Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-27 145. szám

1976. május 27., csütörtök Dunántúlt napló 3 flz állattenyésztés hatékonyságáról Nagyobb erőfeszítéseket a nagyüzemekben Szervezettebb tevékenységet a háztáji gazdálkodásban Munkahelyi közérzet „Két tűz” között Van megoldás yVz állattenyésztés termelésének ér­téke 54,2 milliárd fo­rint volt tavaly. Azonos ára­kon számítva ez az ered­mény mintegy 8,7 milliárd- dal haladja meg az 1970. évit, a fejlődés tehát lé­nyegesen kisebb arányú, mint a növénytermelésben. Ha külön-külön vesszük szemügyre az egyes ága­zatokat, akkor az derül ki, hogy a szarvasmarha- és a baromfitenyésztés pro­duktuma alig, a sertéste­nyésztésé nagy mértékben növekedett, a juhtenyész­tésé pedig némileq csök­kent. Sokat mond az is, hogy változatlanul igen nagy a háztáji és a kise­gítő qazdaságok szerepe az állattenyésztésben. Nem lehetünk elégedettek az állati termékek termelésének alakulásával sem. Különösen alacsony az egy tehénre jutó évi tejtermelés. Ami a nagy­üzemeket illeti, azokra igen nagy feladatok várnak ötödik ötéves tervünk idején mind az egész állattenyésztés, mind pedig az állati termékhozamok nö­velésében. Népgazdasági ter­vünk ennek a mezőgazdasági ágnak a 15—16 százalékos fej­lesztését írja elő. |!§:|||||||IÉÍ|| telepek Ennek a tervnek a megvaló­sítása erőfeszítést követel min­den nagyüzemtől. 5 elenged­hetetlenné teszi, hogy a kor­szerű nagyüzemi állattenyész­tés fejlesztésének elsődleges­sége mellett kiaknázzák a háztáji és a kisegítő gazdál­kodás lehetőségeit is. Még­pedig sokkal szervezettebben, mint eddig. Következetesen és messzemenően érvényesítve azt az elvet, hogy mind a terme­lőszövetkezetek, mind az álla­mi gazdaságok a nagyüzemek­hez szervesen kapcsolódónak tekintsék azt a termelést, ame­lyet a tsz-tagok, a mezőgaz­dasági, az ipari munkások, más foglalkozásúak és a nyug­díjasok folytatnak a ház kö­rül. A nagyüzemekben a leg­utóbbi öt év alatt gyorsuló ütemben javult az állattenyész­tési ágazatok eszközellátottsá­ga. A tehén-, a növendékmar- ho-,_s a sertésfiaztató férőhe­lyek száma külön-külön több mint százezerrel nőtt, a hízó­marha férőhelye pedig csak­nem 80 ezerrel. Lassan haladt viszont a szarvasmarhatartás gépesítése. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok tehe­neinek 95, a termelőszövetke­zetek teheneinek pedig több mint 80 százalékát géppel fe­jik. Az alkalmazott fejési tech­nológiák azonban csak a ne­héz fizikai munkákat köny- nyítik. A munka termelékeny­ségét többszörösére növelő, központi fejőállásos technoló­gia aránya még a két száza­lékot sem éri el. Alacsony szín­vonalú a takarmánykiosztás, az almozás és a trágyakihordás gépesítettsége is. A sertéstartás gépesítési színvonalában a szakosított telepek létrehozásának meg­valósított programja ugrássze­rű fejlődést hozott. A teljesen gépesített és automatizált ete­tés elterjedése következtében számottevően javult a munka termelékenysége. A trágyake­zelés gazdaságos műszaki meg­oldásai azonban még nem ala­kultak ki, ezért jelentős tarta­lékok vannak az emberi mun­ka hatékonyságának további fokozásában. Megfelelő a baromfitartás technikai színvonala. A nagy termelékenységű technológiák korábbi, széles körű elterjedé­se után a további korszerűsí­tés időszakában vagyunk. A munka termelékenységének fo­kozását szolgáló ketreces ba­romfitartás térhódításával to­vább javul a baromfitartás ha­tékonysága. A mezőgazdasági termelés üzemi koncentrálásának és szakosításának általános fo­lyamata az állattenyésztésre is kiterjed. A baromfit tartó gaz­daságok aránya jelenleg 30, a juhot tartóké 55, a sertést tartóké 65, a szarvasmarhát tartóké pedig 93 százalék az összes nagyüzemi gazdaságok számához képest. A baromfi- tenyésztésben már üzemileg