Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-27 145. szám

Dunántúli napló 1976. május 27., csütörtök Májusfák Most már száradnak a má­jusfák és piros, sárga, kék, fehér szalag-pántlikájuk is megfakult. Az ágak között fel­csillannak a nyakas üvegek — borral tele. Sehol se döntötték ki még italra se áhítozva. Ugyanis a szülői büszkeség és a szerelmes elismerés sudár akác- és jegenyefái a lányos házak portáin tűntek fel. Sű­rűn meredeznek május eleje óta Csányoszrától Kovácshi- dáig, de Harkány peremén is akad. Aztán Nagyharsányban, Szalántán, Villányban, Lány­csókon, Báron is látni még jópárat. Borjádon kéménybe dugták az egyik aprótermetű lombkoronát. Vajszlón utca­hosszat sorakoznak, mint szél­től vert strázsák. A faluvégi ci­gánytelepen 2—3 is áll udva­ronként vagy a kapuk előtt. Baranyahidvégre mintha a kis­erdő költözött volna be: sűrűn szökkennek a magasba a 10— 20 méteres, nyílegyenes szál­fák. Drávaszerdahelyen egyik se haladja meg a tetőmagas­ságot. A legtöbb helyen az italbolt elé is került: a törzs­vendégek szeretető így bókol a kocsmárosné kedvességének. A Villányi Állami Gazdaság szőlészetében a borkimérőt és a borfeldolgozót négy is őrzi. Nem ágakat, hanem egész fákat láthatunk, hisz a taná­csi rendelet is enyhült és nem bünteti az ünnepélyes faki­emelést. Az ormánsági falvak öregjei szerint 2—3 éve buk­kantak fel ismét a májfák, hajnalfák, vagy jakabfák leg­alább kétévtizedes szünet után, hogy a lányokat kedve­lő, erejüket fitogtató fiatalok így valljanak a szerelemről. Ha a porta kettő-három má­jusfát is kap, akkor ott ennyi megcsodált és áhított lány la­kik, vagy az egyszemlányért ennyi legény rajong. Régi népszokás elevenedett meg, jól érzékeltetve azt is hogy sok fiatal él már a fal vakban. Ott él, ott maradt bár lehet, hogy másutt dolgo zik. De környezetét megszépíti szülőfalujában jól érzi magát A törődés, a kialakuló közös ségi érzés, a játékos, közös tevékenység hangulatát őrzik a májusfák. Csuti J. Négy megye fejltidése egy tanulmányban Hogyan alakul a munka- erőforrás 1990-ig? Több mint kétezer oldalas tanulmány készült, amely négy dél-dunántúli megye - Bara­nya, Tolna, Somogy és Zala — gazdaságfejlesztési elképzelé­seinek egyike. A tanulmány elkészítésében ötven kutató vett részt, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem koor­dinálta és summázta a hat fe­jezetre oszló, terjedelmes és igen alapos munkát. A fejlesz­tés egyik alapvető kérdése e négy megyében rendelkezésre álló munkaerő, a dolgozó em­ber. Vajon miképpen jövendölhe­tő az elkövetkező másfél évti­zed fejlődése? így teszi fel a kérdést a tanulmány, s mind­járt azt a választ adja meg, hogy az azonos ütemű, gyors gazdasági fejlődést csakis tel­jesen eltérő struktúra biztosít­hatja. A körzetben a szabad munkaerőforrások már kime­rültek, legalábbis jórészt, s a meglevők nem szolgálhatják olyan egyértelműen az ipar- fejlesztést. mint eddig. Érdekes képet mutat, hogy a körzet szocialista iparában ho­gyan alakult a dolqozók lét­száma. 1960-ban 96 ezer főt foglalkoztatott az ipar, ez a szám az elmúlt esztendőre 175 ezer főre emelkedett, vagyis évente 4,7 százalékkal nőtt. Ez a növekedési ütem messze meghaladja az országos átla­got. A megyék között a növe­kedés bizonyos eltolódásokat mutat. Somogybán, Tolnában és Zalában több, mint kétsze­resére, Baranyában csak mint­egy másfélszeresére emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma. Ez utóbbi okát a tanul­mány szerzői döntően a szén­bányászat súlyának, így lét- számarányának csökkenésében látják. A munkaképes korú aktív keresők, a munkaképes korú továbbtanulók kivételével, tehát a munkaerőforrást képező po­puláció - tizenhat évvel ezelőtt Növekszik a kereső nők száma még több, mint öt százalékkal volt nagyobb, mint a munka­képes korú népesség. Három' éve már nem haladta meg az idősebb, aktív keresők száma a továbbtanuló fiatal korosz­tályét, ezért a munkaerőforrás kisebb lett. Ha ezt az ütemet előrevetítjük, a körzet munka- erőforrása 1980-ban 14, 1990- ben pedig 21 százalékkal len­ne alacsonyabb a munkaké­pes korú népességnél. Csökken a mezőgazdasági szövetkezetben dolgozók nyug­díjkorhatára, ez várhatóan csökkenti majd az idős aktív keresők számát is. Ezt az arányt azonban a tanulmány szerzői változatlannak tartják. Az el­tartottak, pontosabban a mun­kaerőforrásba számítható el­tartottak - zömmel háztartás­beli nők — aránya csökkent, az egészhez képest mintegy tíz százalékkal. Két dolgot érdemes még megjegyezni. Az egyik, hogy a tanulmány prognózisa sze­rint 1990-ben az aktív keresők száma Baranyában 219 ezer fő - 1973-ban 206 ezer fő volt — s a körzet egészében 624 ezer fő lesz. A körzetre vonat­koztatva ez mindössze kétezer fős növekedést jelent. Ezen be­lül elég nagy eltolódások lesz­nek az egyes megyék között. Így Baranyában és Zala me­gyében tizenhárom, illetve nyolc­ezres növekedés, Somogybán három, Tolnában pedig tizen­hatezer fős csökkenés jöven­dölhető. Ez a keresők számának stag­nálását jelenti. Emögött azon­ban igen számottevő struktúra- változásra lehet számítani. E változás kettős irányú. Egyik iránya, hogy 1990-ben az ak­tív keresők között mintegy 40 ezerrel lesz több a nők szá­ma és valószínűleg ugyaneny- nyivel lesz kevesebb a nyug­díjkorhatárt elért aktív dolgo­zóké. A másik változást -ez ágazati struktúrában bekövet­kező arányeltolódás jelenti. — kp — Igazi hangverseny- élmény volt A Lahti Munkáskórus koncertje után Forró hangulatú koncerten búcsúzott Pécstől kedden este, a Liszt Teremben a pécsi Me­csek Kórus finnországi testvér­együttese, a Lahti Munkáskó­rus. Ez a ritkán felizzó lég­kör sokféle összetevője közül hadd emeljünk ki emlékezte­tőül néhányat és egy kicsit fáklyaként is egyre gyarapo­dó hazai és nemzetközi ren­dezvényeink tanulságául. Benne volt ebben a hang­versenyben a magyar és a finn nép testvéri összetartozása; a finn kóruskultúra gondosan vá­logatott keresztmetszete és benne egy szívből rokonszen­Munkásküldöttek tanácskozása A Magyar Selyemipari Vál­lalat egyike azoknak a vállala­toknak, melyet kijelöltek, hogy keressék az üzemi demokrácia kiszélesítésének lehetőségeit. A vállalat mohácsi gyáregy­ségében az elmúlt napokban brigádonként vitatták meg a kollektív szerződés tervezetet, és munkacsoportokként 2 tagú küldöttséget választottak. A negyven dolgozót számlá­ló gyári küldött tanács a má­jus 27-én, Sopronban sorra ke­rülő vállalati munkásküldött értekezlet elé terjeszti a mohá­csiak javaslatait. Továbbképző KISZ- tanfolyam Kétnapos továbbképző tan­folyam kezdődött tegnap Pé­csett az MSZMP Baranya me­gyei Oktatási Igazgatóságán. A tanfolyamra többek között meghívták az ifjúsági házak igazgatóit, a nagyüzemek KISZ bizqttságainak titkárait. Közel nyolcvan főt a megyéből. Fel­adataik között szerepel a kong­resszusi dokumentumok értel­mezése, a mozgalmi év tenni­valóinak megvitatása és a nyá­ri táborokra való felkészülés. A záróelőadást dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára' tartja az SZKP XXV. kongresszusáról. Ezután a járási, városi KISZ bizottságok kibővített ülésen dolgozzák fel az anyagot, il­letve kiegészítik az akcióprog­ramokkal. Június első felétől kezdődően szeptember köze­péig a balatonfenyvesi vezető­képző