Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-23 141. szám

Operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Mozart: DON GÍOVANNI E beszámoló összeállítója, aki szívesen szegődött króniká­sa a pécsi operajátszásnak, nem rejtheti véka alá, hogy fenn­tartásokkal és aggályokkal is terhelt várakozással fogadta annak hírét: a színház opera­társulata Mozart nagyszabású remekművének, a Don Giovan- ninak előadására készül. A bemutató előadás megerő­sítette, hogy aggályai sajnos nem voltak alaptalanok. Köny- nyű volna egyértelmű sikerként elkönyvelni, hogy a Don Gio­vanni végül is megszólalt ezen az estén. A pécsi opera­társulat eddig kivívott mű­vészi rangja, a korábbi előadások igényes zenei meg­valósítása azonban olyan magas mérce, melyet éppen a társulat határozott meg ön­maga számára! Jelenlegi pro­dukciójuknak méltatója úgy érzi, elsősorban a társulatnak, de a korábbi művészi munkát egyre nagyobb figyelemmel és megértéssel nyomon követő kö­zönségének is tartozik azzal, hogy a május 7-i bemutatóhoz fűződő megjegyzéseit ehhez a mércéhez igazítsa. Nem mentséget keresünk te­hát, ha emlékeztetünk a mű előadásának számos nehézsé­ge közül néhányra. A mű ze­nei anyagában olyan súlyos és töretlen vonalú drámai feszült­ség uralkodik, melynek ikimun- kált zenei megvalósítása pusz­tán technikailag is, de még- imkáibb a zenei-művészi for­málásban egészen különleges koncentrációt kíván. Nagy ne­hézsége a darab előadásának az is, hogy szinte valamennyi szerepe — főszerep! E szere­pek alakítóikkal szemben mind énöktechnikailag, mind zenei­leg rendkívüli követelményeket támasztanak. Azt 'kell hinnünk, hogy teljes értékű megformálá­suk az általánosabb jellegű ze­nei és technikai tudás fölényes birtoklásán túl különleges han­gi adottságokat és muzsikusi- színészi rátermettséget is igé­nyel. A Don Giovanni Mozart teremtette világában minden alak eleven realitással testesí­ti meq a maga különálló tel­jes világát, jellemét, nagysá­gát vagy gyarlóságát és a kö­zéppontban álló Don Giovan- nihoz fűződő viszonyát;.a mo­zarti zene e mágneses terében a vonzások-taszítások, a sok­rétű emberi kapcsolatok zenei képei olyan egységes rendszer­ré állnak össze, ahol minden egyes hang, motívum, zenei gesztus pontosan körvonalazott és drámai funkciójú jelentéshez jut. E zenei jelentésrend plasz­tikus kibontása minden előadás alapfeladata. Ez a kibontás, a jelzett ne­hézségek legyőzése ezúttal csak részben sikerült. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ennek az előadásnak nem volt elfo­gadható Don Ottaviója. Kecs­kés Sándor egyelőre nem tu­dott megbirkózni a szerep ne­hézségeivel. Németh Alice Don­na Elvirája erőtlen, oly sok­szor megcsodált és méltatott muzsikusi kultúrája nem tudta pótolni a hangzás és zenei ki­fejezés itt szükséges intenzitá­sát. Ez a szerep művészi alka­tától szemmel láthatólag távol áll. Feltehetően szólamának rendkívüli technikai nehézségei gátolták Szabadíts Juditot ab­ban, hogy Donna Anna szere­pét meggyőzően énekelje. Hangját nem uralja teljes mér­tékben, szövegkiejtése sökszor nehezen érthető, a mozarti ze­ne finom belső lejtésének meg­valósításával is adós maradt. Ágoston Edit szerepfelfogásá­ban — talán a rendezői kon­cepció hatására is — több a komikus elem, mint azt a ze­nei anyag indokolná. Zerlina Mozart: Don Giovanni című opera egyik jelenete alakja Mozart megfogalmazá­sában könnyed, kicsit kacér és számító, de alapjában véve naivan őszinte és egyszerű leányka. Ezért dallamainak megformálásában a buffo- megoldások idegen, oda nem illő sémákként hatottak és rontottak az egyébként szép alakításon. Maselto szerepét — mely némileg egyszerűbb fel­adat — Bolla Tibor stílusosan és a szereppel jól azonosulva énekelte. Berczeli Tibor helyt­állt a Komtur szerepében, bár a második felvonás fináléjában a drámai csúcspont feszültsé­ge nagyobb vívóerejű és gaz­dagabb tónusú hangvételt igé­nyelne. A címszerep, az