Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-18 / 108. szám

e PtinQntrm napTö ?976. április Tt., vasárnap z,A látvány ellenőriz engem, s nem nekem kell őt ellenőriznem* Rajzok Baranyáról Látogatóban Martyn Ferencnél A házról olvasom egy ismer­tetésben: „Homlokzatából há­romtengelyes középrizalit emel­kedik ki, a kapu előtt kétoszlo­pos portikusszal. a portikusz fö­lött balluszteres erkéllyel... A kapu kétoldalún, a rizalit sá- vozott földszintjén elhelyezett íves fülkékben Kiss György szobrai állnak". A ház műemlék, több mint százharminc éves. A lakója fe­leennyi. Az emberek örülnek, hogy Martyn Ferencnek végre szép otthona van Pécsett Fala van, ahová kiteheti a festmé­nyeket Tágas műterme, ahol nemcsak egy állvány fé<r el. Itt már látható az életmű. De a festő festeni akar, tele van ter­vekkel. A ház emeleti szárnyában a lépcsők után előtér következik. Közepén váza áll a földön, tele nyíló aranyesőággal. Odabent asztal, fotelok és körül a me­szelt fal fehérje. Fehér szár­nyasajtók, fehér spaletták. A fehér falon lélegzetelállítóak a színes festmények. Az egyiken vad, széttördelt, vörös és bar­na világban nyílik egy ablak. Rés, amelyen átlátni egy má­sik világba. Ez olyqn, mint a hajnali párák a folyók felett. Sejtelmes, fehér alakok halad­nak benne valamerre. Az a cí­me ennek a képnek, hogy Két egymás után haladó. De itt függ az a kép is, amely a pásztort és az állatait ábrá­zolja. Nincs is vihar a képen, mégis olyan, mint mikor a nagy fenyegetettségben egy­máshoz húzódik ember és ál­lat. És itt a kék madár is, vagy­is a Kék láp. Ki hinné, hogy a barna meg a kék egymással így keveredhet, a távolságnak, a súlyos szomorúságnak ilyen végtelen mezőire űzhet. Leír- hatatlanul ragyognak a színek a mészfehér falak hátterében. — Tudja, mi a veduta? — hallom Martyn Ferenc halk, mindig kissé aggodalmasan megfontolt hangját — Egy vá­rosról, tájról vagy részletről az egészen természethű rajz, fest­mény, az a veduta. Nem divat Nos, amikor mondták nékem, hogy kellene egy baranyai rajz­albumot készíteni, végiggon­doltam, hogy mik vannak ed­dig. Meglepő, hogy alig van valami Pécsről, Baranyáról. Van akvarell a Széchenyi térről, az a 18. századi metszet a város­ról és vannak Bright-nak az angol utazónak a rajzai, ame­lyeket az útijegyzeteihez készí­tett. Pár éve egy rézkarcsoro­zat készült, vegyes. Hát hozzá­fogtam a mappához. Most már tudom, hogy talán sose lesz kész. Szóval készül egy mappa, egy körülbelül harminc lapra tervezett sorozat, ami sose lesz kész. Martyn Ferenc élvezi a meghökkenést, majd helyesbít. — Szeretném azért, hogy el­készüljön. Egyszer valahol le kell zárni. Abba kell hagyni. Rendkívüli feladat. Fél éve já­rom a megyét, amit hetvenöt éve ismerek, vagy azt hittem, hogy ismerem. Olyan grandió­zus, változatos ez a Baranya, hogy a vizuális lekopogtatása is épp elég ... Két nagy folyó, nagy hegyvidék, lapály, er­dők ... az emberek a bronz­kor óta lakják ... tele törté­nelmi emlékekkel, és a folklór­ja ... S még nem is jutottunk el a mai létesítményekig. Azt mondják, a közgazdászók ko­rát éljük. Én annak is tanúja lettem mostanában, amit ez a közgazdasági koncepció létre­hozott a megyében is. Jártam Komlón, Beremenden, Bikaion, Gödrén. Egyik nagy élményem volt az a valóban szíves fo­gadtatás, amiben részesítettek. Úgy tűnik, az emberek valóban szükségét érzik annak, amit úgy hívunk, művészet és ahogy megmutattak nekem min­dent .. Beremend - az fantasz­tikus, olyan, mint az egyiptomi Karnak... Megnéztem a bá­nyákat, a kukoricaszárítókat találtam a háttérben egy te­metőt, a gépek temetőjét... az festői, az nagyon szép... A festőállványon közben fest­mény készül. A mester rámu­tat a kékesszürke, gubancos formákra a félkész képen: — A város is tudja ... A szür­ke függőlegesek rendje mögött ott vannak a szemétdombok. Bevallom, a szemétdombokon több a festőiség ... De ha a „szemétdombok" látványa közben meq is ragad­ja a festőt, a rajzok mások. — Egész életemben mindent emlékezetből festettem, rajzol­tam. Ezt nem — mondja szigo­rúan Martyn Ferenc. — A hely­színen készítek mindent Ob­jektív akarok lenni. Ha ötven év múlva megnézik ezeket a rajzokat, ezekből rekonstruál­hassák a mostani állapotot. Egy nagy mappából végre előkerülnek magúk a rajzok. Húsz van készen a sorozatból, de nem ennyi készült Martyn Ferenc most is önmagához a legszigorúbb. — Itt von például a Pécsi-tó. Ott több rajzot is készítettem. Azt gondoltam, ebből a sok szólamból össze kellene hozni a zenekart. De kiderült, hogy újból meg kell csinálnom. Me­gint ki fogok menni, lehet hogy nem is egyszer. Itt van Komlóról két rajz. Tessék, nun­CSORBA GYŐZŐ versei den a helyén, akárcsak a va­lóságban. Eláruljam, honnan néztem? Az igazgató szobájá­ból. Az volt a megfelelő hely. Hagytak, nem zavart senkii. A rajzok az utolsó tus- és filctoll-vonósig a helyszínen készülnek. Martyn Ferenc nem rajzol vázlatokat hanem több­ször, alaposan megnézi, körül­járja a helyszínt s amikor meg­találta a látványt és hozzá a megfelelő helyet, leül és raj­zolni kezd. Hihetetlenül fárasz­tó munkamódszer lehet Csak véletlenül ejtette el beszélge­tés közben, hogy oz egyik vi­dékre ötször is lament, de min­dig esett az eső, vagy bebo­rult Kiment hatodszor is. — Gondolom, azért }ó, hogy egy olyan mappa készül, ami­nek a darabjai egységet alkot­nak, felfogásban, koncepció, bon. Talán az is jó, hogy olyas­valaki készíti, aki háromnegyed évszázada járja ezt a megyét A zengővárkonyi gesztenyésben több tucatszor jártam azelőtt mégse készül róla rajz. Szigetvár, Zengővárkony a Fülep-tanyával, a mecseknó- dasdi kápolna, az uránvárosi tízemeletesek, villányi művész­telep, Beremend, a hiteles Szé­chenyi tér, a Kossuth Lajos ut- oa eleje csúcsforgalomban. Le­het, elhiszem, hogy ezek a raj­zok szóról szóra követik a lát­ványt, tökéletesen hitelesek. Mégsincs semmi közük a fo­tográfiához. Ezek a rajzok mű­alkotások. A Kossuth utca ele­je olyan, mint a valóságban, mégis ... lent a gomolygó tö­meg nem aprózódiik konkrét alakokra, hanem úgy sistereg, keveredik, sürgölődik, kavarog, hogy már külön mondanivalója von. Érezni az egymásnak ütő- dő könyököket kiáltások hal­latszanak a tömegből, sietnek valahová ezek az emberek, bosszúsak, izgatottak, várako­zásteljesek, élnek. Pedig nem látni az arcukat S noha fehér lapra sötét vonalakkal készült a rajz, a képen mégis ott érez­ni a lemenő nap tompa fé­nyért, a közeledő este csillogá­sót- Ha már rajzolok - mond­ja közben Martyn Ferenc — bizonyos értelemben már ön­feledtem dolgozom. Belefeled­kezem a munkába. A látvány ellenőriz engem, s nem nekem kefl őt ellenőriznem. A mappa rajzai év közepére mégiscsak elkészülnek. Akkor ' pedig egy év alatt valóban ha­talmas munka testesült meg abban a sorozatban, amely nemcsak Martyn Ferenc rajz- sorozataibon kap jelentős he­lyet, hnem beláthatatlan érté­ke lesz a megyének is. Ezek- utón csakis tanulságképpen jegyzem ide az idős mester zsörtölődő panaszkodását: — Úgy készülnek ezek a raj­zok, mint a Luca széke, vagy még annál is lassabban... H. E JÖNNEK A nagy tűz az égre villanó fény vet másfelé hideg árnyékfalat Az nem lehet hogy ne egjen nem lehet hogy ne ragyogjon az sem lehet hogy az árnyék hogy a hideg s hogy a fal se az se lehet hogy ne... Jönnek 60 perces órák jönnek napok 24 órásak hetek kerek hét naposak hónapok ahogy szabályos és bírni kell ki kell bimi ki kell bírni ki kell bírni IDEGEN FÖLDÖN A magam nyelvén nem szólíthatom az övékét nem ismerem Itt most végigcsinálhatnám a szó­teremtés egy-egy szakaszát csak bizalmas viszonyba) kellene kerülnöm sorban valamennyi tárggyal Talán az eddig létező szavaknál jobbakat találnék és egyik-másik tárgy jelét is adná hogy igazán elégedett HÁROMSOROS Ibolya szálai Megbújsz a nyers-zőld gyom között a kertben. O lila báj, ó illat lila bájai MAKAYIDA: IMPERATÍVUSZ Jajgattál, költő? Némulj szégyenedben! Most vértedet, a szögékes fegyelmet vedd magadról Válaszokra vártál? - Holt minden válasz. Rajta, tépd ki nyehredl Meglazítanád Dózsa-koronádat? Gyalázatod nincs, és nincs más hatalmad Csak föl a lépcsőn! A felizzó trónra ereszkedj csöndben) Harapd be az ajkodl Hallama Erzsébet: A KERT M e A művész munka közben essze, ahol sötét esik a tó, vitorlák villan­nak. Badacsony masz- szív tömege átlátszik a csil­logó párán. Emitt a sekély vízben zajlik az élet. Ölnek hárman az asztalnál és nyelnek. A vászonemyő alatt ugyanolyan meleg van, mint kívül. Reménykednek, hogy a sör hideg lesz. A sofőr magába roskadva ül a szé­ken, már bánja, hogy kólát kért Hideg szódát kellett vol­na jégkockákkal. Sört este, ha időben hazaér. Reméli, hogy időben hazaér. A két elő­adó talán nem sörözi el az egész napot A sofőrnek me­gint eszébe jut, hogy átmegy buszosnak. Ha a gyomra egé­szen rendbejön, azonnal át­megy. Az úton két fürdőruhás nő közeledik. Az egyiknek irdatlan combjai vannak. — Életemben nem láttam Ilyen combokat — suttogja az egyik előadó, a fiatalabbik. Megjön a sör, hideg, párás az üveg oldala. A kóla termé­szetesen meleg. A sofőr elsa- vanyodott képpel tölt — Vissza kéne küldeni — wéti az öregebbik előadó, — az anyjuk istenit. — Fantasztikus combok — •vyekJokk « sötét a fiatalab­bik és derékból a fürdőruhós után fordul. El van bűvölve. A sofőr nézegeti a vizet, a teraszról látni az egész ezüst ragyogást. A sofőrnek eszébe jut, hogy ez a magyar tenger. Meg hogy sokszor a katica­bogarak és a szitakötők mesz- sze berepülnek a víz fölé, az­tán belezuhannak. Amikor éle­tében először, még az ötvenes évek elején itt nyaralt egy út­törőtáborban, összeszedte a fuldokló bogarakat és kiszál­lította őket a partra. Volt, amelyik mindjárt megszáradt és elrepült. Jó lenne megmár­tózni. Persze, lehetetlen. — Nézzétek, a svábok pezs­gőznek! — mondja valaki. —- Ebben a hőségben! A terasz túlfelén a nyugat­németek tényleg pezsgőznek. A sofőr most látja, milyen nagy a forgalom az ernyők alatt. Lobogóhajú, farmer- egyenruhás sereg rajzik az asztalak közt. Keresnek ezek valamit? A nyugatnémeteken kilométerről látszik, hogy nyu­gatnémetek. Érdekes. Mind a hárman a nyugat­németeket nézik, mert van egy attrakció is, egy bojtos- farkú fekete kutya, azt is itat­ják. A röhögések megremeg­tetik a levegőt. Két lerobbant egyén közeledik a nyugatné­metek asztalához, nem hatá­rozottan, inkább szimatolva. Az egyiken kifakult piros svájcisapka, a másikon, a dög­meleg ellenére, fényes fekete szalon köböt. — Várják, hogy leesik ne­kik valami — mondja utál- kozva az öregebbik előadó. Habosra tölti a poharát, és egy slukkra issza ki. A sofőr akaratlanul is odanéz, és ma­ga is nyel hozzá. — Nem, ezek valamit akar­nak — véli a fiatalabbik elő­adó. Jól látják, hogy a két pasas újságköteget helyez a nyugatnémetek asztalára. Egy fehénkalapos nő sikítozva ne­vetni kezd, a kutya kinyújtja a nyakát és három kicsit vak- kant. Kis idő múlva megint hármat. Éles, ütemes ugatása fülszaggató. A nyugatnémetek asztalánál zúgnak, mint a méhek. A piros svájcisopkás nyitogatja az újságokat, ma­gyaráz. A szalonkabátos szét­terpesztett ujjakkal mutatja: ötven. A nyugatnémetek főnö­ke, egy kövér, aranyszemüve­ges férfi valamit a szalonka­bátos kezébe nyom, egy újság marad, a többit a svájcisap­kás begöngyöli a hóna alá. A kutya kiesik az előbbi ritmus­ból és folyamatosan ugatni kezd. A fehérkalapos nő visí- tozva beszél a kutyához, a nyugatnémetek főnöke odainti a pincért, a társaság mozgo­lódik. Az aranyszemüveges gó- ré ötszázast tesz az asztalra. A sofőr, eminnen, kiguvadt szemmel nézi a mozielőadást. A jelenetben szerepel egy vi­lágoskék farmeres ifjú is, hosz- szú lábára most egyensúlyoz­za vissza az emeletes talpú fapapucsot. Lába magasan az asztal fölött imbolyog. Az aranyszemüveges tanulmányoz­za o számlát, és, uramatyám, megszámolja a visszajáró pénzt Csak utána ad borra­valót szedegetve a fémpénzt, mint tyúk a magot. A bojtos- farkú kutya meg a nő egy­mást vonszolva távoznak, utá­nuk a menet Az újságot az aranyszemüveges elvitte. — Gyönyörű — dörmög maga elé az öregebb előadó — muszáj még egy sört in­nom. A két rozzantkülsejű ott őgyeleg a teraszon, talán asztalt keres­nek vagy ügyfelet. A sofőr nem bír a kíváncsiságával, odainti őket — Tetszik parancsolni? — udvariaskodik a svájcisapkás, akinek szinte nincs is hangja, annyira rekedt. Igazi alvilági pofa, a bőre gyűrött. A másik inkább konfliskocsisra emlé­keztet, rezes orr, a tartás bi­zonyos előkelősége, de a sza­lonkabát alatt nincs ing. Kér­ni se kell, kiteregetik az újság­jaikat. Rengeteg kép. Távolugrás, gerelyhajítás, lovaglás. Pályák, épületek, emelvények, dobo­gók. Kézfogások. Egy úr a színházban, mosolyog, karján óriási horogkereszt. Hitler, más urak társaságában, mo­solyog. Hitler a páholyában, szintén mosolyog. Mindenki mosolyog. Egy úszó vizesen, fürdőköpenyben mosolyog, ki­nyújtott karral. — Mi ez? — kérdi tátott szájjal a fiatalabb előadó, mert ezt a kézmozdulatot is­meri a filmekből.

Next

/
Thumbnails
Contents