Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-06 / 36. szám
Lehalászás Bilcalo«» Megkezdték a középiskolás kollégium építését a Kodály Zoltán utcában. Jelenleg a tereprendezésnél tartanak. (Tudósitás a 2. oldalon.) Kamarai rendezvény Többet a külpiacokra! Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere csütörtökön háromnapos hivatalos látogatásra Új Delhibe érkezett Indiai tartózkodása során találkozik Indira Gandhi miniszter- elnökkel és tárgyalásokat folytat Jesvantrao Balvantrao Csáván külügyminiszterrel, valamint Tonsze Anath Pai iparfejlesztési miniszterrel. A bikali halgazdaság pellérdi telepének telelőiből folyik a halászat. A tegnapi nap folyamán hetven mázsa busát, illetve amurt küldtek a Halértékesítő Vállalatnak. Budapestre. Erb János felvétele A magyar gazdaság előtt egyetlen út áll, hogy a nemzetközi cserearányok romlása következtében megbillent egyensúlyunk visszaálljon — még több, minden piacon értékesíthető árualapokat kell létrehoznunk, még több árut kell a külhoni, elsősorban a tőkés piacokra számtanunk. Ennek a gondolatnak a jegyében folyt le tegnap a pécsi Technika Házában a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli Összekötő Bizottságának elnökségi ülése. Stilszerű bevezetőként az ülés előtt Osváth Lajos, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást és konzultációt az ötödik ötéves terv külkereskedelmi szabályozásáról és a külkereskedelem 1976. évi feladatairól. Hogy a magyar népgazdaságot az elmúlt 2—3 évben a külkereskedelmi cserearányok romlásából milyen veszteségek érték, széles körben ismertek, inkább tehát arról, miképpen akarjuk kigazdálkodni ezeket a veszteségeket, milyen feladataink vannak 1976-ra. Osváth Lajos mindenekelőtt utalt a tőkés piacokon bekövetkezett kedvező fordulatra, a hisztéria, az elmúlt 1—2 évet jellemző gyors és kiszámíthatatlan ármozgások megszűntek, megnyugodott a piac. Megekezdődött az árlemorzsolódás, például a vegyianyagok a múlt év végén 21 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint az év elején. A cserearányok utóbb számunkra kedvezően változtak, számítunk rá, hogy ez továbbra is így folytatódik a tőkés viszonylatokban. Nem elég azonban csak a külső körülmények kedvező fordulataira várni, csak ebből megélni nem lehet. A vállalatok magatartásában is fordulatnak kell bekövetkeznie, s ez az — mutatott rá az előadó —f ami még nem következett be. Például: abból a bizonyos 45 mif- liárd forintos hitelkeretből sokan kérnek hitelt. De úgy látszik, mindenki csak beruházni szeretne, a meglévő kapacitásokból senki sem akar tőkés exportot növelni. Vagy például, nem nagyon jönnek az olyan elképzelések, amelyek a magas feldolgozottságé termékek termelését és kivitelét kívánják fokozni. Az export növelésével, a külkereskedelmi egyensúly javításával kapcsolatban a minisztériumi főosztályvezető több feladatra is rámutatott, a vásárlások és eladások megfelelő időpontjának megválasztásától a hatékonyság növelésén át a belső felhasználás mérsékléséig. A Dél-dunántúli összekötő Bizottság elnöksége az előadás után átvonult a FŐSZERT székházába, ahol számot vetettek a múlt évi munkáról és összeállították az idei munkatervet. A bizottság elnöke, dr. Lex Lajos és Molnár Zoltán titkár által előterjesztett munkatervben számos konzultáció megszervezése szerepel a tagvállalatok érdeklődésére számot tartó témákban. Közreműködnek az április végén Lvovban nyíló baranyai kiállítás és a jövő évi Pécsi Ipari Vásár megszervezésében. A határ iménti árucsere fellendítésén munkálkodnak, ezt szolgálná a szabadkai területi gazdasági kamarával való kapcsolat- teremtés is. A tegnapi előadáson megtudtuk egyébként: a jugoszlávokkal aláirt kishatár- lorgalmi egyezmény — amely utazási könnyítéseket, a határsáv kiszélesítését is előirányozza — életbe léptetése, miután a