Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-23 172. szám

2 Dunántúli napló 1976. június 23., szerda Kiút a nyomasztó nyersanyag- helyzetből? (Folytatás a 2. oldalon) — Milyen javaslatokat tud­na tenni a Konzervgyár? — Nem tartjuk megfelelőnek a pillanatnyi ár- és ösztönző rendszert — jegyezte meg elő­ször Fodor László. — Ugyanis bebizonyosodott, hogy a vég­termék utáni ösztönzés a leg­célszerűbb. Az igen jelentős gépártámogatás, a hozzájárulás a vetőmagköltséghez, a gép­amortizációs térítés, a növény- védelmi térítés épp azért nem éri el megfelelően a célját, mert sok gazdasáq csak a rész­folyamotokig jut el, például megveszi a gépeket, de nem használja ki, elveti a zöldsé­get, de nem védi meg, kifi­zetjük a növényvédelmi hozzá­járulást, de a termést nem ta­karítják be, stb. Véleményünk szerint ennek a felemás hely­zetnek az vetne véget, ha a termelés folyamán közvetett csatornákon juttatott összegek helyett a végterméket dotálnák, illetve a termést a tényleges értékben vásárolnák fel. — Az elmúlt években a me­zőgazdaságban azokon a terü­leteken tudtunk eredményt el­érni, ahol a termelést a szako­sodás folytán sikerült koncent­rálni és iparszerűvé tenni. Ez a zöldségtermesztésben sajnos nem következett be. Az elap­rózott területeken a műszaki fejlesztés, a beruházás .lehető­sége és igénye nem jött létre. Ezért a jövő fő feladata meg­ítélésünk szerint a zöldségter­mesztő profilú gazdaságok ki­alakítása. Nem lehet végleges megoldás, hogy a felsőbb szer­veknek utasítással, kötelezően kelljen kiosztani a gazdaságok­nak a zöldségtermelő területe­ket. A mezőgazdaságban elter­jedt vertikális és horizontális kapcsolatok és integrációk a zöldségtermesztésben nem tud­tak kellőképpen elterjedni, és ennek oka a zöldségtermesztés összetételében, bonyolultságá­ban, a viszonylag kis volume­nében és az érdeklődés hiá­nyában keresendők. Termelő partnereink — utalt rá végül a Szigetvári Konzervgyár nyers­anyagosztályának vezetője — több ízben felvetették nálunk, míg ők a zöldség árából költ­ségeiket alig, vagy egyáltalán nem tudják fedezni, addig mi jelentős nyereségekre teszünk szert, ezért részesedni szeret­nének az általuk megtermelt nyersanyagból készült konzer- vek értékesítési eredményeiből is. Ehhez viszont vertikális in­tegrációt kellene létrehozni, ahol a termelő, a feldolgozó és minden más kiegészítő part­ner részt vesz a munkafolya­matokban, majd egyaránt ré­szesül a végtermék eredmé­nyéből. Miklósvári Zoltán m ifállatai kivolo brigádja Kitüntették az OTP szigetvári fiókját Miiként dönthető el, hogy egy OTP kollektívája megfelel-e a szocialista brigádokkal szem­ben támasztott követelmények­nek? Hiánytalan a kassza? Aligha elég, a pénznek min­dig stimmelni kell! Teljesíti a rá szabott feladatokat? Ez a népgazdasági feladata! Elő­zékeny, segítőkész az ügyfelek­kel szemben? A legforgalma­sabb napon is annak kell len­ni! Jó a 'kollektív szellem? Sa­ját érdekük! Az említett krité­riumok összessége azonban már mérce lehet. Mindezek alapján értékelték úgy, hogy az OTP Szigetvár járási és városi fiókja kapja az igen megtisz­telő és magas kitüntetést: a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Az osztályterem nagyságú OTP fiókban egyáltalán nincs ünnepi hangulat, a délutáni kitüntetés átadás előtt, ügy­felek jönnek-mennek, százezrek forognak meg a kezekben, be­tét, kivét — egyszóval a min­dennapok forgalma. Bella Zoltán, a szigetvári OTP fiók vezetőjével arról be­szélgetünk, hogyan született ez a magas elismerés. — Kilenc éve alakult a bri­gád tizenhárom fővel. Azonban már az első évben elnyertük a szocialista brigád címet és ez töretlen a mai napig. Tavaly és azelőtt pedig megkaptuk az aranyérmes Szocialista Brigád kitüntetést is. Jelenleg a Zrínyi Miklós nevét viselő szocialista brigádunk tizenkilenc fővel te­vékenykedik. Csak néhány számadat munkánkról: a IV. ötéves terv időszakban megkét­szereztük eredeti betétállomá­nyunkat, amely jelenleg csak­nem 185 millió forint, ügyfél törzsállományunk 16 ezer fő, azután a Szigetvár területén felépült lakóházak közül vala­milyen formában több mint öt­száznál érdekeltek voltunk. Há­Szabadtéri játékok, centenáriumi vásár Ünnepi hetek Szegeden ■ Külföldi vendégművészek a színpadon ■ Nyári tárlat, tudományos programok (Tudósítónktól) Sajtótájékoztatót tartottak tegnap Szegeden a Városi Ta­nácsházán. Az ünnepi hetek előkészületeiről Horváth Mihály, a fesztivál Intéző Bizottságá­nak titkára számolt be. Az idei nyáron is hazánk legnagyobb lózati viszonylatban nálunk a legmagasabb az ifjúsági taka­rékbetétek száma is. Kiszámították, hogy évi át­lagban naponta 350 ügyfél for­dul itt meg. Ha a papírok rendben vannak, akkor tíz perc alatt kölcsönhöz juthat bárki. A körülmények pedig egyál­talán nem teszik zavartalanná a szolgáltatásokat. A dolgozók­ra, íróasztallal együtt, alig két négyzetméternyi hely jut csu­pán. A kitüntetett szocialista bri­gád vezetőjét keressük, Stecher Antalnét. Nincs nehéz dol­gunk, mert valamennyi alkal­mazott kis névtáblát hord ru­hájára tűzve. Kitűnő ötlet, az ügyfél nem a „magas hivatalt", hanem az embert látja. — Tizenegy éve dolgozom itt, s azóta három szakvizsgát tettem, de az itt dolgozók nagy része is már legalább kettővel rendelkezik. Lényeges dolog ez, mert így könnyen se­gítünk egymáson, ha valame­lyik részlegen zsúfoltság van. A brigád nagy érdemének tar­tom, hogy felismerte munkánk politikai jelentőségét. Egyéb­ként valamennyiünk részt vett már különböző politikai képzé­sen is. A kollektívából nagyon kevesen távoznak, mert jól ér­zik itt magukat, kitűnően ösz- szeszokott társaság. Csupán öt férfi dolgozik itt, egyikük Gábor Tivadar hitelügyi főelőadó: — Az eredmény a kollektíva jó szakmai felkészültségének és egyetakarósának köszönhe­tő. Ha a tárgyi feltételek még nem is mindenben a legjob­bak, de a lelkes munka átse­gít bennünket a nehézségeken. A brigád írásba foglalta, hogy a munkatársak közötti szemé- mélyes súrlódásokat lehetőség szerint kerülni kell, erre mond­juk mi tréfásan: jó jó, de ilyen piciny helyen. Tegnapi ünnepélyes kitünte­tés után még csak annyi, hogy őszre megkezdődik az új OTP fiók épületének építése. Füzes János Fürdés, játék, vetélkedők Az ügyeletes kislány moso­lyogva nyitja a kaput az ér­kezőnek Balatonfenyves--AI- són, a III. kerületi úttörőtá­borban. Elképzelni sem lehet­ne ragyogóbb időt a táboro­zásra I Nem is elégedetlenek a pajtások. Néhányon hin­táznak, mások a sorbaállított sárga napozókban igyekez­nek „színt szerezni”, egy sa­rokban kis csoport úttörőda­lokat énekel, a pingpongasz­talokon pedig pattog a lab­da. Június 19-én kezdődött a 10 napos táborozás. Száz­negyven úttörő birtokolja a kellemes, felújított pavilono­kat és a néhány felállított sátrat. Két iskolából jöttek: a Köztársaság téri és a Kari­kás Frigyes úti általános is­kolából, de már az első nap megbarátkoztak egymással. Kárpáti Árpádné táborvezető és Vonyó Józselné a helyette­Pécsi úttörők a Balatonnál se 10 nevelő aktív közremű­ködésével gondoskodik a paj­tások szervezett, tartalmas pi­henéséről. A hét középisko­lás és szakmunkástanuló ifi­vezető sokat segít. Az elmúlt nyár óta ismét fejlődött a tábor, bővült a felszerelés játékszerekkel, sportszerekkel. A patronáló MÉV Szolgáltató üzem MHSZ szervezete nagyon sokat segí­tett ebben. Minden napra színes prog­ramot állítottak össze a ve­zetők. Vasárnap este ünnepé­lyes tábortűzi műsorral zárul az úttörők évi akciója, az „Őrizzük a lángot" mozga­lom. Olimpiai sportversenye­ken, vetélkedőkön, honvédel­mi versenyeken bizonyíthatják a pajtások ügyességüket, szellemi felkészültségüket. Jel­mezes karneválra, labdarúgó­mérkőzésekre is készülődnek, s Tihanyba is ellátogatnak. Az egyik legizgalmasabb já­téknak ígérkezik az „éjszakai rókavadászat”. A búcsú-tábortűzön már a következő úttörőév mozgal­mára készülnek a pajtások, melyet a KISZ IX. kongresszu­sa szellemében indítanak: „Együtt — egymásért!”. Június 9-től augusztus 17- ig hét turnusban váltják egy­mást a pajtások. így a nyár folyamán 850 gyerek pihen ebben a táborban. Hegyi Etelka Ozv. Pókos Józsefné patacsi szikvízüzeme. Miért „tűnik a literes szikvíz? Két héttel ezelőtt a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat hirdetést tett közzé: akinek még van otthon literes szikvizes üvege, július 10-ig váltsa be, mert a termék gyár­tása Pécsett megszűnik. A vál­lalatnál arra hivatkoznak: uta­sítást hajtanak végre; nem kap­ják többé ezt az árut. Meg­kérdőjelezik azt is, szükség van-e rá egyáltalán. Érdeklődtem a Kossuth La­jos utcai nagycsemegében: belvárosban évek óta nem tar­tanak üveges szódát. A vasasi ABC-ben van, havonta átlag tíz üveget adnak el. Látszólag tehát nincs rá igény, de van­nak Pécsett olyan körzetek, ahol igenis fogy még a szóda. Megtudtam, hogy a maszek „sziklvízgyárosok” naponta egy- egy kocsi rakományra valót ad­nak el. És az is igaz, hogy sem a szifonos szódónak, sem a különféle ásványvizeknek nincs ugyanolyan íze, túl azon, hogy drágábbak is. Miért szű­nik meg tehát a palackozott szikvíz? — Szikvízüzemünk már ta­valy olyan állapotba került, hogy nem tudtunk termelni, — mondja dr. Németh Lászlóv a Pécsi Sütőipari Vállalat fő­könyvelője — végül tanácsi határozatra véglegesen be kel­lett csuknunk, lebontják. Akkor ideiglenesen a Mecsekvidéki Pincegazdaság tortyogói üzeme vette át ezt a profilt, állandó­ra azonban ők sem tudják vál­lalni. A vendéglátóipari bal- lonszóda-ellátás megmarad, más nem lesz. Úgy véljük, nem is hiányzik túlzottan. A gön­gyölegből lévő ratkári készle­tünket átvette a Pincegazda­ság, illetve más üzemek. A Pincegazdaságnál Tóth Aladárt, az üdítőosztály veze­tőjét kérdezzük. — A literes szikvíz rendkívül korszerűtlen, a palack önsúlya egy kiló, az országban nem be­szerezhető. Ugyanez a helyzet a szifonfejjel és a többi alkat­résszel is. A döntés végleges: tovább nem gyártjuk. Helyette ajánljuk a tortyogói pezsgővi­zet. Literes, szénsavval dúsított üdítő, eladási ára egy forint hetven fillér. Igyunk tehát pezsgővizet? Nem olyan egyszerű a helyzet, mert ha kimondják, hogy vala­mire nincs tömegigény, ez nem jelenti azt, hogy erről a „tö­meg” is tud. S ha még mind­ez nem lenne elegendő, szinte biztos, hogy pezsgővíz se lesz. Már a szódavíziről is elsősor­ban azért állt le a pincegaz­daság, mert nem jó hozzá a klórozott dunavíz. Marad te­hát a Tortyogó és az elavult gépek. A tanács megígérte az egymilliós támogatást gépek­re, de ez csak ígéret. A pin­cegazdaság illetékesei szerint két héten belül bajok lesznek, mivel jelenlegi kapacitásuk csak az igények hatvan száza­lékát tudja kielégíteni. — Valóban régóta foglalko­zunk az egymilliós támogatás­sal — mondja Somogyi Béla, a városi tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályá­nak vezetője. A támogatást a múlt évi pénzmaradványok ter­hére kértük, s hogy megkap­juk-e, majd a júliusi vb-ülés dönti el. A helyzetnek a maszek szik­vízgyártók végső soron örül­nek, hisz most már nincs kon­kurenciájuk. Az egész várost viszont ők se képesek ellátni. Szántó Péter kulturális vállalkozásának ígér­kezik a szegedi fesztivál. Ez­úttal különös jelentőséget ad a nyárnak a Centenáriumi Ipa­ri Vásár. A rendezvényeket ta­valy közel fél millióan látogat­ták, s belföldi turizmus foko­zására tett intézkedések kap­csán azzal kell számolni, hogy idén még többen érkeznek Sze­gedre. A Szabadtéri Játékok hagyomá­nyaihoz híven öt bemutatót ígér. Az ember tragédiáját (jú­lius 24., 31., augusztus 7.), Verdi Nabuccoját (július 25., 30., augusztus 1.) Erkel Bánk bánját (augusztus 4, 6, 8.), a Cigánybáró (augusztus 13, 15, 17, 20.) és az Ecseri lakodal­mast (augusztus 14, 19, 21). Madách drámai költeményé­ben a rendező Szinetár Miklós jelentős húzásokat hajtott vég­re a gördülékenyebb előadás érdekében s a főbb szerepek­ben tehetséges fiatal művésze­ket látunk: Hegedűs Gézát (Ádám), Bánsági Ildikót (Éva), Lukács Sándort (Lucifer). Már­is nagy érdeklődés előzi meg az itt először színre kerülő Na- bucco előadásait, ahol a ren­dező Békés András, a karmes­ter Oberirank Géza. A főbb szerepekben külföldi énekesek lépnek színpadra: Sztojan Po­pov és Sztelan Elenkov Bulgá­riából, Ninelj Tkacsenko pedig Odesszából, A partnereik sze­gedi művészek: Réti Csaba, Berdál Valéria, Sinkó György, Juhász József Tombor Ágnes, A Bánk bánt a tavalyi előadá­sok szakmai és közönségsikere követelte vissza az idei műsor­ba, nem változik a tervezői qárda és a szereposztás sem. Ismert fővárosi művészek mel­lett több szegedi színész kap játékalkalmat Strauss operett­jében, a Cigánybáróban: kar­mestere Medveczky Ádám, ren­dezője Horváth Zoltán lesz. Az idén negyedszázados fenn­állását ünneplő Magyar Állami Népi Együttes jubileumi műso­rát mutatja be Ecseri lakodal­mas címmel, mely annyiban tér el a korábban látott produk­cióiktól, hogy ezúttal nemzeti­ségi táncokat is felvettek prog­ramjukba. A kiegészítő rendezvények sorában tizenöt képzőművészeti kiállítás várja a látogatóit. A Centenáriumi Szegedi Ipari Vá­sár célja: hozzájárulni a mi­nél jobb hazai áruellátáshoz, bemutatni a negyedik ötéves terv ipari, mezőgazdasági, ke­reskedelmi eredményeit. A pa­vilonokban 249 hazai és 77 ju­goszláviai cég képviselteti ma­gát, tizenegy napon át divat- bemutató lesz, több kiállító közvéleménykutatást tervez. A vendéglátó szakemberei mellett előreláthatóan az idegenfor­galomnak is föladja majd a leckét ez a nyár, hiszen a ta­valyihoz képest kevesebb szál­láshelyen várhatóan több ven­déget kell elhelyezniük. A szabadtéri előadásaira ed­dig hetvenezer jegy kelt el, eb­ből ötvenezer szervezett for­mában talált gazdára: tulaj­donosaikat hét különvonat és körülbelül hétszáz különbusz szállítja a Tisza-parti városba. Tizenhetedszer rendezik meg a Nyári Tárlatot, amelyre száz­ötvennyolc művész kétszázki- lencvenhét alkotását fogadta el a zsűri, A Dómban három orgonaestet, a tanácsháza ud­varán két kamarakoncertet ren­deznek, az újszegedi szabad­térin lesz a szakszervezeti nép­tánc együttesek minősítő ver­senye, s a tudományos prog­ramok közül kiemelkedik a Pe­dagógiai és a Művelődéselmé­leti Nyári Egyetem, valamint a Fogorvosok Európai Munkakö­zösségének kongresszusa. Nikolényi István

Next

/
Thumbnails
Contents