Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-23 172. szám
Közös ügyünk A népgazdasági egyensúly helyreállítására irányuló erőfeszítések óhatatlanul próbatétel elé állítják a politikát, a párt és a tömeg kapcsolatát. Még akkor is, ha szocialista gazdaságpolitikánk elejét veszi a nagyobb társadalmi feszültségek keletkezésének, egyebek között azzal, hogy változatlanul fennmarad az új ötéves tervben a nagyfokú létbiztonság, erősödik a szociális gondoskodás, ha szerényebb mértékben is, de tovább emelkedik az élet- színvonal. A fokozott követelmények és az érzékelhetően mérsékelt anyagi lehetőségek ellentmondása azért persze fennmarad. Ahhoz, hogy ez ne váljék társadalmi, politikai feszültségek forrásává, és ne fékezze a gazdasági feladatok végrehajtását, erősítenünk kell társadalmunk szocialista jellegét, fejlesztenünk az üzemi, a munkahelyi demokráciát, kibontakoztatva a dolgozók tudatos, aktív, kezdeményező és cselekvőkészségét. A növekvő követelmények megnyilvánulása és hatása sokféle. A célratörőbb központi irányítás, a megszigorított gazdasági szabályozás helyi és csoport érdekeket érint. A különböző rendelkezések, amelyek a munka és táppénzfegyelem megszilárdítását, a több műszak bevezetését, a tervszerű, szervezett létszám-átcsoportosítást, vagy a termelés szerkezetének átalakítását szolgálják, többnyire már a családok, az egyes ember életére is közvetlenül hatnak. Rendkívül fontos, hogy a gazdaságfejlesztés ügyét előrevivő országos lépések és helyi döntések ne legyenek utasítás és parancsolgatás jellegűek, hogy azokat megismerjék és lehetőleg elfogadják, támogassák az érintettek. A kialakult viszonyokat, a vélt érdekeket és néha valós privilégiumokat sértő beavatkozások, intézkedések sem okozhatnak olyan félreértést, hogy megmerevedett a politika, hogy visszatérnek a már túlhaladott régi módszerek, ha azok hatásos, tájékoztató, tudatformáló és meggyőző munkával párosulnak. Az egész társadalom, a ki- sebb-nagyobb dolgozó kollektívák teherbíró képessége sem egyszersmindenkorra adott, a tömeges cselekvő és kezdeményező készség pedig mégin- kább a tudati színvonal, a munkahelyi közérzet, a vezetési, szervezési szint füagvénye. Mindenekelőtt a konkrét társadalmi, emberi viszonyok, a munkafeltételek révén befolyásolhatjuk a cselekvőkészség, a tudati színvonal fejlődését, úgy, hogy a dolgozó saját munkájával és kollektívájával minél inkább azonosuljon, hogy fokozott felelősséget érezzen és vállaljon. Ilyen értelemben is a vezetés, a szervezés a növekvő követelmények politikai megalapozója. Hogyan lelhetne alkotói örömöt és felelősséget munkájában a ma még lélektelen és mechanikus részműveleteket végző szalagmunkós vagy bérelszámoló? Erre a kérdésre többnyire ma méq kísérleti jelleggel keresik a választ. De a társadalmi viszonyokban, a vezető—beosztott kapcsolatában nálunk már létrejöttek azok az alapok, amelyekre bizton építhetjük széles körben az üzemi demokrácia, a tulajdonosi felelősségérzet fejlesztését. Ennek intézményes lehetőségei éppen napjainkban tovább bővültek. A szakszervezeti bizalmi most már nem csupán véleményét mondhatja el a kis munkahelyi közösség tagjait közvetlenül érintő vezetői intézkedésekről, hanem teljes mértékben egyet kell hogy értsen a dolgozók bérmegállapításával, jutalmazásával, kitüntetési javaslatával, lakás és más szociális juttatásával. Ám, ha a bizalmi a döntéssel nem ért egyet, az nem hajtható végre. A szakszervezeti jogok szélesítése egyben óhqtatlanul a vezetői jogok korlátozása is. Hosszan elemezhetnénk a vezetők felelősségét is a szervezésben és a jó munkahelyi közérzet kialakításában. Most mégis célszerűbb inkább a párt- és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők közös felelősségét, együttes, összehangolt fellépését hangsúlyozni a vállalat, vagy a szövetkezet tevékenységéért, az adott kollektíva eredményes munkájáért. Mert ha egyoldalúan csak a gazdasági vezetők felelősségéről beszélünk, köny- nyen felerősíthetjük némely párt- és társadalmi szervezet ellenzékiségét, oppoziciós törekvéseit. Pedig most, amikor a határozott és