigádok tagjai kapcso­lódtak be. Igényként merült fel, hogy az aktuális kül- és bel­politikai kérdések mellett na­gyobb figyelmet fordítsanak a természettudományos, az ízlés- fejlesztő, a művészeti ismeret- terjesztő tevékenységre. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII.évfolyam, 157, szám 1976. június 8, kedd Ára: 80 fillér PPP ág í WWWPww g* ;:•'••••:$ -| -PTW0^

Next

/
Thumbnails
Contents