Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-04 / 94. szám

msm ••• ■' v: I Í | , r 4 | 1 I ...T « L ( : * Munka Érdemrend arany fokozata /c/ős Schipp Márton Idős Schipp Márton — a som- bereki Béke Őre Tsz sertéstelepé­nek vezetője —, aki tudós is lehe­tett volna, munkás maradt egész éle­tében, de mindig jó munkás. A fa­luja már mint egyéni gazdát is tisztelte, be­csülte, s mikor 1960-ban belé­pett a tsz-be, akkor mindenki belépett. Alapító tag, kezdettől vezetőségi tag, a munkában sosem volt válogatós. Volt gya­logmunkás, az irodán admi­nisztrátor, volt brigádvezető, fő­állattenyésztő, sőt elnök is volt egy évig, 1962-ben, amikor az elnököt, Nyilas Lajost beisko­lázták Zsámbékra. A vezetői hierarchia minden lépcsőfokát megjárta, de amire kevés em­ber képes, gyakran három lép­csőfokot is visszalépett, elnök­ből brigádvezető, majd főál­lattenyésztőből telepvezető lett, mert ha egy munkakörben probléma volt, azonnal Schipp Mártonért „kiáltott” a közös­ség. Benne mindig, megbíztak, mert sosem okozott csalódást Mint minden újtól, kezdetben Somberekén is féltek az óriási szakosított telep telepítésétől is, de tudták, ha Schipp Már­ton veszi kezébe, akkor nem buknak bele. Két évig — 1970 —1972 között — az állatorvos neve alatt vezette a telepet, mivel a rendelet diplomához köti ezt a beosztást. Most már a saját tisztes neve alatt vezet­heti, mert kiderült, hogy nem­csak Baranyában, de az egész országban ez a legjobb telep. Már az első évben is tiszta nyereséget hozott, s azóta min­dig. Évente 8760 darab sertést bocsátanak ki, vagyis óránként egyet. Elsőként tértek át a mesterséges megtermékenyítés­re, ehhez saját laboratóriumot építettek, s olyan magas szín­vonalon végzik, hogy tavaly Somberekén járva egy híres magyar professzor kijelentette: „A mi nemzedékünk már nem éri meg, hogy ez legyen az átlagos színvonal az ország­ban.” Idős Schipp Márton felcser- munkát is végez, ha úgy adó­dik, pedig nem volna köteles­sége. Az általa kidolgozott ro­tációs rendszer egy jó diplo­másnak is dicsőségére válnék. Az eszével, a kezével és a szí­vével vezeti ezt a telepet, mely olyan, amilyen pillanatnyilag nincs több az országban. Ta­valy az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon a sombereki tsz szakosított sertéstelepe nyer­te el a tenyésztési és termelési nagydíjat és a vele járó serle­get, — amit elsőízben ítéltek oda, s eddig egyedül Sombe­rek kapta meg e hazában. — Rné — Hengl János Habarcsos ka­nálhoz szokott ke­zén furcsának tűnik az arany pecsétgyűrű. Ne­gyedszázados hű­ségéért kapta még tavaly. Hengl Iá- nos, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese, az idén tölti be ötvenedik évét — csütörtökön az ÉVM-ben a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntették ki. A Lvov-kertvárosi tv-házak előtt beszélgetünk, az üzlet­sor előtt nagy a forgalom, Für­tös György térplasztikája körül gyerekek kergetőznek. A BÉV felvonulási épületei már se- hogysem illenek ide, az épí­tők főhadiszállása idegen test ebben a szép városrészben. Rozzant fabódén „cégjelzés": Hengl-brigád. Az ötvennégy építőmunkás itt őrzi szerszáma­it. Az első munkát a régi épít­kezéseknél próbáljuk számba- venni: 1950-ben a Petőfi lak­tanyánál mutatkozott be lány- csáki kőműves társaival. Hu­szonhét év óta reggel jön, es­te hazatér a brigád. Ponyvás teherautó, bódés-kocsi, s most kényelmes autóbusz szállítja a napi 80 kilométeres úton őket. Képzeletben is hosszú végig­járni a Hengl János „építette” létesítményeket: Pécsett a Jó­kai utcai élmunkásházak, aztán az első magasházak, a nyolc­emeletesek a Vasút utcában, 10 szintesek a Budai vámnál, a Köztársaság téri iskola, Kesz­tyűgyár, Építők úti iskola, a Szalai András utcai pizsama­házak .. Azóm téglák! Hengl János egy mohácsi kisiparos mellett tanulta szakmáját, a kőműves akkoriban csak a téglához ér­tett: naponta sokezerszer kel­lett az álláson meghajolni anyagért, a malterozás közben majd leszakadt a csuklója. S aztán meg kellett tanulni a pa­nelszerelést. Idegfeszítő mun­ka, bár fizikailag kevésbé ve­szi igénybe a munkást. Hengl János és brigádja jól megta­nulta a házépítést a panellal is: egyszer már elnyerték a „Vállalat kiváló brigádja” cí­met is, Hengl János tizenegy alkalommal kapott kiváló dol­gozó kitüntetést, 1962-ben a Munka Érdemrend ezüstfokoza­tával is elismerték munkáját. Kérdem - legfeljebb három­szavas mondattal válaszol. Megszokta, hogy a brigád tag­jainak sem kell sokat papolni. Havonta egy alkalommal ösz- szejönnek, s akkor a kis füzet­ből rájuk olvassa, hogy ki mit nem csinált jól, s mit csinált nagyon jól. Mélyen barázdált, napbarnított arcán látszik, nem sokat pihent még életében. Tiltakozik. Most is azt teszi es­ténként, szombat és vasárnap. Igaz, most kénytelenek voltak Budapestre utazni a kitüntetés miatt (feleségét is vitte), de egyébként pihen ő. Hogyan? Hát hogyan lehet? Házat épít a lányának. Háromszobásat, manzárddal, fürdőszobával. S hát a szőlőben. L. J. Liszt-díj Uhrik Dóra Alapító tag. A kockázatvállaló út­törő korszaktól a nemzetközi elis­merésig — a Pé­csi Balett sorsa az ő sorsa is. Sze­repeit nem tudja már fejből felso­rolni, annyi volt. A táncos lelkében persze né­hány alakítás nagyon mélyen benne él. — Melyik? — Vivaldi: Etűdök kékben, Vujicsics: Passacaglia — hát ta­lán ezek. Aztán az utóbbi évek a Néptánc-est, a Mahler, a Tavasz ’75. — És most a Balett '76... — Igen, de nekem inkább a hetvenötös év jelentett sokat. Mahler, meg a népi est. Most is azt mondja, amit az ősszel, a Pro Teatro gyűrű át­vételekor: — A pályám nem indult min­den gond nélkül. Küzdöttem önmagommal, harcoltam azért, hogy megérezzem, megtalál­jam a minden előadóművész számára legfontosabbat: az át­alakulás titkát Azt hiszem, ez a kulcs a művészi sikerekhez, az örömhöz, amit a színpad ad­hat. Szerepek egész során át mu­tatkozott meg sokoldalú tehet­sége. Minden alakítása más, izgalmas, egyéni, utánozhatat­lan. Valóban, a nagy találko­zás Vivaldi Etűdök kékben cí­mű balettjében történt, meg: különleges hangvételű szerep­formálás, nagy siker, egyben fordulópont a pályán. A ba­lettvilágban azt tartják: meg­teremtette vele az elmélyült, intellektuális táncolás sajátos formáját, s ez alapkő lett a későbbi táncos korosztályoknak is. — A jövő? — A tánc mellett egy igen ké­sőbbi időre vonatkozó tervem a pedagógia. Ezért végzem az Ál­lami Balettintézet pedagógus- képző főiskoláját, s ott majd balettmesteri diplomát szeret­nék szerezni, — Sokat járt külföldön az együttessel. Véleménye