Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-25 / 55. szám

e Dunántúlt napló 1976. február 25., szerda Megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresszusa A gazdaságirányítás új követelményei A párt a fejlett szocializmus viszonyai között is, felkutatni a termelési ko­operáció új módjait. Külgazdasági politikánkat, összehangoljuk a testvéri orszá­gokkal. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának szellemé­ben a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa a tagországok kormányainak nevében hivata­los kapcsolatok létesítését ja­vasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gaz­dasági Közösség Miniszteri Ta­nácsának átnyújtottuk a köl­csönös kapcsolatok alapjairól szóló megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek ki­alakítását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tar­tozó országok közötti egyen­jogú együttműködéshez. Mi ké­szek vagyunk erre. megfogyasztási cikkekről van is szó. Ebben a vonatkozásban lényeges javításra szorul a gazdasági mechanizmus szá­mos láncszeme. A munka másik iránya: a gazdasági mechanizmus sző­lők — az önálló gazdasági el­számolás, a nyereség, az ár és a prémium — helyesebb ki­használása. Más szóval, tökéle­tesíteni kell az olyan mutatók egész rendszerét, amelyek a minisztériumok, egyesülések és vállalatok tevékenysége, s min­denekelőtt munkájuk hatékony­sága és minősége értékelésé­nek alapjául szolgálnak. Ezek a mutatók arra hivatot­tak. hogy egyesítsék a dolgo­zók érdekeit a vállalat érdekei­vel, a vállalat érdekeit az állam érdekeivel, arra ösztö­nözzenek, hogy feszített terve­ket fogadjanak el (és termé­szetesen teljesítsenek), erőfor­rásokat takarítsanak meg, csök­kentsék az önköltséget és gyor­sabban vezessék be az új ter­mékfajták gyártását, megfelelő választékban kitűnő minőségű termékeket állítsanak elő. Figyelembevéve az ország előtt álló gazdasági és társa­dalmi feladatokat, meg kell ja­vítani a bérezés és a normá­Ontözött sztyeppe. Megkezdte működését az Irtis-Karaganda 500 kilométer hosszúságú öntözőcsatorna, mely vízzel látja el Ka­zahsztán szénkitermelő iparvidékeit. A csatorna megépítése a szov­jet vízügyi szervek első kísérlete, hogy a szibériai folyók vizét a száraz kazahsztáni sztyeppék öntözésére használják fel. (Folytatás az 5. oldalról) geinket és általában a legna­gyobb hatékonyságot biztosít­ják. Itt többek között azokra a kompenzációs megállapodá­sokra gondolok, amelyek során teljes mértékben a mi államunk tulajdonában lévő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel való együttműködésben. Hite­leket, berendezéseket, licence- ket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő. Ilyen jellegű megállapodások eddig főleg a nyersanyagot és fél­késztermékeket termelő ágaza- tokbán jöttek létre. De itt az ideje szélesíteni ezek hatókö­rét, bevonni a feldolgozóipart A szervezés a döntő lánc­szem, vagyis a gazdaságirá­nyítás további-tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében. Most, amikor már komoly ta­pasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladá­si irányok, meggyorsíthatjuk és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus átszer­vezését. Mindenekelőtt biztosítanunk kell a tervezés tökéletesítését. Az a feladat álil előttünk, hogy emeljük a tervező munka szín­vonalát, összhangba hozzuk azt az új méretekkel, gazdaságunk arculatával, a kor új követel­ményeivel. Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredmé­nyekre kell összpontosítani. Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső célja a különböző társadalmi szükségletek kielégítése, hanem le is kell vonni ebből a gya­korlati következtetéseket. Az egyik ilyen következtetés pedig kétségtelenül az, hogy a fo­gyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a termelés befolyá­solására, akár a nyersanyagok­ról és anyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a tö­Az elmúlt ötéves terv ered­ményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a lenini úton haladt. Méltóképpen teljesíti a mun­kásosztály, minden dolgozó, az egész nép politikai vezetőjének szerepét. Ismét megmutatkozott a tudományos előrelátás ereje, a párt politikájának realizmusa, az a képessége, hogy a kom­A XXIV. kongresszus óta csak­nem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 mil­lió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhoz­paraszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mint 24 százalék a tudomány, az irodalom, a művészet művelő­je, a közoktatás, az egészség­ügy, az irányító apparátus dol­gozója, katona. A párt növekedésére, a minő­ségi összetételének javítására irányuló munkát jellemezve, foglalkozni szeretnék a követke­ző elvi mozzanatokkal. A fej­lett szocializmus viszonyai kö­zött, a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osz­tályjellegét. Az SZKP természe­ténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tükrözi a munkásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szerepét. A beszámolási időszakban a pártba felvettek munista építés feladatainak megoldására irányítsa a töme­gek energiáit. Pártunk magasra tartja a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus zászla­ját, becsülettel teljesíti történel­mi küldetését, lankadatlanul harcol a kommunista eszmé­nyek győzelméért. több mint 11 százaléka kolhoz­tag volt llymódon egészében az SZKP-ba belépők körülbelül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékeny­kedik. Lényegesen megnőtt a pártta­gok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az iro­dalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden ne- 'gyedik-ötödik szakember kom­munista. És ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség be­tölt a tudományos-műszaki for­radalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésé­ben, a kommunista építés adta valamennyi feladat megoldásá­ban. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint két­harmada komszomolista. Az if­júságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléle­tesen mutatja, hogy a párt élet­erői ki menthetetlenek, hogy fia­tal nemzedékünk mély oda­adással viseltetik a kommuniz­mus eszméi iránt. zás rendszerét. És van még a gazdasági vezetés megjavításá­nak egy igen fontos láncsze­me: az irányítás szervezeti struktúrájának és módszerei­nek tökéletesítése. Egyidejűleg erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét elvét. Egyrészt fejleszteni kell a cent­ralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatok­nak. Másrészt feljeszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, men­tesíteni kell a vezetés felső lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghozatalában biz­tosítani kell az operativitást és a rugalmasságot. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializ­musban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, tekinté­lyének növekedéséből szárma­zik. Az SZKP azonban nem eről­teti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel sorai­ba, akik tetteikkel bizonyították, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle előnyök szerzé­séért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezzenek a kommunizmus ja­vára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehaj­tott párt tag könyvcsere. Teljes joggal elmondható, hogy elér­tük azokat a célokat, ame­lyeket a tagkönyvcserével akdr- tunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszaká­ban körülbelül 347 ezer ember inem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltér­tek a pórtélét normáitól, meg­sértették a fegyelmet, elvesz­tették a kapcsolatot a párt- szervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fon­tos, hogy a párt minden lánc­szeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenyked­jék. Ez csupán a pártélet le­nini normáinak, a pártvezetés elveinek, a demokratikus cent­ralizmus elvének maradéktalan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított, amikor védelmezte ezeket az elveket. harcolt megsértésük ellén. Nagy jelentősége volt ebben o vonatkozásban a XX. párt­kongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normáinak és elveinek megerősítésében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a Központi Bizott­ság októberi (1964.) plénumá­nak, a XXIII. és XXIV. párt­kongresszusnak határozatai. A párton bqlüli demokrácia kö­vetkezetes fejlesztése, a köve­telmények emelése a párt min­den tagjával szemben — ezek elévülhetetlen lenini elvek. Ezek napjainkban is a párt fejlődé­sének alapjául szolgálnak. A XXIII. és XXIV. kongresz- szuson a pártépítés kérdései­ről elfogadott irányelvek vég­rehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a veze­tés kollektivitásának további elmélyítését, a pártmunka szer­vezési formáinak és módsze­reinek fejlesztését. Mindez kü­lönös erővel mutatkozott meg a kongresszust megelőző be­számolási-választási kampány­ban. A szovjet társadalom dina­mikus fejlődése, a kommuniz­mus építésének növekvő mé­retei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk meg­követeli, hogy állandóan töké­letesítsük a pártirányítás szín­vonalát a gazdaság és a kul­túra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a töme­gek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei tevé- kénységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje köz­vetlenül függ attól, hogy meny­nyire harcosan és kezdemé­nyezőn tevékenykédnek a pár­tunk gerincét képező pártalap- Szervezetek. A párta la pszervezetek a gaz­dasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevékenykednek. Munkájuk nagy mértékben te­szi lehetővé, hogy a párt po­litikája egyesüljön a néptöme­gek élő, alkotó tevékenységé­vel, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-nevelő feladatokat. A pártvezetés sikerének leg­fontosabb feltétele — folytatta — a lenini munkastílusban rejlik, A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, ame­lyet a társadalmi jelenségek­hez való tudományos hozzá­állás hat át. Ez ai stílus nagy­fokú igényességet követel meg a kommunistáktól, igényessé­get maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, el­lentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle meg­nyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az emberek iránti biza­lomnak és tiszteletnek a kitű­zött feladat iránti magasfokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka és egész mun­kánk törvénye. És természetes az, elvtársük, hogy a kritikára való helyzettel reagálásra a pártszerveknek mindig határo­zottan, operatívan kell válö- szolniok. A határozott válaszon termé­szetesen nem a nyers kifejezé­seket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéké igaz­ságosságában, a felvetett kér­dések társadalmi jelentőségé­ben van. Ami pedig az ön­kritikái értékét illeti, azt őszin­te volta, a hibák és a hiányos­ságok gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kér­dése mellett a Központi Bizott­ság áttekintett egy másik té­makört is, a párthatározatok végrehajtása felügyeletének és ellenőrzésének problémáját. Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és el­lenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden párt­szerv, minden párt alapszerve­zet feladata. Minderről most nem azért beszélek mintha pár­tunkban az elfogadott határo­zatok teljesítésével, vagy a bí­rálat és önbírálat helyzetével kapcsolatban valamiféle ag­gasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini mun­kastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszer­vezet, minden tanácsi és gaz­dasági szerv tevékenysége si­kerének, valamennyi tervünk re­alizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának je­lentőségéről szólva megállapí­totta: A korszerű vezetőnek egyesí­tenie kell magában a pártos­Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó feladatának tartja a kommunista tudatos­ság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képes­ség nevelését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új em­ber, a kommunizmus méltó épí­tője kialakításának problémái nagy helyet foglaltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista neve­lést, mint egész forradalmi át­alakító tevékenységet a mar­xista-leninista elmélet sziláid alapján folytatja. A marxizmus— leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízható alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi távlatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és poli­tikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi ese­ményekben. A marxizmus—le­ninizmus ereje az állandó alko­tó fejlődésben van. Erre taní­tott Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk min­dig hű marad! Ismeretes, hogy minden el­mélet valóságértékének ismér­ve a gyakorlat. A munkásosz­tály és az összes dolgozó for­radalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmu­tatták a marxizmus-leninizmus lényegét kifejező elméleti téte­lek és elvek megingathatatlan- ságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a ter­melés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kapcso­latosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a ter­melés hatékonyságának lénye­ges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyre­ható kutatása, amelyek társa­dalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcso­latosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma fej­lett szocializmus feltételei kö­zött, a társadalmi szerkezet vál­tozásai. ságot a hatásköri illetékesség­gel, a fegyelmezettséget a kez­deményező készséggel és a dol­gokhoz való alkotó hozzáállás­sal. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzé­kenynek kell lennie az emberek szükségletei és igényei kánt, példát kell mutatnia munkájá­ban és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tar­tósan megszilárdult a káderek­ről való gondoskodás. Véget vetettünk' a pártmunkások in­dokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának. Ez azonban egy­általán nem jelenti azt, hogy a káderstabilitás jelszavával ve­zető posztokon maradhatnak olyanok, akik mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeik­kel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan em­bereket, akik felelőtlenek, nem tudnak meszabaduini a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munkakörük egymagában biz­tosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban azt az álláspontot képviselte, hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kri­tikus értékelésének készségét, elszakad a tömegektől, hízelgő­ket és talpnyalókat „termel ki" maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát. Gondo­lom, hogy a kongresszus támo­gatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a ká­dereket, bízik alkotói képessé­geikben, gondoskodással fej­leszti és neveli őket. Nem le­het kétség afelől, hogy káde­reink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasz­talatukat a kommunizmus ér­dekében kamatoztatják. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erőfe­szítéseit követeli az olyan prob­lémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás töké­letesítése, az erkölcsi és anya­gi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesz­tése. Tovább kell tanulmányoz­ni ezen kívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka for­máinak és módszereinek fej­lődési problémáit. Ezzel kap­csolatban nagy figyelmet ér­demel a közvélemény tanul­mányozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentő­sége, a világfejlődés és a nem­zetközi kapcsolatok alapvető problémái, a forradalmi folya­mat és különböző áramlatai­nak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egy­más elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. A világpolitika kedvező vál­tozásai, az enyhülés — han­goztatta a továbbiakban — jó lehetőségeket teremt a szocia­lizmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rendszer esz­mei harca tevékenyebbé, az imperializmus propagandája pedig kifinomultabbá válik. A két világnézet küzdelmé­ben nem lehet helye a sem­legességnek és a kompromisz- szumoknak. Itt magas fokú po­litikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propa­gandamunkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasításra van szük­ség. Az elmúlt időszakban a párt- szervezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók haza­fias nevelésére és egyidejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemelkedő szere­pet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háború­ban aratott győzelem 30. év­fordulójának megünneplése. (Folytatás a 7. oldalon) I. A párt további fejlődése, a káderpolitika kérdései 2. A párt eszmei-nevelő munkája

Next

/
Thumbnails
Contents