jugoszláv kormány jóváhagyása késik, csak 1977-ben várható. Miklósvári Zoltán Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 36. szám 1976. február 6., péntek Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Hol kezdődik az igazi takarékosság? B ármennyire tiszteletre méltónak tartjuk is, hogy a vegyipari vállalatok az anyag- és energiatakarékosság jegyében hozott intézkedéseikkel tavaly 450 millió forintot tettek bele a népgazdaság pénztárába, meggyőződésünk: a cégek egy részénél csupán az egyensúlyt állították helyre, azaz véget vetettek a pazarlásnak. A takarékosság és a pocsékolás megakadályozása ugyanis, bár ösz- szetartozó, de kétféle teendő.' Ott, ahol nem engedik sárba gyúrni a cementet, az épületszerelvényeket, ahol inkább bemennek a raktár mélyére, mintsem hogy kiadják a kéznél lévő, de a szükséges méretet jóval meghaladó rúdacélt, csupán azt teszik, ami természetes. Ami természetes kellene hogy legyen; útját állják a fölös felhasználásnak. Mindenütt meglelhetjük ezt? Sajnos, szó sincs erről. Ezért fogadjuk fenntartással azok büszkéi kedését, akik nagy buzgalommal részletezik, mi mindent tettek a takarékosságért, ám némi faggatódzás után kiderül, pusztán néhány lyukat tömtek be, ahol eddig a semmibe hullott anyag és energia. Be kell látnunk: hosszú éveken át a termelők — de a nem termelő területek szintén — csekély jelentőséget tulajdonítottak annak, mihez mennyit s mit használnak fel. Eléggé általános gyakorlat visszaszorítása tehát a cél, azaz nem érhető el könnyen. Elengedhetet- lensége viszont vitathatatlan, mivel a termelés növekedése automatikusan gyarapítja az anyag- és energiaszükségletet. Ha ezt tetézi a fölös felhasználás, akkor megoldhatatlan feladat elé kerülünk. Tavaly tizenhárommilliárd forint értékű műtrágyát juttatott a földbe a mezőgazdaság. Álljunk csak meg! Valóban maradéktalanul a földbe került e nagy summa ellenértéke? Ott és úgy, ahogyan a legcélszerűbb? A szakemberek számítása szerint a tárolási és egyéb veszteségek legkevesebb 10—15 százalékkal vámolják meg az évről évre növekvő műtrágyamennyiséget. Ehhez még adjuk hozzá a szakszerűtlen felhasználás, a fölös földbetevés becsült adatait, s akkor igazán meghökkenhetünk: az áru negyedét, forintban 3,2 milliárdot megtakaríthatnánk! Amihez először a szállítási, tárolást veszteségek fölszámolása szükséges, ám másodszor, igazi takarékosságként az, hogy átgondolt, az agrokémia legújabb ismereteit és módszereit alkalmazó legyen a hasznosítás. Az elsőhöz elég az ellenőrzés szigorítása, s némely technikai feltétel megváltoztatása. A másodikként említett teendőkhöz viszont új módon gondolkozó szakemberek serege kell. Példatárunk — s ez korántsem öröm — rendkívül gazdag. Bárhová tekintünk ugyanis, föllelhetjük a réseket, nyílásokat, melyeken át veszendőbe megy az, ami mindannyiunk javát szolgálhatná. Jó dolog, hogy tervezők és gyártók napirendre tűzték a szerszámgépek előállításának anyag- és energia- igényét, illetve ezek mérséklését. Igen, akad itt is megtakarítani való. Még több azonban ott, ahol a termékösszetétel életkorát rögzítik a gyártási dokumentumok. Ezekből egyebek mellett kideríthetjük, hogy a hazánkban ma készített ún. egyetemes szerszámgépek teljes termelésén belül ötvennyolc százalékos arányt képviselnek azok a konstrukciók, amelyek életkora — a prototípus elfogadásától számítva — tizenegy és húsz év között van! Vajon a munka társadalmi hatékonyságát tekintve nem itt lehet keresni az igazi megtakarítások forrásait? Hiszen a szerszámgépek nemzetközi árszínvonala a legutóbbi esztendőkben átlagosan évenként nyolc-tíz százalékkal emelkedett. A magyar termékek exportárai ugyanakkor ezen a területen csak öt-hét százalékos növekedést értek el, ami fényt vet a termékszerkezetnek a nemzetközi követelményekhez mért elmaradottságára. Kézenfekvő: a vas- vagy