Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-26 175. szám
1976. június 27., vasárnap Dünantuii napló 3 Csak együttműködve oldható meg Zöldség és tej Készül a szigetvári melegházváros terve Huszonöt százalékkal nő 1980-ra Baranyában a tehénállomány Magyar ésszel nehezen fogható fel, hogy zöldséget, vajat, sertéshúst kell importálnunk. Hazánk gazdaságföldrajzi helyzete arra legalább alkalmas, hogy önmagunkat ellássuk, bár volt idő, amikor jelentős szerepet vállaltunk a szomszédos országok ellátásában. A tervgazdálkodás keretei között úgy érezzük, csak elhatározás kérdése lehet, hogy ezt a problémát megoldjuk. Az utóbbi időkben országszerte jelentős intézkedések történtek. Mi a baranyai lehetőségekről beszélgettünk dr. Földvári Jánossal, Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettesével. — Jól tudjuk, hogy államunk messzemenően tiszteletben tartja a szövetkezeti demokráciát, a csoportérdekekkel ellentétben utasitásszerűen nehéz a kézimunkaigényes, rosszul jövedelmező zöldségtermesztésre ösztönözni. Elképzelhető, hogy a gazdaságok pillanatnyi érdekeiket háttérbe szorítva a lakosság kielégítő ellátását helyezik előtérbe? — Az állami gazdaságok olyan mennyiségű zöldség termelését vállalták, mint ameny- nyit a megyei tervekben kértünk. Lényegesen nagyobb területen foglalkoznak az idén zöldségtermesztéssel, mint korábban. A tsz-ekkel területre és mennyiségre egyaránt kötöttünk szerződést s ezek betartását ellenőrizzük. Nem fordulhat elő, hogy gazdaságok elvetik a zöldséget, s többet rá sem néznek. Az ellenkezője sem, amikor nagyobb mennyiségű termék esetén a MÉK, vagy a konzervgyár dömpingárakat alkalmazva veszi át az árut, nem beszélve arról, hogy 1975-ben például kiváló tök-termés volt Kátolyban, a felvásárlók kifizették, de gazdaságosabbnak vélték otthagyni. Hihetetlen kárt okoztak ezzel: a termelő munkája értelmét látta odaveszni. A zöldségtermesztés abc-je a palántaneveléssel kezdődik. Az ellátás alapvető kérdése, hogy ezt megoldjuk. Baranya állami gazdaságai, termelőszövetkezetei az állam támogatásával Szigetváron építenek egy 600 hektár zöldségterület ellátására alkalmas palántanevelőt. A pénzüket egy kockázatos vállalkozásba fektették, elsőrendű érdekük lesz tehát, hogy ez jól üzemeljen, genetikailag kiváló minőségű palántákat állítsanak elő, s az is, hogy ezeket saját földjeiken jól ápolják, minél nagyobb mennyiségű zöldséget termeszszenek. A minőség és mennyiség ugyanis a jövedelmezőséget is kedvezően befolyásolja. A zöldségtermesztés nem kell, hogy egyértelműen veszteséges legyen. — A háztáji zöldségtermesztés jelentős mértékben javíthatná az ellátást. Békés megyében egész kertészfalvakat láttam. — A falvak, nagyobb települések tanácsai feladatul kapták, hogy a községi tartalékföldekből juttassanak a szakcsoportoknak a zöldségtermesztéshez. Az idén 35 hektárt osztottak szét. A cél, hogy a helyi ellátást minden településen oldják meg, ne váljanak fogyasztóvá, legalább olyanok, akik önellátók lehetnének. A termelőszövetkezetek háztájiban is megszervezhetik a zöldségtermesztést. Jó példát mutat ebben például a szentlőrinci tsz. A régi szérűskertek felhasználósával jelentős jövedelemhez juthatnak, a fiatalok is szívesen csinálják. Persze, jóminőségű palánta kell. A 60 milliós szigetvári palántaház építése tehát döntő fontosságú. — Burgonyából, hagymából nagyon rossz volt az elmúlt időben az ellátás. Véleménye szerint lehet ebben döntő fordulatra számítani? — Igen. A burgonyaültetés jól sikerült, szép is az állomány. Néhány gazdaságunk — a sombereki, mohácsi, mohácsszigeti tsz-ek, a szentlőrinci állami gazdaság — zárt rendszerben termeszti a burgonyát, itt különösen jó a termés. Nyolcvan vagonnal többre kötött a MÉK szerződést, mint a szükséglet. Hagymából sem ismétlődik meg a tavaszi hiány: a mohácsi, babarci, vé- méndi, bicsérdi tsz-ek jól csinálják, a MÉK Csongrádból is hoz. Az idén 40 hektár területen termeltünk fólia alatt primőrárut és az ellátás lényegesen jobb volt, mint a múlt évben. A szabadtéri paprika és paradicsom termesztésben kell előrelépnünk. Nagyon munka- igényes, kevésbé jövedelmező. A Bólyi Állami Gazdaság jó példát mutat: 1977-re harminc, 1980-ra 120 hektáron termeszt szántóföldi zöldséget. A zöldségtermesztéssel kapcsolatban érdemes feljegyezni: 1970-ben a Szigetvári Konzervgyár 1900, 1976-ban pedig már 5000 vagon kapacitással működik. Ehhez nyersanyagot kell biztosítani. Jól-rosszul sikerült. A következő években megoldjuk Baranyában a lakossági és ipari ellátást is. — A szarvasmarha állomány növelésének, végső soron a tej- ellqtás javításának is kedvezően ítéli meg a lehetőségeit? — 1980-ra terveink szerint 22 százalékkal kívánjuk növelni a megye szarvasmarha-állományát. A mezőgazdasági üzemek középtávú terveinek összesítésekor kiderült, hogy 25,5 százalékkal fog nőni . . . — Mit kell tenni, hogy ez megvalósuljon? — Legfontosabb, hogy a takarmánytermelést jól oldjuk meg. A lucerna becsületét visz- sza kell állítani, már az idén 1500 ha-on termesztünk lucernamagot. A gazdaságoknak nagyobb gondot kell fordítani a tömegtakarmányra. SzarvasA nagyüzemi zöldségtermesztés mellett a háztáji kertek árutermelése is jelentős. marha nélkül nem lehet gazdálkodni. A füveket s más mellék- termékeket csak így lehet hasznosítani. Tovább kell lépni a gépesítésben is. A takarmány behor- dása megoldódott, a trágya eltávolítása azonban még mindig kézimunkával történik. Az építészeiknek, gépészeknek, agrárszakembereknek ezt a feladatot közösen kell megoldaniuk. További fontos tennivaló a rét- és legelőgazdálkodás javítása. Az állam évente 6 milliót ad erre a baranyai üzemeknek. Végül a rekonstrukciók, kiegészítő beruházások gazdaságos, gyors elvégzése szükséges. Bolyban 1000 férőhelyes telep építése elhatározott dolog, de lehetséges, hogy kettőt építenek ebben a tervidőszakban. A mozsgói szövetkezet is tervbe vette hasonló nagyságú létesítmény építését. A tenyésztői munka is lényegesen előrehaladt, kedvező jelek mutatkoznak a tej felvásárlásában is: júniusig több tejet vásároltunk fel, mint az 1975-ös csúcs volt. — Beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta a gazdaságok, az emberek együttműködésének szükségességét, Baranya élelmiszergazdaságában milyen kooperációkra van lehetőség? — A termelőerők mai fejlettségi szintje mellett feltétlenül szükség van agrokémiai társulások szervezésére. A műtrágyát, növényvédőszereket tárolni, a földekre kijuttatni gazdaságosan egy-egy üzem képtelen. Az épülő baromfifeldolgozó az együttműködés kiváló példája, az integrálódási folyamat hatékony elősegitője. A sásdi tsz jól csinálja a libanevelést, Mógocson a pulyka a favorit, Bolyban a csibe. A termelés is gazdaságos így, de a baromfifeldolgozás során képződő nyereségből is visszakapnak az üzemek. Végezetül a MÉK, az AGRO- KER, az AGROBER és sok más vállalat is azonos érdekeik felismerése alapján kell, hogy együtt dolgozzon: a felvásárlás, az alkatrész- és gépellátás, a beruházási tevékenység összehangolása nélkül legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem leszünk képesek több zöldséget, tejet termelni, ez pedig mint fogyasztókat egyformán érint mindannyiunkat. Lombosi Jenő A vasútvonal megszüntetése és a jelentős forgalomnövekedés miatt bővítik a harkányi autóbusz pályaudvart. Épitenek utasvá- lót, forgalmi és jegyirodát, az indulási és az érkezési oldalon fedett peront. Az épületbe bevezetik a központi fűtést is. Átadási határidő szeptember elseje. Gyalog a felüljárón Nem tudom, mikor volt az az „ünnepélyes" pillanat, amikor a pécsi felüljáró gyalogjáró jóhoz felvezető lépcső ólján elvették a léckorlátot és megindulhatott a gyalogosforgalom is a hídon. Eléggé észrevétlenül történhetett, hiszen mindmáig csak elvétve látni fent gyalogost. Én felmentem. A környezet egyelőre eléggé elhanyagolt. Bár aszfaltozott járda vezet mindkét oldalon a lépcsőkhöz, a felvonulási terület természetéből adódó rendetlenség aligha csábít erre bárkit. És különben is, a felüljáró nélkül egyszerűbb átjutni a síneken. Pedig . .. A déli lépcső tetején kopott tábla közli, hogy a felüljárót a Hídépítő Vállalat 1974-ben építette. Kilépek a kő mellvédtől, rá a hídra. Megszoktuk, hogy Pécsre csak egyféleképpen lehet rálátni: a hegyoldalról, azaz északról. Milyen szép is az elénk tárulkozó város, amint „emeletről emeletre" feljebb kapaszkodunk: Kálvária-domb, Magaslati út, felszabadulási emlékmű, tv-torony . , . Igaz, amit látunk, mindig árnyékban van, hiszen épp arról, amerről szemlélődünk, nem kap fényt a város. És most, íme a felüljáróról valami csodálatosan új dolog tárul elénk. Autóbuszból, autó- ból eddig is elénk villant, de azért így az igazi, gyalogosan, meg-megállva, bámészkodva- szemlélődve. Ahogy gyönyörködök a panorámában, megértem T. E.-t, aki az új városközpont rendezési tervpályázatának mellékleteiben azt a látványt is elemezte, amit a város innen, a felüljáróról nyújt, s éppen innen kereste azokat a pontokat, ahol a panoráma károsítása nélkül el lehet helyezni egy-egy magasabb házat a Szabadság út és a Rózsa Ferenc út közötti területen. Ahogy végigsiklik a tekintetem a Makár-hegytől a Havi-hegyig a városon, s megállapodik egy- egy pillanatra a négy tornyon, a dzsámi zöld kupoláján, rájövök, hogy a látvány nem ismeretlen. Hasonló az elémtáruló kép, ha Siklós felől közelítve a pogányi elágazás környékéről tekintek rá a városra. Onnan sokkal többet fog át a szem, de a részletek jobban összemo- - sódnak. Innen szőkébb a látóhatár, de minden felismerhető. És innen mindennek a napos oldalát látjuk . . . Aztán megyek tovább, egyre magasabbra a híd hátán, s ahogy haladok előre, úgy fogy a kilátás. Egy ormótlan, füstösfekete épület tenyerei bele a panorámába, pont akkor, amikor a legtöbbet, a legszebbet láthatnám. Az épület idétlen tömege mögött eltűnik a város és csak a hegy gerince ágaskodik a tető fölé magát mutatni. Huh . . . Hát ezért nem volt érdemes itt végigsétálni ... A mindent eltakaró kőfüggöny pedig éppen addig tart, amíg az északi lépcsőhöz nem érek. Lefelé ballagva aztán eltűnődhetek azon, vajon lesz-e valaha ereje a városnak — amely jelen építészetében oly kényesen ügyelne a különféle irányú látványok megőrzésére —, hogy ezt a lehetetlen tömeget eltávolítsa innen. Merf nehogy valaki is azt higgye, hogy az épület szép tisztára meszelve mindent feledtetne. Ugyanis ak ír koszos, akár tiszta, a várost mindenképpen eltakarja. S hogy ezen kívül még egyéb tanulsága is legyen a jelen kis írásnak, hadd mondjam ki azt is: a jövő pécsi városépítészetében soha nem lehet most már ezt a pontot kihagyni a számításból. A felüljáróról kibontakozó panorámába kell beilleszteni mindent — meghatározva azokat a „védett vonalakat", amelyekben bizonyos magasság fölé nem emelkedhet épület. Hársfai István