is elkülönültek a hasznosítási irá­nyok (tojás- vagy hústermelő), sőt, a termelés fázisai is (kel­tető állomások, tenyészbarom- fit előállító telepek, áruterme­lő telepek). Meggyorsult a szakosodás a nagyüzemi sertéstenyésztésben is. A szakosított telepek szá­ma már meghaladja a három­százat, az egy ilyen telepre ju­tó férőhelyeké pedig 5500 fö­lött van. A sertésférőhelyek mintegy fele szakosított telepe­ken van a nagyüzemekben. Szakosított szarvasmarhatelep több mint 260 van, s egy-egy telepen hatszáznál több a fé­rőhely. A nagyüzemi szarvas­marha-állomány csaknem 20 százaléka van ilyen telepeken. I!l||||||||||i!ll koztató számok Elgondolkoztató, hogy állat- tenyésztésünk eredményei nem nőttek olyan mértékben, ami­lyet az elmondottak után fel­tételezhetnénk. Sem a terme­lés, sem a gazdaságosság nem minősíthető kielégítőnek. Erre a következtetésre jutunk akkor is, ha a korszerű telepek ada­tait elemezzük, s akkor is, ha az egész nagyüzemi állatte­nyésztést nézzük. Kétségtelen, hogy vannak ennek az állami gazcfaságokon és a termelő- szövetkezeteken kívüli okai is. Drága az építkezés, a gépesí­tés, folyton nőnek a termelés egyéb költségei és így tovább, önáltatás volna azonban sze­met hunyni az üzemekben ta­pasztalható hibák, fogyatékos­ságok fölött. ötödik ötéves tervünkben mintegy 105—107 milliárd fo­rint szolgálhatja a mezőgaz­daság, 34—35 milliárd pedig az élelmiszeripar fejlesztési be­ruházásait. Az egymásra utalt­ság, a szoros összefüggés miatt a kettőt együtt helyes értékel­ni, hiszen az élelmiszeripar — s benne a húsipar — erőtel­jesebb fejlesztése kedvezően hat a mezőgazdasági terme­lésre, azon belül az állatte­nyésztésre is. Várhatóan csök­kenti azokat a feszültségeket, amelyek a két ágazat között a legutóbbi öt év alatt létre­jöttek. Ez pedig növeli az ál­lattenyésztés és hizlalás bizton­ságát. Építőipari gépek, techno­lógiák a tavaszi vásáron Azok a látoga­tók, akik a beru­házási javak ta­vaszi szakvásárán az építőipari gé­peket keresték, ugyancsak keveset láthattak belőlük. Nem azért, mintha a kiállítást rendező HUNGEXPO elfeledkezett volna a francia POCLAIN-ról, a svéd VOLVO- ról, vagy az NSZK-beli SCHWING-cégről. Csupán ar­ról van szó, hogy a HUNGEX­PO nagyon is következetesen szervezi és bonyolítja az egy­mást követő szakkiállításokat. Kitűnik ez abból is, hogy alig több mint egy hónappal ez­előtt rendezték meg a III. nem­zetközi építőgép seregszemlét, a Construmát, amelyen a hat magyar kiállító mejlett harminc külföldi cég állította ki termé­keit. Azok a szakemberek, akik az áprilisi bemutató és a most zajló beruházási javak szak­vásárát is megteli ntettékj olyan információkat szereztek, amelyek alapján teljes bizton­sággal eligazodhatnak a leg­újabb építési technológiák, a legkorszerűbb építőgépek ar­zenáljában. • A vásárvárost járva eszembe jutottak dr. Szabó János épí­tésügyi és városfejlesztési ál­lamtitkár szavai: „az 1980-ig tartó tervidőszak folyamán az építőiparban csak kis mértékű, évente mintegy 1 százalékos létszámnövekedéssel lehet szá­molni. Az V. ötéves tervben, a szocialista építőipar csak úgy teljesítheti feladatait, ha év­ről évre 5,7 százalékkal növe­li termelését. Ennek alapvető forrása a technikai színvonal emelése, amelyet az építőipar részére biztosított húszmilliárd forintos beruházási keret tesz lehetővé." Tehát csak úgy léphetünk előrébb, ha mind szélesebb Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság alakult Szerdán Budapesten a Szent- királyi utcai Semmelweis-te- remben megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Orvos­képzési és Egészségügyi Okta­tási Társaság. A magyar orvos- tudományi társaságok és egye­sületek szövetségének legújabb szervezete kutatásaival az or­vos- és gyógyszerészképzés re­formjának kidolgozásához nyújt majd hatékony segítséget. Az új orvosgenerációk oktatásának és nevelésének kérdéseit vizs­gáló társaság — a különböző egészségügyi oktatási intézmé­nyek pedagógiai és módszerta­ni munkájának tudományos elemzésével — a szakterületet érintő valamennyi kérdésben javaslatokat dolgoz ki a szo­cialista társadalom igényeinek megfelelő szakemberképzés re­formjához. körben alkalmazzuk a korsze­rű építési technológiákat, a leghatékonyabb építőgépeket. Az új technológiák „éllova­sának" számító Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — a vásári díjas — egyébként is­mert PEVA alagútzsalus tech­nológiát mutatja be a tavaszi BNV-n. A kivitelezési idő gyorsítása, a vállalt határidők betartása közismerten nagy gondja a ma­gyar építőiparoak. Annak elle­nére, hogy az utóbtői másfél évtizedben egyre inkább elter­jedt a paneles, alagútzsalus, könnyűszerkezetes építési mód, az építőipar „iparosítása" még mindig nem kellő mértékű. Ezt bizonyítja azt is, hogy a BNV számos kiállító standján, a szak- és szerelőipari kapacitós- hiánvt csökkentő berendezések­kel és technológiákkal talál­kozhatunk. Igaz, az építőipari vállalatoknál és szövetkezetek­ben dolgozók egyötöde már te­lepített üzemekben ténykedik, az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy 1970 óta jelentősen — ötven százalékkal — nőtt a magyar építőipar gépparkja, de mindez kevésnek tűnik a tervciklus végéig kitűzött fel­adatok teljesítéséhez. Ám térjünk vissza az 1400 négyzetméternyi építőipari kiál­lító területre, ahol harminc ha­zai és több tucatnyi külföldi cég mutatja be termékeit. Az NSZK-beli Peddinghaus — amellyel a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a kö­zelmúltban kötött szerződést, betonacél megmunkáló gépe­ket szállít a BÉV majdani köz­ponti telepére — az általa gyártott legújabb hajlító és vágó gépeivel érkezett Buda­pestre. Az olasz Tímperi cég ugyancsak betonvas megmun­káló, csőhajlító, daraboló és emelőberendezésekkel szerepel a tavaszi BNV-n. A szovjet MA­A szürke betontömb mozdu­latlan, halk zúgás hallik: dol­gozik a prés, szöknek fel a mű­szerek mutatói. Aztán egyszer apró betondarabok pattognak a tömb oldaláról, mint gázki­törés előtt a szénfalról, majd a behemót gerenda-darab lomhán megmozdul, kettére­ped, végül nagy robajjal szét­megy és összeroskad. A műsze­rek mutatói megállnak, okos tekintetű emberek jönnek és pontosan leolvassák, mennyit bírt a betongerenda? A munkahelyen látszólag mozdulatlan minden. A felszín alól azonban különös tekinte­tek pillantanak ki, a legválto­zatosabb érzelmi megnyilvánu­SINOEXPORT, az általa forgal­mazott építőipari berendezé­sekkel; a torinói Fiat közmű és földmunka gépeivel; a bécsi Festő cég többek között épület­asztalosipari gépeket, kézi kör­fűrészeket, szalagcsiszolókat, valamint lemezmegmunkáló gépsorokat állít ki. A hazai kiállítók bemutató­ját végigjárva az a benyomás alakult ki bennem, hogy ugyan­csak tudják „hol szorít a cipő”, merre kell szorgalmazni a mű­szaki fejlesztést. A termékek többsége a szakipari tevékeny­séget teheti gyorsabbá, követ­kezésképp az építkezések hely­színén csökkenthető az ilyen irányú munka. Jó példa erre a Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat ALBA nevű vá­laszfala, amely gipszperlit alapanyagú: a kész elemeket egyébként csak tapétázni kell. A budapesti, 23-as ÁÉV ál­mennyezete meggyorsítja a szerelést, könnyebbé teszi a gépészeti elemek javítását. Az Országos Szakipari Vállalat PREMISOL rendszerű külső és belső falelemei, álmennyezetei az olyannyira óhajtott könnyű- szerkezetes rendszerbe illenek: ezt példázzák a bemutatón szereplő keretnélküli üvegajtók és felülvilágító üvegkupolák is. Ám az ORSZAK, valamint a Csőszerelőipari Vállalat stand­ja, a kiállított szerelőpanelek, mégiscsak fehér hollónak tűnik. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis a korábban meg­hirdetett és kormányprogramba vett könnyűszerkezetes építési mód. Még mindig érződik, hogy kicsi az ipari háttér, holott a program gyorsítása, a tervezett gyártóbázisok mielőbbi meg­épülte tehermentesíthetné az építőipart a mára olyannyira jellemző szak- és szerelőipari kapacitáshiány alól. Salamon Gyula lásokkal. Halk mondatok kúsz­nak az irodák folyosóin: Pszt, morózus a főnök ... X. fegyel­mit kapott. . . Y-t lebaltáz- ták . . . Z. ellen bejelentést tet­tek . . . W.-ről megtudták azt a bizonyos dolgot. Dolgozik a prés, de a műszerek mutatói nem mozdulnak. Nincs műszer, nincs mutató, nincs mértékegy­ség, nincs semmi. Semmi, ami pontosan lemér­né: mennyit bír az ember? Néhány éve szemet szúrt a szakembereknek, hogy a bá­nyászok közül az aknászok je­lentkeznek legtöbben az ideg- gyógyász rendelőjében. Neki­látott hát egy orvoskollektíva, hogy értelmezze ezt a jelensé­get. Három bányaüzem — Pécs-bányaüzem, Vasas és Zo- bák volt a vizsgált terület — vezetőinek támogatásával, s a kikérdezettek jó közreműködé­sével pszichometriai és szocio­lógiai vizsgálatot indítottak, pontosan kidolgozott szempon­tok szerint. A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítse: milyen az aknászok közérzete munkahe­lyükön? Elég megemlíteni egy-két ered­ményt. Elég, ha a belső infor­mációk hiányára, hiányosságá­ra, esetleg téves voltára uta­lok. Vagy a vezetőkkel, vezeté­si stílussal szembeni beállító­dásra. Esetleg az önértékelés egészségtelen megnyilvánulá­saira. Mert érdekes, hogy az ak­nászok igen nagy hányada nem tudja: mekkora vagyont „kormányoz"? Még érdekesebb, hogy a felettesek szakmai és emberi tekintélye nagyon nagy szóródásokat mutat a vélemé­nyekben. De talán a legérde­kesebb, hogy hová húznak ezek az emberek? Kikhez ér­zik közelebb állóknak magukat: a mérnökhöz vagy a vájárhoz? A válaszokból arra a következ­tetésekre jutottak, hogy a tár­sadalmi ranglétrán a mérnök­höz közelebb állónak érzik magukat. Ez az érzés azonban tele van feszültséggel, sérelem­mel. Úgy érzik ugyanis, hogy a vájárok anyagi és erkölcsi megbecsülése sokkal nagyobb, mint az övék. A több, mint száz oldalas szociometriái tanulmányból ké­szítői előadást tartanak a bá­nyaüzemekben. Vasasbányán ott voltam: az arcok feszültek voltak, az előadás egy-egy ré­szénél az emberek összehajolva tárgyalták meg azonnal véle­ményeiket. Volt véleményük, s ha ott és akkor nem is mond­ták a plénum előtt ki, érezhe­tő volt, hogy a vizsgálat ered­ményeivel azonosak. Mert bármilyen konkrétak és helyhez kötöttek is ezek a vizs­gálatok, hiszen csak az akná­szokról volt bennük szó, a konkrétumokon túl is igazak. Eredményeinek bizonyos hánya­da úgy, ahogyan van érvényes bármilyen középszintű vezető­re, akit egy vállalat, intéz­mény struktúrájában a legtöbb stressz ér. Egyszerűen fogal­mazva: a középszintű vezetőt „felülről rugdossák", alulról pe­dig — ahová neki kell „rugdos­nia" — makacs ellenállásra ta­lál ... Itt a prés. A prés, amely dol­gozik^ s amelyben őrlődik a termelés legfontosabb tényező­je, az ember. Nincs mutató, amely megmutatja, mennyit bír, legfeljebb a vérnyomás- mérő higanyszála, az elektro- kardiográf görbéje, a röntgen- sugár ernyőképe jelzi a magas vérnyomást, a szívinfarktust, a gyomorfekélyt. Megoldás? Van. Úgy hívják: demokrácia. Úgy hívják: töb- bet-törődés. Egymás iránti sze­retet. Kampis Péter A Pécsi Bőrgyár felvesz: NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT, valamint ÓVÓNŐT HELYETTESÍTÉSRE. Jelentkezés: PÉCSI BŐRGYÁR munkaügyi osztályán. Az egyik korszerű technológia a könnyű, fémszerkezetes üzem­csarnokok építési módja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents