Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-02 151. szám
1976. június 2., szerda DlmantQit Ilaplö 3 Év végi helyzetkép a Dolgozók Általános Iskolájából Segítenek a vállalatok # A legnagyobb gondot a tankötelesek jelentik % # Sokirányú társadalmi ösztönzés # A pedagógusok öröme Még egy finom igazítás a táblakörző krétáján, csöngetnek, s Eiter tanár úr máris órára indul. Délután 3-kor kezdődik a tanítás a Jókai utcai Dolgozók Általános Iskolájában és ilyenkor rendszerint mind a kilenc nevelő itt szorong az alig két és félszer öt méteres alap- területű „főhadiszálláson”, amely az iskola igazgatói, igazgatóhelyettesi és tanári szobája egyúttal. Három korcsoport Kárpáti Árpád igazgató telefonján a beiratkozás időpontja felől érdeklődnek. Válaszából megtudom^ hogy a tanítás kezdése lépcsőzetes formában történik. Ki-ki a beiratkozáskor mondja el, melyik időpont a legmegfelelőbb számára. Eszerint osztják be a tanulócsoportba. — Az iskola 400 tanulóval foglalkozik, az általános iskolából négy tantermet foglalunk el. Három korcsoportba sorolhatók tanulóink — tájékoztat Kárpáti Árpád. Az első korcsoportot a 14—16 évesek, azaz a tanköteles korúak képezik. Őket a fiatalkorúak, a 16—20 évesek követik. A legtöbben pedig a 20 év fölöttiek vannak. A nevelőtestületnek a legnehezebb „leckét" a tankötelesek jelentik. Náluk ugyanis fegyelmezni is kell. Feladatunk velük kapcsolatban nem kevesebb, mint hogy azt az anyagot dolgozzuk fel heti két alkalommal, amit az iskola egy hét alatt sem tudott elvégezni. Évente mintegy 120-an, 130-an iratkoznak be, napközben munkavállalási engedély alapján dolgoznak — hat —, esetenként nyolc órában. Ezt az engedélyt az igazgató — fegyelmezési szándékkal — megvonhatja. A másik fegyelmi eszköz a visszautalás az anyaiskolához. A tankötelesek ugyanis eredetileg a szülők kérésére kerülnek a dolgozók iskolájába. Az átiratkozást rendszerint azért szorgalmazzák, mert ezáltal a fiatal kereseti lehetőséghez jut. Az ilyen szülők részéről nagyobb felelősségre volna szükség. Tessék már felvenni... A 16—20 éves korosztályt már a nagyobb fokú komolyság jellemzi, „jó volna befejezni az iskolát, hogy megszerezhessem a szakmunkás bizonyítványt” — mondják ők. A legkülönfélébb indítékaik a 20 év fölöttieknek vannak. Közöttük olyan is akadt, aki azzal állított be a „tekintetes igazgató elvtárshoz”, hogy „tessék már engem fölvenni, hogy megtanulhassak írni-olvasni. Otthon két kocsi is van, és nem kapok jogosítványt, ha a tekintetes igazgató elvtárs nem vesz föl". Az anekdotába illő eset azonban a ritkább, sokkal gyakoribb a megfontolj komoly szándék az alapismeretek megszerzésére. Az osztályok fél év alatt végezhetők el. A tanulók szeptemberben, februárban és júliusban vizsgáznak. A magánvizsgára jelentkezőknek nem kell órákat látogatniok. Ez alól kivételt képeznek természetesen Földrajz óra a Jókai utcai Dolgozók Általános Iskolájában a tanköteles korúak, (rni-olvasni nem tudók számára is indul minden évben egy-két osztály. Az olvasást a felnőttek általában fél év alatt megtanulják, különös, hogy az írással általában nehezebben birkóznak meg, mint a 6 éves gyermekek. Az iskolának kihelyezett tagozatai is vannak a MÉV-nél, a Hőerőmű Vállalatnál, a Mecseki Szénbányák újhegyi üzeménél, a Porcelángyárban, a MÁV-nál, a Pécsi Postaigazgatóságnál, a B. m. Építőipari Vállalatnál és a honvédségnél. Ez további 400 tanulót jelent A velük való foglalkozásra a hozzájuk legközelebbi iskola nevelői testületét kérik fel. 1—4 osztály persze csak az anyaiskolában indítható. Kedvező változások Az általános iskolába járók támogatásával kapcsolatban az utóbbi időben igen kedvező változások tapasztalhatók az üzemek részéről. Ha a dolgozó elvégzi az iskolát, 500 forint jutalmat kap és 2 nap pótszabadságot. Kárpáti Árpád elmondta, hogy az üzemek — az igazgatói dicsérettől kezdve az órabér emelésig — sokféleképpen ösztönzik dolgozóikat a tanulásra. Ez évtől kezdve pedig rendszeresítették az üzemi oktatási felelősöket, akik hivatalból is szívükön viselik iskolás dolgozóik sorsát. Elmondható az is, hogy a szocialista brigádok szintén nagyarányú segítséget nyújtanak brigádtagjaiknak ebben. Várják a beiratkozókat Az iskola nevelői bár mindig este tanítanak, s az átlagosnál alaposabb felkészültséggel kell rendelkezniök, — hogy három különböző korosztályhoz szólhassanak —, szeretik ezt a munkát, és ragaszkodnak hozzá. Szívesen építenek tanítványaik gazdag élettapasztalataira és a felnőtt iskolások fölöttébb hálásak a kapott ismeretekért, ha látják, hogy érdemes ide járniok. Van közöttük olyan is (idén 24 dolgozó), aki továbbtanulásra jelentkezik a nyolc általános elvégzése után. Kárpáti Árpád elmondta még, hogy sokkal hatékonyabb és eredményesebb lenne a munkájuk, ha megfelelő helyük és szemléltető eszköztáruk volna. A tanév rövidesen itt is véget ér, s júniusban már a következő évre beiratkozókat várják. Bebesi Károly A munkásművelődésről „Modellünk” az adott valóság Beszélgetés László Bencsik Sándorral Erős, bütykös ujjai közt szinte elveszik a fehér kréta. Rajzolva magyarázza, hogy egy munkás mennyi időt tölt a termelésben, mennyit a munka melletti egyéb tevékenységgel, és milyen vékony kis sáv jelenti csak a művelődésre fordított perceket. Helyére teszi a dolgokat. Nem íróasztalbölcsességgel, hanem a munkás tapasztalatával. A szocialista brigádok új művelődési rendszeréről beszé1 László Bencsik Sándor, olyan kérdésről, amely már régóta napirenden van — és ott is kell tartani. Azért, mert még sok c tennivaló — nem az elméletben, hanem a mindennapi élet gyakorlatában. Abból kell kiindulni, hogy nincs átlag brigád, massza, arcnélküli ember. Egy tatabányai bányász különbözik a pécsitől vagy a dorogitól. Ha egy megoldás jó Tatabányán, nem valószínű, hogy ugyanolyan hatásfokú lesz az ércbányászoknál. Az általános eqyezések és különbözőségek dialektikájában kell megkeresni a módszereket. László Bencsik Sándor tanított a Színművészeti Főiskolán, az Állami Balett Intézetben; művészet és pantomim együttesek vezetője volt, politikai munkatársként is tevékenykedett, majd 1966-tól 1973-ig a Fővárosi Szállítási Vállalat export csomagoló munkása. Harminckét üzemben járt dolgozni a brigáddal, amelyben a volt summástól, napszámostól a pesti kispolgárig és a tanár úrig szinte minden osztály, réteg képviselője együtt volt. 1973-ban a Népművelési Intézethez került. Kutatási témája a közművelődési határozatból adódóan az új rendszerű és módszerű munkásművelődés reformjának előkészítése. Mint mondja, a tudományos kutatás homlokterében a szocialista brigádok vizsgálata áll. — A kutatás és az ebből leszűrt tények nem jelentik kritikáját az eddigieknek. Az elv jó, csak a módszereken kell változtatni. Elszakadtunk a valóságtól, papírízű, kipipálható statisztikai jellegű sémákat állítottunk követelményrendszerként a brigádok elé, — mondja László Bencsik Sándor.- — Vagyis egy évben négy mozi, két színház- látogatás. .. Pedig az önképző tanulás, a spontán, vagy netán „véletlen” művelődés, (a barkácsolás, természetjárás) ez mind a művelődés keretébe tartozik. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy „Kovács János lakatos” netán többet tanul és hatékonyabban művelődik esetleg odahaza vagy egy más közösségben, mint az uniformizált, nem egyszer gyenge hatásfokú üzemi szemináriumokon, rendezvényeken vagy az úgynevezett és a gyakorlatban többnyire így-úgy presszionált brigádértekezleteken. — Az üzem egész művelődési struktúráját és értékelési módszerét kell megváltoztatni, hogy a vállalások rendszerének reformjáról beszélhessünk. A cél az, hogy a munkásművelődés a formális oldalról a valós oldalra, a talpára álljon. Elhalványult a munkásművelődés mozgalmi jellege és erősödött az intézményi jelleg. Pedig a kettő szintézisére, „keményebb" együttműködésre, és ebből fakadóan szemléletváltozásra volna szükség. — A munkamegosztás alapján a Népművelési Intézetre s a rám jutott feladat szerint, valamint az ebbe a témakörbe bevont kutatócsopotjaink révén az a közvetlen cél, hogy elvileg, művelődéspolitikailag egységes, de a gyakorlatban, módszerekben többféle alternatívára lehetőséget nyújtó általános javaslatokat készítsünk. „Modellünk" az adott valóság, egy- egy brigád a maga mivoltjá- ban, de előítéletek és illúziók nélkül, sajátos és állandó mozgásában, változásaiban. Nem egy valamiféle fejlesztett „szolgálati szabályzat” megfogalmazására törekszünk, hanem az igényesebb, hatékonyabb, a szocialista jellegnek megfelelőbb folyamatok kialakítása és továbbfejlesztése a — munkásművelődés viszonylataiban — munkánk lényege. V. Á. Mi a svédek titka? Tanulhatunk a külföldiektől Komlói utóhang A gyermekkórus találkozó tanulságairól V asárnap este Komló főterén gálaműsorral búcsúztak el a III. nemzetközi gyermekkórus találkozó külföldi és hazai kórusai vendéglátóiktól és ettől a csupa szív bányászvárostól, amely egész lényével átérezte és magáévá tette a háromnapos rendezvénysorozatot. Erkölcsigyakorlati haszna (remélhető kihatásaiban az egész magyar kóruskultúra számára) a továbbiakban kamatozik majd és ez elsősorban az itt sziereplő-részt vevő szakémbe- reken múlik. A „lecke” mindenesetre fel van adva . . . Ez több ízben, sokféleképp elhangzott, megfogalmazódott; csak egynéhányat ízelítőül: „Tanuljunk >•gyermekül énekelni« a külföldiektől . . . Oszlik végre az a gőg bennünk, amellyel különböző okokból úgy hisz- szük, hogy a világ élvonalában lépkedünk . . . Büszkék lehetünk orra, hogy óriási hatása van a magyar kórusműveknek (Kodály- és Bartók-műveknek) külföldön. Bár az ö hangzáskultúrájuknak lenne akkora hatásuk itthon!... El kell tanulnunk a svédektől az intenzív énekmondást, a hangképzés módszereit; az igényes műsorválasztást, a szép és köny- nyed, örömteli éneklést.. . Komló összes iskolájában több kórus is működik. Valamennyi felvonult most; itt zenei élet van mindenki számára; itt egész országra szóló példát adtak, hogyan kell emberségre nevelni. ..! A szenvedélyes észrevételek özönét országos nevű zenei és kórusszakemberek' mondták el a tanácskozásokon, számbavéve sürgős hazai tennivalóinkat, elsősorban a gyermekkori, tágabb értelemben az egész magyar kórusmozgalomban. Újságoldalakat írhatnánk tele ennek a találkozónak a szakmai és általános tapasztalatairól — itt azonban csak a legfontosabb jelzésekre szorítkozhatunk. Közülük mindenekelőtt arra, ami a találkozó fő tanulsága lehet: gyökeresen változtatni kellene az iskolai kórusok működésének egész jellegén. Magyarán szólva: egyfelől rá kell találnunk a hangképzés optimális módszereire; másfelől adjuk meg végre a gyereknek a maga örömét az éneklésben, másképp mit ér az egész, nem szólván arról, hogy rövidesen valamennyi európai ország lekörözhet bennünket ifjúsági kórusaival . .. A koncerteken hét együttest halottunk (nem számítva a monstre szabadtéri koncertek további tiz-húsz komlói iskolai kórusát). Valamennyitől tanulhattunk va- mit. Attól is amelyik sok tekintetben alatta marad a magyar iskolai kórusoknak, s azoktól iis, amelyek nálunk magasabb átlagszínvonalat produkáltak. A bolgár együttes rendkívül kultúráltan és nagyon szép hangzással énekelt. Műsoruk azonban alig lépett túl a nálunk az 50-es években honos tömegdalkul- tusz igényein. A csehek nagyon átélten, üdén, kedvesen daloltak nem túl igényes műveket, noha azt is tudnak . . . Mindkettőjüktől viszont sokat tanulhatnánk az üde, örömteli éneklés, a játékosság tekintetében, korszerűségében és gyermekszabású szerkezetében is. Mindez a tanulságokra vonatkozik, nem jelenti azt, hogy a három magyar résztvevő nem állt jól helyt a nemzetközi mezőnyben. A budapesti (alsó-erdősori iskolai) kórus hozott leginkább gyerekeknek való műsort, és előadásuk színvonala is méltónak bizonyult. A miskolciak rendkívül igényes, kifejezetten nehéz műveket hoztak, tökéletes pontossággal, magas művészi erővel énekeltek. A vendéglátó komlói együttes péntek esti pécsi föllépése — karnagy: Tóth Ferenc — értékelésük szempontjából nem lehet mérvadó. A 130 tagú együttes nagyszerű műsorának előadásában mindvégig érződött a gyerekek fáradtsága, kimerültsége. A gálaesten már oldottan, kipihenten, szinte más együttes hatását keltve csendült föl a komlói 25. éves jubileumra írt Bárdos—dr, Vargha Károly mű is, A tárnák lelett. redményes szerepléseink ellenére helytálló, amit elöljáróban idéztünk: van mit tanulnunk a külföldi együttesektől. S köztük elsősorban a svédektől. A legtöbb dicsérő jelző méltán róluk hangzott el, lapunkban is, a tanácskozásokon is. A stockholmi kastélyban működő zeneiskola kisdiákjait egyéni hangképzéssel nevelik a művek tökéletes szépségű megszólaltatására. (A 11 — 14 éves korú fiúkórus 1965- től a svéd királyi operaház állandó szereplője is.) De hadd jegyezzünk meg itt valamit, ami ugyan a tanácskozásokon sehol nem hang zott el: ezt a módszert nem a svédek találták ki, hanem Kodály Zoltán, csaknem húsz évvel korábban, Békés- tarhoson ... Más kérdés, miért a svédek valósították meg, illetve vitték véghez. Végül hadd említsük meg, hogy a három nap műsorát, találkozóit — Komló vá ros áldozatából — a kulturális élet vezetői és segítői — köztük elsősorban Rácz Sándor, Gálfi Istvánné, Tóth Ferenc, dr. Varga János, Horváth Ferencné, Várnai Ferenc és sokan mások — példaszerűen, gördüléke nyen és — bennünk, gondolom mindenkiben — emlékezetes élményt hagyva rendezték meg. Wallinger Endre A Sláger bolt ajánlata! Műszálas vásznak (140 cm széles) 46,— Ft-tól 116,50 Ft-ig Műszálas vásznak (90 cm széles), sötétítő függönynek: 40,50 Ft/m Fehér sifon, toldott nagypárna huzat 28,— Ft/db Zsebkendő kilós áron 173,— Ft/kg PÉCS-ÚJMECSEKALJA, KÁLLAI ÉVA TÉR 6. (Építők útjai Ált. Isk. mögötti 10 emeletes tv-házban).