egész operairodalom egyik legnehe­zebb és legösszetettebb zenei­színészi feladata, Németh Jó­zsef előadásában számos ér­téke ellenére is megoldatlan. Úgy tűnik, hogy e jeles mű­vész hongszínét és éneklés­módját nem volt képes a sze­rep követelményeinek megfele­lően alakítani és változtatni. Hangvétele nem eléggé hajlé­kony és általában bizonyos fe­nyegető, sötétebb drámai szí­nezet árnyékolja. Ez a hang­vétel indokolt lehet a második felvonás fináléjában, de idegen például a híres duettino zenei karakterétől. Elsősorban ezért nem érvényesül alakításának zenei rétegében az a lovagi elegancia, az a hódító, fér­fias könnyedség, melyet színé­szi játékában jobbára érvény­re is juttat, de amelynek hiánya a dallamformálásban Don Giovanni igazi zenei port­réjának kibontakozását úgy­szólván eleve kizárja. Marczis Demeter feladatának nagyságához nőtt fel Leporello szerepében. Zenei intelligenciá­ja, technikai tudása és szug- gesztív muzikalitása végig el­mélyült koncentrációval páro­sulva az előadás egészében a leginkább idézte fel a hi­teles mozarti hangot. Éneklé- , sében érvényesült e zene bel­ső ritmikus lejtése, a dekla- máció lüktetése. Az elmondottak megvilágít­ják, hogy milyen hallatlanul nehéz feladattal kellett meg­birkóznia Breitner Tamásnak, az előadás zenei irányítójának. Ügy érezzük, hogy társulatának adott lehetőségeit szinte maxi­málisan kiaknázta. Sok oka lehet annak, hogy az előadás egészében legjobb szándéka el­lenére sem érvényesült érezhe­tően hiteles zenei elképzelése. E beszámoló írója sokszor hiányolta a drámai csúcspontok feszültebb és kitöltöttebb meg­valósulásait, némely tempóvé­telét indokolatlanul gyorsnak érezte. Talán ezzel is össze­függ a ritmikus lejtés feszült­ségének, a zenekari játékban is szükséges belső deklamáció kifejező erejének a megszokott­nál kevésbé sikerült megvalósí­tása. Kertész Gyula zenei ihletésű és alapos szakmai tudásról ta­núskodó rendezése sokat segí­tett az előadás egészének. A rendezés néhány hagyományo­san nehéz problémáját — pél­dául a függöny előtti áriák el­helyezése a színpadi történés egészében — igen meggyőző­en oldotta meg. Elsősorban a rendező és az irányító karmester elmélyült munkájának köszönhetjük, hogy az előadás — fenntartásaink ellenére is — összességében fi­gyelemreméltó produkciója a társulatnak. E produkció érté­kei közé kell sorolnunk azokat a tanulságokat is, melyeket az együttes előkészítő munkája és produkciójának elemzése során szerezhetett. Bánrévy Antal MAKAY IDA VERSEI India hódol (Orsós Farkas halálára) Nincsen az arcon félelem, alázat csak méltóság van. Az öreg cigány egyenes most, mint erdőben a szálfák. Rongyai közt a fapriccsen király. India hódol kincsekkel előtte. Szemei kihűlt, dermedt csillaga fagyott borostyán: zárja az eget. Fenyők gyászszertartása zúg föl érte. Fejénél főpap: Buddha áll maga. Futurum exactum Ha elszenesedtek az agymezők Ha a szemgolyó elvirágzott Ha csak az erek mészfolyosói Ha majd a bordák pántjai Ha már a csontváz katedrálisa, a szerkezet ős-szertartása: akkor csapódott csöndem szívedig. S hivott vágyam, a csonkig lobbant fáklya. Álldogálok egy könyvesbolt előtt, nézem a járókelőket. Szé­pen süt a nap, kellemes az idő, áprilisi felhők szaladnak a januári égen. így déltájban meglehetősen kicsi itt a forga­lom. Állok a járdán, a fényes kirakatok előtt, és mint akinek semmi dolga, ráérősen vára­kozom. A sarkon feltűnik valaki. Fia­tal lány, diák forma. Megállí­tom Járt már a könyvesbolt­ban? A lány elmosolyodik. Ép­pen oda igyekszem. Biológia szakos vagyok, tankönyveket veszek. A lány mögött törődött arcú, fáradt mozgású férfi. Tisztelet­tel szólítom meg. Hengerész vagyok, kérem. Harminchárom éve. Nem, még életemben nem vettem könyvet. Néha a lá­nyom hoz a gyárból, egyet-egyet én is elolvasok közülük. A szerzőre nem emlékszem, egy anyáról és a lányáról szólt. Igen, tetszett. Veszi a lánya vagy kölcsönzi? Nem tudom, kérem. Mindenesetre szép, új könyvek. A kirakat előtt ketten is áll­nak. A fiatalemberhez fordulok. Mikor megszólítom, hátralép, alakja a mozdulattól megbil­len. Sánta. Veszek, rengeteg könyvet veszek. A legjobban? A sportot! Minden sport tár­gyú könyvem megvan. Az út­leírások és a régi történelem is érdekel. Három-négy könyvet minden hónapban megveszek. Köszönésül biccent és vissza­fordul a kirakat felé. Elmélyül- ten néz valamit. Rossz lábán messzebb jár, mint bárki az utcán. Egy közeli kapualjból idősebb férfi lép ki, két-három éves kis­lányt vezet. Könyvet? Hogyne vennék. Már csak azért is, mert itt lakunk a szomszédban. Mi­lyeneket? Meséskönyveket, ké­rem. A kislányra mutat. Neki. Csakis neki. Magunknak? Nem. Soha. A kirakaton át benéz az üzletbe, az elárusítókra, lehal­kítja a hangját. Négy éve meg­van ez a könyvesbolt, de csak jót mondhatok róluk. A nyitást és a zárást pontosan betartják. A kirakatok, kérem, ragyogó tiszták. A járda és az üzlet eleje minden kívánalmat ki­elégít. A könyveket rendszere­sen cserélik. A vevőkkel udva­riasak. A kislány indulna, nagyapja karját huzigálja. El­nézést, mi a foglalkozása? Miért fontos az? Nyugdíjas va­gyok. Nem fontos, csak a töb­biek miatt. Mondom, nyugdíjas. És korábban? Azelőtt rendőr voltam, kérem. Fiatal fodrász lány. Vörös haja kikunkorodik a sapka alól, kacéran mosolyog. Nem a mel­lette elhaladóknak, hanem az utcának, a szélnek, a világnak. Hangja, mint az arca, kedves, kicsit kényeskedő. Én csak a romantikus könyveket szeretem. Ha Bronte könyvről hallok, azt bárhonnét megszerzem. Kölcsön kéri? Könyvesboltban veszi? A kislány mosolyog. Ó, hogyne! És mintha a szél fújná el, to­vábblibben. összekapaszkodott fiú és lány, egyikőjük sincs húsz éves. A lány riadt, szomorú szemű, a fiú gömbölyű állú, kihívó te­Kyugodl, felelős légkör Az írószövetség közgyűléséről É hét első két napján tartotta meg a Ma­gyar Írók Szövetsége tisztújí­tó közgyűlését. Milyen be­nyomásokkal érkeztek haza az Írószövetség Pécsett élő tagjai a közgyűlésről, mit tartanak önmaguk és sző­kébb környezetük számára a legfontosabb tanulságoknak, tapasztalatoknak? Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője min­denekelőtt a közgyűlés légkö­réről szólt: — Nyugodt és felelős légkör jellemezte a közgyűlést. A nyugodtság nem unalomból vagy közönyből fakadt, de azt jelentette, hogy a szenvedé­lyesség nem üres, csupán az érzelmekre alapozott, hanem az irodalmi élet belső problé­máin túlnéző, túllátó szenvedé­lyesség volt. Fontosnak tartom, hogy a közgyűlés hozzászólói mind tárgyi, tartalmi megala­pozottságra, társadalmi fele­lősségérzettől áthatott okos­ságra törekedtek. A közgyűlés tartalmi jelentősége vélemé­nyem szerint az volt, hogy ta­núsította : az az alapvetően pozitív, konstruktív magatartás, amely a társadalom más réte­geiben a párt kongresszusa és az ötéves terv célkitűzései kap­csán megnyilvánult, valamint az irodalmi élet légköre, köz­érzete nem tér el, legalábbis nagyon közeláll egymáshoz. Számunkra természetszerűleg az is nagyon jelentős mozza­nata volt a közgyűlésnek, hogy az egész irodalom egészséges fejlődése mellett nyugtázta a vidéki irodalmi műhelyeknek az elmúlt öt évben végzett jó mun­káját is. A vidéken megjelenő folyóiratokat az országos iro­dalmi élet egyenrangú része­ként vette számításba, külön értékelte a vidéki írócsoportok jelentős mértékű megerősödé­sét, és hangsúlyozta a folyó­iratok és az írócsoportok közti együttműködés elengedhetetlen szükségességét. Pákolitz István költő, a pécsi írócsoport veze­tője a következőket mondotta:- Számomra a legfontosab­bak az egységre törekvés hangsúlyozása és jelei voltak. kintetű. Épp a könyvesboltba mennek, könyvutalványuk van. Honnét kapták? A fiú a lány felé int. Nyerte. Hol? Helyes­írási versenyen. Szakmunkás- képző iskolában. Kétszáz fo­rint, mit vesznek ennyi pénzen? A lány lehajtja a fejét. Én a Pendragon legendát. A