táborban készítik fel a megyei alapszervi titkárokat és propagandistákat, itt dolgozzák fel a dokumentumokat is. KORTARS-est Pécsett „Rendhagyó irodalmi óra” Első szakmunkástanuló: - Két darabját ismerem. Honnan ben­nük a „lehetetlen helyzetek" sora? Drámaíró: —. Két különböző fajsúlyú darab. A „Szeretők a hullámhosszon" — kedves bo­londozás. „A haladék" más ... Itt a bolondozás látszólagos. Legfontosabb benne az irónia, mellyel az író a világot szemlé­li, kezeli . . . Második szakmunkástanuló: — Elbeszéléseinek hősei bol­dogtalanok. ön is az? Novella író: — Nem. Ma­gyarországi lakosként nem, az íróasztalomnál azonban kere­sem azt a feszültséget, élményt, amellyel a valóságot akarom ábrázolni. Drámaíró: — Az előbbi kér­déshez: az író a világot a sa­ját élményein át ragadja meg. — Egy kisfiam van, már nyolc éves. Húsz hónapos korában vettük magunkhoz, azóta a mienk. Miklóska igen okos, ér­telmes, ragaszkodó gyerek. Mi­kor írt az igazgató úr, hogy jöjjek be Pécsre, egészen két­ségbeestünk, csak nem akar­ják elvenni tőlünk? — sírássá válik a hang, felidézi az első ijedelmet. - Aztán kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről, sőt megjutalmaznak - szipog Csonka Albertné. Férje nyugdíjas vasutas, ő raktáros Sásdon. Hat felnőtt gyerekük, 15 unokájuk van. Mégis ragaszkodnak a kisfiú­hoz, akárcsak a sajátjukhoz. Tegnap Pécsett a házasság- kötő teremben tartották a ne­velőszülők és társadalmi párt­fogók jutalmazását. Ez alka­lommal 23 nevelőszülőt és hat pártfogót hívtak meg az ün­nepségre. Lantos József, a Ba­ranya megyei Tanács művelő­désügyi osztályának helyettes vezetője méltatta munkájukat, aminek értékét aligha lehet felbecsülni. Baranyában közel 2000 állami gondozott gyermek van, nevelőszülőknél 800-at he­lyeztek el. Az évről évre sorra kerülő ünnepségekre azokat hívják meg, akik a legeredmé­nyesebben nevelték a rájuk bízott gyermekeket. Figyelem­be veszik ki hány éve hány gyermekkel foglalkozik, milyen tanulmányi eredményeket érnek el a kisdiákok, szellemi, testi fejlettségük mennyiben felel meg a korcsoportuknak. A Gyermek és Ifjúságvédő Intézet munkatársai rendszeresen jár­ják ezeket a családokat, igye­keznek meggyőződni a való­ságról. Konkádor Istvánná Komlón gyermekvédelmi felügyelő: — Az én körzetembe 85 gyerek tartozik, általában jó helyen vannak. Kapcsolatot tartunk az iskolákkal is és nem utolsósor­ban a gyerekekkel beszélge­tek, Olyan helyzeteket terem­tek, hogy semmi ne zavarja őket, mondjanak el mindent. A legfőbb problémát azok a nevelőszülők jelentik, akik el­viszik a gyereket, azután egy idő múlva visszahozzák. A tegnapi ünnepség is ré­sze annak a társadalmi meg­becsülésnek, amelyben az okos, szülői szeretettel gondoskodó nevelőszülőket részesítik. B. A. Kollégám tehát nem mint ma­gánember boldogtalan, de nyil­ván voltak nyomasztó élményei. Az emberi nyomorról is . . . Negyedik szakmunkástanuló: — Honnan vette a kissrác ál­lati jó szövegét? Novella író: — Angyalföldön, kisgyerekkoromban téri srác voltam. És hát van nagyvárosi folklór. . . ötödik szakmunkástanuló: — ön miért ír? Van-e társadal­mi-gyakorlati haszna az iroda­lomnak? Drámai ró: — örülök, hogy fölvetetted. Nálunk nem tuda­tosult még eléggé, hogy a szel­lemi munkának ugyanolyan haszna van, mint bármilyen más munkának, csak ez — s benne az irodalom is — nem mérhető le olyan konkrétan . .. De emberek lehetünk, marad­hatunk-e irodalom, művészet nélkül?... Nem mérhetjük szá­zalékosan a művészetet, hasz­na mégis fölbecsülhetetlen. Egyébként azért írok, mert sze­retem a fölbecsülhetetlen dol­gokat .. . Hetedik szakmunkástanuló:- jelenleg min dolgozik? Drámaíró: — Csokonai-drá­mán a Vígszínháznak. Novella iró: — Az Új írásnak egy novellán; elkészült egy egyfelvonásos drámám és na­gyobb dráma írására kért fel a Vígszínház — egyebek, ap­ró munkák mellett. * A beszélgetés két vendége: Páskándi Géza író, a Kortárs drámai rovatvezetője és Far- kasházi Zoltán, a Kortárs olva­só szerkesztője, novellista. A kérdezők: az 500. sz. Ipari Szakmunkásképző klubjának tagjai, mintegy negyvenen, akik végighallgatták kedden este ezt a beszélgetést. Tanárnőjük: Darányi Marianna: a klub fő célja — a mintegy 90 tag igé­nyei szerint — a művészeti ne­velés. Hetente kétszer... (w. e.) vés férfikórus tehetséges, mu­zikális előadásának igazi hang­versenyélménye. Benne a test­véri barátság számos külső je­le is. A magyarul énekelt ma­gyar Himnusz a finnektől és az „Oi Mamme Suomi..." el­bűvölő dallama a közönség so­raiban ülő Mecsek Kórustól. Finn népdal feldolgozásokat hallottunk többször is a ven­déglátó együttestől. Hol itt, hol ott csendültek föl a teremben, a széksorok közül magyar fia­taloktól, meglepetésként, hadd említsük meg: Tillai Aurélnak, a Mecsek Kórus karnagyának intésére. Nehéz eldönteni, ez volt-e lélekemelőbb vagy az a hat szegfűcsokor, amit a Lahti- ban járt kórusok képviselői nyújtottak át a Lahti Munkás­kórusnak. Őszintén szólva rám a legnagyobb hatással Bartók Béla finn nyelven fölcsendülő Négy régi magyar népdala volt. Soha idegen nyelven még ilyen szépen nem hallottam Bartókot énekelni — jó né­hány nemzetközi fesztivál vé­gighallgatása után is. Az együttes műsora Veikko Tiensuu karnagy vezényletével a reneszánsz muzsikától a mai finn szerzőkig terjedő ívet fogott át. Énekeltek népdal- feldolgozásokat, Kodály Esti dalát is előadták, magyarul, nagyon sok szeretettel és nagy­szerű zenei ráérzéssel, intuitív erővel. Művészileg Leevi Ma- detoja De protundis zsoltára jelezte leginkább azt, hogy nemzetközi pódiumokon is ott­honos együttest hallunk. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy fizikai dolgozók, munkás- emberek önkéntesen vállalt sokéves küzdelme, tanulása, kottaismerete, lelkes társadal­mi munkája és május elsejei szereplései állnak mögötte — akkor nemcsak őszinte szeretet­tel, de mély tisztelettel is te­kintünk rájuk. Olyan együttest hallottunk, amelyik a magyar- országi mérce — az országos minősítések rendszere —alap­ján is közel állna az élvonal­hoz; olyat, amelyik bírná a versenyt, de a kritikát is. Búcsúzunk tőlük, szívesen hallanánk máskor is őket Ba­ranyában, Pécsett és nagyon sok szépet kívánunk a kórus életében — mindannyionk örö­mére: a népek kölcsönös meg­értése, közeledése, barátsága szép küldetésének szolgálatá­ban. W. E. Űj autóbusz­menetrend A vasútéval egyidőben, má­jus 30-án 0 órakor lép életbe az autóbuszközlekedés 1976'77. évi menetrendje. A háromköte­tes, összesen 2184 oldal terje­delmű hivatalos autóbusz me­netrend 93 000 példányban ké­szült. Ezen kívül külön 11 000 példányban kiadták a 120 oldalas, zsebben hordható ba­latoni autóbuszmenetrendet; mindkettőt már árusítják. Az új menetrend szerint az országban naponta csaknem 36 ezer Volán autóbuszjárat bonyolítja le a forgalmat. A különböző útirányváltozások és a vasútvonalak forgalmának átvétele miatt a Volán háló­zat hossza 231,1 kilométerrel 25 412 kilométerre növekedett. A nagyobb utasforgalom igé­nyeinek megfelelően 2254-gye! több járat közlekedik, mint az előző menetrendi ciklusban. Ebből 1622 járat munkás-, 404 pedig tanulószállítást szolgál, 228 járattal a lakosság egyéb utazási igényeit elégítik ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents