Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-14 132. szám
1976. május 14., péntek Dunámon napló 3 Az elbeszélgetések tapasztalatai a komlói Kossnth-bányán Folyamatos, kiegyensúlyozott munkára kell törekedni EGYMÁST SEGÍTVE... Szocialista brigádok szépítik az iskolát A komlói Kossuth-bónya párt végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén az elbeszélgetések tapasztalatairól tárgyalt. Az üzem 514 kommunistája közül eddig 300-zal beszélgettek el a csoportok. Aktuálissá vált hát az eddigi véleméryek összegezése. Az elbeszélgetések tapasztalatairól Juhász Istvánt, Kossuth-bánya pártbizottságának titkárát kérdeztük meg. — A párttagokkal való elbeszélgetést — ha mondhatom így — előkészítettük, hogy mindenki érezze a fontosságát, a komolyságát. Most, az elbeszélgetések felén is túl, elmondhatjuk, hogy kommunistáink felelősségérzettel, őszintén elmondták véleményüket a ,,legkényesebb” kérdésekről is. Válaszaikból kicsendült, hogy helyeslik a párt politikáját, egyetértenek a XI. kongresz- szus határozataival, s minden erejüket azok végrehajtására koncentrálják. Véleményt nyilvánítottak a gazdasági munkával, a magánélettel kapcsolatos gondokról is. Párttagságunk úgy érzi, hogy a „föntről" jövő határozatok, állásfoglalások helyesek, megalapozottak, akadályok, problémák, „lent”, az értelmezések körül, a végrehajtásnál adódnak. Ezeket kell elhárítaniuk. Az önértékelésnél elmondták, hogy tapasztalataik szerint az ő véleményüknek nagyobb súlya van (például, ha a fegyelemsértők ellen emelik fel hangjukat), mint a pár- tonkívüliekének. Ebből kisejlika párt, a párttagok tekintélye. — Párttagjaink tudják, hogy most, az ötödik ötéves terv kezdetén nekik méq többet kell tenniük az agitápió terén, a szabadszombati termelés szervezésénél, stb. — Hogyan látják az üzem kommunistái a saját és munkatársaik tevékenységét, milyen hiányosságokra figyeltek lei, elmondták-e ezeket őszintén? — Kiderült az elbeszélgetésekből, hogy egyes kommunisták is hajlamosak a lazításra (ez azonban nem általános), ilyenkor az elbeszélgető csoport tagjai mondták meg véleményüket az illetőnek. Vannak néhányon, akik passzívan fogadják a nagy feladatokat, közömbösséget tanúsítanak. Ezeket az embereket figyelmeztettük ember- és párttagsági kötelezettségeikre. Felfigyeltek a kommunistáink azokra, akik előbb abbahagyják a munkát, félórával, órával előbb a gyülekezőhelyre érnek. Ez sok-sok munkaóra-kiesést jelent. Az ilyenek ellen erélyes intézkedést sürgetnek. Az önkényes munkaidőkurtítósokat nem engedhetjük meg, hiszen az új ötéves terv teljesítése szükségessé teszi a napi 2400 tonnás termelést, nem engedhetjük meg a hullámzásokat (hogy egyik nap 2000, másik nap 2500 tonnát termelünk). A folyamatos, kiegyensúlyozott Előrelátóbbak, takarékosabbak voltak az emberek az elmúlt esztendőben. Abból , is kitűnik, hogy idén lényegesen kevesebben veszik igénybe a kedvezményes tüzelővásárlást, mint 1975-ben. Április elsejétől május 10-ig csaknem 36 ezer tonna szilárd tüzelőanyagot értékesítettek a Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat telepein. Ez 4,5 millió forint megtakarítást jelentett a vevőknek. Tavaly, ugyanebben az időben, félmillióval több maradt a lakosság „pénztárcájában”. A brikettet mázsánként 15, a mecseki durvaszén kivémunkára kell törekednünk. Az elbeszélgetéseken is előjött az a pb-üléseken is sokat vitatott téma, hogy miért kell már előre betervezni a szabadnapi termelést (ebben az évben például 34 ezer tonna szabadnapi termelés szükséges a tervteljesítéshez. Amikor megkaptuk az 1976. évi terveket, abban nagyfokú műszaki fejlesztésekről volt szó. Nyugtalanítja a tagságot (a többi bányászt is), hogy mégis előfordul anyaghiány (műszakok esnek ki emiatt), hogy „csúszik” a műszaki fejlesztés . . . — A munkakörülmények javítása terén is vannak még tennivalóink, erre is rámutattak az üzem kommunistái. Jogosan vetik fel, hogy igen nehéz fizikai munkák is vannak még a bányában. A Kossuth- bánya munkásai a városban évek óta élen járnak a véradásban: a vérmennyiség 60 százalékát adják. Tavaly emiatt 1516 műszak esett ki (Zobákon 116, Bétán 96 műszak, a szénbányáknál összességében 1983- műszakl). A véradás nemes, emberséges tett, de így túlzás: ennyi műszakkiesés komoly zavart okozhat a termelésben. A város többi vállalatának arányosan kellene kivenni részét ebből a mozgalomból. Most úgy szervezzük a véradást, hogy azon csak előre adott igazolással vehet részt a dolgozó, de megszerveztük a ki- szállásos vérvételt is. — Érintették-e a megkérdezettek a munkaerőgondot, a bérezést? — Igen. Közismert,' hogy a bányászság lassan kiöregedik, szükség van a fiatalításra. Igyekszünk olyan munkahelye^ re irányítani a fiatalokat, ahol jól keresnek, hogy megszerettessük velük a szakmát, sokszor elnézünk nekik többnapos „lógást" is. Ősszel 18 bányászlakást adunk át. Ha ezt az ütemet tartani tudnánk, két éven belül kielégítenénk minden igényt. Jelenleg viszont a 74—75-ös igényekkel foglalkozni se tudunk . . . Megjegyezték a beszélgetéseken azt is, hogy az iparágon belüli 10 százalékos bérfejlesztés egyelőre nem érződik, éves összesítésben annyit keres egy bányász Oroszlányban, Tatabányán is, mint nálunk . . . A Kossuth-bánya párt vb-ülé- sének jegyzőkönyvében ilyen beszélgetési részleteket találunk: „Lassú a lefelé ható információ”; „Jó a pártcsoportok tevékenysége”; „Az üzemi demokrácia kiszélesítésére tett intézkedések még nem érződnék” stb. Ezeket, s a hasonló komoly észrevételeket figyelemtelével a hazai szénfajtákat mázsánként 10 forinttal olcsóbban vásárolhatjuk meg. Május elsejétől a tüzelőolajat is kedvezménnyel árusítják: literenként 1,50 forintért. A kedvezmény adta lehetőséggel mégis kevesen élnek. Idén nem meghatározott ideig tart a kedvezményes tüzelővásárlási akció, hanem csak az országosan megállapított keret erejéig vehetik azt igénybe. Emiatt, ha halogatják a vásárlást, elesnek a kedvezménytől. Ez természetesen a tüzelőutalványok beváltóira is vonatkozik. be kell venni az üzem- és pártvezetésnek. S hogy a Kossuth- bányaiak fontosnak tartják az elbeszélgetéseket, abból is kitűnik, hogy a hátralévők türelmetlenül várják, hogy véleményt nyilvánítsanak. végzett. A szupermarket, az ABC kedvenc bevásárlóhelyünk. Természetes, hogy szinte mindent előre csomagolnak, — s az utóbbi években egyre ízlésesebben — természetes, hogy a gépsonkát géppel szeletelik, hogy a pénztárost elektromos pénztárgép segíti, hogy a hűtőben félkész ételek várják a vásárlókat .. . Pedig mindez csak a kezdet a kereskedelem gépesítésében. A fejlett országok szuperáruházaiban szállítószalagos, automata pénzváltós pénztárgépek működnek, fotocella nyitja az áruház ajtaját mikor a parkolóhelyre tolják a bevásárlókocsit, s egy apróság: még a kókuszdiót is csomagolják. Mi sem vagyunk ettől messze, bár egyelőre csak a budapesti Skála áruház éri el ezt a színvonalat. De amit a kereskedelem a gépesítésben az elmúlt években elért, jó eredménynek mondható. A kereskedelemben — akárcsak másutt — a gépesítés fejlesztésének egyik fő oka a munkaerőhiány, s ez különösen az élelmiszer-kiskereskedelemben igaz. A szakmában többségében nők dolgoznak, sokan közülük gyermekgondozási segélyen vannak. Fizikai munka is akad bőven, a fehér köpeny egyhamar szürkévé válik. A gépek pedig ha nem is mindent, de sokféle munkát megkönnyítenek. A másik fő szempont, hogy például a csomagológép jóvoltából tetszetősebb árut kapunk, javul az árusítás kulturáltsága. A gépesítés a gyárban, az élelmiszeriparban kezdődik.. Sok árucikket már ott úgy lehetne csomagolni, hogy a kereskedőSárgaszínű Zsolnay pirográ- nit csempe borítja az 500-as ipari szakmunkásképző intézet második emeleti folyosóit. A munkát a Baranya megyei Kéményseprő Vállalat végezte társadalmi munkában. Az iskola és a vállalat márciusban kötöttek szocialista szerződést, melyben egymás segítését tűzték ki célul. A vállalat szocialista brigádjaival segítséget nyújt az intézet karbantartási munkái gyors és szakszerű elvégzéséhez, az iskola irodalmi színpada, énekkara, néptánc- csoportja pedig közreműködik a vállalat társadalmi és egyéb ünnepségein, valamint az is— lisztet, cukrot, rizst stb. — géppel rakják le a teherkocsiról, majd egyszerűen behúzzák az eladótérbe, kinyitják és máris feltöltötték az árukészletet. A bolti rakodásban, árufel- töltésben sokféle okos gép segíti a kereskedelmi dolgozókat. A többszintes raktárral rendelkező üzletekben — például az újmecsekaljai szupermarketben' — lifttel és szállítószalaggal juttatják a ládákat, rekeszeket, kartonokat egyik szintről a másikra. Lényegesen köny- nyebb tehát a munka, s ami a fő, a fizikai munkát sikerült így megkönnyíteni. Csakhogy itt is van egy bökkenő: szállító- szalagot, konténereket csak olyan üzletekben lehet használni, amelyek erre alkalmasak, illetve átalakíthatok. Másféle kisgépek is segítik a munkát, s most már nemcsak a dolgozóét, a vásárlóét is. A negyedik ötéves terv gépesítési programja során a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat például 223 hűtőgépet és hűtőpultot, 321 szolgáltató kisgépet — kávédarálót, csomagológépet, mákdarálót, pecsenyesütőt, kávéfőzőt stb. vásárolt. A lehetőségeket azonban korántsem merítették ki. A vállalatnál elmondkolai klub is a brigádok rendelkezésére áll. A földszint és az első emelet csempézése az iskola saját költségén még a tanítási idő alatt kezdődött, s a kétezerötszáz hallgató nehéz körülmények között, törmeléken, poron átgázolva közelíthette meg a tantermeket. A második emelet munkálatait már a Kéményseprő Vállalat végezte a tavaszi szünetben, mindössze kilenc nap alatt. A brigádok kétezer társadalmi munkaórát teljesítettek, az elvégzett munka értéke százharmincezer forint volt. mecsekaljai szupermarketben használják az úgynevezett ár- skálás mérleget, amely nemcsak a súlyt, hanem az árat is mutatja, tehát nem kell számolni. Hátránya, hogy cikkenként át kell állítani az egységárat, s hogy nagyon drága: 80 ezer forint darabja. Ugyancsak gond, hogy egyes gépek beszerzési ideje nagyon hosszú. Három évet kellett várni egy elektromos kenyérvágó gépre, amely napi több mázsa kenyérvágásától kíméli meg a dolgozót. A vállalatok hangsúlyozzák, hogy amit lehet, beszereznek, csak éppen a gépesítés mértékét meg kell határozni, nem lehet egyik napról a másikra a korszerűtlen szatócsüzletekből modern áruházakat varázsolni. A belkereskedelem szándéka azonban a további gépesítés. Ezt Szurdi István belkereskedelmi miniszter is megfogalmazta az év elején tartott országos belkereskedelmi tanácskozáson: „Minden tekintetben úgy kell dolgoznunk, hogy a fejlesztés — a korszerű technológiák és technikai eszközök széles körű bevezetésével — egyben munkaerőgondjaink enyhítéséhez is erőteljesen járuljon hozzá.” Panics György Szerény az érdeklődés Kedvezményes tüzelő és fűtőolaj-akció Györke Zoltán Több korszerű gépet az élelmiszerkereskedelembe ! nek jószerint gondja se legyen vele. Itt azonban még sok a tennivaló. A nagykereskedelem sokat lépett az utóbbi esztendőkben. A kiskörrel közösen megvalósították az úgynevezett kiskonténer-prog- ramot. Ezeket az alumínium konténereket jól ismerjük az üzletekből. Egyszerűek és nagyszerűek: a nagyker már a konténerekben szállítja az árut ták, mindenféle gépet szívesen látnak ami beszerezhető, s ami alkalmazható, szóval főként nem a pénzen múlik. De épp a régi építésű, kis alap- területű üzletekben —• ide nem szívesen mennek dolgozni a kereskedők — nem lehet például szállítószalagot beépíteni. Nemcsak a fizikai, de a szellemi munkát könnyítő gépeket is alkalmaznak. Szintén az újElektromos mérleg az újmecsekaljai Super Marketben. Nem is olyan régen a sarki fűszeres kis fehér zacskóba mérte a savanyúcukrot, nagyobb zacskóba a lisztet, cukrot, de a zsírt, a lekvárt is maga csomagolta, szóval minA kiskonténerben szállított árut az eladótérben helyezik el. Megmenteni az értékeket Műemlék — vasból Valahogy úgy vagyunk vele, hogy ha ezt a szót halljuk, hogy „műemlék", mindenekelőtt kőre és téglára — tehát valamilyen épületre —- gondolunk. Más az eszünkbe sem jut. Pedig de sok minden van még, amire ráillik ez a megtisztelő jelző. Budapesten például van néhány üzlet — az egyik ilyen a Petőfi Sándor utcában található —, amelynek teljes berendezését műemlékké nyilvánították. Tudunk mozdony-matuzsálemekről is, amelyek műemlék-táblát viselnek. Egy ilyen a pécsi MÁV-igazga- tóság parkjában látható. Más példát hamarjában nem is tudnánk mondani. Pedig van! Egy olyasfajta műemlékről — ipari műemlékről — akarunk szólni, ami talán senkinek sem szúrt szemet, hacsak úgy nem, hogy az utcán megpillantva egy futó gondolattal megjegyezzük: „hát ez meg mit keres itt még mindig? . . ." Minap az Aradi vértanúk útján az egyik bontásra ítélt háznál tűnt fel, hogy a már ledöntött falból égnek meredő cső végén egy régi, rozsdás gázlámpakar himbálózik reményvesztetten. Vajon hányadik lehetett ez az eltüntetettek sorában? Sokadik bizonyára, de sajnos nem az utolsó. E régi gázlámpakaroknak ugyanis nincs patrónusuk. Miint ahogy a lámpaoszlopoknak sem volt évekkel ezelőtt, amikor tőből elvágták őket, otthagyva az idétlen csonkokat. Néhány ilyent pár éve még látni ilehetett az István téren, de már ezek is eltűnnek, ahogy rendbe- teszik a járdákat. De a lámpakarokat, legalábbis néhányukat, mentsük meg! 1970 nyarán, amikor a pécsi gázszolgáltatás centenáriumát ünnepeltük, a visz- szaemlékező riportban írtuk ezt: „Miért nem lehetett ezekből néhányat megmenteni a centenárium alkalmából, Jegalább a műemléki környezetben? . . . Végül is ma már valamelyest ezek is műemléknek számítanak." Azóta már 105 és (fél éves a pécsi gázszolgáltatás, de az egykor pompás fényt hozó gázlámpakaroknak ma is csak múltjuk van, nem pedig műemléki jövőjük. Hadd vessük fel hát ismét: csakugyan nem lehetne néhányat megmenteni? Ha nem is gázzal világítva, hanem egyszerűen csak villannyal. Például a lassan formálódó múzeum-utcának, a Káptalan utcának különleges hangulatot adhatnának ezek a lámpák. Budán, a Várban állnak a régi lámpaoszlopok, s bárójukban gázláng izzik. Külföldön is sokfelé láthatunk becsben tartott ódon lámpaoszlopokat és karokat. A fővárosban mostanában próbálják megmenteni a századforduló körül felállított pompás kovácsoltvas kandelábereket, amelyek fölött már megkondították a lélekharangot. A kőből, téglából épült műemlékek mellett gondoljunk mi is a vasból készültekre, jelen esetben a csaknem évszázados gázlómpakarokra is. H. I. A zacskótól a konténerig