többin? A fiú megfogja a lány vállát, a lenge kis alakot valósággal magához cövekeli. Majd meg­látjuk. Majd körülnézünk. És szúrós tekintetét a lány arcára szegezi. Borvirágos orrú, megállapít­hatatlan korú férfi. Lehet hat­van, de nyolcvan is. Vállát a szélnek feszíti, akkora lendület­tel jön, hogy alig tudom meg­állítani? Olvasni? Beszélni! Hat nyelven. Paria italiánó? Ten­gerész voltam tizenhét évig. Adria-tenger, Fekete-tenger, Balti-tenger. Ott igen. Ott le­hetett volna olvasni. A hajón. Azt hiszem, olvastam is. Kikö­töttünk a városokban, vásárol­tunk könyveket. Más nyelven. Persze. Dehogy volt baj. Éppen azt akartuk, megtanulni a nyel­vet. Szóval, olvastam. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy olvastam. Mit? Hát nyolcvanhat éves vagyok. Ho­gyan emlékeznék rá? Előredől, nekifeszül a szélnek. Nem a bólintójánosok egysé­géről van szó, hanem a lé­nyeges kérdésekben való egyetértésről. Ezen belül lehet vita, nem is baj, ha mindenki nem ért egyet minden kérdés­ben. A produkció legyen meg­határozó, a mű, nem pedig egyéb, esetleg személyes szem­pontok. A jó közérzettel függ össze a közéleti tisztaságra va­ló törekvés, A kritikákban a műért való aggodalomnak is érződnie kell, az építő szán­déknak. Megnyugtató volt a hangnem', ahogyan mindezek­ről a problémákról szó esett. Természetes, hogy számunkra a vidéki írócsoportok műhely­munkájának elemzése nagyon fontos volt, de a magam ré­széről nem bántam volna, ha ezekről még több hangzik el a közgyűlésen ... Csorba Győző költő a közgyűlés második nap­ján lezajlott választásokon az új választmány tagja lett. Ez a Magyar írók Szövetségének vezető testületé, amely két köz­gyűlés között a szövetség min­den ügyét intézi, dönt a tag­felvételektől kezdve az irodal­mi díjakra történő javaslatté­telekig nagyon sok kérdésben. — A választmány tagjainak számát megemelték, a tagok létszámának arányában. A választmányi jelöltnévsorból ez­úttal 61 tagot választottak az írók a választmányba. Az el­múlt időben erősen megnöve­kedett a vidéki írószövetségi tagok száma, Mármost ha egy választmányi tag esik 6—7 író­szövetségi tagra, akkor a vidé­ken élő írók arányában a vá­lasztmányba is több vidéken élőnek kellett volna bekerülnie. De mindössze négyen vagyunk, így döntött a szavazás. Szá­momra ez azért lényeges, mert így még fokozottabb felelőssé­get érzek az egész vidéki iro­dalmi élet iránt, s ennek meg­felelően igyekszem majd kép­viselni érdekét az írószövetség vezető testületében is. H. E. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó meg­jelentette Kulcsár Kálmánnak az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján március 10-én elhangzott előadását melynek témája és címe: A szo­cialista életmód formálásának feltételei és politikai problé­mái. A Lenin összes Művei 2. kiadásában látott napvilágot a 18. kötet, amely a Materializ­mus és empifibkriticizmus című híres művet tartalmazza. Mini­atűr kiadvány a Törvény az ifjúságról, Búza Márton könyve Az üzemi demokrácia fejleszté­sének kérdései címmel jelent meg. A Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsó Könyvtár sorozatban adta ki Széchenyi Zsigmond visszaemlékezéseinek kötetét. Ahogy elkezdődött címmel. Ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Szép Ernő híres re­génye, a Lila ákác, Réz Pál utószavával. Sárközi György összegyűjtött verseit és fordító­sait tartalmazza az Ég és föld között. A kötet anyagát Kőháti Zsolt gyűjtötte össze, a mű elé Illyés Gyula írt bevezetőt. Elő­re megfontolt szándékkal cím­mel jelentette meg a kiadó Gerő János kisregényeinek kö­tetét. A Mikrokozmosz füzetek sorozatában látott napvilágot Weöres Sándor verseinek ízlé­ses kötete, Áthallások címmel. Pilinszky János öszegyűjtött és új verseit tartalmazza a Kráter című kötet. Ismét megjelent Julien Green híres regénye, a. Leviathan is, Benedek Marcell utószavával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents