Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-24 173. szám
1976. június 24., csütörtök Dünantult napló 3 Üzemi és üzemen kívüli balesetek H. F. munkahelyének nedves padlóján megcsúszott, elesett és úgy megütötte magát, hogy pár percre még az eszméletét is elvesztette. Magáhoztér- ve egy kicsit szédelgett, feje fájt, de mivel vérző sebe nem volt, munkatársainak rábeszélésére balesetét nem jelentette. Ez eddig mindennapos eset, mert a baleset be nem jelentésének oka, hogy az üzemi baleset veszélyezteti a műhely vagy brigád jutalmazását. Eltitkolják és kárát szenvedik A számok bizonyságai és tanulságai Fél év eltelte után a megsérült munkás időnként rosz- szul lett, görcsösen rángatózva rövidebb-hosszabb időre eszméletét elvesztette. Orvosai epilepsiát állapítottak meg, minden valószínűség szerint elesésekor koponyáját ért ütés következményeként. Betegsége miatt a 2 addigi munkakörében tovább nem dolgozhatott, takarítóként pedig már lényegesen kevesebbet keresett, mint régi munkájával. A károsult dolgozó minden fórumot, még a bíróságot is megkereste kártérítési igényével, melyet azonban részére nem lehetett megállapítani, mert balesetét nem jelentvén annak körülményeit nem vizsgálták ki, a baleseti naplóba sem vezették be. így a balesetnek nem volt nyoma, a baleset megtörténtét nem lehetett bizonyítani. A dolgozót üzemi balesetének be nem jelentése egy életre anyagilag súlyosan megkárosította. Ilyen esetekkel nap-nap után találkozhatunk, ezért lényeges, hogy a dolgozók megismerjék a balesetekkel kapcsolatos tudnivalókat. • • Üzemi és nem üzemi baleset A dolgozót érő baleset lehet üzemi és nem üzemi baleset. A jelenleg érvényben lévő meghatározás szerint üzemi balesetnek minősül az a baleset, amely a biztosítottat foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába menet vagy onnan lakására menet közben éri. üzemi baleset az is, amely a biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A baleset lényege mindig a dolgozót érő külső behatás, így pl. a bányásznak lábfejére rászaladó csille okozta sérülése üzemj baleset, ezzel szemben az esetleges silicosisos megbetegedése foglalkozási betegség. Közúti és egyéb más baleset is üzemi balesetnek minősül, ha a baleset munkába menet vagy onnan jövet a lakás és a munkahely közti legrövidebb úton éri a dolgozót. Nem zárja ki az üzemi baleset lehetőségét, ha a dolgozó munkába menet közben rövid kitérőt tesz étkezés vagy élelem bevásárlás céljából. Azonban az italboltba vagy kocsmába való ki- és betérés közben történő baleset semmiképpen sen üzemi baleset. Dolgozót foglalkozásával kapcsolatos utazások, hivatalos kiszállások alkalmával érő baleset is üzemi balesetnek minősül, ha az utazás a meghatározott igénybevehető útvonalon történik, de pl. Pécsről Budapestre utazva a Balaton melletti baleset nem lehet üzemi baleset. Társadalombiztosítási ellátások igénybevétele alatt az orvoshoz, rendelőintézetbe, kórházakba, társadalombiztosítási igazgatósághoz való bemenetelt, jövetelt és az ottani tartózkodást értjük. Az üzemi baleset azonnali bejelentése, körülményeinek tisztázása, dokumentálása lényeges, mert a dolgozót, ha nem a saját hibájából, gondatlanságából történt a baleset, munkaképtelensége esetében a táppénzen felül még a vállalata részéről kártérítés is megilleti. Kártérítés a táppénz és az átlagkereset közti különbség, de a dolgozónak jár balesetével kapcsolatos egyéb károsodások megtérítése is, pl. elszakadt ruházat, összetört karóra, másod-mellékállásból származó jövedelem elmaradása, stb. Felvethető a kérdés, hogy minek tekinthető az alkoholos állapotban bekövetkezett baleset, ha máskülönben az üzemi baleset feltételeinek megfelel. Elvileg ittas állapotban nem szabad munkábalépni és dolgozni, azonban mégis az ilyen állapotban bekövetkezett baleset üzemi balesetnek minősül, de ha az alkoholos állapot be- igazolást nyert, a vállalat nem köteles kártérítést fizetni. üzemi baleset következtében beállott munkaképtelenség esetében időbeli korlátozás nélkül jár a táppénz a felgyógyulásig vagy a végleges állapot kialakulásáig. A dolgozót érő minden egyéb más baleset nem üzemi balesetnek minősül, mely után már kártérítés nem jár és a táppénz időtartama is korlátozott: legfeljebb egy év. Számok és azok elemzése Az üzemi és nem üzemi balesetekből származó betegnapok megyénkben az összes táppénzes betegnap 11-12%-át teszik ki, ami 1975. évben kerek számban 340 000 betegnapot jelentett. Ezen nagy számú betegnap kieséssel szemben társadalmunk nem lehet közömbös. A balesetek számadatait részletezve szembetűnő, hogy a nem üzemi balesetekből származó betegnapok jóval magasabb számban fordulnak elő, mint az üzemi baleseti betegnapok. Ma 1973—74- és 75-ös években kerek számban 118 000-116 000 és 124 000 üzemi baleseti betegnap volt, ugyanezen években a nem üzemi baleseti betegnapok száma: 197000-191 000 és 215000. Első pillanatban ezen számadatokból azt a következtetést lehetne levonni, hogy az otthoni munka, a háztartás, kertészkedés, stb. másfélszer veszélyesebb, mint a legbalesetve- szélyesebb bányamunka. Alaposabb elemzéssel találhatunk megfelelő magyarázatot a nem üzemi balesetekből származó betegnapok magas számára. Hazánkban évről-évre emelkedik a gépjárművek száma, így megyénkben 1970-ben 11 466 személygépkocsit tartottak nyilván, 1975-ben már 27 460-at. Pécsett 12 főre jut egy személygépkocsi, országosan megyénk gépjárművel a legtelítettebb. A gépkocsik számának emelkedése nyilván a közúti balesetek számát is növeli, így a nem üzemi balesetek számát lényegesen befolyásolja. A heti pihenőnapokat a dolgozók kipihenésére, felüdülésére kellene felhasználni, azonban ez csak elméleti megfogalmazás, mert a gyakorlat mást mutat. A nők, főleg az asz- szonyok, pihenőnapokon a hétközben elmaradt házimunkát végzik. Férfiak, elsősorban az iparosok: kőművesek, ácsok, tetőfedők, stb. munkaszüneti napokon maszekolnak. Az egyik építővállalatunknál hatszor több nem üzemi baleseti betegnapot számoltak össze, mint üzemi balesetből származót. Ennek magyarázota, hogy az építővállalatnál az óvórendszabályokban előírtak szerint biztonságos körülmények közt dolgoztak, viszont a hétvégi magán-építkezéseknél az óvórend, szabályok be nem tartása sok balesetet okozott. A nem előírásos módon használt és szakszerűtlenül javítgatott villamos háztartási qépek szintén jelentős baleseti veszélyforrást jelentenek. A kocsmai verekedésekből, késelésekből származó baleseteket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, melyekben döntő szerepe van a túlzott alkoholfogyasztásnak. Fillérekért ne kockáztassunk A számadatok arról is tájékoztatnak, hogy a nem üzemi balesetek sokkal rövidebb idő alatt gyógyulnak, mint az üzemi balesetek, vagyis könnyebb természetűek. És ez a dolgozók részére igen veszélyes csapdát jelent. A dolgozók hajlamosak pár száz forint prémium reményében általuk könnyű lefolyásúnak tartott üzemi balesetet eltitkolni, nem is gondolva az esetleges igen súlyos késői következményekre, mint azt a mór említett dolgozó esete is mutatja. Pár év előtt egyik kb. 900 női dolgozót foglalkoztató könnyűipari üzemünkben az egész évben egyetlen üzemi baleset sem fordult elő, viszont annál több nem üzemi baleset. Úgy vélem, hogy nem kell sokat kutatni ezen furcsa jelenség okát. Tanulságokat levonva: a balesetekből származó betegnapok magas száma megköveteli, hogy a vállalatok mind nagyobb gondot fordítsanak a balesetvédelemre, az előírt óvórendszabályok betartására, dolgozóik balesetvédelmi oktatására. A dolgozók pedig ne titkolják ef még a legkönnyebbnek látszó üzemi balesetüket sem, hanem azonnal jelentsék, ne akarják saját maguk és családjuk jövőjét fillérekért kockáztatni. Dr. Puskás Ödön Levált a relé - áramszünet A mohácsi uszálykikötö építkezésénél szerel a DÉDÁSZ-brigád egy része. Hálózatszerelők, hibaelhárítók, vezetéképítők A diszpécserteremben villogni kezdtek az ellenőrző égők. Leváltottak a relék és Meszes kivételével Pécsett megszűnt az áramellátás. Leálltak a Zsolnay Porcelángyár berendezéseit működtető villanymotorok, a Bőrgyár cserzőhordói, a lakásokban a háztartási gépek. Ám néhány másodperc múltán működésbe lépett a láthatatlan gépezet: az URH központ kezelője keresni kezdte az ügyeletes szerelőket, s közben megszólalt a „négyszáznyolcvanket- tes" is, az ügyeletvezető, aki jelentést kért a központtól a hiba okáról. Nyolc perc A rádiótelefonnal felszerelt GAZ megfordult a Bolgár Néphadsereg útján s elindult a pécsi Hőerőműhöz, követve a föld alatt húzódó kábel nyomvonalát... A Balokány fürdőnél, az épülő Ifjúsági Park területén pirosra mázolt kanalas kotró, mellette kezelője. Szabadkozik, hogy főnökei szerint itt nem lehetett volna semmiféle közmű, de a kanál mégis kábelt szakított. Ismét megszólal az URH, a központ diszpécsere jelenti, hogy helyreállt az áramellátás. Órámra tekintek, nyolc perc telt el azóta, hogy árokásás közben megsértették a szakasz- védelmet. Időközben Mólomból megérkezik a kábeljavító brigád Daszkalov Hriszto vezetésével. — Nem múlik el hét, hogy legalább kétszer-háromszor ne riasztanának bennünket kábel- szakadáshoz. A kivitelező vállalatok erő- és munkagépei, o lelkiismeretlen munka az oka Évente 60 millió forint értékben, 770 ezer tonna követ termelnek a komlói kőbányában. Termelésük nagyobb része zúzott kő, amit főleg a KPM és épitővállalatok használnak útépítésre, emellett a magánépítők igényeit is kielégítik. Fotó: Maletics mindennek. Tulajdonképpen állandóan készenlétben vagyunk: a pécsi kirendeltséghez tartozó három brigádban negyvennégy villanyszerelő és betanított munkás dolgozik, a megyeszékhely 1200 kilométernyi vezetékhálózata tartozik hozzánk. A helyismeret a legfontosabb. Anélkül meg som mozdulhat a szerelő: ahhoz, hogy valaki kiismerje magát a vezeték labirintusban, legalább három- négy évnek kell eltelnie. Krum Elemér szerelő és Kurdi József betanított munkás időközben végez az árok kibővítésével, a lapátolás után a sérült kábel javítása következik. — Én pedig eredeti úticélomnak megfelelően elindulok Mohácsra. Percekig járkálok a Duna parton a téglagyár mellett, mire meglelem Fekete József hálózatépítő brigádját. Alig több, mint eqy héttel ezelőtt költöztek a folyó mellé, ahol a Bólyi Állami Gazdasáq uszálykikötője épül. Vándormunkások, persze nem a szó elítélő értelmében. Mert ez alatt a DÉDÁSZ által megszabott feladatok adta vándorlás értendő. Többségük másfél évtizede a vállalat dolgozója, néhányon már a faluvillamosítás időszakában is dédászosok voltak. A brigádnál Fekete József brigádvezető cserzettbörű szikár ember. — Szebényből jöttünk át; ott oszlop- és vezetékcserét végeztünk. Vagy három heti munkánk lesz még, de átvezényeltek bennünket, mert most ez a fontosabb. Transzformátor állomást építünk, a hozzá tartozó kettős oszlopokkal, betápláló vezetékkel. Ebben az esztendőben nagy feladatokat kell teljesítenünk: negyvenmilliós tervünk van, amelynek 8—10 százalékos túlteljesítését vállaltuk. A DÉDÁSZ területén 1980-ig 2,2 milliárd forint jut a hálózat fejlesztésére, amelynek elsődleges célja a teljesítmény növelése, a biztonságosabbvillamos- energia-ellátás. Az összegből másfél milliárdot a vállalat hálózatépítő brigádjainak kell beruházni. S ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy a DÉDÁSZ-ná! is munkaerőhiánnyal küszködnek, egyáltalán nem irigylésre méltó a helyzetük. — A létszámhiány nem máról holnapra jelentkezett — mondja Mackó János. — Évekkel ezelőtt kezdődött. Rosszul fizették az embereket, elmentek még a törzsgárdatagok közül is. Az utolsó egy-két évben ébredtek föl a vezetőink, hogy jobban kell dotálni ezt a munkát. Most pedig az okoz feszültséget, hogy az új dolgozók szinte annyit kapnak, mint a régiek. Mert például Hendinger Pálnak 11,50 az órabére, aki 20 éve dédászos és aki most kerül hozzánk, az is megkapja a tizenegy forintot. Ez csak az egyik, s talán a kisebbik gondjuk, mert még ma is a lapátolás az elsődleges. Egy kettes oszlop alapjából legalább négy köbméter földet, követ kell kiásni. Munkájuk nehezen gépesíthető, a gödörásó is kevés, legalábbis ez derül ki abból, hogy két kirendelt- séq rendelkezik egy fúrókocsival. S mivel munkavégzésük nagyrészt az időjárástól függ, így a gépre mindkét munkahelyen általában egyszerre van szükség. Panaszolják, megkérdezhetnék őket is, milyen berendezésre lenne szükségük: Legutóbb az V. bányaüzemnél találkoztak eqy elmés markolóval, ami fél óra alatt öt oszlopnak ásott qödröt. Munkakörülményeik nehezen hasonlíthatók másokéhoz. Nincs meleqedő helyiségük, mosdójuk, öltözőjük. Félévenként ezerötszáz forint szociális juttatás egészíti ki keresetüket, de mindez nem áll arányban az évek alatt összeszedett mozgásszervi panaszokkal, a családtól való távolléttel. Sipos Béla a csoport gépkocsivezetője, azaz mindenese. Ha kell anyagot szállít, napközben a földmunkáknál segédkezik. — Siklósról indulok hajnalban, Szajkón, Bolyban, Lánycsókon szállnak fel az emberek, aztán este ua. az útvonal, csak fordítva. Átlagosan tizenkét órát töltök távol. Most már könnyebb, nem kell másutt éjszakáznunk. Szakképzést A vállalatnak hat hálózat- és egy óllomásszerelő brigádja van. Kersity Antal munkavezetőtől tudom, hogy a csoportokból több ember hiányzik. — Tulajdonképpen a betanított munkásokból „élünk". A hálózatszerelő brigádokban alig több mint húsz százalék a szerelők aránya. A vállalat már többször próbálkozott tanfolyamok indításával, ám kevés az érdeklődő. Az emberek nem akarnak „vérszerződést” kötni. Holott a csoportban is több olyan dolgozó akad, akik tizenöt-húsz éve dédászosok, de húzódoznak attól, hogy a tanfolyam fejében kétéves szerződést kössenek a vállalattal. A létszámhiánnyal kapcsolatos gondok várhatóan nem csökkennek — ezt tudják a DÉDÁSZ-nál is — azok enyhítése csak oly módon képzelhető el, ha erőteljesen növelik az előszerelést, hogy a terepen minél kevesebb időt vegyen igénybe a hálózatépítés, ha a gépek szélesebb körű alkalmazásával csökken a lapátolás, az ásó használata. Salamon Gyula