szerint merre tart a világ balettművé­szete? — Egyre tudatosabban hasz­nálja fel a táncot határozott gondolatok közlésére, egyre ke­vésbé öncélú. Azt hiszem, a mi művészetünkben ez világjelen­ség. Ha pedig valami egyedi­re gondol, akkor Bejárt együt­tese emelkedik nagyon ki. Az egészen fantasztikus. A Liszt-díj indokolásában sok szerepet lehetett volna fel­sorolni. De legméltóbb az az indokolás:' tizenhat év. Együtt a Pécsi Balettel, az alapítástól máig. F. D. József Attila-díj Tüskés Tibor Éppen húsz év­vel ezelőtt kap­csolódott be az irodalmi életbe, írásai — különösen a közelmúltban megjelent Kodo- lányi-monográfia és a Nagyváros születik — orszá­gos figyelmet, visszhangot éb­resztettek. Elsősorban a kortárs magyar irodalom foglalkoztatja, de érdeklődése szinte minden művészeti ágra kiterjed. Fogé­kony a tehetségre, fölfedezett­jei közül jónéhányan napjaink neves középnemzedékbeli írói­ként ismeretesek. Ma is tanár­nak, pedagógusnak vallja ma­gát — az irodalom, a művészet és a közönség közötti közvetítő­szerepét tartja munkássága legkézzelfoghatóbb vonásának. — Nem kedvelem az álsze­rénységet. Hiszem, hogy az iga­zi elismerés, jutalom és kitün­tetés mögött mindig egyéni munka és teljesítmény van. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a körülmények és adottságok, a környezet és a közeg, amely­ben az ember él és dolgozik, ejthet és emelhet, szárnyakat adhat és letörhet, örömmel — és hiszem, hogy álszerénység nélkül - mondhatom el, hogy nekem- ez a megye és ez a város, Pécs és Baranya, számos témát és alkalmat adott a mun­kára, segítséget és lehetőséget az írásra. E táj embereit, intéz­ményeit, vezetőit; folyóiratát és író-kollégáimat munkámban magam mellett tudhattam. Ha valamikor, most elmondhatom, hogy a teljesítményt és az el­ismerést ezeknek az emelő ka­roknak is köszönhetem. — Egy ilyen díj, ha vidéken élő ember kapja, mindig kife­jezője annak, hogy ma Magyar- országon Budapesten kívül is lehet teljes értékű munkát vé­gezni, egyetemes érvényű telje­sítményt létrehozni. Ugyanezért bánt a provincializmus bármi­féle, még meglevő jelensége. Tudomásom szerint nálunk, sze­rencsére, se elő-, se utóneve­ket ma nem osztogatnak. Miért van mégis, hogy Albertfalva határán innét egy író, festő, színész stb. nevét a színlapon, újságban, meghívón, még cím­zéskor, a borítékon is, csak kü­lönféle díjai fölsorolásával tud­nak némelyek leírni. Ismétlem Budapesten egy színész, író, festő, muzsikus, amíg él, ön­magával, a vidéki újságban, színlapon, meghívón viszont dí­jaival azonos. A vidéken élő közönséget joggal sérti ez. A díj a végzett teljesítmény elis­merése, nem jogcím, nem elő-, vagy utónév, nem majdani rek­lám, Ezt eddig illetlenség lett volna szóvá tennem. Most talán megtehetem. Holnap és holnap­után is nevemmel, vállalt és el­végzett munkámmal, emberi­írói életemmel szeretnék azonos lenni. B. K. Munka Érdemrend bronz fokozata Trubies Balázs Trubics Balázs portréjának kere­te: szerb-horvát tanítóképzőt vég­zett Pesten, utána három évig Felső- szentmártonban, 1957-től 1965-ig szülőfalujában, Kátolyban tanított. Innen a volt pécsváradi járási pártbizottságra került PTO-ve- zetőnek, a járás megszűnése után a Mohácsi Városi Párt­bizottság propaganda és mű­velődésügyi osztályvezetője lett. Két év múlva PTO-vezető a Ifjúsági nívódíj Tóth Ferenc jusog Az oklevél szűkszavú: „Az Állami Ifjúsági Bizottság Ifjúsági Nívódíjat adomá­nyoz Tóth Ferenc­nek, a gyermek és ifjúsági kórus­mozgalom fej­lesztése és az if- zenei nevelése érdeké­ben végzett munkájáért." Tóth Ferenc énektanár las­san húsz éve tanít a komlói Kodály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskolában. Maga is komlói, ugyanebben az isko­lában ismerkedett valamikor a tudományokkal. — Volt egy álmom, a kórus­kultúra fejlesztése. Ezzel a szándékkal jöttem haza 1957- ben a főiskoláról. Aztán egy véletlen segített, hogy az álom megvalósuljon. Életem első kó­rushangversenyét vezényeltem, többek között három Kodály- művet adtunk elő. — Számtalan nemzetközi kórustalálkozón vettek részt, nívódíjak, külföldi utazások jelzik a sikert. Mi van mögöt­te? — Az a felismerés, hogy a gyerekek igazabb, kitartóbb, a szépet, az igazságot, a közös­séget szerető emberekké vál­nak a muzsika, a közös ének­lés által. Nagy élményem, hogy 1961-ben egyszer hossza­son elbeszélgettem Kodály Zoltánnal, aki nemsokára ne­künk ajánlotta új kórusművét. Attól kezdve rengeteg meghí­vást kaptunk. — Az iskolában egymást váltják a generációk, a szín­vonal pedig maradt. — Vannak kórusművek — ilyen például a Lengyel László, vagy a Pünkösdölő — amelyeket minden generáció­nak meg kell ismernie. Hogy a fiatalok a zenéből és a zene által ismerjék meg népünk történetét, kultúráját, a nyel­vet, a folklórt, aztán erre épít­ve ismerhessék meg más né­pek nyelvét, kultúráját. Mi pe­dig erre igyekszünk nevelni, csak éppen nem direkt eszkö­zökkel. — Mi a legközelebbi terve? — Szeretném, a májusban rendezendő komlói nemzetkö­zi kórustalálkozót hagyomá­nyossá és jó színvonalúvá ten­ni. • Érdemes művész Sik Ferenc Bölcsész dip­loma, majd szín­házi rendező ok­levél, koreográfus gyakorlat az Álla­mi Népi 'Együttes­ben, rövid próbál­kozások az egri színházban — így jött el Pécsre. Az­óta a magyar színházművészet egyik sajátos rendező egyéni­sége lett. Sik-stílus — így be­szélnek az alkotásairól. Nehéz róla újat írni. — Mi jut eszébe most, a Jó- szai-díj utáni újabb magas ki­tüntetés átvételekor?- Mindaz, amit Pécsett sike­rült elérnem, közös munka ered­ménye. A jó csapatmunka pe­dig mindannyiunk számára hasznos és gyümölcsöző, együtt és külön-külön is. De az is eszembe jut most, hogy hosz- szú évekig rendeztem zenés da­rabokat, operettet, musicalt. Ezt egyáltalán nem bántam meg. Akkor tanultam meg a színpa­di ritmust, a párhuzamos szín­padi cselekményeket, vagy pél­dául egyszerre több elem össz­hangba hozását.- A jövő? Főrendezőként mit gondol erről? — Azt hiszem, amit évek alatt közösen sikerült kimunkálni, az eredményes út és sajátos he­lyet biztosít a Pécsi Nemzeti Színház számára. Ezt az utat kell folytatni. A magyar szín­házak működésének középpont­jában a magyar drámának kell állnia. Vajha sikerülne ugyan­azt megvalósítani a zenésjáté­kokban is, amit a prózában már sikerült. Vagyis a magyar zenés színház megújításának kezdeményezőjévé válhatnánk. — Erre az országban Pécsett van a legjobb alap: a legtöbb tagozatú magyar társulat. Ezt azonban eddig nem sikerült ki­használni.