acélöntvénynek mindegy, korszerű vagy elavult áru készül-e belőle. Nekünk azonban, az eszközöket felhasználó embernek miért közömbös ez?! Ne becsüljük le mindazt, ami a legutóbbi két esztendőben a takarékosság, a meglévő források ésszerűbb hasznosítása érdekében történt. Fontosak ezek az eredmények. Ám elismerő értékelésük nem ok arra, hogy bárhol is elégedettek legyenek. Eljutottak egyről kettőre, de háromra még nem. Esetlegesek, bátortalanok azok a kezdeményezések, amelyek az igazi takarékossághoz, s ezzel a dolgok nehezebb részéhez kapcsolódnak. Mert könnyebb áttekinthetővé tenni az anyagelszámoltatási rendszert — s ez sem csekély lépés —, mint egy új, az anyagot, az energiát, az élőmunkát fajlagosan jobban hasznosító termékkel előrukkolni. Csakhogy a legtökéletesebb anyagelszámoltatási rendszer is keveset ér, ha a műhelyből, az üzemből olyan áru kerül ki, amilyet a talpraesett kereskedők kínnal-keserv- vel tudnak eladni. A hol időben fölfedezik, miként kapcsolódik az egyszerűbb út a bonyolultabbhoz, mi módon követi a pazarlás megakadályozását a tényleges takarékosság, ott már azt sem lesz nehéz meglelni, ami a szűkebb és nagyobb közösségnek hasznos, mert célszerű. Mészáros Ottó Púja Frigyes indiai látogatása Cselekvőén részt vállalni terveink megvalósításában Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága csütörtökön dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának elnökletével ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ifjúsági szövetség Központi Bizottsága Pásztor Gabriellának, a KB titkárának előterjesztése alapján értékelte a KISZ tevékenységét a IV. ötéves terv teljesítésében, és megvitatta az ifjúsági szövetség tennivalóit az V. ötéves terv, valamint az 1976-os népgazdasági terv megvalósításában. Az előző tervidőszak során a KISZ-tagság, a magyar ifjúság döntő többsége cselekvőén részt vállalt a tervfeladatok végrehajtásában, a fiatalok helytálltak a gazdasági építő- munkában. Eredményeikkel, vállalásaik teljesítésével hozzájárultak az előirányzatok teljesítéséhez, az életszínvonal növeléséhez. A negyedik ötéves terv időszakában a fiatalok növekvő mértékben részesültek a megtermelt javakból, bővültek a családalapítást segítő juttatások, kedvezőbbé váltak a gyermeknevelés feltételei, nőtt a pályakezdők reáljövedelme és javult a fiatal házasok lakáshelyzete. Az eltelt tervidőszakban a KISZ-szervezetek eredményes munkát végeztek az MSZMP gazdaságpolitikai céljainak valóra váltásáért. A KISZ Központi Bizottsága köszönetét és elismerését fejezte ki az ifjúkommunistáknak, a fiataloknak a negyedik ötéves terv megvalósításában végzett eredményes munkájukért. Az ötödik tervidőszak feladatainak tárgyalása során a KISZ KB megerősítette az ifjúsági szövetség 1976—77-es mozgalmi évre szóló akció- programjában foglalt ez évi gazdasági feladatokat, felhívta az ifjúkommunista közösségeket és KISZ-tagokat, hogy minden erejüket vessék latba a szocialista népgazdaság fejlesztéséért, az ötödik ötéves terv sikeres megkezdéséért. Ennek szellemében tevékenykedjenek tovább a szocialista brigádokban dolgozó fiatalok, a társadalmi munkaakciók résztvevői. A KISZ KB az ötödik ötéves terv teljesítése érdekében tervezett akciókról az alapszervezetekhez eljuttatott kongresszusi levélben tájékoztatta a KISZ- eseket és felhívta őket gondolkodjanak közösen a feladatok megoldásán. Az ülés második napirendi pontjaként a KISZ Központi Bizottsága dr. Nagy Sándornak, a KB titkárának előterjesztésé(Folytatás az 5. oldalon) Losonczi Pál fogadta Pedro Pirest Pedro Pires, a Zöld-foki Köztársaság miniszterelnöke és kísérete csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Pedro Pirest, a Zöld-foki Köztársaság miniszterelnökét. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Eduardo Santos, a második katonai körzet parancsnoka.