jó vezetés egyebek között népszerűtlen intézkedések meghozatalára is kényszerül, ez különösen megengedhetetlen. Arra van szükség, hogy a párt, a szakszervezet, a KISZ egyértelműen álljon ki minden olyan vezetői döntés mellett, amely törvényes alapon áll, s a gazdasági haladás ügyét szolgálja. Ez persze nem jelenthet elnézést a vezetés hibáival, mulasztásaival szemben. A gazdasági, a társadalmi, a politikai erőfeszítések a magyar népgazdaság1 eqyensúlyi állapotának helyreállítását, a hatékonyság fokozását szolgálják. A központi irányítás továbbfejlesztésének, és a vállalati öntevékenyséq kibontakozásának, a vezetői döntéseknek és a tömegek társadalmi tudatosságának egyaránt legfőbb fokmérője a hatékonyabb munka. Ami az utóbbit, a dolgozók társadalmi tudatosságát, tömeges aktivitását illeti, ennek legfőbb megnyilvánulása a szocialista munkaverseny- mozgalom. E tömegmozgalom szerepe növekszik, szervezésében, lendületében mégis tapasztalható némi megtorpanás. Tavaly a pártkongresszus, a fel- szabadulás kerek évfordulója, a IV. ötéves terv befejezése sok alkalmat kínált a vállalásokra. Most nem követik egymást az ilyen ünnepi állomások, a hétköznapi feladatok azonban hosszú távra, öt esztendőre ismertek. H a ezeket a feladatokat mindenütt, a műhelyek dolgozói, a brigád kollektívák részlegükre lebontva és nagy összefüggéseiben is ismerik, akkor nem okozhat gondot a versenycélok meqhatározása, a vállalások összeállítása. Hiszen a feszes népgazdasági tervből sokféle helyi tennivaló adódik. A termékek nemzetközi versenyképességének fokozását például mindenütt segíthetik a munkaidő, a korszerű termelőberendezések jó kihasználásával, takarékos, gondos, lelkiismeretes munkával, újításokkal. A verseny. a gazdasági építőmunka eredményei, a népgazdasági terv teljesítése jelzi majd a vezető, a szervező és a politikai munka sikereit. Kovács József az erőviszonyok Az idén még nem indult be a gyümölcsvonal a Szigetvári Kon-- zervgyárban. lom — Nemzeti jobboldal 6,1 százalék (8,7), 35 hely (—21), PSDI (Szociáldemokrata P.) 3,4 százalék (5,1), 15 hely (—14), PLI (Liberális Párt) 1,3 százalék (3,9), 5 hely (—16), PRI (Köztársasági Párt) 3,1 százalék (2,8) 14 hely (változatlan), PR (Radikális Párt) 1,1 százalék 4 hely (plusz 4), DP (Kommunista Proletáregység Párt) 1,5 százalék, 6 hely (plusz 6), Dél-tiroli Néppárt 0,5 százalék, 3 hely. Összesen: 630 képviselői hely. A választási eredmények legfőbb meghatározó jellemzője, hogy érezhetően polarizálódtak a politikai viszonyok, amelyek fokozott bizonytalanságban, ingatagságban juthatnak kifejezésre. Az OKP történelme leg- (Folytatás az 5. oldalon) Kádár János fogadta Lars Wernert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden fogadta Lars Wernert, a Svéd Baloldali Párt — kommunisták — elnökét, aki az MSZMP vendégeként tartózkodik hazánkban. Szívélyes, elvtársi légkörben eszmecserét folytattak a két párt helyzetéről és tevékenységéről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint az európai kommunista és munkáspártok konferenciája előkészítésének időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Gy enes András, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Hol a kiút a nyomasztó nyersanyaghelyzetböl? Kérdőjelek és kilátások a zöldségtermesztésben így látják a Szigetvári Konzervgyárban Zöldségben és gyümölcsben ez az esztendő sem hoz semmi jót. A nyomasztó nyersanyag- gondok ezt az évet is végigkísérik. A Szigetvári Konzervgyár az elmúlt öt esztendőben a tervezettnek gyümölcsből csak 87 százalékát, zöldségből mindössze 76 százalékát tudta felvásárolni, ennek is nagyobb felét a külmegyékből, nem ritkán száz kilométeren túlról szállítva. A feladatok pedig egyre nőnek (egyre többet fogyasztunk, egyre többet kell a külpiacokra szállítanunk), a Szigetvári Konzervgyár ötéves terve szerint nyersanyagszükségletük 1980-ra gyümölcsből 30 százalékkal, zöldségből 60 (!) százalékkal lesz nagyobb, mint 1975-ben. De honnan és miből ez a felfutás? Egyáltalán, hol a kiút a nyomasztó nyersanyaggondokból? Erről beszélgettünk Fodor Lászlóval, a gyár nyersanya g- osztályámak vezetőjével. Fodor László mindenekelőtt a kialakult helyzetet ecsetelte: — A legfőbb gond a zöldség. Az elmúlt években a baranyai gazdaságok jelentősen ésszerűsítették termelési szerkezetüket. A magas fokon gépesített vetésszerkezetbe viszont egyre kevésbé fér bele a kisüzemi, nagy munkaerőigényű zöldségtermesztés. A gazdaságvezetők nem utolsó sorban 'kényelmi szempontokból likvidálták a zöldségtermesztést, mivel az a búza- vagy kukorica-kultúrához képest nagyobb a kockázat és több odafigyelést igényelt. A zöldséqter- mesztés gépesítésében történt ugyan előrelépés, de mindez a zöldborsón s a zöldbabon kívül még gyermekcipőben jár. Holott egyensúlyt csak úgy teremthetünk, minthogy a munkaerő egyre szűkösebben áll rendelkezésre és a helyzet e téren egyre nehezebb lesz, ha sikerül a kívánalmaknak megfelelő komplexen gépesített technológiákat megszervezni és elterjeszteni. — A gondokat hosszasan sorolhatjuk. A vetőmagtermesztés bizonyos növényekből sokszor nem tudott megfelelő fajtaválasztékot és minőséget adni, ezért a vetőmagellátós elégtelensége vagy rossz minősége gátolta a termesztés elterjesztését. A vetőmag-nemesítésnél a nagy termésátlagok oltárán feláldozták a rezisztenciát és a toleranciát, ezért a betegségek és a kártevők katasztrofális mértékű terméskieséseket okoztak. Nem volt kellőképp eredményes az a kutatói munka, amely a külföldről behozott zöldségtermesztési qépi technológiák adaptálását, illetve a hazai technológiák kialakítását, hasznosítását volt hivatva megoldani. A hazai gépek rendkívül drágák és rossz munkaminőségűek, a külföldi géprendszerek pedig egyre kevésbé kaphatók. A vegyszeres gyomirtás is rendkívül sok kívánnivalót hagy maga után. Szakember-ellátottságunkra csak egy jellemző adat: a konzervgyár körzetében mindössze egyetlen gazdaságban foglalkoztatnak kertészmérnököt. Több mint 12 millióan adták szavazatukat az Olasz Kommunista Párt jelöltjeire. Az OKP hatalmas sikert ért el a vasárnap és hétfőn rendezett parlamenti választásokon. Eredménye nemcsak az 1972. évi parlamenti választásokhoz képest jelent előretörést, hanem a tavalyi közigazgatási választásokon elért — sokak által kivételesnek tartott — sikerhez viszonyítva is. Az új törvényhozásban súlya, képviseleti aránya csak kevéssel marad el a Kereszténydemokrata Párté mögött. A Kereszténydemokrata Párt szintén szavazatokat nyert és megőrizte elsőségét. Az új parlamentben a baloldal és o konzervatív tömb közötti erőviszonyok összességükben a baloldal javára módosultak. Ez szinte lehetetlenné teszi az eddigi kormányzati keretek fenntartását. A baloldal azonban nem érte el az abszolút többséget, így az orszáq kormányzása szinte megoldhatatlannak látszik. A szenátusi választás végeredménye a következő (zárójelben az 1972. évi adatok): Kereszténydemokrata Párt 40 százalék (38,1), 135 hely (136), Olasz Kommunista Párt 34 százalék (28,5). 117 hely (94), Olasz Szocialista Párt 10,2 százalék (10,7), 29 hely (33). Szociáldemokrata Párt 3,1 százalék (5,4), 6 hely (11), Köztársasági Párt 2,7 százalék (3), 6 hely (5), Liberális Párt 1,4 százalék (4,4), 2 hely (8), Szociáldemokrata—Republikánus— Liberális Párt közösen 1,3 százalék, 2 hely, Olasz Szociális Mozgalom— Nemzeti jobboldal 6,6 százalék (9,2), 15 hely (26), Dél-tiroli Néppárt 0,5 százalék (0,4), 2 hely (2), egyéb listák 0,2 százalék, 1 hely. Összesen: 100,0 százalék, 315 hely. A kéviselőházi választások végeredménye a következő (zárójelben az 1972. évi adatok): Kereszténydemokrata Párt 38,7 százalék (38,7), 263 hely (—4), Olasz Kommunista Párt 34,4 százalék (27,1), 228 hely (plusz 49), Olosz Szocialista Párt 9,6 százalék (9,6), 57 hely (—4), Olasz Szociális MozgaA Pécsi Tanárképző Főiskola 362 nappoli tagozatos hallgatója kapott tanári diplomát tegnap dél előtt Pécsett Az ünnepségre az Orvostudományi Egyetem aulájában került sor. (Folytatás a 2. oldalon) Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli tlaplö XXXIII. évfolyam, 172. szám 1976. június 23., szerda Ara: 80 fillér II baloldal javára módosultak 12 millió szavazat az OKP-ra
