Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-04 / 94. szám
Összefogással Öf év glatt kétezer óvodai férőhelyet! Még bölcsödés, mosolygósszemű, ennivaló ember. Az óvónéni szerint nemigen szeret aludni, inkább beszélgetne állandóan. Erről, arról, amarról .. . Apu azt mondta, hogy ez az ő munkahelye, éppen úgy mint apunak, ott, abban a kétemeletes házban. Még egy év, és kiteszik a bölcsődéből. Mehet az óvodába. Ha mehet. . . Pécsett tavaly több mint ezer kérelmezőt utasítottak el, helyhiány miatt. Vannak olyanok is, akik meg sem pályázták a felvételt, hiszen eleve esélytelenek voltak: tartott még a GVES-ből, egy gyerek volt csak és így tovább . .. Ha kétszer csöng a telefon Gajdócsi Györgyné óvodai felügyelő asztalán — Pécs városi Tanács, harmadik emelet —, abból egy biztosan óvodai felvétel miatt- Kérve, könyörögve, követelőzve. Durván, ridegen a számok: Pécsen jelenleg 42 tanácsi üzemeltetésű és tíz üzemi óvoda van. A tanácsi óvodákban 3572 férőhely, az üzemiekben 713. Zsúfoltság, tumultus. A tanácsi 3572 férőhelyen 4337 gyerek szorong, a vállalati 713-on 884 lurkó. Meddig lehet ezt tovább feszíteni? Semeddig. Kertvárosban és Meszesen a legégetőbb a helyzet: emitt azért, mert sok a gyerek, Meszesen meg azért, mert kevés az óvoda.- Százharminc százalékos az óvodák telítettsége — mondja Gajdócsi Györgyné, és már magyarázza is, hogy mit jelent ez. Többek között állandó ostromállapotot, hiszen az ebédlőben kell ágyazni: s ehhez emelgetni a bútorokat, mint költözködéskor . .. Közben a lurkók lábatlankodnak. A játékhoz kicsi a hely, mert ahová tíz gyerek férne, ctt tizenhárom van — vagy tizenhat. De azért még mindig okosabbak, többet tudók az óvódások a kintreked- teknél. És főleg talpraesetteb- bek. Bizonyítja ezt az iskola. A jobb felkészítés következtében az emberpalánta egy-két év előnyt szerez. A Pécs városi Pártbizottságon határozatot hoztak: 1980-ig Pécsett minden óvodáskorú gyér- meknek óvodába kell járnia. Ehhez a határozathoz óvodára van szükség. Mennyire? Hogyan és miből épülnek ezek? Hol? Mikor adják át őket? A kérdésekre próbáljunk meg válaszolni. Hiszen csak akkor tudjuk meg. hogy realitás talaján állunk-e, avagy csak álmodozunk. Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának osztályvezetője röviden és velősen így fogalmazott: „Célunk, hogy minden igényjogosult pécsi gyereket óvodába juttassunk, az ótéves terv végére. Iskolába lépés előtt pedig legalább egy esztendőt minden lurkó járjon óvodába ..." A demográfusok számolgattak: minden esztendőben közel 7-8 ezer óvodáskorú gyermek van városunkban. S ennyi lesz állítólag 1980 körül is. Ha a prognózis jó, s a jelenlegi 4300 óvodai férőhelyünkhöz még kétezret felhúzunk, akkor minden igényjogosult gyerek óvodához jut. Kétezer férőhely létrehozásán áll vagy bukik minden, öt évünk van rá. A társadalmi erők — és az állami pénzesz közök —, reális felmérésén aló pul az álmunk, s 1980-ra ennek menni kell. Flottul. Pécs igen előkelő helyen áll az országos statisztikában, így hát nem is kaptunk a nagykalapból 2000 férőhelyre pénzt. Csak 1400-ra. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy a különbséget kiszámítsuk. Azt is tudni kell, hogy egy óvodai férőhely létrehozása jelen építőipari árakon számolva 70 ezer forintba kerül. A majdan felépülő, s üzemelő 600 ominózus férőhelyhez durván számolva öt év alatt 30 millió forintra van szükség. Ez az ami hiányzik, ez az amit várunk a vállalatok, üzemek kasszáiból. Évente hatmillió. Nem kevés, de nem is olyan sok ... Lukács Jánosnak, a városi pártbizottság első titkárának és Wieder Béla pécsi tanácselnöknek az aláírásával körlevelet postáztak a vállalatoknak. Idézem: ........Kérjük a vállal atok gazdasági, párt- és szak- szervezeti vezetőit, hogy a lehetőségekhez mérten, a fennálló rendelkezéseket is ligye- lembevéve támogassák, segítsék e nemes cél elérését." Tényleg nemes a cél. De már az idei program ingoványos talajon áll: itt-ott süpped. Bizonyította ezt körsétánk is. Ellátogattunk leendő óvodákhoz. Az igaz, hogy Szeifert Géza művezető kijelentette a Zsda- nov utcai építkezésen, hogy rendben mennek a dolgok. A százötven férőhelyes óvodát ez év decemberére kellene átadniuk - mondotta —, de lehet, hogy előbb kész. Talán már szeptemberre . . . Ezzel a me- szesi gond enyhül. De egészen más a helyzet Kertvárosban. Baranyai József építésvezető: „Ebben az évben mindenképpen el kell készülnünk, de határidőt nem tudok mondani." Hozzáteszem: le a kalappal az építők előtt, ha elkészülnek, legalábbis abból következtetve, amit a helyszínen láttam. Egyébként szintén 150 férőhelyről van szó, s a legkeményebb területen — Kertvárosban. A Kóczián Sándor utcában egy magánhózat — régi, kedves és dohos épület — alakítanak át óvodává. Az építési napló szerint 1976. február 10-én vonult fel a négytagú kubikosbrigád a bontáshoz, tereprendezéshez. Pájer Lajos, az Építő- és Tatarozó Vállalat brigádvezetője határozott ember: ,,A jövő héten már tudunk alapozni. Decemberre van az átadás, s ez a munkásokon nem múlik. Ha anyag lesz, menni fog." Igen. ha anyag lesz. Munkaidőrendezés Keresetcsökkenés nélkül kívánják csökkenteni a gépkocsivezetők és a jegykezelők munkaidejét a Volán 12. számú Vállalat mohácsi üzemegységében. Mohácson - a tervek szerint - 270 dolgozó 1976- ban már csak 200 órát dől- gozik havonta, míg 1977- ben 191-re csökken az autóbuszon töltött órák száma. A Volán Tröszt határozatának megvalósítására minden feltétel adott. Jelenleg 30 dolgozó alapfokú gépkocsivezetői tanfolyamot végez, ők április elején vizsgáznak, tehát gépkocsivezetőből nem lesz hiány. Nehézséget a jegykezelők munkába állítása okoz, most is 6 kalauz hiányzik. A gondon a termelőszövetkezetekben fel szabaduló asszonyok munkába állításával akarnak enyhíteni. A másik megoldás a „gebinesítés" lenne. Az, hogy maguk a gépkocsivezetők kezelnék a jegyeket. Természetesen csak akkor, ha ezt önként vállalják, hiszen ez nem kevés többletmunkát jelent számukra. Keresetük 6—700 forinttal emelkedne. Mint Molnár Zoltán igazgató elmondta, a felmérések szerint a jegykezelők munkaidő-csökkentését ilyen módon meg tudnák oldani. All már a leendő' kertvárosi óvoda váza. Százötven gyermek nek ad majd otthont. Tovább lépve egy házzal: a POTE új, száz férőhelyes óvodájáról, mint az idén elkészülőről beszéltek több fórumon. Csak: az idén nem készül el, s nem jelent száz férőhelytöbbletet Pécsnek, csak 25-öt. Ugyanis a régi, 75 férőhelyes óvoda részben bölcsőde lesz. Jobb a hír — legalábbis 1976ra nézve — a raktárbázison, ahol nagykereskedelmi vállalatok és a tanács fogott össze, s most közösen 100 férőhely ki alakításán fáradoznak. László Imre, a Pécsi Építőipari Szövet kezet elnöke ígéri: „Agusztus 20-ra vállaltuk, tehát elkészítjük." A kesztyűgyári óvodánál mór lazább a határidő, de példamutatósra sarkallhat a cég. Dr. Bischof Gyula, főkönyvelő: „Van egy 75 férőhelyes óvodánk, s most újabb 75 férőhely kialakítására van mód, felszabaduló helyiségek átalakításával. Hogy mikor adjuk át...? Reméljük, hogy hetvenhétben." A Köztársaság tér ötven férőhelyes bővítése is az idei álmok között szerepelt, de Gáspár Sándorné, Pécs városi Tanács tervosztályának főelőadója eloszlatta egy mondattal az álmot: „Idei átadás? Ezt nem merném mondani. Mi 1977-re vesszük." Baloskó lstváni osztályvezet ő: „Építőipari kapacitáson múlik, nem azon, hogy nincs pénz." Mondják, hasonló helyzetben van a szabolcsfalui bővítés - mindössze 25 férőhely -, s ha az idén „belép" - csoda lesz. (Állítólag tényleg meglesz!) Fogjunk össze, tegyünk azért, hogy az óvodák felépüljenek! Sok pénz kell s nyilvánvaló módon nemcsak építésre, hanem fenntartásra is. Mert nem futja a tanácsi kasszából. Fel kell kutatni a tartalékokat - és kérni kell. Nem a lakosságtól, egynapi béreket, egyebeket, hanem a vállalatoktól. A lakosság majd végzi a társadalmi munkát. (Zárójelben bár, de megjegyezzük: igaz, hogy egy óvodai férőhely 70 ezer forintba kerül, de ott, ahol társadalmi összefogásból létesült egy férőhely, óra hat- és harmincezer forint között váltakozott.) Az elmúlt óvodaépítési felbuzduláskor sokan egy fillért sem adtak. Köztük nem egy - jó- nevű, patinás nagyvállalat. Emiatt felelősségre nem vonhatott senki senkit — legfeljebb egy enyhe rosszallás hangzott el . .. Most, hogy e nagyszerű terv teljesüljön, többet kell tenni. Kozma Ferenc Sütőmunkások automata gépsorok között Búcsú a péklapáttól Kölyök koromban engem szalasztottak a telepi pékhez másnaponként ropogós vekniért Nett úr parányi bolthelyisége előtt mindig hosszú sor várakozott. A pékség előtti tér egyben fórum is volt. Ha tehettem, belestem o pékség üvegajtaján. ahol Nett mester szikár alakja hajlongott. Időnként megjelent, vesszökosárban maga után húzva az aranysárga kenyereket. Egy alkalommal, kihasználva a résnyire nyitott ajtó kínálta lehetőséget, máris a kemence előtt álltam. Nett úr felém bökött a vetőlapátlal, fejt-vesztve rohantam ki az üzletbe. az ott ácsorgók nagy derültségére. A kenyeret a hónom aló csaptam, a közeli szedresnél a fűre heveredve, a világ legboldogabb embereként ismét megszegve az otthoni in- telmet, serclit ropogtattam . . . Francizi Antal már túljutott az első műszakok ideges hangulatán. A mélyvízbe dobták több társával együtt, hiszen az új pécsi kenyérgyár berendezései sokban különböznek a hagyományos sütőipari gépektől. A technológiát elméletben már ismerte, mégis, mikor először állt a kovászológép mellé, mozdulatai szokatlanul darabosak voltak. — Milliós értékeket bíztak ránk, nem csoda, hogy izgatot- tabbak voltunk. Most még rendszeresen fél órával előbb érkezem és általában a műszak befejezése utón egy órával is a munkahelyemen vagyok. Be kell lőnünk a technológiát, továbbá meg akarok ismerkedni a többi berendezéssel is: a dagasztógéppel, az elő- és végkelesztő működésével, a kemencével. A kovászkészítés a kenyér lelke, ezzel kezdődik minden. A műszereken figyelem, hogy elegendő mennyiségű liszt, só, élesztő és víz kerüljön a homogenizátorba. A kovász hőfokát félóránként ellenőrzőm. A kenyérsütés olyan, mint a csecsemő fejlődése, a kenyér a mi édesgyermekünk. Ezért is kell a nagy összhang a lakatosok és pékek között. Egyelőre még többször túlórázunk. de remélem, hamarosan ez is megszűnik. Tavaly például a vállalat üzemeiben több mint 4700 túlóra felhasználósával tudtuk csak biztosítani a város ellátását. Azelőtt a szakma rabszolgái voltunk, nem volt ritka a 10—12 órás műszak: emiatt idegenkedtek a fiatalok a szakmánktól, és persze az éjszakázás miatt is. Elegem volt mór a huszonhat esztendő alatt a kemény munkából, ezért is örülök annak, hogy végre eljöhettem a lll-as üzemből: nem vagyok rá kíváncsi. A lll-as üzem, a valamikori Burics-féle pékség az Ifjúság úti tízemeletes panelok tövében árválkodik. Kormos fekete tömbje hamarosan eltűnik: szanálják. Az öltöző falán függő műszaklap tanúsága szerint március 15-én éjjel sütöttek itt utoljára. Nagy József vető. Czéch Emil dagasztó. Kozma István és Zsámboki István fűtők etették a három kemencét. Az öltöző asztalán szalonna- maradék, só, 1963-as évjáratú Esti Hírlap. A bádogszekrények ajtaja tárva-nyitva, egyik aljában csámpásra járt szandál. A kemencék mellett még ott függnek a kéztörlők, a vetőlapátok egymásra rakva, a falra szerelt polcon porosodnak . . . Horváth Sándor üzemvezető néhány napig itt marad: eladják a dagasztócsészéket, a zsákporolót, a dagasztógépeket, lebontják a kemencéket. Kék munkaruhás emberek érkeznek, pójszerrel, egyéb szerszámokkal felszerelkezve. Horváth Sándor a portáig kísér. Belesek az ablakon, szemben a falon, egy mutató nélküli óra lóg .. . Varga Jánosné, a homoge- mzátor és a kovószérlelő kádak gazdája. Fehér köpenyben, fityulávol a fején dolgozik, mint társai. Tizenhét éve van a vállalatnál, egy éve, hogy szakmunkás bizonyítványt szerzett. — Nem kérték, de úgy éreztem, másképp nem állhatok helyt. Az embereket általában úgy válogatták ki; engem is megkerestek: igent mondtam. Még nem szoktunk össze, mint chogy a gépek is időnként meghibásodnak, de majd csak „beolajozódunk". Azelőtt a Vl-os üzemben feladóként dolgoztam, a három és fél ezer forintot mindig megkerestem; remélem, itt sem lesz kevesebb. Mesztegnyei János a vosasi sütödét cserélte fel az Engel János úti „fehér” üzemmel. Két órakor járt le a műszakja, már délután fél négyre jár, mégis a gépek mellett találom. — Meghibásodott a szivaty- tyú, ami a kovászt továbbítja oz érlelő rekeszekbe. Az üzemzavar megszüntetésénél segédkeztem. Amíg meg nem tanuljuk a gépek irányítását, azok irányítanak bennünket. Nekem egyelőre furcsa az egész. Pék vagyok: szokatlan, hogy az automatika dolgozik helyettünk. A jó péknek az orrában és az ujjábán van a sütés tudománya. Vasason a kovászkészítéstől, a dagasztá- son át egészen a sütésig mindent én csináltam. Az üzem mellett volt a bolt, sokszor be is szóltak: „Édes fiam, jól dolgoztál." Hát ennek örültem. A szívem szerint maradtam volna, de az eszem azt diktálta. Mesztegnyei. menjél a gyárba! Fiatal vagy még... A negyvenes évek elején a megyeszékhelyen több mint ötven mogánsütöde működött: Vasastól Patacsig, Kovácsteleptől Drogig. Szerepüket o Pécsi Sütőipari Vállalat vette át. A kenyérgyár átadásával újabb üzemek zárják be kapuikat: nincs rájuk szükség Az új üzemben ötven ember hét közben háromszáz, szombatonként ötszáz mázsa kenyeret süt Pécs lakóinak. Salamon Gyula