- A színház „üzemi" életé­ben, azt hiszem, sikerült meg­valósítani a részlegek harmo­nikus együttműködését, de a művészi tervekben, azok meg­valósításában - nem. Részben az ilyen igényű darabok hiá­nya, részben pedig a sajátos részlegfeladatok bokrossága megakadályozott bennünket ab­ban, hogy erre összpontosít­sunk. Talán most tart ott mind a három fő részleg - a prózai, az opera és a balett - de a többi részlegek is, hogy a saját dolgaik elvégeztével több erőt tudnak fordítani az összetett feladatokra is. — Egyre többet rendez pesti színházakban. Legközelebb hol és mit állít színpadra?- A fővárosi Operettszínház hívott meg és a Pécsi Városi Tanács ki is adott erre a mun­kára. Humoros, könnyed darab vár rám: Rejtő Jenő egyik re­gényét írják át musical-nek, őzt rendezem. F. D. Pécsi Járási Pártbizottságon-, majd újra „pesti diák” — el­végzi a hároméves politikai fő­iskolát. Visszajön a járási párt- bizottságra, titkárnak választ­ják. De mit foglal magába a portré-keret? Munkát, cselekvést, tenni- akarást, tetteket. Tanítói pályá­jának kezdetén volt DISZ-ve- zető, úttörővezető — ezzel kez­dődött mozgalmi élete. Mindig a közösségért akart tenni. A pedagógusi munka mellett volt tanácstag, vb-tog, pártalap- szervezeti titkár Kátolyban. El­vállalta a művelődési ház ve­zetését is. Soha nem befelé for­dulva, hanem kifelé sugározva élt Az esti iskolában (ketten tanítottak a feleségével) az ok­tatás mellett a szakmunkáskép­zést próbálta megvalósítani a község agrárszakembereivel karöltve. Mint művelődésiház- vezető, feladatának tekintette a szerb-horvát nemzetiségi folk­lórkincs élve-megőrzését Iro­dalmi színpadot, tánccsoportot szervezett — Lehet-e mérni a pártap- pa ró tusban végzett munka eredményét? Úgy gondolom, lehet. A mohácsi 502-es ipari- tanuló-intézet felépítéséhez ta­lán én is hozzájárultam egy­két „téglával... — Most járási párttitkárként, milyen feladatok állnak ön előtt? A nagy termelőszövetkezetek létrejötté, a koncentráltság (az újpetrei szövetkezet például 10 ezer hektáron gazdálkodik) újabb tennivalókkal jár: e gaz­daságokat stabilizálni kell. Az a fontos, hogy a pártvezetők egységesítsék ”a szemléletet és a cselekvési szándékot a meg­növekedett területen is. A pártegység további szilár­dítása az alapszervi tartalmi munka színvonalának emelése — a gazdasági eredmények el­érése érdekében — ez most a feladatunk. Eljárunk a testületi ülésekre, ahol lehet pártcso- portokal szervezünk. Meghív­juk üléseinkre a párttitkárokat Nagyon jó, hogy a pártszerve­zetek már igénylik a pártcso­portok véleményét. — A pécsi járás mezőgazda- sági jellegű. Jórészt elkészültek a gazdaságok ötéves tervei. Oda kell figyelnünk a mező- gazdasági munkák időbeni el­végzésére. A párt, a XI. kong­resszus gazdaságpolitikai hatá­rozatainak megvalósításáról van szó. A háztáji gazdaságok támogatásáról hozott párt- és kormányhatározatoknak is ér­vényt kell szereznünk... Ezt foglalja magában a port­ré-keret De teljes úgy lesz, ha azt is ide írjuk: Trubics Balázs a felszabadulás évfordulóján megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Úgy érzi, ed­digi munkáját, igyekezetét ho­norálták vele. Tudja, hogy e magas kitüntetés kötelez is. Gy. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents